Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-23 / 38. szám
Budapest 189 í, (3.) kon megy végig, a vasút a közbiztonságot sokkal nagyobb mértékben veszélyezteti, mintha a teljesen néptelen és közlekedés mentes budai körvasút vonalán a Margit-híd melletti Pálffy-tértői közlekednék. S ha előttünk ismeretlen okokból a II. kerületi Margit-rakpart mentén a közlekedés nem volna megengedhető: a Pálffy-térről még ekkor is oly pontján a fővárosnak kezdődnék az indulás, melyet sok oldalról és könnyen meg lehetne közelíteni, mert úgy a lóvasút és omnibus, mint a hajó nagy idő megtakaritással oda szállítaná az utasokat. Nagy méltóságod előtt bizonyára ismeretesek azon akadályok, melyek a budai körvasút jelzett részének a szentendrei h. é. vasút által használatba vételét s ez utóbbinak a lánchídig való bevitelét még mindig s a tárgyalások megszakítása folytán most talán még nagyobb mértékben gátolják. S habár nem lehet kétségünk, hogy Excellenciád ezen akadályok elhárításáról gondoskodni kegyes lesz: engedje meg nekünk, hogy kegyes figyelmét felhívhassuk arra, miszerint elszegényedett vidékünk fellendülésének és előbbi jövedelmei elapadását nagyon megsinylett lakosságunk jobblóte emelésének egyik előfeltételét képezi az, hogy a kérdéses vasút a székes-főváros egyik alkalmas központjáról közlekedjék vidékünkkel. S ezen szempont kiemelése mellett engedje meg Excellenciád azt is, hogy ezen a magas Ministerium kebelében keletkezett s ott megérlelt eszme megvalósítását sürgősnek jelezzük, mert körülményeink között minden elvesztett év hanyatlásunkat fokozza s tetemes időt kell számítanunk arra, mig vidékünket a főváros nyaraló-közönsége megkedveli és felkarolja. Ezen sürgősségi ok bátorított arra, hogy azon alázatos kérelemmel járuljunk Excellencziád jóindulatához: miszerint bárhol fogja Nagyságod azon akadályokat megtalálni, melyek ezen üdvös terv kivitelét gátolják, azokat elhárítani, vidékünket ekként a főváros közönségének hozzáférhetővé tenni s ez által ismét egy oly jótékony intézkedést foganatosítani kegyeskedjék, mely erősen sújtott vidékünk újabb boldogulásának egyik leghatalmasabb forrását nyitja meg. Meg vagyunk győződve, hogy azon naptól kezdve, melyen a h. é. vasút a főváros egyik alkalmas központjáig bevezettetik, vidékünk újra feléled azon aléltságából, melyben önhibáján kivül a sors csapása következtében évek óta sínylődik s e felébresztésért első sorban Excellenciádat fogja áldani. Fogadja mély tiszteletünk kifejezését, melylyel maradunk Szent-Endrén, 1894. augusztus 28-án. Nagyméltóságodnak alázatos szolgái: A kiküldött bizottság. Budapest története. Irta: Navarra József. II. Búd a. Hajdan Pestnek tarózéka, majd önálló szab. kir. város és az ország fővárosa; most a székesfőváros legmostoháb része. BUDA és VIDÉKÉ Fekszik a Duna jobb partján, Pesttel át- ellenében, melylyel jelenleg a Dunán át három (nemsokára több) híddal van összekötve. Története azonos a budai várhegyre hosz- szukás ellipsisben épült, s mint a régi magyar királyok dicső lakhelye, büszkén az alatta hömpölygő Dunára s a mindinkább növekedő Pestre letekintő ős Buda várának történetével, mely a mohi pusztáról alig menekült IV. Béla király uralkodásához fűződik, ki a tatárok borzasztó pusztitásán okulva, 1247-ben a felpörkölt Budának, mint kedvencz helyének a mai várhegyen még megmaradt házait kőfallal kerittet- vén be, a maga részére udvartartásra is alkal- més királyi lakot emelt s azt várszerüleg megerősítette. Kun László király idejében F ü 1 ö p, for- mianói püspök és apostoli szentszéki követ elnöklete alatt 1279-ben itt nevezetes egyházi zsinat tartatott az egyházi jogok helyreállítása tárgyában, melyet azonban a budai polgárok, mivel a király jogait csonkítani merészelte, állam csinnyel feloszlattak. A Béla által benépesített „pesti“ uj vár, miként akkoriban neveztetett, 1285-ben derekas próbát állott ki, a midőn IV. László alatt a tatárok újra betörtek országunkba. 