Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-29 / 30. szám
Budapest 1894 12j Julius 29. A ÖS rri Jj tésre, azt hiszem érdekelni fogják e lap olvasóit egyes dolgok, melyek főleg a budai közönség yállaira nehezednek s melyekből méltóan tűnik ki azon mostoha bánásmód, melyben mi budaiak minden alkalommal részesedni szoktunk. A fő- és székváros tanácsa a farkas-réti köztemető megnyitását megelőzőleg, egy hirdetményt bocsájtott ki, melyben ezen temetőnek a közhasználatnak való átadását, valamint a régi krisztinavárosi és a régi vízivárosi temetőnek újból való megnyitását a közönség tudomására hozza. A hirdetmény az uj temető sirhelyárain kiviil még jelzi, hogy a régi két, valamint a németvölgyi temetőben is a temetkezések 100, 75, és 50 frtos sirhelyárak megváltása ellenében van engedélyezve. A régi temetőben a sirhelyárak sorok szerint, azaz a sírnak fekvése után lettek megállapítva. Nem tudom azonban, bogy mikép állapítható meg egy sírhelynek fekvése az 1., 2., 3-ik sorban, ha a temető maga sem par- czellálva nem volt soha s a sirásás azelőtt a rendelő fél kívánsága szerint, bármely helyen eszközöltetett s igy sirsorokról absolute ott szó sem lehetett. A két utóbb említett temető megnyitása a budai közönségben méltó megelégedést szült, mert ismét volt remény az egyes családokban arra nézve, hogy családi nyughelyeik fentartbatók lesznek. Mint mondom, a tanácsnak ezen határozatán a budaiak óhaja teljesedést nyert, effeletti örömük azonban soká nem tartott, mert 2 hó múlva, még ma sem tudható okokból, e temetőkben a temetkezések ismét beszüntettek. Történt pedig e dolog a következő igazán karakterisztikus módon: Négy hét előtt egy szép vasárnap délelőttjén a németvölgyi temető egy sírásója beállít a budai temetkezési vállalatok üzleteibe — úgy mint faluhelyen a mindenes szokta tenni a bemondással — azon egyszerű kijelentéssel, »hogy mától fogva a régi temetőkben temetkezni tilos1“ A beszüntetés okát, czélját még ma sem tudjuk, úgy nincsen tudomásunk arról sem, hogy a beszüntetés kinek meghagyása folytán történt, mert mai napig a főv. tanács részéről semminemű beszüntető végzés vagy hirdetmény ki nem bocsájtatott. Ha a szóban forgott hirdetményt figyelmesen tovább olvassuk, úgy abban a következőket is fogjuk találni : Kápolna és halottasbáz használat czim alatt: harangozásért 50 kr., mise mondásért 1 frt, közönséges ravatal 2 frt 50 éj kebelükbe menekült volna. A Gellérthegy mint diadalhős büszkén tekint körül, a piros hajnal bíbor köpenyt vet vállaira, s mintegy gúnyosan néz alá a törpe emberi fajra, mely az álom karjaiból kibontakozva siet, hogy ismét az aggodalom s izzadság csepjeivel gyötörje magát. A közel bokorban egy madár hagyja el fészkét s dalával üdvözli a kelő napot, a városból kocsik zöreje hangzik fel — a hold már csak mint egy ködfolt látszik az égen, kelet felé piros fény, mint véres folyó áradása lepi el a láthatárt, a távol Mátra tetejének közepén a fény legerősebb — gyorsan mint villám bukik fel ott a nap, sugáraival mint diadalának dicsfényével elöntve a természetet. A gőzös szárnyait csattogtatva halad a Dunán, a zaj, az élet zaja egymásba olvadt hangok tompa zúgásává vált. A gyönyörű látványnak mit még egy festő ecsete, egy költő tolla, egy zenész szimfóniája sem birt elég híven visszaadni, vége volt. S mi útban valánk haza felé. IV. Otthon. Vigadj lelkem, úgyis Ritkán vigadsz igen — Hej ritka üstökös Kedved sorséjemen! Balogh Zoltán. Otthon legelőször is a lapokat néztem át. Ha az ember Pesttől csak 24 órára távokrajczár, egyszerű ravatal 10 frt diszes ravatal 25 forint. Hogy ezen tételekről magunknak kielégítő meggyőződést