Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-03 / 22. szám
Budapest 1894. (2.) Junius 8. rozását a mi határozatunknak kell tartani. De arra kérjük őket, vegyék figyelembe kerületeinket és specziális viszonyainkat és igyekezzenek eltalálni azt az utat, mely miadnyájunkra nézve megnyugtató. Rokonszenv, ellenszenv, családi összeköttetés, protekczió felülről, nyomás alulról ne vezesse őket, hanem függetlenül adják szavazatukat. Angliában ugyan az a szokás, hogy bármilyen a jelölt parlamenti vagy muni- cipiális először a népnek mutatja be magát, a mely czélból népgyiilés szokott lenni, hol jelölt és közönsége megismerik egymást és a programul elengedve soha nincs. Itt nem az a szokás, mi nem vagyunk angolok, de legyünk igaz, őszinte magyarok, kik előtt nem a barátság, de a közügy szentsége az irányadó. ITgy legyenErdélyi Gyula. Buda vidéke és a reconstructió. Rég szándékomban volt már a tek. Szerkesztő úrral Írásban közölni, hogy érdemes volna e lapok hasábjain a „közgazdaság“ rovatot is kissé kultiválni. E szándék eddig csak szándék maradt, mert bokros teendőim közepette mindenre tudtam valamennyi időt sza- kitani, csak az Írásra nem. Most azonban bánt már a lelkiismeret, hogy Szerkesztő ur becses felhívására csak e perczben tudok szerény tehetségemhez képest valamit feltalálni. Jól tudjuk, hogy Hazánk szőlőmivelése a fyloxeravész fellépte miatt majdnem teljesen abban hagyatott; mert a mi szőlőnk volt, az kipusztult; a mi pedig megmaradt volna, áldozatul esett egy akkor még uj betegségnek : a Peronosporának. De mert egy oly sokoldalú hasznot hajtó művelési ág mint a szőlőművelés, nem szűnhet meg végképen, igyekeznünk kellett azt ujjáteremteni, regenerálni. Ment is az ujjátelepités elég jól. Az egyik is hallott, a másik is halott valami harangozni s ültetett tanács, segítség és minden meggondolás nélkül. A magyar embernek egyik legsérhetőbb oldala abban rejlik, ha valaki azt tanácsolja, hogy újítson s térjen el a régi, avult rendszertől, így volt a szőlőtelepítéseknél is. Elültették a szőlőveszőt oda, a hol az előtt évtizedeken keresztül már szőlő volt; ott, a hol a fyloxera már egyszer mindent tönkre tett, abban a bölcs reménykedésben, hogy a ki nem eszi a „b oMintha csak a régi Terka ült volna mellettem. Szemeiben a régi tűz, hajában hire sincsen a szürke szálaknak, az arcz redői mind elmúltak. Szivemet egy meleg áram járta át. Karom önkénytelen derekára fűztem életpáromnak, és ő, mintha tudta volna érzelmeimet, fejét lassan vállamra hajtotta. Es a régi láng, mely már évek óta pihent az idők hamva alatt, mint egy varázsütésre kigyulladt, és mi öreg-ifjú pár szivünkben ismét a nyár lángsugarát éreztük. A hegyek megett leszálló nap végső su- gárt lövelt az aranybibor fényben úszó tájra, és mi egy mély sóhaj után lassan haladtunk a hegy aljához, hol egy épen induló kocsin ismét helyet foglalva, szótlanul érkeztünk Budapestre. A fülledt szobalég az élvezett délutáni kirándulás után még tiirhetlenebbó vált, és én az éjét nyugtalanul, forgolódva töltöttem. Másnap reggel, a mint a tükörbe tekintettem, mikor feleségemet megpillantottam, fel szerettem volna kiáltani! Eltűnt a csalóka kép, helyébe ott termett a rideg való, az elmúlt évek kérlelhetlen kezének nyomai. Tehát