Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-05 / 31. szám
Budapest, 1894. (5.) BUDA és VIDÉKÉ Augusztus 5. Budakesziről. Az itteni színtársulat nagy megelégedetlen- séggel hagyta el működését. Utolsó előadásai voltak „A fene gyerekek*, „Deborah“, „A to- loncz“, „Az asszony verve jó* és „Stern Izsák a házaló zsidó“, melyben Feld Mátyás a városligeti színkör tagja lépett fel szivességböl. Az összes szereplők sikeres eredménnyel feleltek meg feladatuknak, de a hallgató közönség száma csak nem akart szaporodni és így csak veszteséget szenvedett Jakabffy igazgató a helyett, hogy mint reményiette, a főváros nyaralóiban pártolást nyert volna. Hogy tehát némileg kiegyenlíthessék a színészek az itteni élelmi és lakosokra vonatkozó kötelezetségüket a színtársulat Engl A. tánczmester egy ösztánczgyakorlatot rendezett azok javára, és ekkép sikerült is eme nyomorúságukból a színtársulatot némikép kisegíteni. Egy majd 2000 főnyi nyaraló közönség többet tehetett volna értük. Jakabffy színtársulata innen Erzsébetfal- vára elköltözött, néki eme útjára, és kísérletére jobb szerencsét kivánunk! Jövő héten folyó hó 11-én a szépitészeti egyesület javára nagysezrii tánczczal egybekötött hangverseny fog rendez- tetni. Bővebbet annak idején. A víz mizéria a budakesziekre nézve már tűrhetetlenné kezd válni, mert sok kutban nincs viz és ha nem könyöríilend rajtunk a székes- főváros jobbparti vízvezetéke, úgy majd kénytelenek leszünk a városból a vízszükségletét szomjúságunk enyhítésére megszerezni. A vég- hetetlen pornak az utakon való eltávolítását, vagy locsolását alig lehet reményleni, pedig már tavaly is felszólaltunk, de siket fülekre találtunk, az idén is panaszkodunk miatta és annyival inkább remélhetnénk most már meghallgatást és segítséget a mennyiben a jobbparti vízvezeték számára a Rock-féle ajánlat elfogadása után uj s nagyszerű szivattyú gépezet fog felállitatni, melynek működésével a székes főváros abba a helyzetbe jut, hogy a szomszédos budakesziek felsóhajtását is végre valahára komoly megfontolás tárgyává tegye ? Ám lenne már! de sok áldást szórnának azért az uj budakeszi földesurakra, kik a nagy budakeszi erdőt olcsó áron megvették ugyan, de eddig mi jótékony eredményt nem mutathatnak fel ! Ébredjenek tehát fel és irányozzák kötelesség érzetüket az elhagyatott Budakeszire is. Magyar kertészet és bolgár kertészek. A múlt év október havában e lapokban a föntebbi czimen egy közlemény jelent meg, mely azt mondja, hogy a konyhára és házi szükségletre való zöldséget eddig nálunk házilag, városokban pedig hazai kertészek s a szomszéd falubeliek termesztették, mintegy 32—35 év óta pedig bolgár kertészek jelentek meg, kik mint egyszerű kertészek termesztenek hagymát, ugorkát, zöld paprikát, s többé-kevésbbé más zöldséget is, melyből olcsó munkásaik segítségével nemcsak meggazdagodnak, hanem munkájukkal vagyis bevándorlásaikkal veszélyeztetik a hazai kertészetet is s az általuk összeszedett aranyakat kiviszik Bulgáriába, melyből viszont nekünk, úgy szólván semmi hasznunk sincs. Az F. A. úrtól megjelent cziknek ez volna az értelme. Erre, midőn a múlt évben megjelent, elhatároztam, hogy válaszolok, s ha nem is az egész magyarországi, de mindenesetre a budapesti bolgár kertészeket az ellenük emelt vád alól rehabilitálom. Elsőben is egyéni meggyőződésből ki kell jelentenem, hogy Magyarországon ez ideig magyar kertészet nincs. S ha foglalkozik is valaki e mindenesetre igen fontos s eddig föl nem karolt nagy jövedelmet hajtó iparággal, azt az uradalmakban saját szükségletükre teszik, de hogy egyes vidékeket ellátnának, vagy a régmúltban is elláttak volna mindenféle házi szükséglettel, mint jelenben a bolgárok, azt hiszem, alig volt még példa, mert azt csak nem nevezhetem hazai kertészetnek, ha egyes falvak lakói házi szükségletre termelnek valamit s jó