Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-07 / 40. szám
Budapest 1891. (4.) BUDA és VIDÉKÉ Október 7, levegő dolgában fölötte áll a palpartnak, s a melynek okszerűen való beépítése nemcsak esztétikai, de közegészségügyi és közgazdasági szempontból is nagyon kívánatos. A szóban levő négy jobbparti kültelekcsoport szabályozá- zának tervével a műszaki osztály már e hó folyamán, vagy legkésőbb november első felében elkészül s a tervezetet a közmunkatanács novemberben, vagy legkésőbb deczemberben tárgyalás alá veszi. A tárgyalások gyorsítása szempontjából a terveket a közmunkatanács és a székesfővárosi tanács vegyes ülésben veszi bírálat alá, hogy a mennyiben a vegyes tanácsülés magáévá teszi, azonnal a közgyűlés elé lehessen terjeszteni a végleges szabályozás egész tervezetét. Krecsányi búcsúja. A figyelmes Krecsányi II. Rákóczy Ferencz fogságával búcsúzott el a közönségtől. A darab hazafias részei s a búcsú ünnepélyes hangulatot keltettek. A természet színpadi záporesőt rögtönzött mintegy figyelmeztetésül, hogy mielőbb valósulna az állandó budai színháznak soká vergődő eszméje. Krecsányi szép bucsuzóját közöljük: Mélyen tisztelt és nagyrabecsült müpártoló közönség ! A függöny legördült. Thália immár lefelé fordította szellemi világosságot, szellemi fényt árasztó, lobogó szövétnekét. Az áldozati oltáron kialudt már a láng. Thália elhallgatott. Mint a magyar színészetnek, egyszerű, igénytelen közharczosa, mint e kisded, vándor csapatnak vezetője, összeszorult kebellel, áhitat- teljes tisztelettel meghajolva állok itt önök előtt, s könybe borult szemekkel intézem önökhöz az utolsó búcsúszót, az utolsó Isten- hozzádot. Ha igaz az, hogy szívből jött érzelmekkel, szívből eredt, őszinte, igaz szavakkal szívhez lehet szólani, a szív húrjait lehet megérinteni, akkor, érzem, az önök szemében most könyek ragyognak. Mert hisz e pillanatban az én szivemben is sötét ború honol és a távozás, a válás miatt sűrít könnyek peregnek végig arczomon. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Most, a válás végperczeiben, szívből fakadó meleg érzelemmel köszönöm meg önöknek a pártfogást, méltánylást és elismerést, melylyel bennünket érdemünkön felül megtisztelni, kitüntetni kegyesek voltak. Önök a lefolyt budai nyári szini évad alatt mindennap, minden előadás alkalmával a magyar szinészet iránti áldozatkészségüknek és hazafias irányú érzelmeiknek pazar jelét adták. Önök a buzdítás, a méltánylás, az elismerés soha el nem hervadó virágait hintették tövises pályánkra. E virágok figyelmeztettek, e virágok ösztönöztek bennünket arra, hogy kitartással, becsvágygyal feleljünk meg kötelességünknek és törekedjünk nemes, magasztos czélunk felé. Mivel viszonozhatjuk mi önöknek mindezt? Hálával, soha meg nem szűnő, örök hálával. Ez az érzelem a hála érzete, mint tenger fenekén a drága gyöngy, vagy mint hegység belsejében a szikla, itt honol keb'ünkben. Nem irtja azt ki onnan sem távoliét, sem idő soha, soha ! Mi elhagyjuk önöket, mert távoznunk kell. De gondolatunk, rokonszenvünk, szeretetünk arany fonállal sző bennünket önökhöz. E fonál szálait mi törekvésünkkel, munkálkodásunkkal fogjuk életünk végleheletéig erősbiteni. És most utolsó könyörgésem, fohászom, imám ez: áldd meg Mindenható Istenem e hajlékot, Thália e szerény csarnokát, melyben három évtized leforgása óta a magyarosodás eszméjét, a magyar kultúrát önfeláldozással ápolják és terjesztik. Áraszd ki atyai jóságodat, szeretetedet, áldásodat teljes mértékben erre a közönségre, mely önzetlen áldozatkészséggel soha nem hervadó nemes lelkesedéssel segíti a mi ügyünket, a magyar szinészet ügyét magáévá tenni és azt diadalra juttatni. Úgy legyen ! Még egyszer: Isten, Isten önökkel! A legboldogabb viszontlátásig 