Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-22 / 29. szám

Budapest 1894, (6)

BUDA és VIDE HE

Julius 22.

az összes községek nevében kikelünk, melyek e Duna mellett fekszenek, a visegrádi ág gátjai elzárását veszi tervbe. Felhívjuk az érdekelt községeket ez ellen kikelni.

— Kirándulás. Buchinger Alajos és Balás Keresztély budai vendéglősök, közös kirándulásra toborzották össze az I. kér. és országúti asztaltársaságok tagjait Budaörsre. A kedélyes és mindvégig jó kedv által jellemzett julius lu-iki kiránduláson részt vettek az I. kér. asztaltársaság tagjai közül: Bodnár József elnök, Schrbach Emil, Kisasszondy Sándor, Petricsek Károly, Lenzky Nándor, Tóth Dezső, Kremm Mátyás, Kumlik, Martinék, Molnár, Szmonay Antal és Breier urak; az országúti asztaltársaság tagjai közül pedig: Bauer József elnök, Klemm Árpád, Lindenbach István, Kratzl, Tüli János, Matyéka Imre, Gottwald János, Christen Sándor, Fleischef Győző, Harnisahfeger József, Bruckner Alajos, Wittreich János és Hafner Antal urak jelentek meg. A kitűzött helyre Klemm Árpád ur szállította el a résztvevőket, mig az uzsonáról Tüli János ur gondoskodott oly bőségesen, hogy a jókedvű társaság 14 sváb fiút és 8 sváb leányt fogadhatott be a társaságba, a kik az úri ellátást és a kapott 10 filléreseket azzal köszönték meg, hogy a közeli dombtetőn több sváb nótát énekeltek el a maguk módja szerint. A köszönetnek ezen formája annyira meglepte a társaságot, hogy minden egyes résztvevő kötelezte magát, hogy

1895. julius 10-én ugyané helyen meg fog jelenni s ha ekkor a 22 apró sváb a hymnuszt, Szózatot és Kossuth-nótát énekelni tudják, uzso- nán kiviil koronákkal fogják őket jutalmazni. Miután a társaság Bauer ur utolsó szivarját is elszívta, a legemelkedettebb hangulatban indult haza Budára.

— Hol fürdik a miniszterelnök ?

Pesti lapok megemlékeztek arról, hogy Wekerle miniszterelnök a Depinyi-féle uszodába jár fürödni. Addig is mig nevünkben ezt a Budapesti Hírlap Különfélék sorozatában kollegánk Sipulusz megczáfolná, e téves értesülést helyre igazítjuk. A kegyelmes ur a budai Margit uszodában fürdik, melynek a legkellemesebb hullámverése van egész Budapesten.

— Büttel János kereskedelmi minisztériumi tisztviselőt súlyos csapás érte. Kedves kis fia Pistika, 3 éves korában, törökvészben meghalt. A jó Isten vigasztalja meg a bánatos szülőket.

— Bndai ipar diadala. Megemlékeztünk arról, hogy Stowasser János budai jó- nevü hangszergyáros a hadsereg számára könnyű dobokat szállít. Újabban a honvédelmi miniszter bízta meg a kitűnő iparost, hogy a honvédzászlóaljak számára készítsen dobokat.

— Nincs viz a Gellórt-hegyen. Erről panaszkodnak a gellérthegyi villatulajdonosok. Valóban botrány, hogy ezen segíteni nem lehet, vagy nem akarnak. Orvoslást kérünk.

*

A kik a polgári iskola osztályaiból magán vizsgát akarnak tenni, a gymnáziumi osztályokat magán utón végezni, az egy éves önkéntesi tanfolyamra eló'késziilni, azoknak útba igázitó felvilágosítást ad a szerkesztőség.

— Finom befűzni való nemes gyümölcsöket a legjobb fajból ajánl a szerkesztőség.

— „Szt. Lukács-fürdő“ részvény- társaság Budapesten. Újból felépült, kibővített, kényelemmel és pompával berendezett iszapfürdő 430 fi m. nyitott, 120 Q m. zárt medenczeit a kénes hévviz naponta egyszer megújul. Tag-zuhany, gőzfürdők stb. Lakásokról és fürdőkről küld prospectust az igazgatóság.

Budai színházak.

Krisztinavárosi színkör.

Az ember tragédiája a legszebb magyar drámai költemény. A mély gondolkodású Madách Imre lepte meg vele a világot. Egyszerű magyar nemes ember volt, kiről a szomszédjai közül is kevesen tudták, hogy mi lakik benne. Gondolkodott, törte agyát az emberiség sorsán; és eszméit leírta. Maga sem

| tudta, hogy milyen sikerült müvet alkotott és csak is Veres Beniczky Hermin és nógrádi Szontágh Pál buzdítására lépett vele a nyilvánosság elé.

