Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-14 / 41. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 41. sz. Vasárnap, október 14. BUDA ÉS VIDÉKE KIÍZ II! AZGATÍ SI, KŐZUAZDASÍfil ES TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄD0-HIY ÄTÄÜ, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér., Várkert-rakpart 1. Heialer J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél Wre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. SíC <3, I. kér., Pálya-ntcza 2, szám. 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Legyünk méltányosak. A magyar és az osztrák kormány között egyrészt és a dunagőzhajós társaság közt másrészt néhány hét előtt megindultak és azóta erélyesen folynak a tárgyalások a dunagőzhajós társaság és az újonnan alapítandó magyar gőzhajós társaság közti viszony szabályozása végett és azzal kapcsolatosan a cs. kir. szab. déli vaspálya-társaság vonalainak államosítására, esetleg a magyar állam által való bérbevételére nézve is. Nincsen szándékunkban ezúttal hozzászólni a tárgyalások eddigi eredményéhez, mert hiszen ez utóbbi a dolog természeténél fogva teljesen láthatárunkon kivül esik, de az eddig kiszivárgott hírek alapján szeréűy véleményünk szerint úgyszólván hogy nemcsak az első, hanem a második kérdésben is a két kormány előbb-utóbb megállapodásra jutni és a két egymással összefüggő ügyet rendezni fogja. Habár most már magától érthető- leg nagy mértékben érdeklődünk a duna- gőzhajós-társaság ügye iránt, nem kevésbé fontos reánk budaiakra nézve a másik kérdés megoldása is, mely kérdés — egészen eltekintve attól, hogy a déli vasút államosításával és annak vonalain a zóna-rendszer életbeléptetésével talán meg fognak szűnni az utazó közönség részéről e vasút magasabb szállítási illetékei miatt némelykor vagy gyakrabban hangoztatott panaszok — a budai oldalt, és első sorban a mi kedves Krisztinavárosunkat közgazdasági szempontból igen közelről érint. Ugyanis a déli vasút magyar vonalainak felügyelete jelenleg az üzletigazgatóságra van bízva, melynek tisztviselői közül nős vagy családos üzletigazgatósági alkalmazott a Krisztinavárosban 73*) családos, nőtlen 32**), a Tabán- és Vízivárosban 12 családos, nőtlen 12, a Várban 2 családos, nőtlen 2, a főv. egyéb kerületeiben 2 családos, nőtlen 9 lakik. Ezek közül a három utóbbi tétel alatt kitüntetett 39 egyén nem igen jöhet tekintetbe, mert lakásaik száma 5—6 kerületre oszlik és ennélfogva elenyészik. Annál inkább kell azonban számolnunk a Krisztinavárosra eső alkalmazottakkal, illetőleg az ezek által itt bérelt és esetleg megüresedő 105 lakással, valamint a nevezettek esetleges elköltözésével, melylyel kerületünkre nem csekély anyagi veszteség háramlanék, ha a Krisztinavárosban székelő déli vasúti üzletigazgatóság feloszlatása után itt uj üzletvezetőséget nem létesítenek, vagy ilyent máshonnan nem helyeznek ide át. *) Ezek közül 14 szolga. **) Ezek közül 3 szolga. Vegyük csak bonczkés alá ezt az eshetőséget és vizsgáljuk meg, hogy akkor hány lakás üresedik meg, mily approcimativ összegre rúgnak a ház- tulajdonosokra nézve kérdésessé váló házbérek és megközelítőleg mily összeg forgalmát vonná meg egy üzletvezetőség fel nem állítása parányi kereskedő- és iparos világunktól. Az említett 73 nős vagy családos és 32 nőtlen egyén esetleges elköltöz- ködóse által mindössze megüresedik 73 két-, három-, illetőleg négy-szobás, és 32 egyszobás lakás, tehát több mint 100 lakás. Az ezek fejében fizetendő és esetleg több évnegyeden át is kárba vesző házbér többszobás lakásokért, egy-egy lakás után átlag 300 írttal számítva egy évre kitenne 21.900 frtot, az egyszobás lakásokért lakásonként átlag 12 írttal véve 4608 frt, tehát körülbelül 25.000 forintnyi összeget! Ha pedig ehez hozzáadjuk az egyes nős vagy családos egyéneknek csupán a kerületben beszerezni szokott élelmi czikkek után évente felmerülő, havonként átlag 80 írttal számított kiadásait, tehát körülbelül 70.000 frtot és azután a nőtlenek hasonló czimen havonként átlag 45 ferintra rugó, vagyis .