csak játékot űztetek velünk ti hamis budai hegyek ! No, de sebaj, legközelebb újra kimegyünk, hogy legalább pillanatra feledjük a jelent. BUDA és VIDÉKE gár“, hát majd csak szüretelnek úgy 4—6 év múlva. Persze a „bogár“ csakugyan elbánt az uj ültetéssel. — És ők csodálkoztak, lemondtak minden reményről, hogy többé oly szőlőt ültessenek, a mely megmarad és teremni fog. Pedig, ha — mielőtt ültettek volna — megkérdeznek egy ahhoz értő embert, bizonyosan előre leírta volna nekik mindazokat a teendőket, melyek az újjá teremtés és az előmunkálatok körül föltétlenül szükségesek. I Mert hiszen minden józanul gondolkozó ember beláthatja, hogy ott, a hol évtizedeken át mindig egy és ugyanazon növény lesz termelve, teljes lehetetlenség a talajt oly erőben fentartani, hogy abban az évelő növény vege- tatiója évről-évre biztosítva legyen. Most azután ha az ily kimerült talajokban lévő szőlő még betegségek által is meg lesz támadva, hol vesz erőt a létfentarfáshoz ? És ha — mint tényleg történt — a szőlő nem bir reagálni többé, kipusztult, mint elpusztult a betegség által csigázott ember, ha nem kap egyebet mint pergelt levest a hiányzik neki az erőt adó húsleves és napi fél pohár bora. No ha most a kipusztult területet újra beültetjük, önként következik, hogy az uj ültetvény is hasonló sorsra jut. Nehogy azonban ellent mondásba keveredjem, tudnom kell, hogy a kipusztult terület, mielőtt újra ültették volna, trágyát is kapott. Mi ez a trágya ahhoz a nagy mennyiségű táp- anyaghiányhoz képest, a mi ott évről-évre folytonosan nagyobbodott ? Csepp a tengerbe, Buda vidékében is a fenti szisztémát követték eddig ; hogy nem jó, azt megmutata a keserves tapasztalat. Majd jött a hire az amerikai s a fyloxe- rának ellen álló szőlővesszőknek. Fejetlen volt az egész szőlőmüves világ. a franczia teledobolta a világot az ő reklámdobjával, hogy ő majd exportál, nála ilyen, meg olyan siker mutatkozik az amerikai szőlők ültetése után. S mi hozattak e veszőket tapintat és előrelátás nélkül. Majd jött egy életrevaló gondolata földmi velési kormányunknak: szakembereket küldeni Francziországba, a kik tapasztalatukat itthon majd érvényesíthetni fogják. S mit értünk ezzel? Semmit. Hazajöttek; tettek 5—6 Írott iv jelentést küldetésük eredményéről, elmondták, hogy mit láttak, de hogy javaslatot is tettek volna hazai viszonyaikat illetőleg, azt nem olvastuk, az nem volt szükséges. És ime nem azok a kik a messze föld porát megtaposták, hanem a mi itthonmaradt — olykor semmibe sem vett — embereink tettek jelentéseket, hogy náluk ez sikerül, az a fajta adoptál, ezt jó lesz honosítani tovább stb. S lassan-lassan rájöttek arra, hogy mely talajban melyik faj,- esetleg fajta képes vegetálni. S habár nem is vagyunk tisztában még igen sok fajtával, illetve azok adoptatiójával, azért elég jól tapogatózunk. Buda és vidékéről szólva, itt sokféle talajalakulását vehetjük szemügyre. A Gellérthegy és Sashegy baralt — és gránit törmelékeivel jó szőlőtalajt adott — sok mésztartalma daczára — az európai fajtáknak ; de már az amerikaiak közül csakis a Lolonis, Jaquez Rupestris és újabban a Monticola képes benne elég szépen vegetálni. Budafok-Bu- daörs és Budakesz környékének talaja már a R i p‘a ria Portalist is megnevelik s