Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-28 / 43. szám
Budapest. 1S94. III. évfolyam 43. sz. Vasárnap, október 28. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZ1GAZGATÍSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄD0-HIY ÄTÄU hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér., Várkert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél *vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Alkotás-nteza 12/a. Szöke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Budapest mint „székes-főváros“! Irta : Palóczi Antal, épitész-tanár. Az évek óta Budapest balparti városrészében folyó hatalmas építkezési lendület most már igen is ki kezdi terjeszteni határait a jobbparti város részre — Budára is. A fővárosi építkezésekről szóló hivatalos statisztikai kimutatás év- ről-évre magasabb számadatokkal igazolja, hogy Budán is nagyobbmérvü építkezési tevékenység van fejlődőben, s abból következteti, hogy mennyire áldásos hatással van Budára a két testvérváros egyesítése! A statisztikai havi füzeteknek e következtetése azonban egyoldalú, s a gyakorlati élet által megczáfoltatik; — annak kell legalább vennem a két évvel ezelőtt megindított, mozgalmat, mely a budai városrészek lakóit ép e czélból egyesité, hogy valahára Budapest budai oldalának emelésére tereitessék a közfigyelem, a közgondosság. Evek óta pedig folytatta az agitácziót, az eskütéri hid és egyáltalában a dunai hidak felépitése ügyében, mert ama meggyőződésre vezetett: hogy a főváros két alkatrészének valóságos egyesitésére a legelsőés egyedüli gyakorlati eszköz: a Dunahidak — azaz közlekedő úttestek — sürgős felépitése! „A BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA, Temetőben. I. Tiéd áz élet, mától holnapig, Csak holnapig, ezt soha se feledd; Aztán jön újra egy más nemzedék, Mely követeli azt a holnapot Mit tőle ismét egy más követel. S ez igy tart véges-végtelen! Jövünk, megyünk, születve a halálnak, Édes miénk csak egy rövidke nap, A mely életnek oly igen csekély, De meghalásra óh nagyon elég ! II. Úgy bolygok itten, mint az árnyék A mit a múlt előre vet, A sírokat mind sorra kérdem, Egyik sem ád feleletet. Élők beszéde mit beszélnek, Csak kérkedés, hiú beszéd. Még itten is! hol porba sújtva Hever már minden büszkeség. A mit keresek nem találom, A holtak ajka hallgatag: Végre tehát elérkeztünk az első lépés foganatosítása elé! A fővámtéri bid munkálatai ki vannak adva vállalkozóknak, sőt a tényleges kivitelhez már is hozzálátnak; az eskütéri hid is tán nemsokára követi, — bontják már a házakat — noha igaz, még a terv, a hidvonal végleges elhelyezési terve, még megállapítva nincsen. Mint technikus, tényekkel szoktam számolni, a realizmus alapján állok. Ha valamely építkezéshez fogok, azt csak ngy tehetem, ha az építménynek tervét előzőleg és eleve megállapítottam, csak azután foghatok valóban az építkezés és az alapok elkészítéséhez. Midőn a Dunahidak építését sürgettem, nem tévesztettem szemem elől, hogy azok életbeleptetése esetén, mily változások államinak be mindkét parti városrészben. Mert hogy a hidak elkészítésével nemcsak Pesten, hanem Budán is csakhamar nagymérvű átalakítások és átváltoztatások fognak végbemenni, az a változó viszonyok természetes és szükség képpeni folyománya. Mint ok és okozat közti elválaszt- hatlan összetartozandóságnak tekintem ezt és e miatt tervezéseim sem szorítkoztak csak a belvárosra, hanem közvetlen a belvárossal szemközt fekvő budai Hiába minden ! az a kérdés Örökre csak rejtély marad! III. Nagy korszak volt az! dicső nemzedék Lobogtatá az ész szövétnekét: Az eszmék harcza, mely világra szólt, A jog s szabadság dicső harcza volt. Jött azután a hősök korszaka, Mindenikök egy félisten vala: Vérben fürödtek, nyertek száz csatát, — S a zsarnokságot trónra juttaták. Sok korszak volt még, mind „nagy és dicső“, Az embernagyság folyvást egyre nő; Tán meg se férnénk e kis csillagon, Ha itt nem volna ez a zöld halom, — Hová ha egykor sorsunk elvezet, Adunk a földnek egy új réteget, Min jámbor tudós töri majd fejét: Vájjon miféle szerzet leheténk ? IV. Eltemetve, elfeledve Oh mi’ jó lesz megpihenni, Itt, hol a nagy csendességet Nem zavarja többé semmi. városrészt is tervezéseim körébe vettem volt fel. Égetően szükségesnek is tartom, hogy az épitő-hatóság, a közmunka Tanács is már eleve és idejekorán elkészítse a várható átalakulás alapjait, a budai oldal rendezési és szabályozási tervét; még pedig az idevonatkozó tényezők megfontolt mérlegelésével és a városi fejlődés jövő sorsát magas színvonalról való átható tekintettel. Állítják ugyan, hogy Budára nézve a szabályozás és beosztási tervek most újabban meg lettek volna állapítva ! S ennek mintegy bizonyságát szolgáltatná az uj budai kőrútnak végrehajtott elkészítése, mely az Attila-utczának 10 ölre való kiszélesítésével fogna befejezettnek tekintetni! Ebből az úgynevezett kőrútból most már láthatók : annak útvonalának többszörösen tört iránya,aránylag csekély szélessége, mely két sor fa ültetésére, a körúti vasút két sinpára felvételére teljesen képtelen. S kétségtelen, hogy a 10 öl szélességű ut bizony az előkelőség jellegével nem bir, nem bírhat, mert az ily jelleg csak a 26 méterü és ennél szélesebb utaknak sajátja! És e csekély méretű utvonalt, melynek vezetésében többszörös irányváltozások, nivó emelkedések és esések előEz őrült harcz, e vad lárma, Kiégett szív, megtört lélek, — E rút küzdés az életért A sírnál mind véget érnek. A temető kapujából Egy pillantást vess még hátra: A mit elhagysz, szúró tövis, A mi rád vár, puha párna. Álom, álom, örök álom Jer boríts be szárnyaiddal; Csak az boldog a ki alszik, — Csak az boldog a ki meghal. Berecz Károly. A más sorsa. — Regény. — (9 Irta : Erdélyi Gyula. Hányszor jajdul fel e levelekben a társadalom ellen, mely jobbára kaczér, törékeny nőkből és ledér, haszonleső férfiakból áll. Meggyülölte a világot. Logjobban érdekelte egy tudós ember, ki tudóssága daczára elég kellemetesnek mutatta magát. Jól öltözködött és jól társalkodott. Szerelmet nem ébresztett, csak fokozattabb roko?T- szenvet, de egyelőre ezt is elégnek hitte Fer- nandine. A tudós ember nyilatkozott is.
