Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-29 / 30. szám
Budapest 1891. (4.) BUDA*VIDÉKÉ Julius 29. még a nagyraktár őrségszoba előtt egy nagy yasketrecz, mely az őrséget megvédi a profán czibil járkálása ellen, lehet vagy 100 éves. E vasketrecz elzárja a járdát 4—5 méter vagy 10 méter hosszában oly megbotránkoztató szembetünéssel, hogy itt is a nagy járó közönséggel felkiáltunk: Székesfővárosi járdabizottság! A százéves czopfokat le kell nyiratni. A haladásnak pedig szabad helyet és tágas utczát kérünk ! Tisztelettel Több gyalogos. Az uj ház. Hangos kopácsolás tölti be a léget egész nap, egész éjen át, reggelre kelve azután a szomszéd üres telekről szálfák sora mered az égnek. A legmagasabbnak tetejéről apróka zászló rikit bele a kék égbe. Az eddig elhagyott tanyán alapásó öles tótok serege sürög lassú sietségben. (Ne tessék megbotránkozni a látszólagos ellenmondás felett.) Csikorog a taligakerék, hangzik a pallér parancsszava, hatalmas csákányütések alatt dong a föld s pár hét múltán kész az alap s tetejébe rakják a falakat. Folyik a munka s mind élénkebb lesz a zaj. Zörgős szekér hordja napszámra a vörös téglát, finom homokot vagy fehér meszet s velőt átjáró pengéssel hullik rakásra a vaspántok csomója. Majd megkezdi munkáját a lakatos és harsog végig az utczán hatalmas kalapácsütésének zaja. Közbe rekedt hangú pallér sietteti a hu- zakodó klapeczok és örökmosolygó zsenák seregét. Ejjente tündérpalotákról, földrengésről, ágyúzásról álmodol vegyest. Egy-egy lövésnek álmodott nagyobb puffanásra fel is ébredsz és félálmosan szidva az álláscsináló tótját, fordulsz a fal felé s mikor hajnal tájban megszűnik az ágyúzás, nem reng már a föld, álmodhatsz ismét készülő tündérpalotáról, ha ugyan fel nem költ szava a hat órai munka harangnak. Halad a munka, már a második, majd a harmadik emelet falait rakják. Pihenőül le-le- tekint Janó és Marianka az udvarunkban bi- czikliző kadett-ra, vagy a hatalmas zongoraverkli hamis hangjaira illesztgeti magát mindaddig, mig fel nem riasztja őket egy-egy „maltu höre“. Forog a téglafelhuzónak a kereke, a Misu „maschm-tégláért“ kiált le a Hankához, messze kihajolva a deszka véden, nem annyira azér.t, hogy jobban hallják őt, mint inkább, hogy többet lásson önmaga. Amint a ház mindjobban épül készülés felé, az egész udvarunk megtanul las- sankint tótul. Egy szombaton azután bokréta-ünnepre készülnek. Körülaggatják a puszta falakat zöld galy- lyakkal, feldiszitik a fáklyákat lobogó kendők és pántlikával, kisöprik a háznak földszintjét tisztára, elegyengetik szép simára a téglatör- melék és malterhulladékot és kész a táncz-terem. Estére kelve meggyujtják a bőségesen kijáró szurok-fáklyákat, csapraverik a háziúr által ajándékozott, sörös, boroshordókat, s mire a sarokban gubbaszkodó czigány ráhúzza a csárdást, már kimosakodva a feszengnek a párok és a fárasztó munka közben eltelt hosszú hetek után rakják, ropják a tánczot olyan tűzzel, mintha csak egy hétig pihentek volna eléje. A tágas helyiség nagy jubileuma felett ott kavarog a jókedv derűjével vegyest a fáklyák fekete füstje, melyen alig tud keresztülhatni a „riszáló“ harsány melódiája s bár jut elég vendége a sörös-hordónak is, mégis szorongva járják a párok. Az utcza bámész népe síirü sorokban áll" az állványok alatt s nézi a vigan mulatókat. Vállalkozó szellemű suszterinasok egy-egy gerenda biztos magasáról kiáltják le biztatásuk vagy kritikájukat, nem csekély mulatságára és nem kis bosszúságára a nézőknek és mulatóknak. De amint semmi sem tart örökké, úgy vége szakad a bokréta-ünnepnek is és harmadnap folyik újra a munka serényen. Komoly ács-legények