1302-ben a nápolyi Bobért Károly ügyének meg nem nyert Buda egyházi átokkal suj- tatik, mindazonáltal Ottó, bajor herczeg Budára jön és elfoglalja a jobb létre szenderült cseh Venczelnek gyöngelelkü fia által javára lemondott trónust 1305-ben. E helyen megjegyzendő, hogy IV. Bélától kezdve Ottóig, vagyis 1235- től 1308-ig Buda volt királyaink lakhelye. Árpádházunk utolsó koronás ivadéka, III. Endre halála után és a vegyes házbeli királyaink alatt már szép fejlődésnek indult a budai vár, melynek egyik templomában Róbert Károly 1309-ben immár harmadszor megkoronáztatott s ez alkalomból a Venczel (cseh) király által (1304-ben) hivatalától megfosztott és elfogott, (1307-ben) fogságából kiszabadult és Róbert Károlyhoz pártolt W e r n e r László nevű budai bíró „komes“ (főispáni v. grófi) czimet nyert. Tudjuk, hogy a budai polgárok nem voltak Róbert Károly hívei, ki csak erőszak és kegyeletlenség árán lett királylyá s igy érthető hogy O Visegrádon épített magának királyi lakot; de Zách Feliczián vakmerő merénylete után, a magába szállt király az általa elhanyagolt Budának 1331-ben vásári szabadalmat adott. 1350-ben Nagy Lajos Budán országgyűlést tartván, a nápolyi Róbert Károly által Viseg- rádra tett királyi széket ő az általa 1352 körül újból épített budai várpalotába hozta vissza; ugyanakkor a mai Budát „Uj-Buda“ név alatt, mint önálló szab. kir. várost Óbudától elválasztotta. 1386-ban a budai várpalota egy véres dráma előjátékának szomorú színhelye; itt támadja meg orvul Forgács Balázs főpohárnok mester, Erzsébet és Mária királynék parancsára, a gyanútlan II. vagy kis Károlyt, ki nemsokára a szent Jánosról nevezett Visegrád melletti apátság monostorában a királynék emberei által megfojtatott. Hédervári Konth István, egykori nádorunk fia és bajtársai itt nyakaztattak le a budai szt. György téren, mely lelket rázó esemény növelte az elkeseredést és fokozta az ingerültséget az önkényesen garázdálkodó király ellen s az elégedetlen főurak 1399-ben Zsigmondot elfogták és elébb Visegrádon, utóbb Siklóson elzárták. A fogva levő Zsigmond, a szintén Budán székelt, de alig 49 napi uralkodás után a fentiek szerint gyászosan kimúlt durazzói, vagy a mint kis termetéről hívták, kis Károly által a trónról leszorított Máriának, Nagy Lajos leányának volt férje hosszas alkudozások után fogságából kiszabadulván, esküvel fogadta, hogy ezentúl törvényesebben fog kormányozni s hálából nőül vette egyik megszabaditója Czilley Ármin Borbála nevű kicsapongó leányát. Miután pedig Zsigmond 1410-ben római királylyá lön,'’ a hiúságukban hízelkedett magyar főurak az uj méltóság révén a Pozsonyban még ugyanaz évben tartott országgyűlésen, Erzsébet nevű leányát örököséül elösmerték, mire a trónörökös Erzsébet 14 ll ben az ifjú Albert osztrák herczeggel egybekelt Budán. Szeptember 23. A következő évben ugyan itten nagy udvari lakmározás és mulatozás volt; krónikáink szerint ez alkalommal 19 herczeg, 24 gróf, 58 mágnás föur és 1400 nemes ember vett részt a nagyszerű harczi játékok, vadászatok és