Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-28 / 43. szám
Október 28 Budapest 1894. (3.) érdemes polgárok, igy jutnak be aztán a képviselőtestületbe olyan polgárok is, kik ellen mint polgárok ellen semmi kifogás nem tehető ugyan, de a kik mégsem odavalók, a bizottsági tagoknak jó nagy része egyáltalán nem is érdeklődik a közügyek iránt, súlyt fektet arra, hogy beválasztassék, de nem arra, hogy polgártársai bizalmát tevékenységével, vagy legalább csak érdeklődésével — ki is érdemelje, vannak olyan bizottsági tagok is, kiknek foglalkozásuknál fogva nincsen is idejük a gyűlésekre eljárni, mig más része csak azért jár el az ülésekre, mert tetszeleg magának azzal, hogy ő székesfővárosi bizottsági tag — vulgó városatya, — ha még számba vesszük azokat a kik értelmi képességüknél fogva nem oda valók, alig marad a 400 tagból egy kis töredék, mely akár a közgyűléseken, akár az egyes bizottságokban vagy a saját kerületében is a közügynek szolgálatában áll, a ki átérzi hivatását és buzgólkodik, fáradozik a székes fővárosnak és saját kerületének érdekében. Minden kerület lakói tudják, majdnem az ujjaikon számlálhatják meg, hogy azok közül kiket bizalmukkal megtiszteltek — kik azok, kik ezen bizalmat meg is érdemelik, a választások nemcsak azért ismétlődnek hat évről hat évre, hogy azok, kik egyszer a hivatalos lista utján bizottsági tagokká lettek, onnan életükben többé ki ne maradjanak és ex offo újra megválasztas3anak, hanem hogy azok, kikben a választó polgárok csalatkoztak — újakkal he- lyettesittessenek. Örvendetes jelenség ha a bizottsági tagok egymással versenyre kellnek és a polgárság előtt mindenik be akarja bizonyítani magáról, hogy a választó közönség bizalmát jobban kiérdemelte mint a másik, de sajnos tapasztalat az, hogy ezen mérkőzések rendesen személyeskedésre vezetnek, az elvek harczából személyek harcza lesz és a küzdelem oda irányul, hogy az egyik a másikat semmisítse meg, vagyis hogy buktassa ki a bizottságból és ez által elsőbbséget biztosítsa és nagyobb hatalmát megmutassa. Ezt az elsőbbséget és nagyobb hatalmát közönségesen népszerűségnek nevezik ugyan, de a kik a viszonyokat ismerik, azok nagyon jól tudják, hogy ez a népszerűség nem a polgárok zömére, hanem csak a szükebb tizek tanácsára terjed ki. Az ilyen versengések nem egyszer fosztják meg a székes fővárosi bizottságot és igy egyes kerületet is olyan szakerőtől, olyan rátermett embertől, ki arra való hivatottságával a négy százak közt is kitűnt. Nem épen ritka választásoknál hallani, hogy egyik vagy másik vallás felekezet nincsen aránylagosan képviselve, és egy hitsorsost csak azon a czimen akarnak bejuttatni a bizottságba mert református, vagy zsidó, a tizek tanácsa ilyen esetekben a nyerendő szavazatok számára való tekintetből méltányos szokott lenni és vallásos érdekekből birál el olyan dolgot, minek a valláshoz semmi köze A polgárságnak nem érdeke az, hogy a székesfővárosi bizottság vallás felekezetek szerint alakuljon meg, egy ilyen ajánlatot már elvből is vissza kellene utasítani, és ott, ahol nem párt politikáról hanem községi önkormányzatról van szó, nem volna szabad minden alkalmat megragadni a szavazatok szaporítására vagyis legtöbbször megvalósítására azon czélnak, hogy egy ellenlábas, kinek érdemei általánosan ismertesek — kibuktattassék és helyette be kerüljön egy másik, a kinek talán semmi más érdeme nincsen, csak az, hogy egy olyan hitfelekezethez tartozik, mely a kerület által választandó bizottsági tagok sorában egyáltalán, vagy aránylagosan képviselve nincsen. Napi renden van a választási előkészületek során az is, hogy a választók társadalmi állás — foglalkozási szak szerint tömörülnek, tanár vagy tanító a legjobb meggyőződése szerint és egy a városi képviselőségre nem alkalmas iparos vagy kereskedőre adja