termés esetén fölöslegükből juttatnak valamit a vidék lakóinak, hol az a fajta termelvény esetleg nem termelhető. Ha hazai kertészetünk nincs, kik hát nálunk a kertészek? A Duna és Tisza mentén letelepedett bolgárok és szerbek s a múlt és jelen század elején József császár és mások által betelepített s egyes magyarnak látszó városokat mint egy gyűrűként körülkerített német telepesek, kik annak a vidéknek lakóit, mely vidéken laknak, eléggé ellátják házi szükséglettel, de ezek is miveinek elég földet s lakhelyet szereztek maguknak, fölhagytak a zöldségfélék intenzív termesztésével de magyar ember nem. Szeret ugyan a magyar ember is földet művelni, de kertészkedni nem, a magyar embernek a dereka nem arra való, hogy egész nap hajuldozzon vagy hasaljon a földön a kényesebb növények ápolására, vagy a gyom szedegeté- sére, de nem is volt eddig arra szükség, hogy magyar kertészet legyen, és pedig azért, mivel magyar embernek az egy paprika és töltött káposztán kívül, melyet alig lehet vidéket találni, hogy ne a régi latin szóból maradt első — első — vagy is kettőt-kettőt néven ne nevezne a mi humoros jó magyar népünk. Erre a hússal megtöltött zöldségre igen is van szükség, de másra azt hiszem alig gondolnak valahol, de minek is. Hisz az alföldi városokban s annak tauyai népénél mire való, is lenne a zöldség, tarhonyát lebbencset vagy gulyást főzni alig. Ezért nincs nekünk magyar kertészetünk mert hol fogyasztó nincs ott hiába van a termelő. Hát ez igen elszomorító, hogy a mi népünk nincs arra nevelve, hogy mily kevésből is sokat lehetne megtakarítani, ha figyelembe veszszük, hogy egy hold jól müveit föld három négyszáz forint hasznot is hajtana ha abba megválasztott kerti veteményt ültetnek mint ezt a bolgárok teszik. De hát ezt még sem lehet a bolgárok rovására Írni. Ez inkább csak a múltban volt intézőink nem törődöm s nem bánomságát mutatja, hogy a mi népünket nem nevelték a takarékosságrá s könnyen megélhetésre, valamint valjuk be most sem nevelik, hanem inkább mivel a megélhetés sokkkai nehezebb a jelenben mint a múltban hagyják kivándorolni idegenbe s helyette idegenből jött népek vagyonosodnak s viszik ki a mi pénzünket. ? Ebben egyet értek czikk iró úrral én is : Azért nincs is szándékom pro és kontra polemizálni csak megkísértem leírni, hogy a menynyiben hátrányos a bolgár kertészet a magyar, de jobban mondva a városi német kertészetre tíz húsz vagy tán száz esetben nagyon is előnyős a nagy fogyasztó közönségre. S ha, egyes a megélhetésre már többé alig képes falvakat — amit nehezen tudok magamnak megfejteni — tán tönkre is juttatnak, nagyvárosokban a szegényebb osztálynak a megélhetést és közva- gyonosddását nagymértékben elő is segítik. A mint a bolgár kertészek mellett állást foglalni nem szándékom, ugyan akkor vádolni a mi városi kertészeinket sem, de mégis egyrészt nekik is kell tulajdonítani azt, hogy Magyarországon magyar kertészet nincs, hogy a bolgár kertészek az országban ennyire elszaporodtak. A bolgár kertész, mint F. A. ur is Írja, kis haszonnal is beéri, mig a német, vagy magyar kertész a semmit is oly értékesnek tartja, hogy a szegényebb városi nép, kinek keresménye csekély, a neki kinált czikket inkább nem fogyasztja, minthogy haszontalan portékáért drága pénzt adjon. Ez állításom igazolására szolgáljon ez a kis statisztika. A bolgár kertészek egyrésze, a mint ter- mesztvényeiket őszszel értékesítik, haza mennek, mig más részük itt marad földet művelni november junius haváig a piaczon nem lehet egyet sem látni s mit tapasztalunk, azt, hogy ez időben a bolgárok által termesztett, de helybeli kertészek által télire eltett zöldség ára oly rohamosan emelkedik, hogy az, ki abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy háztartásához szükséges napi czikket a piaczon kénytelen bevásárolni, arra majd alig képes. Mig a