Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-02 / 35. szám
Budapest 1801. (4.) iparra az, hogy az uzsora hyenái is le-le csapnak ide s egy nem szakértővel folytatott üzlettel ártanak a vendéglősök tisztességének és a közönség egészségének. Hibásak maguk a vendéglősök is, hogy nem fektetnek súlyt az alkalmazottak szakszerű kiképzésére. Ezért oly könnyű a kontárkodás. Nézzék csak a tanonczokat, ezeket még a legelső rangú vendéglősök is csak ritkán vezetik be a pinczei és a konyhai teendőkbe. Természetes, hogy ily szakképzés mellett sok főpinczérnek niucs fogalma, hogy mily vidékről való a bor és az ásványvíznek mi a tartalma ? A borfiuból éthordó lessz, tehát olyanból, ki eddig még a konyhában sem volt. Csak is jó megfigyelő képességűknek köszönhetik, ha az ételek nevét megtanulják, de nem ismeri a húsnak azt a részét, melyből készül. Nem akarom azt állítani, hogy a felszolgálók előtt szándékosan tartják titokba a konyha és pincze szervezetét, de a be nem avatás vétkes mulasztást képez. Mindaddig nem is lesznek valóban képzett vendéglősök, mig a tanonczokat az ösz- szes szakmunkájok körébe tartozó szakmákba be nem avatják. A közeledő milleniumi ünnepélyek alkalmával méltó volt ezzel a kérdéssel foglalkozni a vendéglősök saját jól felfogott érdekében a mi reám is tartozik, mert én is vendéglős vagyok. R — 1 ' L A budai meteorologi intézet XXI. jelentése. A budai meteorologiai intézet jelentőségét és czélját már eléggé ismerik t. olvasóim e lapok hasábjairól. Mióta Dr. Konkoly Thege Miklós áll az intézet élén, az óta az a tudományos haladás igen magas fokát érte el. Az európai kontinens e nemű intézetei között a budai intézet mindenesetre kiváló helyet foglal el. Az intézet felszerelése nem teljes ugyan, mindamellett a roppant megfigyelési hálózat, melylyel az intézet bir, rendkívül becses adatokat szolgáltat hazánk klimatológiai viszonyainak megállapítására. A meteorologia mint gyakorlati tudomány nagy fovtossággal bir a mezőgazdagságra és az erdészetre. Szerény véleményem szerint e gyakorlati czélt az összes megfigyelések mellett, mindenesetre legalább másodsorban szem előtt kellene tartani. Némi fontosságot tulajdonítok itt a phónologia észleleteknek is. A légkör viszonylagos nedvességtartalmának meghatározása az erdőben és a nyilt téren is igen fontos volna. A berni kantonban felállított meteorologiai észlelő állomások adatai szerint a levegő viszonylagos középnedveség tartama átlag az erdőben lO°/0-al nagyobb mint a szabadban. A berni fenyőerdőben a levegő nedvesség tartalma 13°/0, a bikkfa erdőkben csak 8% a különbség, mig a hol veresfenyő tenyészik ott csak 4°/0 a különbség. Télen a bikkfa erdőben 12°/0-al nagyobb, mig nyáron 8°/0-al kisebb a hőmérséklet mint a szabadban. A talajhő, valamint a talaj és a levegő közötti hőmérséklet megállapítása is fontos volna úgy természettudományi mint erdőgazdazsági szempontból. Sajnos, hogy az intézet munkaereje és figyelme e megfigyelésekre nem terjedhet ki. A személyzet csekély létszáma amúgy is emberfölötti munkát végez példás lelkiismeretességgel. Az intézet 1891 évről kiadott jelentése, mely egy vaskos kötetben minap hagyta el a sajtót, fényes bizonyságot tesz arról, hogy ez az intézet az adott körülmények mellett is, kitünően tölti be hivatását. A meteorologiai évkönyvek jelen XXI. kötete a magyar megfigyelő hálózat állomásain 1891. évben végzett meteorologiai észlelések eredményét tartalmaza. Az 1891. évben a megfigyelő hálózat 353 állomásból állott. Alak és beosztásra nézve az évkönyv a nemzetközileg megállapított mintához alkalmazkodik, csakis a IV. fejezet tartalma változott meg, a menyiben a földmágBUDA és VIDÉKÉ nességi megfigyelések helyett az önjelző műszerek eredményeit tartalmazza. Az 1891. év kezdetével ugyanis néhány állomás u. m. Budapest, Ó-Gyala, Árva-Váralja, Herény, Ungvár és Zsombolya a Richard-féle önjelző hőmérővel és Ö-Gyalla azonkívül még egy Richard-féle barograffal lett felszerelve s igy e helyekről a a hőmérséklet változásairól szóló adatokat órá- ról-órára birja az intézet. A jelentés első fejezetében kilencz magyar- országi állomás naponkénti megfigyeléseit mutatja be az intézet. A második fejezetben a meteorologia elemek havi és évi eredményei az összes állomások szerint vannak rendezve. Érdekesnek találom olvasóimra nézve Budapestre vonatkozó évi adatokat közölni. Az 1891-ik évben a légnyomás közepe 749’2 mm. Maximum 766‘2 február 23-án. Minimum 723 2 márczius 21-én. A hömérséglet évi közepe, reggel: 7.3; délben: 125, este: 8*7. A hőmérséklet maximum 32 8 julius 4-én, minimuma — 17*9 január 3-án. Relativ nedvesség százalékokban, reggel: 83 délben 64, este 79, közép 75. Évi csapadékmenyiség 679. Maximum 40 julius 20-án. Csapadékos napok száma, csapadékkal 134, hóval 46, jégesővel 5. zivatarral 26, viharral 39. Leggyakoriabbak voltak a nyugati szelek: 235. A városligeti megfigyelő állomáson, hol Dr. Kléch István ügyvéd ur észlel, fel jegyeztetett csapadékos nap, csapadékkal 107, hóval 26, zivatarral 12. Csapadék menyiség 703. Legtöbb csapadékos nap volt Árva-Váralján: 187. Igen érdekes az a táblázat, mely a Richard-féle thermograpah alapján bemutatja órá- ról-órára a hőmérséklet változásait Budapesten, valamint az a táblázat is mely bemutatja a Richard-féle barograph alapján a légnyomás változásait óráról-órára O-Gyallán. Lapunk iránya és czélja nem engedi, hogy a nevezett évkönyvről hoszszabban értekezzünk, főczélom csakis az intézet működésének rövid ismertetése volt. Csak még egyet kívánok megjegyezni. A múlt év telén az intézetben több tudományos kísérleti felolvasás tartatott. A megjelent művelt közönség ma is kellemesen emlékszik vissza e rá nézve tanulságos estélyekre: bárha ezen előadások az idén is ismétlődnének. Eperjessy István. Budai kereskedők lakomája, A budai kereskedelmi társulat, melynek a „Buda és Vidéke“ hivatalos közlönye augusztus hó 21-én az istenhegyi Eötvös nyaralóban sikerült lakomát rendezett. A testület tagjai nagy számban jelentek meg s tanú bizonyságot tettek ezúttal is a jó egyetértésről s a páratlan magyar szellemről. A testület felvirágzásában minden egyes tagnak érdeme van, de ki kell emelnünk a derék, hazafias és ügybuzgó elnököt Freyberger Pált s az egész tisztikart. Ki mert volna csak pár évtizeddel ezelőtt arról álmodni, hogy Budának a kereskedelme magyar lessz. És ime az, még pedig teljesen és úgy, hogy a székes főv. egyéb részei követésre méltó példát meríthetnének ebből a hazafias eredményből. A „Buda és Vidéke“ elterjedésében nagy része van a budai kereskedőknek, kik megérdemlik, hogy a közönség nagyobb mértékben vegye figyelembe leg- szeb jelszavát: Pártoljuk a budai ipart és kereskedelmet. A lakomán igen sok szép pohárköszöntőt hallottunk, melyek sorát lelkes hanggal az elnök, Freyberger Pál nyitotta meg. Pohárköszöntőt mondottak. Freyberger Pál, Kollár Lajos, Herman Béla elöljáró, Bencze Benő elöljáró, Hampel Sándor városbiró, Dömötör Gedeon lelkész, Wolf Márton, Eglmayer Károly, Takács Gyula, Szakáll László, Tatay Adolf, Ott Lajos és Erdélyi Gyula. Jelen voltak: Ott Lajos, Kollár Lajos, Mauks János, Freyberger Pál, Dömötör Gedeon, Eckermann Ede, Kugler József, Tatay Adolf, Kertész Aba, Szelestey Géza, Kertscher István, Werner Adolf, Dr. Hochstein, Petsits Márk, Kresslbauer Béla, Günther Béla, Toldi Lajos, Renis