szavazatát, ha ezzM az iparos vagy kereskedő polgárok zömének szavazatát egy tanférfiu javára megnyeri, ugyan igy jár el az iparos, a kereskedő, az állami hivatalnok és minden más osztály a mint osztályozással magát más polgártársaitól megkülönböztetni tudja, mert nem csak az a baj, hogy a jelöltek közt nincsen református vagy zsidó, baj az is, ha nincsen kézmü iparos, tanférfiu, gyáros, hivatalnok, kereskedő vagy BUDA és VIDÉKE más foglalkozás szerint is megkülönböztethető egyén. A társadalmi állás és foglalkozás szerinti csoportosítás annyira divatban van a budai oldalon, hogy vannak olyan nézetű egyének, kik a hivatalnoki kart, mint hivatalnokot, latei- nert vagy honoracziórt szembe állítják a polgárnak nevezett kereskedő, iparos osztálylyal, mintha bizony a rendes havi fizetést elvező — vagy magasabb szellemi minősítéssel biró egyén nem volna épen olyan polgár, mint a kézmü iparos, igy emelik a nemlétező falat polgár és polgár közt, igy csinálnak a .polgárok választási küzdelméből felekezeti vagy osztály harczot esetleg a nyerendő szavazatok reményében felekezetek, osztályok tömörülnek felekezetek és osztályok ellen a közügy szolgálatának zászlója alatt, de tényleg a közügy hátrányára Miután a községi választások iránt érdeklődők nem tagadhatják meg, de sőt — ha nem is nyíltan, de — be kell ismerniök, hogy minden tényleg úgy szokott történni, mint a hogy az a fentiekben vázoltatott, most, a küszöbön levő választások alkalmával a választó polgárok tehetnek róla, hogy az a jövőben ne legyen úgy. Minden rendű és rangú választó polgár vesse le a választás tartamára szolgálatának mezét, hagyja otthon az ő hivatalnok, iparos stb. minőségét, senki ne járuljon a szavazáshoz azon tudattal, hogy ő hivatalnok vagy gyáros, mert minden foglalkozás mellék járulmánya annak, hogy valaki polgár, minden rendű és rangú egyénnek legelső a polgár joga, ez képezi alapját a foglalkozás szerinti minősítésnek, tehát a szavazásnál a polgár joga nyerjen érvényesülést és nem az osztály érdek; továbbá senki ne adja szavazatát Péterre vagy Pálra azért mert az iparos, mert az tanférfiu vagy hivatalnok, ne tekintsük a választandónak foglalkozási körét, hanem csak rátermettségét, egy értelmes, a közügvek iránt érdeklődő iparos többet ér mint egy semmivel nem törődő — bár magas állású ur, tehát csak olyant válasz- szunk a kit ismerünk, a ki ezen tisztségre némi érdemeket szerzett, de ezt aztán ne ejtsük el azért, mert nem tartozik azon foglalkozási osztályhoz melyhez mi is tartozunk; végezetre pedig ne oda irányítsuk tevékenységünket, hogy Pétert vagy Pált megbuktassuk, ne azt tartsuk a szemünk előtt, hogy ki ne legyen székes-fővárosi képviselő vagy kerületi választmányi tag hanem inkább arra, hogy ki legyen, nem a kibuktatás, hanem a megválasztás lebegjen mint czél szemünk előtt! A választás közeleg, ne maradjunk tétlenségben, tömörüljünk legjohbjaink körül, nincsen az az osztály, személyes vagy felekezeti érdek mit sikerrel lehetne harczba vinni azon választó polgárok akaratával szemben, kik mindeu mellék tekintet nélkül csak a közügyét, tekintve érvényesítik szavazataikat arra érdemeket szerzett polgártársaik javára! S a n y a r u s á g o k. (Folyt, és vége.) Azt hisszük, hogy nem szorul ezen kimutatás bővebb kommentárra. Elég megállapítanunk, hogy a „metropolis“ belterületén létezik kerület, melynek P3 mérföldnyi fő-utczái- ban egyetlenegy kocsi-ut, t. i. a Mészáros-utczai van kövezve, a melyet azonban, ne higyjiik hogy a főváros, dehogy! hanem — egy magán- társulat létesített! Van itt ugyan még egy kövezett kocsiút és ez már a főváros terhére lett előállítva, a kimutatás 2. rovatában feltüntetett 630 lépésnyi Logodi-utczai ut, de annak burkolata éppen abból a fajtából való, a melyet prisma- és macskafej alakúnak deklaráltunk. A székes főváros tehát az 1872. SSXVI. t.