E drámai költeményt Paulay Ede alkalmazta színre, de azért Paulay minden igyekezete daczára nagyon nehéz e darab előadása. Krecsányi sok áldozattal hozta színre a darabot, ügyessége, szorgalma, tapintata, színészei jó testületi szelleme ambicziójának sikerült az, hogy az előadás, Luczifer szerepét leszámítva, magasabb színvonalon állt, mint a nemzeti színház előadása. Díszletei fényesek, a rendezés sokkal pontosabb és gyorsabb mint oda át. A pesti színészek előadása puszta deklamáczió és diorama kiséret. Krecsányi művészei valószínűvé teszik, hogy ez történik és nem puszta szavaló gyakorlat.

A mai socziális tévelygések alkalomszerűvé teszik a darabot, mely megfejteni igyekezik az ember sorsát és rendeltetését, az események következetességét.

Az előadás sikerének és a művészi eredményeknek legjobb mértéke a darab _ hatása, a mi a közönségen volt észlelhető. Ünnepélyes hangulatban volt az egész színház. Klem nézők voltak, de érezők, az ember tragédiájának részesei, kik együtt álmodták át álmukat Ádámmal. Költői hangulat fogott el minden jelenlevőt.

Krecsányit a ki az egész előadásban játszott t. i. az ő intézkedései érvényesültek, lelkesen hívták ki a művészi esemény számba menő estén. Talentumát láttuk minden jeleneten. Reméljük, hogy a budai közönség méltányolni fogja áldozatait. A fényes kiállítás nem frázis, mert temérdek pénzbe került, s a nemzeti és népszínházból is eljöhetnének a rendezők tanulni . . .

Ádámot Csiky László adta. Szépen szavalt, érzéssel játszott. Szerepére sok gondot fordított. Hangja valóban remek hang és a fárasztó szerep egész folyamán megtartotta szivbemászó csengését. Müveit és tanult ember; nem csak szavalt, de játszott is. Ádám számtalan átváltozásában mindig eredeti volt. Örülünk, hogy e szerepben a saját felfogását láttuk, nem pedig másolást. Nagy előnye ennek a művésznek, hogy nincs benne modorosság, Ádámja nagy művészi alkotás.

Tóvölgyi kisasszony Évája szintén el volt találva. A művésznő minden átváltozást felfogott, és Évát adta, — a nőt, nem pedig a színésznőt mutogatta, mint ez oda át szokás. Teljes elismerést érdemel azért a tanulmányért, a mit szerepére fordított.

Gyöngyi igyekezett jó Luczifer lenni, de a közönség csalódása rontotta a darab hatását. Tőle komikus jelenetet várnak és a karzat néha-néha a legkomolyabb jeleneteibe bele is akart fogódzani, hogy komikumot találjon. Buzgalommal játszotta szerepét.

Budakeszi szinkáz.

A hét folyamán színre került a „Próbaházasság“ Gerőtől, két vendég felléptével. Biri Simon Irén és Bérezi Dunszt Elemér végzett szinképezdei növendékek voltak, kik sikeres előadásukkal köztetszésben részesültek. A többi szereplők u. m. Óváriné, Tóth Anna, Pécsi Paula, Kellerné, Rédey, Csete, Pelsőczy, Kovács és Kaffka dicséretre méltó sikerrel működtek. „Peleskei nótáriusában az említettek szintén szép sikerrel játszottak, és különösen a nótárius Pelsőczy igen jó alakítást mutatott be.

17-én Fülöp Riza k. a. operaénekesnő és Fülöp Alfréd zenetanár jutalomjájéka lévén, több kis- sebb operaszámok adattak elő, melyek közül „Már alszik“ előadással Csete és Tóth Anna különösen kitüntették magukat, nemkülömben az „Érdomkereszt“ dramolettben Londai, Pécsi Paula és Óváriné nagy tetszésben részesültek. A szép Galatheában „A madarász“ és „Czite- rásban“ Fülöp Róza és Rédey, kellemes hangú énekeikért a hálás közönség által, méltón kiérdemelt kitüntetésben részesültek.

A „Vasember“ Csiky Gergelytől szintén a legkitűnőbben sikerült, melyben Bárdy Gábor szerepét Pelsőczy valódi művészi előadását a gyéren látogatók köztetszéssel fogadták. „Andor“ Csete Lajos „Edith“ Pécsi Paula iparkodtak szerepüket érvényre juttatni, de eme szerepek nagyobb drámai előkószültséget igényelnek,

„Anna“ Kellerné jól megfelelt szerepének „Szentgáli“ Landai „Bráz“ Kováts Béla és „Várhelyi“, Baróthy tehetségük szerint törekvésüket tanúsították.