bolgároknál egy csomó petrezselyem, sárga répa, zeller — a minek a súlya egy-kót kiló — alig kerül egy pár krajczárba, akkor a helybeli zöldség árusoknál ugyanazt 10 —15 krral kell fizetni. A kilenczvenkettes és hármas hideg télben egy-egy kilo petrezselyem, sárga répa, zeller 30—40 kr., egy kiló vörös hagyma 18 — 30 kr. s egy kiló foghagyma 50 — 60 kr. volt. Tavaszszal, mig a bolgárok nem jönnek, csak úri asztalra kerülhet friss zöldség, saláta, vagy uborka. Szegény ember, noha táplálékának nagy részét nyáron át az olcsó zöldségből elégíti ki, addig, mig bolgárok nem hoznak a piaczra, nem vásárolhat ilyen félét. A jelen év tavaszán — nem számítva, mikor még delikát számba megy a zöldség — salátát 3—4-et lehetett 10 krért. venni, uborka még akkor is, nrkor a közönség csaknem megunta, a helybeli kertészeknél 10—20 kr. volt darabja, petrezselyem és sárga répa 6 —10 krajczár volt egy—egy kis csomó, a melynek súlya alig volt 25 — 30 deka. A mint azonban junius első napjaiban megjeleniek a piaczon a bolgárok, 10 krért már 10—15 drb salátát lehetett venni, mig később egy krajczárért 3—4 darabot is kapott a szegény ember, ngyan igy hanyatlott alá az uborka is, mert ezek abból is a legszebb salátának valót kettőt-hármat adtak 10 krért, azután mennyi hagymát lehet ezektől egy krajczárért venni, egy kisebb háztartáshoz elég egy hétre, a mit adnak. Hát a nyáron át mennyi paradicsomot hoznak s mily potom árért adnak egész nagy rakással, bizon azt hinné az ember, hogy amit adnak csaknem ingyen adják. Mint rendes házi eledelt, nem vettem fel a karfiolt, ezt csak a városi módosabb családok eszik, mivel ennek az elkészítése többe kerül, mint maga a zöltség. Ezért a zöldségért mennyi pénzt dobunk ki évenkint kora tavasszal a külföldnek s mily potom árért lehet kapni, ha azt már a bolgárok is hozzák. A külföldi, a mi semmivel sem jobb a bolgárokénál, 15—40 krba jön egy rózsa, mig a bolgároké, ha még oly kevés terem is, a legszebbje, a minek a súlya 1—2 kiló, néha alig drágább 15 krajczárnál s ha egy kis jó termés kínálkozik, a legszebbeket is meg lehet venni 2—5 krért, mint ez az elmúlt nyáron is volt. Czikk iró ur azt állítja, hogy a bolgárok a nedves helyeken termesztett íztelenebb terményeiket a rendes kertekben termesztett izle- tesebb zöldségnél olcsóbban adják, azért ezekkel konkurálni nem lehet. Hogy televény földben gyorsan termelt zöldség dusabb s több víztartalmú s nem oly állandó, mint a soványabb, s szárazabb földben ez igen természetes; de ki várja a salátától, zöld babtól, kelkáposztától, paprikától, ugorkától s más egyéb zöldségtől, hogy ne gyorsan fejlődjék, a mit őszszel néhány krajczárért meg lehet venni, azért mert a tél nagy volt, már forintokat kellett fizetni s ez a most elmúlt télben is csaknem igy volt: De igy van ez a frissen termelt zöldséggel is. E tápszereknél egyedül az a főczél mindenki előtt, hogy munkájából származó ter- mesztvényeit gyorsan értékesítse : De jó lehet-e az a zöldség, a mely nem gyorsan s nem elég víztartalommal fejlődött ? azt hiszem, hogy nem. Minden fogyasztó csak azt keresi, hogy a mit vesz, ne csak zöld, hanem hogy friss és gyenge állapotban is legyen, már pedig a lassan fejlődött zöldségtől ezt várni nem lehet, de kötve is hiszem, hogy Ízletes is lehessen. A bolgárok tönkre teszik a hazai kertészetet. Ez a sajnos nálunk, hogy ha egy életrevaló vállalkozó megjelen valahol s ellátni akarja a nagy közönséget olcsó áruval, ez ellen mindjárt feljajdulunk, hogy tönkreteszi a régebbi nagy haszonnal dolgozó vállalkozót. Én az ilyenek megjelenését nem csak nem gátolnám, de sőt a lehető legnagyobb mértékben elő is segíteném vállalkozásukat, a mint azt különben Budapest-főváros annak idején megtette a bolgárokkal, mert megengedte a bejövetelüket s olcsón adott nekik földet, melyet mivelés alá vehettek. (Vége köv.)