járják biztos lépéssel a meredek gerendát s rójják egybe a tető vázát. Fúrnak, faragnak s közben erős torokhangokon hallatszik a magyar szó. Egy-kettő, fel van állítva a tető és szögezik rá a léczeket. Közben a tűzfalat rakják és malterozzák nagy szorgalommal. Hosszadalmas munka, csak alig-alig halad előre s a malternak fele nem a falra, de le a íöldre hullik. Egy napsütéses reggelen vig füttyszó hangzik le a tetőről, kézről-kézre repül a cserép-zsindely és ajkról-ajkra száll a legjózsef- városiabb német dialektus. Megkezdték munkájukat a cserepezők. A Janó, a Misu, a Hanka és Marianka valamennyi zsena és klapecz, mind háttérbe szorul s dominálja a teret a Szepl és Sáni. „Fesch“ gyerek, mind ahány van és daczára nyaktörő mesterségének, vig és élezés. Most is, tekintettel a még mindig udvarunkban kerékpározó katonai növendékre, „kadett“-nak szidja a körülötte settenkedő inas-gyereket és közbe kabátját kínálja megvételre bicziklit bámuló, ószeresre magyarosított kandiénak. Mig „magas“ hivatásának terheit igy könnyíti, a cserépfedő azalatt „Künstler kitlis* szobrász népség rakja finom ornamentjeit párkányzatok és ablakközökre. A sok munka közt elmúlt a tavasz, megjött a nyár, az ősz, egyik állvány a másik után tűnt el a ház elől s ma már csak a hosszú szálfák állnak őrt az üres épület előtt, hogy éjen át azokat is ledöntsék. A Janók és Misük s szivgyönyörködtető ideálljaik, a Hankák és Marinkák, kik oly hűen dolgoztak együtt, szétmennek, ki erre, ki arra, s az uj ház ott áll magában, várja a lakót. TJjházy Irma. A torony alatti spódium-gyár. Ez az az épület, hol egy világváros köz- igazgatási ügyeit intézik, hol a komáskodásból számlázottaknak a hivatalokat osztogatják, itt ítélnek élet és halál felett azok a szakemberek, a kiket a fortuna asszony fátyolával meglegyin- tett virilista czimmel bírnak. Ezt igazolják a legutóbbi időben a gyár kibővítésére szolgáló intézkedések, csúfolják nálunk verseny utjáni választásnak, hol nem tekintik a képességet, a rátermettséget, a szakértelmet, hanem igenis az atyafiság milyfokoni befolyását, s a fent említett komáskodást. Nagyon szépen illusztrálja ezt a legutóbb megejtett tömeges választás, mely nagy szám közül alig egy-kettőre esett érdem és képesség után a választás. Nem kell a nagy városi népnek szakavatott, lelkiismeretes hivatalnok, hanem csak olyan, a ki a táti zsebét szivar-pénzért ne fosztogassa, mert ezek a fiuknak torony alatti gyár olyan segélyző-egylet féle intézet, melyben nem azért vállalnak állást, hogy azt betöltsék? hanem azért, hogy a mit a Táti adóban befizet, ezt ők százalékaival együtt különféle czimek alatt ismét vissza varázsolhassák, ilyen a jutalom, a segély, a drágasági pótlék és Isten tudja, meg az illetők, hogy még mily czimek alatt lehet visszavarázsolni. — Dolgozni nem kell ezekért, mert ha a munka felszaporodik, a gyár vezetősége beállít egynéhány ideiglenes sorsüldözött munkást, melylyel aztán rövid időn ismét a kerékvágásba terelődik minden. Ezeket az embereket nevezik modern hivatalnokoknak, kik a munkára semmit, de öltözékükre annál többet adnak, szegény belügyminiszter, azért szervezted a világváros admi- nisztráczióját, hogy ilyen állapotokat teremts meg, tisztelet a kivételnek, de az újunkon lehet megszámlálni*, azután még azt mondják, hogy furcsa állapotok vannak nálunk, miért ? tűrnék ezt a világon valahol ? Sehol! csak a magyar oly türelmes, hogy nem ás le a föld közepébe Petőfi mondása szerint. Stix. Nyilatkozat. A tek. Szerketőség "tudomást vett annak idején b. lapjában arról, hogy egyesületünk legutóbbi közgyűlésén az addig alelnöki minőségben működött Kaiser