Ismételve hangsúlyoznunk kell, hogy a részvét a nyaraló közönség részéről oly gyengének mutatkozik, hogy nem csudálnók ha a színészek buzdítás helyett lankadnának. És az iparkodó igazgató valóban sajnálatra méltó, ki legjobb törekvése mellett is anyagi nehézségekkel küzd. A legmelegebben ajánljuk tehát a közönség figyelmébe e buzgó társulatot.

Végül megemlítem, hogy Jakabffy színtársulata nem megy Török-Bálintra, mivel ott alkalmas helyet az előadások tartására nem talált.

Gondozatlan országút.

Lapunk y. 1. olvasójától következő sorokat vettük :

A biai utmester e lap 28 számában szörnyen haragszik azért, mivel én e lap 27. számában rossznak mertem állítani azt az országutat, a mely az ő közvetlen felügyelete alatt áll. A ki haragszik, tisztelt uram, annak már a priori nincs igaza s igy járt ez egyszer ura- ságod is, mivel minden személyeskedése daczára sem engen., sem mást, a ki ismeri a viszonyokat, — nem sikerült meggyőznie arról, hogy Bia községtől a fejérmegyei határig terjedő útszakasz jó. Én csak azért szólaltam meg ez ügyben, mivel bántott az, hogy e lap 26. számában egy valaki az egész Bia-Ettyek közötti útszakaszt rossznak, gondozatlannak állította s igy egy kalap alá fogván az egészet, akaratlanul is megbántotta azt a hivatalos közeget, a ki lelki- ismeretes, buzgósággal ügyel arra, hogy az Egyek községtől a pestmegyei határig terjedő útszakasz télen-nyáron egyaránt jó és járható legyen. Midőn tehát én a kérdéses országutnak fejérmegyei részét kifogástalan és jónak mondottam, ellenben a pestmegyei részét rossznak és télviz idején járhatlannak, ezzel én csak igazat mondtam s ime, nekem jöttek egy kavics- zuzó kalapácscsal s betörték a fejemet.

Fenn is tartom állításomat mindaddig, mig a tisztelt utbiztos ur a következő urak bármelyikének egy hiteles nyilatkozatával be nem igazolja azt, hogy az ő útja jó, télen- nyáron egyaránt jó azon a közlekedés, s hogy az elhanyagolt állapotnak nyoma sem látszik rajta: Remenyik biai urad. inspektor, a biai és bothi kőbányák kezelője, dr. Clementis uradalmi orvos, Bián s Bothon, az ettyeki társaskocsi tulajdonos, a bothi uradalmi gazdatiszt s Schultheisz biai gabonakereskedő. Ezek az urak egészen éven át sokat járnak ez utón s azt hiszem: az enyéméihez hasonló impressiókkal lesznek eltelve annak jóságát illetőleg.

Hogy én mivel foglalkozom, arra ne legyen gondja az utbiztos urnák, hanem inkább ügyeljen arra, miszerint a nagy közönség épen az általam s az előttem nyilatkozott tudósitó által nehezményezett útszakasznak jókarban tartásánál tapasztalhassa azt, hogy az utbiztos ur csakugyan foglalkozik valamivel. Azt, hogy a kérdéses útszakaszon társaskocsi közlekedik naponta kétszer, nem fogadhatom el érvül az ut jósága mellett, mivel az utbiztos ur elfelejtette bizony nyal megkérdezni az illetőt, hogy miként megy télnek idején a közlekedés.

Az 1893-diki télen két napig egy másfél méter mély árok volt ez utón a Bia felőli lejtőn, mely árkot a hóviz mosta ki, mivel oldalt lefolyni nem tudott. Ez árokban szemem láttára törte el egy ember a kocsirudat s egy másik a szekér első tengelyét.

Aki ez utón jár, az tudja azt, hogy az 1893-diki télen heteken át az utmelletti szántóföldekre voltunk kénytelenek felkapaszkodni, mivel az útba hordott havat nem lapátoltatta ki senki. Az útszakaszon dolgozó utkaparót nagy ritkán lehet csak látni, az útfenntartási munkálatokra felügyelő utbiztost pedig még nem láttunk soha, legfölebb most az utóbbi hetekben, mióta kezdtek valamelyest csinálni az ut jókarba helyezésére.

A tisztelt utbiztos urnák azt az imputá- czióját, hogy én az ő s a biai járási főbíró ur zsebének kontójára óhajtanám jókarba helyezni