1895. évi május hó elsején ! A bécsi-ut. ■ - i> Azt mondják, hogy Adakali egy itt feledett kisdarab Ázsia, akkor a határ-utczától a szentháromságig a bécsi-ut egy ittfeledett porszem a mennyei (China) birodalomból. Először is már az utczának, mint igen lojális városrésznek, csak a jobbfele van járdával ellátva, arra is 20 üzletnek van egy-két garádicsa kiépítve, esténkint az üzletekből kihozzák a székeket, kiülnek a járdára, tovább, 4—5 asz- szonyal együtt, tárgyalják az ország dolgát, mellettök 3—4 gyermekkocsitól egy csomó gyerek, itt meg egy pár kofa rakta ki a zöldségét, gyümölcsét egy kis asztalra s maga mellé ül, ott meg 8—10 gyerek ül a fal tövébe s nyújtja ki a lábát a járdára, most már tessék instállom alássan a járdán menni, ha az ember ezeknek a kompániáknak jól ki nem tér, hát utánna kiabálnak „nó, nem todja kitérni,“ minthogy pedig a bécsi-uton télen, nyáron, ősszel, tavasszal, csak bokáig érő por, vagy nagy sár van, igy kénytelen az ember ezen nagy rend véget vagy nagy sárban, vagy nagy porban menni. No de kezdjük a reggelen. Reggel 3 órakor kezdődik a kocsik ébredése, zöldséges kofák, tejes kocsi, szénát, szalmát, fát, krumplit áruló kocsik, 5 órakor tégla, szén, mész, homok, hasábfa, állásfa, deszkákat vivő nagy terhes kocsik! A kocsisok elkezdenek az ostorokkal pattogni, csörditenek 100-at egymásután, üdvözölvén ilyen formán a még alvókat; — lévén itt egymás mellett 5 pálinkamérés, hát akik úgy 7 óra tájban jönnek terhes kocsikkal, vagy már üresen vissza, megállnak a pálinkamérések előtt s a kocsisok bemennek reggelire, a kocsik kintállnak 8—10 egy hosszába, de a visszajövök is megáinak, és igy gyakran megtörténik, hogy I a közlekedés fenakad, hogy ha éppen valamelyik kocsisnak úgy tetszik mágáll az utcza- szélen, fejébe huzza lovának az abrakos tarisznyát és con amore abrakol, ő meg bemegy a házba, a kocsi ott áll óraszámra, vagy délfelé lefekszik az ülésbe s egész lelki nyugalommal alussza az igazak déli álmát 1—2 óra hosszát; vagy felraknak 700—800 drb téglát két roppant kiéhezett, lejárt, csupa csont, és bőrből álló lovakra azok nem bírván a kocsira rakott nagy terhet elakadnak, no van azután lárma, kiabálás, ütés, verés, és ha az ember szól, hát akkor persze a kocsis ur haragszik meg és szidja össze az embert ékes tót nyelven, mig végre pár órai kínzás után elvontatják 1000 lépésre, hogy ott ismét újra kezdjék, — este felé jön két három kocsi, kocsisnélkül, a kocsis 40—50 lépésre utánna sétál, vagy abból a nagy üres vasas szekerekből jön 8—10 trappba, csinál olyau lármát, hogy az ember azt gondolja, hogy most mindjáru vége a világnak vagy, hogy Báró Fejérváry itt vezényli- a m. kir. honvédség ösz- szes leendő tüzérségét, este 6—7 órakor összeáll 20 — 30 gyerek tesznek olyan ordítást, lármát, hogy az utczai szobában betett ablakokkal sem lehet megmaradni. Ez a hangverseny eltart 1 — 1 óra hosszáig mig meg nem unják; — hát még szombaton, este jönnek a Zwatopluk utódjai a gyárakból, elfoglalják a pálinkaméréseket, és a járdát, van lárma, danolás aki be nem fér csinálja az utczán úgy 1 — 2 óráig éjfél után, néha változás kedvéért össze is vesznek, vagy 1—2 asszonyt vernek meg nagy sikoltozás között, ez a mulatság vége, — hogy vasárnap délután újra kezdődjön. Úgy 3 órakor, akkor meg jön egy kapu- kulcsot otthon felejtett ur rózsás kedvében, veri az ajtót teljeserejéből a körülményekhez képest hol x/2 hol ll/s óráig most már tessék aludni. Kutyák 5—6 kóborolnak az utczán. udvarokban szájkosár — s adókönyv nélkül, — De kituduá az itt 24 óra alatt történteket leírni annyira váltakozók. De már abba az egybe nem hasonlít a bécsi-ut a menyei birodalomhoz, hogy itt minden nyelvet hallunk csak a magunkét nem. Mind ezeken a rendetlenségeken