-cz. életbeléptetése, vagyis 22 év óta a Krisztinavárosban tényleg 4-8°/0-át az utaknak látta el kövezettel, és pedig 5. rangú anyaggal! Igaz, hogy a kimutatásunkban felsorolt egyéb utczák utai majdnem kivétel nélkül ma- kadamizirozva vannak és ennek költségei is mindenesetre tetemesek voltak, de nem szabad elfelejtenünk, hogy habár a száz év előtt élt John Loudon Mac Adam módszerének alkalmazása a kültelkekre és az országutakra nézve igen ajánlható, nem való az mai napság már „metropolis“ főntczáiba. Nem hiába értenek Párisban „makadam“ alatt— sarat, melynek fogalmával épp úgy mint a Mac-Adam-féle kőburkolat egyéb tulajdonságaival a székes főváros törvényhatósága bízvást szintén csak tisztában van, mert kűlömben alkalmazná azt a rendszert a belvárosban, a Duna balpartján levő kerületek belső utczáiban is. És mennyivel még tűrhetetlenebb állapotok léteznek Budán a járdák tekintetében. Mél- tóztassék a fenti kimutatás 3. rovatának utolsó sorát megtekinteni! Ott vau 2-51°/0, a mi annyit jelent, hogy, mig a IV., V. stb. kerületekben, ha 100 lépést teszünk, mind e 100 lépést koczkakövezettel, fakoczka-burkolattal vagy aszfalttal, avagy keramittal teljesen burkolt járdán teszszük hátra, addig Budán, specialiter a Krisztinavárosban átlag 100 lépésnyi útból csak két és fél lépést teszünk teljes kövezettel biró járdán. A többi lépés már vagy csak félig kövezett, vagy pedig épenséggel nem kövezett járdára esik. Természetesen ezen járdák burkolatának anyaga is legkevésbé sem I. II. osztályú. Tudatában vagyunk annak, hogy ezen visszásságokat most, a mostohálkodás évtizedeken át való éreztetése után egyszerre nem lehet megszüntetni, de hisszük és reméljük, hogy a budai oldal kerületeinek uj elöljárói, mintegy hálául ama bizalomért, melylyel kerületeik újjászervezésének alkalmával a polgárok részéről találkoznak, azon lesznek, hogy az elődeik által annyira elhanyagolt állapotok megszüntetésére minél erélyesebben fognak törekedni. Kimondja az idézett t.-cz. 85. §-a, hogy „a kerületi elöljáróság feladata, a hatósága alatt álló kerület állapotát folytonosan figyelemmel kisérni s az azt érdeklő ügyekben a tanácshoz és ennek utján a közgyűléshez előterjesztéseket tenni“ és meg vagyunk győződve róla, hogy ezen, a mi ügyünkben teendő előterjesztések, javaslatok, ha megtétetnek, a tanács retortáján keresztül is fognak menni, mert könnyű lesz az egyenjogosultság theoriájá- ból elég érveket meríteni a javaslatok elfogadásához is. Nem tévesztjük szem elől azt sem, hogy egyes ház- és telektulajdonosok első pillanatban nem igen szívesen fogják fogadni, ha a járda jókarba, a mai igényeknek megfelelő állapotba helyezésére fognak szorittatni, de utóvégre egyszer csak kell, hogy Budán is legyen mindenütt rendes, modern járda és azt hisszük, módjában áll a gazdag fővárosnak itt-ott, hol szükséges, segédkezet is nyújtani, habár — vide causam filloxerae! — ez irányban nem a legnagyobb reményekkel kecsegtethetjük magunkat. Talán azonban mégis csak megérjük, hogy az egy törvényhatóság egy bánásmódban részesíti ossz es kerületeit és akkor valószínűleg Budának is lesz mindenütt rendes modern világitása és rendes modern kövezete. Ifj. Schlosser Nándor. Felhívás előfizetésre. Kívánatra bárkinek 4 mutatványszám''* küldünk, de az 5-ik számnak elfogadásával előfizetőnek tekintjük. A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai: Egész évre . . . .12 korona. Félévre.................6 „ Negyedévre ... 3 „ Uj előfizetőinknek megküldjük azokat a számokat, melyekben elkezdett regényünk folyik. Kérjük vidéki hátrálékos előfizetőinket az előfizetések beküldésére nehogy a költséges postai megbízással legyünk terhökre. A kik felszólításunkra az összegeket be nem küldik, azok postai megbízást kapnak.
