Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-26 / 34. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 34. sz. Vasárnap, augusztus 2(>. BUDA ÉS VIDÉKE KŐZlfiAZfiATÍSl, KÖZGAZDASÍfil ES TÍRSADALM1 HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄÜ, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Várkert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél '-vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-ntoza 2. szám, 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. DMunkácsy-kiállitás Budán. írók, művészek és polgárokból alakult bizottság egy nagyszabású dologra készül, a mi méltó arra, hogy a saját érdekei emelésében, fejlesztésében is lanyha Budát lázba hozza. A milleniumi kiállítást nem hozták át Budára — pedig itt sokkal kevesebb költséget emésztett volna el a munkálat. Az az ellenvetés sem állhat meg, hogy a Duna balpart ipara, kereskedelme és egyéb üzletei ez által el lettek volna hanyagolva, mert a budai kiállítás helyére gyorsabban lehetett volna a Duna-balpartról is jutni, mint a városligetbe. A megmaradt épületek egy uj városrésznek tették volna le alapját. Most már erről késő és felesleges elegiákat zengeni, hanem olyan valamit kell végrehajtani, a mi Budát is jelentékeny erkölcsi és anyagi haszonban részelteti a kiállítás idején. Az a terv, mit irók és művészek a budai irók és művészek „Magunk között“ czimü egyesülete (Gfellért-utcza Stosmann Lőrincz vendéglőjében tartott ülést) több polgár rósztvétele mellett tárgyalt méltó arra, bogy minden budai polgár szivében visszhangozzék. A terv szerencsés keresztülvitele oly fontos Budára nézve, hogy ahoz teljes erőnkből kell hozzálátni. Azonnal fogjunk a kezdeményezéshez. Ez a terv nem más, mint az, hogy Munkácsy összes „A BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA. Egy no, a ki hyéna. A kör olvasó-szobájának kerevetén lomhán nyújtózkodott végig néhány táncztól kifáradt fiatal ember. A tánczterembcl behallatszó zene egy cseppet sem ingerelte őket újabb fordulóra s nyugodtan füstölögve beszélgettek az est eredményeiről. Mindegyik tudott valamit mondani, mivel társait megnevettette, csak egy, Lipniki Károly ült az egész idő alatt némán a helyén, anélkül, hogy a körülött0 ülők közül ráragadt volna valami derültség. Rendetlenül lelógó nyakkendőjét igazgatta, de mámoros fejével bólongatva azt újra meg újra elrontva, haraggal letépte magáról. Mindnyájan ránéztek. — Mi lelt ? — kérdék tőle. — Úgy látszik, Károly, megzavart téged az a szép asszony — jegyzé meg egy szőke fiatal ember, kinek gallérja legkevésbé mutatta, hogy egyszer kemény is volt. — Ne hozzátok elő, mert már úgy sem birok magammal. — Hja . . . Kellemetlen dolog is az, ha az ember szeret egy nőt, s azt egy évi távoliét képeit egy arra a czélra épitett díszes műcsarnokban állítsuk ki. A kultúrára nézve is nagyhatású, hogy Munkácsy képei egy csoportban legyenek összegyűjtve, legelső rajzaitól kezdve a legutóbb készült remekműveiig. Egykori rajztanárja hagyatékában számtalan ilyen rajz és kép van. A mi nagyobb müveit illeti, azokat sem nehéz összeszedni, mert a ki ezreket ad egy képért, az lelkesedik is a mü-. vészetért annyira, hogy az ilyen kiállításra átengedi a képét. Kívánatos egy ilyen Munkácsy- kiállitás már azért is, mert pótolhatna egy jól megérdemelt jubileumot. Barabásnak is csináltunk gyűjteményes kiállítást, miért ne méltatnánk Munkácsyt is, ki a magyar művészek között az első helyet foglalja el. A kiállításnak nagy és jótékony eredményei lehetnek magára a művészetre is, például szolgálhat erre a Madridba tartott Murilló kiállítás is. ; Lám Lembergben milyen látogatott a Matejkó-pavillon. A nemrég elhunyt nagymesternek majdnem valamennyi nagy mankája, kis képe és skizze össze van itt gyűjtve. A lengyelek úgy kérték össze a világ minden tájáról s ő Felsége is sokat átengedett a burgból