Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-11 / 45. szám
B TJ D A és VIDÉKE November 11 Budapest 1894. (2.) És most felmerült a központi egyetem építkezésének ügye, és ismét kisért a hely megválasztásának kérdése. Pedig milyen könnyű a választás, ha arra az álláspontra helyezkedünk, a melyre Eötvös Lóránt báró kultusz miniszter. Három számbavehető tervet emlegetnek az építkezés helyére nézve. Az egyik, az üllei utat, az orvosi- egyetem szomszédságában veszi kombi- náczióba, mi ezt határozottan elhibázott- nak tartjuk. Az a megokolása a tervezetnek, hogy igy, és ezáltal, mint-egy központosítva lennének az egyetem fakultásai, meg nem állhat; mert mi köze van a joghallgatóknak, vagy bölcselethallgatóknak például az orvosi egyetemhez ? Vagy tegyük fel, hogy a joghallgatóknak kötelezett tárgya a törvényszéki boncztan mondjuk hetenkint két órával, hát azt szívesen megteszi a Lágymányosról, vagy Vérmezőről is, hisz addigeló mig a központi egyetem palotája felépül, hiszszük és reményeljük, hogy Budapest fő- és székváros rohamos emelkedésével, a közlekedés nehézségei is teljesen elhárítva, s az ujhidak létesítésével, a közúti és villamos vasutak czélszerü berendezésével nem lesz fárasztó megközelíteni az orvosi egyetemet, avagy a műegyetemet is. A ki Budapest fő- és székváros emelkedését igazán szivén hordja, még a pesti oldal iránt a legrajongóbb szeretettel csüggő városatya, egyetemi profe- szor, sőt a kormány illetékes faktorai is beláthatják azt, hogy az uj központi egyetemnek itt a budai oldalon kell lennie. Minek, és miért elpocsékolni és befektetni a pénzt drága telkekért, a midőn itt van a Vérmező, a mely potom áron, avagy ingyen bocsáttatnék a tanulmányi alap rendelkezésére ? És mennyire megváltoznék Budának képe, ha a katonák által letaposott száraz avaron egy nagyszabású palota építtetnék, — Uraim és hölgyeim, — szólt Koletkó tanár, — az csak elmélet; várjuk be a gyakorlatot, hogy fogja ezeket a nézeteket klaszi- fikálni az élet . . . Mikor a karháti-társaság késő estve távozott, Fernandine és Kamilla még sokáig beszélgettek. — Sajátságos előérzetem van, Fernandine ... — Nekem is . . . — A szivem olyan sajátságosán dobbant meg Péter bácsi beszéde alatt. — Én is furcsát érzettem. — Mintha szabadságom szárnyait akarták volna elnyesni. — Olyan őszinte ez a két fiatalember. — Becsületesség sugárzik le az arczukról; de ki tudja, mi rejlik az álarcz alatt. — Nem kell annyira keserűnek lenni. Ki tudja, nem-e a sors rendelte elénk. — Könnyű neked beszélni, a gazdag özvegynek. De én mit remélhetek ? — Eh! Ne csüggedj, várt leány várat nyer. Tanuljunk meg újra bizni. — Hogy ismét csalódjunk . . . — Nem tudom, de én mást érezek. — Talán már tetszik is valamelyik ? — A hangulat már elfogott, de még nem választottam. A sors megoldja majd sejtelmem talányát. — Neked könnyű, de én elmegyek újra olyan emberek közzé, kik ha előkelők, lenézköröskörül pompás gyepszőnyeggel, viruló fákkal ? A budai oldal benépesednék a nemzet fiatalságával, a kiknek testi és szellemi fejlődésére kimondhatatlan haszonnal járna Budának klimatikus fekvése, a hegyek ózondus levegője. Csend és nyugalomban, tisztán a tudományoknak feküdnének, és más viszonyok, más élet közepette egész életrendszerük megváltoznék. A pesti oldal összeszorult utczáin épült három-négy emeletes szükudvarra nyíló hónapos szobák helyett, itt laknának a budai oldalon, hol friss szellő járja a tereket, s a természet szépségeinek egész kincstárában gyönyörködnének. Egészséges testtel, épséges tagokkal és viruló arczczal látogatnák a tudományok márvány csarnokát, és teljes életkedvvel, a kedély melegségével, s nem elcsüggedve, unottan, kifáradva és megöregedve térnének évenként szüleikhez, s szülötte földjükre. Aztán a budai oldal is erőben, szépségben, rohamosan gyarapodnék. Az ifjúság átköltözésével fellendülne az ipar, a kereskedelem. Nyolcz-kilenczszáz egyetemi hallgató rokonaival, ismerőseivel együtt megváltoztatná az egész budai forgalmat. Kereskedők, iparosok boldogulnának, s még a piaczi árak is más statisztikai kimutatás képét nyújtanák. Szóval pezsgő élet vonulna át a budai részeken, hasznára a nemzet ifjúságának testi és szellemi fejlődésére, és hasznára Buda anyagi és szépészeti megerősödésére, és végül hasznára az összesre, ezzel Budapest fő- és székvárosra. A központi egyetem építésének helyére nézve Báró Eötvös Lóránt már nyilatkozatot tett, és határozottan a Vérmező mellett foglalt állást. Szívből üdvözöljük e nyilatkozatáért, s kivánjuk igaz lelkűnkből, hogy hathatós és nyomós szavának a keresztül vitelben is fényes sikere legyen. nek s ha nem előkelők, úgy én nem tudok mindennapiságukhoz leszállani . . . — De nem mehetsz ám el. — Hivatásom szólít. — Nekem megígérted, hogy helyettem adod az özvegyet, mert én szerencsémet ezen az állapoton kívül szeretném megállapítani. Ne busulj semmit, bízzál bennem. Mi itt maradunk, lehet télire is. Egy kis birtokot veszek neked és elhozzuk édesatyádat is. — Hogy tudnám én ezt elfogadni ... — Ne beszéljünk róla; én vettem át a komédia rendezését, tessék e szerepet kijátszani. A koczka el van vetve. Lajos és Andor vígan csónakáztak hazafelé. Karhátyt (Módos alakjában) nem üldözték borús aggodalmai. Péter bácsi kifogyhatlan lelkesedéssel dicsérte a hölgyeket. — No fiuk, meglássátok, ebből lesz valami. — Mi lenne már, Péter bátyám ? — Esküvő, Lajos öcsém, esküvő. Ez lesz az igazi filozófia. Helyre két nő, azt mondhatom. — Péter bácsi melyiket választaná ? — Barátim! Mind a kettő kincs, nagy kincs, nehéz a választás. Ki kell azt előbb tanulni. Ez is nagy tudomány, a mit a német könyvekből nem igen tanulhattál meg; az én egyetememet is ritkán frekventáltad ... Melyik tetszik ? A dicső apának, a felejthetetlen Báró Eötvös Józsefnek fia a mostani kultusz miniszter, s mint egykor Ő, a nagy költő minden igyekezetével, s lelkének meleg érdeklődésével küzdött a kultúra fejlesztésén; éppen úgy fiát mostani utódát, az akadémia elnökét, és a jelenlegi vallás és közoktatási minisztert is csak egyetlen egy nagy czól lelkesíti — eltekintve minden érdekektől — hogy atyja szellemét követve, oly helyen állíttassa fel a monumentális központi egyetemet, mely európai színvonalon állva, czéljának minden tekintetben megfeleljen. És éppen ezért választotta ki a központi egyetemnek helyéül a Vérmezőt, és éppen ez okból a budai polgárokat örök hálára kötelezte. Az ügy eldöntve még nincs, de erős a hitünk, hogy a vallás és közoktatás- ügyi miniszter szándékához, hogy — úgy mondjuk — egyenes akaratához készséggel hozzá fognak járulni az illetékes körök. A mi örvendezésünk ne legyen időelőtti, de ha egy csalóka édes álom is egész napunkat fel tudja vidámitani, mért ne kelne arczunkra a derű, a midőn nem álom, hanem megvalósulható hirt csapkod a szél. Hírek a községi választásokról. Ha az előzményekből következtethetünk, úgy a 11-ik kerületi községi választások az idén oly küzdelemmel fognak végződni, mint ezt a bizotts. tagválasztásoknál még sohasem tapasztaltuk. De bátran mondhatjuk, hogy még országgyűlési képviselői választásoknál is ritkán tapasztalhatni ilyfoku ingerültséget. Jelszavak dobatnak a választók közzé, — mint hivatalos hatalmaskodás, — clique, másrészt inteligenczia, hivatalnok, mesterember stb. Falragaszokon támadtatik az egyik párt vezére s falragaszokon jön reá a válasz, — ugv hogy már csak egy lépés választ a legkomolyabb személyeskedéstől. A személyes ambiczió- nak tág tér nyittatott; a kerületi választmányba megválasztatni, a legtöbb kandidátus — Nem tudok rá felelni. Mi sorsot huztunk. — Balgák! Ebbe nem nektek van beleszólástok. Miként akarjátok ti a sorsot, a sors útját kimérni; halandó tervét az szeli át, nem pedig az emberi akarat. Az kisért titeket, ne ti kisértsétek azt. Bízzátok a véletlenre, merre fordul az érzéstek. Közeledjetek előbb az egyikhez, azután a másikhoz és tanuljátok őket; a kiben megtalálod a delejt, ott a vonzalom s a hol a vonzalom, ott a boldogság. Szerencse fel. A kincset megtaláltátok; a bölcsészet abban áll: tudjátok bölcsen megosztozni és felfedezni, kinek melyik az értékes lelet ? . . . Szerencse fel. A szív megnyilatkozik, ha annak meg kell nyilatkozni. Fit a föld alatt, érzés a szívben kikeletkor nem marad. Észszel, szívvel és mértékkel, ez a filozófia a szerelemben, ha ugyan itt filozófiáról beszélhetünk. Szergi Péter azután ehhez a beszédhez azt is hozzátette, hogy ha igazán úgy történnék minden, mint azt a lélektan, a következések törvénye előírja, úgy rendezni lehetne az egész társadalmat és a boldogtalanság szót kitörülhetnénk a szótárból. Ámde az ember végessége megdönti az élet folyamának törvényeit, hogy minden kottára és rendre alakuljon ; ki kellene csakugyan cserélni az emberiséget valami más létezéssel. (Folyt, kőv.)