egyéb versenyeken; mely ünnepi vendégség minden megszakítás nélkül három hónapig tartott. Nem csoda tehát, ha Zsigmond e dáridó alatt kicsinynek találta a vendéglátó királyi palotát olyannyira, hogy azt 1417. körül tényleg kibővítette. Zsigmondról meg kell még jegyeznünk, hogy szerfelett kedvezett Budának elsőbbségben volt német lakosságának s igy érthető, hogy maga Pestvárosát is a budaiak fennhatósága alatt találjuk, miglen ő a pestiek kérelmére Pestet elválasztja Budától s ugyanakkor Kis- Pest, a mai Ráczváros (vagy Tabán) Budához csatoltatott. Zsigmond veje, Albert és I. Ulászló idejében Budán több nevezetes országgyűlés tartatott. 1457- ben Hunyadi László a szent György téren lefejeztetik. Háromszor csapott le a bakó s csak a negyedik csapással választá el fejét testétől . . . Egy fél század év múltával Hu- nyady László vére összegyűlt e helyen Konth és társai vérével! !! Nagyjaink vérétől pirosult szent György fér . . . sóhajtva köszöntünk neked! Szomorú, nagyon szomorú emlékek ezek, melyekre csak visszagondolni is égő kín, metsző fájdalom; e megható keserveket a következő jobb korszak szebb eseményei is csak alig tudják enyhíteni. 1458- ban kiáltották királylyá Mátyást, kinek harminczkét esztendeig tartó uralkodása Budának fénykora lévén, e város Europa városainak koronájává Ion, mert Mátyás a Medicik maecenási bőkezűségével versenyezve, tudósok, költők és művészek gyülhelyévé tette a budai udvart. Budának akkori helyzete egy csodás világ volt; melyben dicsőség és fény, pompa és csillogás szakadatlan egymásutánban váltakoztak. Csodálni kell ezt a nagy királyt, a kinek dédapja még juhpásztor a magyar havas alföldön, nagyapja Vajk és édes apja Hunyady János, mint egyszerű katonák kezdik pályafutásukat, ő maga pedig a börtön sötétjéből kerül a magyar trón bíbor vánkosára ! Mátyás fényes udvarával itt lakott az általa szépített királyi palotábau s mint paszio- nált vadász gyakorta bolyongott a környékbeli erdőkoszoruzta hegyeken, hol nagyszerű vadaskerttel és királyi nyaralóval is birt. De mindezeknél híresebb volt Mátyás királynak u. n. Corvina könyvtára, melyet a király uralkodásának első évtizedében alapított s az 1476-ban Budára vezetett Beatrix királynéval kötött házassága után fokozott buzgalommal gyarapitott. Hunyady, czimerének hollója után Corvin Mátyás nagy összegeket fordított könyv vásárlásoka s a leghíresebb könyv másolókat és festőket foglalkoztatta. E több ezer kötetre menő királyi könyvtárra, mint országos kincsre II. Ulászló és II. Lajos kevés gondot fordítottak s a legbecsesebb müveket elajándékozták, a megmaradt könyvek jó része pedig a török uralom alatt Konstanti- nápolyba került; — sok rablást követtek el Ferdinánd németjei is úgy, hogy e megbecsülhetetlen nemzeti kincsből csak töredékek maradtak fenn, részint Bécsben, részint másutt; — mi ugyan csekély maradékát kaptuk vissza ajándékba a törököktől az 1877-iki török-magyar barátkozás alkalmával. A hű népe által imádott és „az igazságos“ melléknévvel felékesitett dicső Mátyás király halálával Buda fénye is alább szállott . . . budai várpalota kápolnájában Bakáts Tamás esztergomi érsek által 1514-ben kihirdetett keresztes háborúra összesereglett parasztok lázadása után, az ijedelméből felocsúdott főpapság és nemesség 1523-ban a Budán tartott országgyűlésen halál- büntetést és jószágvesztést mond ki Luther követőire, s 1524-ben e Luther könyvét árusító egyik budai könyvkereskedő könyveivel együtt el is égettetett! (Folyt, köv.)