és a bécsi múzeumokból. Már maga ez, együtt látni a hires müveket, megérdemli azt a kis fáradságot, melylyel a lembergi utazás jár. Budán a kiállításra körülbelül három hely lenne alkalmatos. I. A Gellért-hegynek Kelenföldre néző lejtője. II. A krisztinavárosban a vároldal. III. Vízivárosban a vároldal. A ki jobbat tud, itt az alkalom, javasoljon. A kiállítás költségei mindenestre begyülnének, hiszen a „Honfoglalás“ belépti dijaiból több folyt be 100,000 forintnál. A gyűjteményes kiállítás, melyben a „Honfoglalás“ is ott lenne, mindenesetre többet jövedelmezne. Ez volna az a terv, melyért Buda lelkesedését és a tettek mezején való gyors lépését várjuk. Erdélyi Gyula A közegészségügyi kongreszus. A nemzetközi közegészségügyi és demográfiái kongreszus rendezősége napirendjébe Budát és annak megtekintését is felvette. Szeptember 2-án este a budai váriakban udvari fogadó estély. Szept. 3-án Saxlehner-féle világhírű keserű- forrás telep megtekintése. Szeptember 6-án sétahajózás a Dunán estve tűzijáték a Szent- Gellert hegyen. Szept. 7-én kirándulás Promon- torra Abeles Dávid, Dietzl és Törley-féle pin- czékbe, ugyan az nap száz meghívott tag az Erzsébet-sósfürdőt nézi meg. Szeptember 4-én a Ganz-gyárat keresik fel, 5-én Aquinkum megtekintése van kitűzve. Szept. 6-án Zugligetbe és Svábhegyre van tervezve kirándulás. Ezeket a minket budaiakat érdeklő főbb pontokat vettük ki a valóban nagy tapintattal és kellően összeállított programmból és örülünk rajta, hogy a világ legelső tudósainak alkalma lessz gyönyörködni Buda és vidékének szépségeiben. Tudós, szakemberek másként nem is tehetután visszatérve, egy férfi oldalán találja, kinek a felesége . . . — Csalódtok, ha azt hiszitek, hogy ez fáj nekem, óh nem! Szerettem azt a nőt, nem tagadom, de tudtam jól, hogy enyém nem lehet soha, mert nem szeretett. Azért utaztam is el, hogy felejtsek. S ez sikerült is nekem. — Akkor mért vagy önmagaddal elégedetlen, hisz mi téged más embernek ös- merünk. — Igazatok van! Nevetnem kellene az egész fölött. Nevetnem s örülnöm kellene, hogy feledni tudtam, s hogy nem lett az én feleségem Tarnay neje. — Hogy-hogy? — Mert akkor tán én járnék úgy, mint Tarnay. Talán féléve, hogy elvette ezt a nőt, a kinek már most szeretője van. — Szeretője? — kérdék ámultán a hallgatók. — Saját szemeimmel láttam, anélkül, hogy bárki is észrevette volna. Tarnayné a teremben elejtette legyezőjét éppen akkor, midőn Lombay Sándor feléje közeledett. Ez hamar felvette a legyezőt, átadta a hölgynek, ki ekkor egy piczi levélkét csúsztatott a legyezőt átnyujó kézbe. Én éppen akkor siettem el mellettük, egy pillantást vetve feléjük s láttam az egész dolgot, mely egy pillanat müve volt. Lássátok, ezen boszankodtam annyira. — Erén csak nevetned kellene. Tarnay meg szarvakat rakathat fejére. — Ha elgondolom, hogy én is Tarnay helyzetébbe kerülhettem volna, hát bizony elmegy a kedvem a nevetéstől. De most látom, hogy szerencse reám nézve, hogy ez a nő nem szeretett engem. Mert Tarnay feleségét most annyira sem becsülöm, mint ezt a czigarettát, s ezzel füstölgő szivarkáját messze elhajította magától. S gúnyos nevetést hallatott, melyet léptek zaja akasztott meg. Mind az ajtó felé tekintett. Előttük állt Tarnay halotthallványan, Lipniki felállt. Tarnay még egy lépést tett feléje s arczul ütötte, aztán megfordult s távozott a szobából. A táucz a legnagyobb jókedvben végződött. Az olvasó-szobában történtekről a jelenvoltakon kívül senkinek sem volt tudomása. Titokban tartották, nehogy a mulatság az esemény által megzavartassék. Tarnay nejével az utolsók közt volt, kik a termet elhagyták. Szótlanul ültek egymás mellett a kocsiban, mely gyorsan haladt előre. Végre az asszony törte meg a csendet. — Miért vagy oly szótlau ? Gyula. — Tán fáradt vagy ? — S azzal odasimult Tarnay vállához, suttogá. — Én oly boldog vagyok!