Sándor urat választotta meg szótöbbséggel elnökévé. Az uj elnök személyével, ki telve uj, egészséges egyleti életet teremtő reformeszmékkel fogadta el a neki felajánlott tisztséget a kerület értelmes ifjúságának zöme tartotta bevonulását a körbe, melyet az egyleti tagok ily szép gyarapodása szinte ujjáteremteni látszott. Volt azonban egyesületünk tagjai közt egy számra nézve ugyan csaknem jelentéktelennek mondható, de annál roszakaróbb kis csoport, mely a régi állapotok fentartása mellett érvényesítette volna erejét, ha olyannal rendelkezett volna s e feletti boszuságában, hogy a túlnyomó haladó párttal szemben minden igyekezete kudarezot vall, azon nem épen dicséretre méltó dolgot követte el, hogy az egyletet elhagyta, s a helyett, hogy beállt volna egészséges ellenzéknek, elhagyta a küzdteret. — De ezzel nem elégedett meg, hanem a helyett, hogy zavartalanul hagyta volna működni azt az egyesületet, melynek kötelékébe már nem tartozott, intrikus módra elkezdett áskálódni ellene, s a kerület közvéleményét oly hazug hírekkel táplálta, a melyek annak eddigi jó hírnevén már- már csorbát ejthettek. Többek között félremagyaráztak és roszul értelmezve adtak át a külvilágnak egy a legutóbbi választmányi ülésen következő értelemben tett nyilatkozatot: ,A jövőben az egyesület tagokul csak azokat fogja felvenni, a kik úgy szellemileg mint erkölcsileg azon a nivon állanak, a mely a kör eddigi reputácziójának megfelel.“ E nyilatkozat, mely alapjában véve nem jelentett egyebet, mint a tagok felvételénél eddig is dívott eljárás megtartása, oly rosz- akaró elferdítésekkel kürtöltetett, hogy szükségesnek tartottuk, azt itt szószerinti szövegében közölni. A szereplési viszketegben szenvedő kis csoport még ezzel sem elégedett meg, hanem azon hirt íerjesztgette, hogy az egyesület a tömeges kilépések folytán oly válságos helyzetbe jutott, hogy a legközelebbi jövő már a feloszlás veszélyével fenyegeti azt. — Ezzel szemben kijelentjük, hogy e híresztelés teljesen légből kapott, s hogy az roszakaró hazug rágalom. — Ennyit szükségesnek tartottunk ok nélkül meghurczolt egyletünk régi reputácziójának helyreállítása érdekeben megjegyezni. S most csak a leghatározottabban jelentjük, hogy az e nyilatkozatunkra vonatkozó bármily véleményadásra reflektálni nem fogunk. Budapest III. kerületi önképzö egylet elnöksége. Budakesziről. A múlt számban előre jelzett hangverseny a legsikerültebbnek mondható, a mennyiben a közreműködők valóban művészi előadása általános tetszésben részesült. A közönség a jótékony czélnak szép összeget juttatott. A műsor következő volt: 1. Liszt: Rigo- letto-Paraphrase zongorán előadta Pallós Lipót ur. 2. Goltermann: Hangversenyünk Előadta: gordonkán a 10 éves Földesy Arnold. 3. Franz: a) dal. Campana: b) Te sola: énekli Kund Irma urhölgy. 4. V'olkmann: Trio Bölcsődal, előadták Földesy Lipót, Pallós Lipót és Földesy Arnold urak. 5. Donizetti: Aria és Recitativ. Éneklő Arányi Dezső ur. 6. a) Pergolese: Tre giorni; b) Popper: Tündértáncz. Előadta gordonkán a 10 éves Földesy Arnold művészileg. A hangversenyt táncz követte, mely a legkedélyesebben viradtig tartott. Ugyan az nap a Finn-féle tánezteremben szintén tánczmulatság volt a Budakeszen általánosan ismert és jó hírben álló Engel tánezmester által rendezve, melyet szintén számosán látogattak meg, és a mulatság a legjobb kedvben éjfél utánig tartott. A színigazgatónak, Gonda Emilnek jutalomjátéka szombaton volt, nem kedvező eredménynyel, mert a fenti hangverseny a közönségnek nagy részét elvonta a színháztól és igy vajmi kevés jutott a jutalmazandó részére, pedig a jó sikerült előadás, „A betyár kendője“