Jenő, Hermann Béla, Dr. Bencze Benő, Szeptember 2. Hámpel Sándor, Arnold Róbert, Friedrich Károly, Weninger Mihály, Schuster Gyula, Czer- kovicz Samu, Danneberg Miksa, Spuller István. Polivka Ferencz, Wolf Márton, Bagó Alajos, Schönau Aurél, Erdélyi Gyula, Beranek Elek, Beranek Ferencz, Frey Alajos, Willinger Ferencz, Frankendorfer Lajos, Stettner Géza. Hegedűs Lajos, Takáts Gyula, Szakái László, Weingärtner Károly, Vogel Gyula, Arnold Richard, Goldinger Márton, Brunner Alajos, Egelmayer Gyula, Ballassa Gyula, Grósz Károly sta. A vendégkoszorut kitűnő ételekkel és italokkal Balanek Antal előnyösen ismert vendéglős látta el. Közöljük az étrendet. A Budapesti (Budai) Kereskedelmi társulat által rendezett közvacsora étrendje: Kecsege, Tok tatármártás, Vesepecsenye angol, módra körözettel, Styriai jércze. Fejes, Saláta, Plump pudding, Csemege, sajt. Udvari sör, Torbágyi fehér, Villányi vörös, Törley tallisman. A budai»Munkácsy kiállítás«-lioz. I. (A) Örömmel értesült bizonyára a főváros és az ország a „Buda és Vidékéiben közlött hírről, a Munkácsy-kiállitás eszméjéről; annál inkább, mert az eszme a budaiak lapja szerint már-már testet öltött, úgy látjuk, a megbeszélés első stádiumán túl vagyunk. A „Buda és Vidéke“ és az ügy mozgatói ős Buda valamelyik festői pontján óhajtanák a díszes csarnok emelését. A fő mindenesetre az, hogy a gyüjtemé- ményes kiállítás létre jöjjön, értesüljön az országos kiállítás idejében. Nélküle az ezredéves ünnep fényében hiányos volna, tanulságában csonka maradna. A legnagyobb magyar festőművész, a ki századok óta alkotó festő fejedelmek között az első, a világon nem biánvozhatik, egybegyüj- tött művei nem nélkülözhetők abban az esztendőben, a melyben kultúránkat tüntetjük fel magunk előtt, mutatjuk be a föld kerekségén élő összes müveit népeknek a magyar állam alapításának ezredik évfordulóján. Ha az eszme már nyilvánosságra jutott, úgy annak elejtése lehetetlennek látszik, szégyenletes volna. Festői pontot az épület helyéül a budai részeken kívül a főváros területén alig találunk. Budán nem is kell messze mennünk, nem kell távol kültelkeken keresni helyet. A főváros sűrűn lakott, nevezetes forgalmi helyeinek közelében szebbnél szebb helyek kínálkoznak. A milléniumig minden késleltetési igyekezet daczára csak elkészül az eskütéri hid és önző érdekek sugallta agyafúrt okoskodások, mesterkedések nem fogják meggátolni, hogy a hidra a villamos pálya sínéit lesrófolják. Akkor pár perez alatt a belvárosból a Gellérthegynek s nehány rövid perez alatt a Krisztinavárosnak más paradicsomi szépségű tájaihoz legkényelmesebben el lehet jutni. Az Eifel-tornyot a kiállítás vonzerejéül eszelték ki Párisban. Szépség tekintetében épen nem jöhetett tekintetbe, használhatósága alig volt; úgy, hogy bevallott reklám volt e kitűzött czél. Szokatlan nagyságánál fogva olyan általános emlegetés tárgyát képezte, hogy sok olyan ember élénk figyelmét terelte a kiállításra, a kik különben ritkábban, csekélyebb elevenséggel gondolván arra, elmaradtak volna onnan. A Munkácsy-kiállitás nem lesz üres reklám. Nagy érdekű, nemes élvezetet Ígérő tartalma nem csekély figyelmet fog kelteni világszerte. A nagy művész világhírű nagy neve, a hazautazok magasztalásai száz meg százezernek érdeklődését tarthatják ébren a magyar kiállítással 8zemb8n, s ide vonzanak sok olyan látogatót, a kik másként nem jöttek volna el. Szép magaslat, érdekes épület, a honnét elragadó kilátás kínálkozik a tekintetnek, alkalmasak fokozni az érdeklődést azoknál, a kik a kiállításról, a Munkácsy-gyüjteményről hallanak, olvasnak. * * * A helyett, hogy a Munkácsy-kiállitás kívánatosságáról bővebb fölösleges fejtegetésbe