évenként körülbelül 17.280 frtot kitevő költségeit, circa 110.000 forintnyi összeget nyerünk, melyet részben a kereskedő- és iparos— Abból, mert elfogultabb vagy te An- dorult Lajos, mint a nőgyülölők szoktak lenni. — Nézem a vidéket, Péter bátyám. — Jól van jól, de azután azt kell választani, a kit én mondok. — Lassan, bátyám, még mégis hallhatják. — Ahán, már nem merünk a tűzzel játszani félünk az égés sebeitől. Péter bácsit bemutatták, ők is megismerkedtek a többiekkel. Az öreg kémszemlét tartott a két hölgy felett. Sajátságosnak tűnt fel előtte, hogy az öcscse, az igazi is meg az átváltozott, ismerik őket. Dicsérik a sziget szépségeit, különösen azokat a pompás jegenyéket, a kedves kis füzest. Szóval úgy beszéltek, mintha a szigeten lettek volna. Es ez majdnem lehetetlen, mert oda élő lény a Plátó tollatlanai közül be nem jön, ki nem köt. Ezek mégis ott voltak. így rászedni az öreget, ez több a kettőnél. Nők körében volt, jól érezte magát. Aalaha nagy csél-csap lehetett Péter bátya. Asszonyok, szép leányok körében élte napját. Csak mióta az öcscsét őrizte, meg a vagyonára ügyelt fel, kerülte ő a világot. Azelőtt végigtánczolt, név- naposkodott tizenhét vármegyét, tette a szépet a szépeknek. Sok emlékkönyvben fordul elő a neve. Kis gyermek a játéknak nem örül úgy mint ő ennek az isztérczi látogatásnak. Ez alkalommal rendes szarvasbőr lovagló-nadrágját egy bő lengyelbugyogó váltotta fel és egy Jäger-alaku zsinorozott kabát; kerek kalap a fején, vöri s „A BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. A más sorsa. — Regény. — (7 írta: Erdélyi Gyula, Hol az egyik, hol a másik párt kerekedett felül, de azért úgy mutatták, mintha szeretnék egymást. Fegyveres békében éltek. Senki nem mert hadat üzenni. — Sohase balunk meg! mondogatta mulatság közben Gedő bácsi. Ez a remény megzavarta a gyöngéd rokonokat. Hát még az, mikor Karháty Lajosra kerülvén a beszélgetés. Borcsa néni közeli rokonának emlegette. Meg sem ismerné, olyan régen nem látta. Ez az elátkozott remete kerülte a világot. — Nagyon szerettem az édesanyját és nem is akartam, hogy ez a különcz Karháty vegye el, a ki szintén kerülte az embereket. Magának élt. Szivesen elvállaltam volna a neveltetését, de az anyja Szergi Péterre bizta. Bolondos embert nevelt belőle, úgy látom. Borcsa néni beszédjére valamennyi rokon a vizespohárhoz kapott, mert valami kellemetlen érzés köszörülte a torkukat. Még a viz sem nyomta el az érzést és egy hangos köhögésben fakadt ki keserűségük. Ezt hivják azután egészségjavitásnak. A távoli rokonok és ismerősök nem vettek részt e burutos nyilatkozatban. Végre is ismét az odatévedt csoport sza- pulásával feledtették el ijedségüket. A külön csoport ezalatt vígan haladt a Baltorcz-patak partja felé, honnan az anarchisták, vagy másik kiadásban az ellátkozott sziget lakóinak csónakja közeledett. A kormányt Péter bácsi tartotta. Andor és Lajos eveztek. Az öreg úgy ült a csónak orrában, mintha egy nagy tengeri utón lenne és ott kormányozná a gályát. Csak Kolumbus Kristóf telhetett el ennyi önérzettel. Az ember azt hitte volna, hogy valami uj földet akar felfedezni, pedig csak jó kacsahús után fürkészett éleslátásu szemeivel. Mégis eszébe juthatott Kolumbus Kristóf felfedező útja, mert a czélhoz közeledve, háromszor földet kiáltott. Kikötöttek. A part egyik magasabb partján, nyárfás dombon ott állt az egészségjavítók külön csoportja. Péter bátya nagyot bámult. — Az ám, ott asszonyok vannak, talán, csak nem megyünk arra ? — De bizony csak arra megyünk, Ha a begy nem jön Mohamedhez, Mohamed megy a begyhez. — Úgy látom, öcséim, csinos jószágok. Kár, hogy csak ketten vannak. — Miért ? — Mert már nekem nem jut menyasszony pedig én háztüznézés-félét érzek. — Miből látja ezt, Péter bácsi ?