szerezhessünk, tegyünk egy sétát a németvölgyi temstőbe s keressük fel a „hirdetményben“ említett kápolnát és a halottas házat. Keresésünk czéltalan lesz, mert ott sem „kápolna“ sem pedig „halottas ház“ nem létezik és soha sem létezett. Ha misét mondatnánk, mint a hirdetmény mondja, 1 frtért, úgy legfeljebb beküldenének minket a krisztinavárosi plébániába; ha a halottas házat bérelni lenne szándékunk, úgy elvezetnek minket egy lécz és deszkákból összetákolt, padozatlan fabódéba, hol éjjelenkint patkány hajszát rendeznénk s mely viskó egyúttal „Rumpel Kammernek“ megfelelő szolgálatokat is tesz. Ha ezen halottasháznak csúfolt helyiségben gyertyáktól körülvett ravatalt állítunk fel, ngv azokat csak akkor szabad meggyujtani, ha „szól nem fuj“, mert a halottasház tűzbiztonsága ezáltal veszélyeztetnék. Ez a fabódé képezi tehát Buda volt szab. kir. főváros halottasházát, melynél különbet bármely vidéki legkisebb mezőváros képes volna felmutatni; a fővárosi tanács pedig halott- beállítási dij fejében 25 frtot fizettet magának, mely összegért a kerepesi temető halottasházának nagy közép csarnokát is bérelhetjük. Ajánlom ezen igazán botrányos dolgokat a budai városatyák szives figyelmébe, s azok némi megerőltetése talán képes lesz némi változtatást is előidézni. Tisztelettel F. F. Török-Bálintról. Bizony szép helyen fekszik az a Török* Bálint, a kik benne laknak azt mondják, nagyon kellemetes hely a tartózkodásra. Szép mikor már valaki ott van és rendezett utczáin halad czélja felé, de az oda jucás az rettenetes. A magyar államvasutak uralják ezt a vonalat, a déli vasút csak Kelenföldig viszi a nyaralót s itt következik reá nézve a kínszenvedés, a mikor még álló helyet sem kap a magyar királyi államvasutak kocsi osztályaiban. Ez az átka a legtöbb nyaralásnak, hogy nincs közlekedés, a mi a helytelen vasúti politika következménye, A vasúti politikának figyelembe kellene venni azt is, hogy a mit az állam a vámon vészit, megnyeri a réven. Még csak Török-Bálintig el lehet jutni nagy kínnal, egyéb betegségek nélkül, de tovább azután már rettenetes. Le kell köszönni valazik is, mindjárt azt véli, hogy akár szekeret pakolhat meg az azalatt történtekkel. Pedig minden a régiben volt. Eky politikai lapban Yas Gereben Falusi estéit birálgatta valaki „a Tiszaszabályozás szempontjából.“ Természetes, hogy mindent ócsárolt benne, — mivel úgyis erre concursus van hirdetve, kivévén „Néma Andrást,“ ezt aztán úgy összevissza ölelgeti, hogy szegény Néma András szinte megszólal. Egy szépirodalmi lapban valamely irodalmi pesztonka fésülgeti, mosdatja s körmöl- geti mások gyermekeit — azaz kritizál, mig egy rokkant kertészlegény a fiatal hajtások ellen kel ki. Mintha bizony valaki gyönyörködnék a száraz, korhadt fákban, melyek gyümölcsöt nem teremnek, de annál nagyobb helyet akarnak kertünkben elfoglalni. A színházban mégis a dióropogtató erkély a legutóbbi reform. A legszebb fekete szempár*) folyvást a hajdani tudós páholyból átalakult színész-páholyban látható. *) Megható játéka a véletlennek, hogy a »legszebb fekete szempár« birtokosa, ki 40 év előtt, mint a Nemzeti színház ünnepelt fiatal énekesnője gyönyörű alt hangjával is elragadta a közönséget, ép akkor hunyta le örök álomra jóságos szép szemeit, midőn a Buda és Vidéke szerkesztője, a rég elmúlt napok emlékéül, fölelevenité e tárcza-czikket, melyben a »legszebb fekete szem« megemlítése a most elhunytra vonatkozik. (L. mai számunk kül önfélék rovatában Bellaágh Imréné urhölgy nekrológját.) B. kinek az életéről^ mikor messzebb útra készül mert valóságos zsúfolt házzal érnek fel a vonatok. Századunk higgadtságát jellemzi, hogy