pedig nagyon könnyű volna segíteni, ha a Rend Felügyelő ur intézkedne a saját hatáskörében. Petrovay Ádám. Közgyűlés. A budapesti II. kerületi első magyar asztaltársaság hazafias és jótékony egyesülete f. hó 4-én esti 8 órakor tartotta rendes évi közgyűlését. Jelen voltak : Vilcke Gottlieb és Kéky Imre tiszteletbeli elnökök, Búzás István és ifj. Bún József h. elnökök, Kiss Lajos titkár, Weiss József pénztáros, Kunst Antal ellenőr, Erdélyi Gyula, Hegedűs József, Hegtdüs Lajos, Gyulay Elek, Szerelemhegyi Tivadar, Hafner Antal, Muschinek János. Paitsits Gábor, Feder Lajos, Kolator Miksa, Wolfram Gyula, Hübschl Vilmos, Behringer István, Müller István, Sajóhelyi Béla, Tausz Ferencz, Asztony Sándor, Mihaletz József, Skrobanek Károly, Christian János, Paducb József, Friedrich Károly, Blau Henrik, Arichta Márton, Reiter Tivadar, Juhász József, Kunst Antal, Iványos Miklós, Herbusz Antal, Benke Elemér, Müller Ottó, Gottvald I., Len- hardt János, Harnischfeger József dr., Mader N., Szabó Károly, Roskoni Lipót, Csokonai Votiz Ferencz, Hoffbauer József, Ámon György, Werner Adolf, Jantsik Ferencz, Szabó János, Károly asztaltársasági tagok, továbbá Sántha Antal, a nemzeti színház művésze és b. családja, Zempléni Árpád és Kulcsár János vendégek s a budapesti munkás daloskor testületileg. A közgyűlést a munkás daloskor a Hymnus eléneklésével nyitotta meg. Ezután Búzás István h. elnök következő beszédje járult: Tisztelt közgyűlés! Mélyen tisztelt, kedves vendégeink! Mindenekelőtt üdvözlöm az asztaltársaságot és jól esik konstatálnom, hogy társaságunk tagjai majdnem teljes számmal jelentek meg, hogy társaságunk körében az érdeklődés révén annyi kiváló vendéget tisztelhetünk. Mindnyájan tudjuk a szomorú valót, hogy a kérlelhetetlen halál társaságunk érdemes elnökét, Szilágyi Sándort körünkből váratlanul kiragadta. A budai társas-élet boldogult elnökünkben egyik tevékeny tagját, a tisztviselői kar szorgalmas és egészséges eszii,derék munkását, társaságunk, úgyszólván pótolhatatlan elnökét, a haza hü és lelkes fiát, mi meg, egyenként és összesen, őszinte, kedves jóbarátunkat vesztettük el a boldogultban. Még jobban érezzük a veszteség súlyát, uraim, ha meggondoljuk, hogy édes hazánkuak minden romlatlan gyermekére szüksége van; pedig a mi boldogult elnökünk tetőtől-talpig ilyen volt. Szivünk közös érzelmét tolmácsolom bizonyára, mikor kijelentem, hogy a méltó dolog szivünkbe zárni emlékét annak a férfiúnak, ki nemzeti nyelvünk és hazánk szent ügyét oly annyira szivén viselte. Boldogult elnökünk emléke iránt való tiszteletünknek kifejezést adandó, indítványozom tehát, hogy érdemeit jegyzőkönyvben örökitsük meg, s hogy arczképét helyiségünkben méltó helyen és keretben helyezzük el. A h. elnök indítványa egyhangúlag elfogadtatván, következett a tisztikar megválasztása. Közfelkiáltással választattak meg : Elnöknek : Biizás István tanár; aielnököknek: ifj. Búu József és Gyulay Elek; jegyző-titkárnak: Kiss Lajos; pénztárnoknak: Weiss József; ellenőrnek : Kunst Antal. A titkári és pénztárnoki beszámoló után közel száz teritékü társas - lakoma következett, melyet a munkás daloskör lelkes, hazafias dalai fűszereztek. A társaság tagjai hazafias szellemű felköszöntők és dalok mellett késő éjfélig maradtak együtt s ama megnyugtató tudattal tértek nyugalomra, hogy a nemzeti nyelv és hazafias érzés kultiválása mellett még a szenvedők könyüit is száritgathatja, a mennyiben közel 200 frt évi gyűjtéséből — előbbi szokásához híven — a küszöbön lévő téli évadra Í3inét több szegény, többnyire árva gyermeket láthat el teljes ruházattal. A vacsorát közmegelégedésre Bruckner Alajos jóhirü vendéglős szolgáltatta. Az ég áldása lebegjen e hazafias, derék társulat nemes jótékonysága fölött!