utasok lázadása nem tör ki. Ez egy kis szükkeblüség a kocsi intéző urak részéről, mert meglehet, a derék elnökigazgató semmit nem tud róla. Embertársaink érdekében a vasútnál is létezhető humanizmusra hivatkozunk és kérjük a túlzsúfoltság orvoslását, vagy külön mentőkocsik csatolását, hadd gyakorolják magukat a megfulás következtében szerencsétlenül jártak megmentésében a jó orvosnövendékek. Török-Bálintra jutva, itt kiszálunk Isten segedelmébe ajánlva tovább utazó társainkat. Itt 4—500 nyaraló család férfi tagjait 8—10 elég szűk omnibusz várja, s ezeken tovább folyik a hering préselés. Ha a tengeri hajós kapitányt utánozza a csolnakos, miért ne másolhatná a vasúti zsufolytságot a török-bálinti omnibusz, hiszen állami garantiája nincsen. E sorok írója nem üllt fel a népes alkotmányra, hanem Török-Bálint nagyérdemű s jótékonyságáról ismert tudós lelkészével Zimándy Ignácz úrral gyalog ment be a haladásában csakugyan előre ment a községbe. Török-Bálint fejlődik és emelkedik. Látszik, hogy a község derék bírája, az elöljárósággal, de leginkább a szépítő egylettel mindent elkövet, hogy a kies fekvésű község csakugyan nyaraló hely legyen. Nagy akadály és kellemetlenné teszi a tartózkodást, hogy RePter ur a községben lakó földes ur, ki ura az erdőknek, nem anynyira Cherubinjai, mint áldatalan csőszei által kiűzi a nyaralókat a paradicsomból és hova az ő kegyéből ellehet jutni, oda túl buzgó kondása kongreszust tartat a sertésekkel, igy sértve a nyaralók üdülés vágyát. Nagy hibát követ el Reitter ur ezzel, mert az, hogy némelyek papirosokat dobálnak el, nem ok a kitiltásra. Sok földes ur van abban a hibában, hogy erdejére féltékenykedik. Teheti ezt, jogában van, de nem jól teszi. Neki kellene előljárni Török-Bálint emelésében. Szabályokat állithat fel, de tegyen kedvezményeket is, csőszeit pedig ne engedje érdeskedni a közönséggel. Maga a közönség vigyázattal hálálná meg részletes engedményeit. A legfőbb oka ez annak, hogy Török- Bálintról emlékezem. Megemlítem még azt, hogy talán többet lehetne öntözni és ennek költségeihez a nyaralók hozzájárulnának is. A társadalmi élet élénk. Van fürdő, most készül a lawn-tenis pálya s naponkint mulatság. Közelebb hangverseny volt a szépítő egylet javára. A nyaralók meg vannak elégedve — és a pihenés még jobban esik a vasúti szenvedések után. Szemlőkegyi panaszok. A budai érdekekkel sokat foglalkozó H a- z á n k czimii jól szerkesztett napilap Írja : A Szemlő-hegy lakói a tanácshoz iutézett beadványban panaszolják, hogy a Szemlő-hegyeu csak imitt-amott nagyritkán javítgatnak egy darabka utat mintha ez a kies terület nem is tartoznék a fővároshoz. A főváros még csak a fürdők előtt elvonuló utczákat sem rendezte. A Lukács-tó áthidalása fölött évek óta tanácskoznak. A Margit-kid budai feljárója sincs rendezve. A Szemlő-hegy közeli és szép fekvésénél fogva a főváros egyik legszebb nyaraló helye. Innen egy helyről láthatjuk közvetlen közeiben az egész fővárost és környékét. Ahhoz, hogy a Szemlőhegy azzá legyen, a mivé alkotva van, rendezett utak, fasorok, világítás, csatornázás és vízvezeték kellenek. Mialatt a Svábhegy szépen beépült, addig a Szemlőhegy kopár, utai jár- hatlanok, közlekedése nincs, a vagyonbiztonság a véletlenre van bízva, világítás nincs, vízvezeték pedig már 5 éve, hogy — lesz. És most, hogy a vízvezetéki igazgatóság benyújtotta a Szemlőhegy legmagasabb csúcsára az úgynevezett Józsefhegyre tervezett vízvezetéki medencze meg az ezzel kapcsolatos csőhálózat tervét és a terv már a megvalósulás stádiuma előtt áll, de úgy, a mint van, a legnagyobb mértékbeu sérelmes a Szemlőhegy lakosainak legnagyobb