előbbi fajták határozottan kedvelik e talajokat. Bia Torbágy, Páty környékén, előbbi két helyen a mész miatt inkább a Lolonis és Rupestris, utóbbi helyen pedig ismét a p o r t a 1 i s a legjobban megfelelő amerikai fajta; Kovácsi s Perbál és Tinnye környéke felerészben meszes és felerészben dolomit talajokkal bírván, itt a fentnevezett fajták elég jól diszlenek. Áttérve az oltásra miután maga a reconstructió is a kezdeti stádumban van az oltás is kevésbbé van elterdjedve, bár eléggé ös- meretes. Oltanak fásán és zölden. A fásoltások elég szép eredményt adnak s tapasztalatom szerint legtovább fog tartani a Kadarka s eddig — számbavehető mennyiségben — legtöbb oltásszőlőn a kadarkát láttam diszleni legjobban. Bár, Buda környékének veresbora világszerte hires volt, nézetem szerint e vidéken ma már nem annyira a quantitás, mint inkább a qualitásra kell fektetni fősulyt, jobban mondva nem annyira bort, mint inkább szőlőt termelni, melyet a főváros nagy mennyiségben fogyasztana. Igaz ugyan, hogy — mint említettem — a kadarba eddig az oltásszölők között legjobban megfelel, de e mellett láttam több helyen igen szép Chasselas Roiíg e-t, és Croquau-t Madelaine Augevine-t Muscat Lu- n e 11 s mi fajtáinkból mint oltást a legszebb G ó h é r t, s több igen kedvelt csemege és asztali szőlőfajtát. A másik oltásmód a zöld oltás. Ha tulaj- donképeni oltást keresünk, alig fogunk zöldoltást találni, inkább a fásoltás mellett maradnak s elég helyesen, mert e vidék climaticus viszonyai nem kedvezők a zöldoltás fejlődésére és megérlelésére. E vidéken immár majdnem 6 év óta vagyok, ösmerem az éghajlatot, ösmerem a szőlők miként való alkalmazkodását a talajokhoz s tapasztalatom nem csal, mikor azt mondom, hogy a zöld oltás itt nem annyira fő, mint a fás s azt csak pótló oltásképen lehet használni. A déli oldalok ugyan még kedvezők a zöldoltásra, azonban nyáron vagy kiperzselődnek, vagy pedig a nedvkeringés szünetelésekor nem képesek fejlődni s ősz felé indulnak növésnek, a minek az a következése, hogy nem érlelődvén meg télen a föld alatt elrothadnak, a pin- czében (ha elvermeltetnek) a hajtó szemek elvakulnak. Ez azonban ne gátoljon bennünket abban, hogy munkánkat megszakítsuk, mert a jövő számban el fogom mondani, hogy miképen kell bánni Buda és vidékén a zöld oltásokkal, hogy azok használhatók legyenek. Osváth. Andor, oki. gazdász, szol. és bor. oki. szaktanár. Pora Ferencz jubileuma, E lap t. olvasói már múlt héten értesültek arról, hogy az I. kér. várbeli polg. és felsőbb leányiskola igazgatója, Pora Ferencz tanárkodásának 25 éves jubileumát ünnepelte. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, ennélfogva mellőzzük az ünnepelt személyes kiváló tulajdonságainak, működése fényes eredményeinek, önzetlen törekvésének, vasszorgalmának, s sok más jó budai erényeinek méltatását, s csak arra szorítkozunk, hogy képét adjuk az ünnepély lefolyásának. Május 26-án, szombaton d. e. 10 órakor volt az ünnepély első része, az iskola tanári kara és ifjúsága által rendezett t. k. ünnepély. A várbeli polg. leányiskola diszfolyosóján (mert teremnek csak nem akarja csúfolni senki!) szaporán gyülekeztek a vendégek, kiket viruló szép leányok fogadtak már a kapuban s vezettek fel a jubileum helyére. — Közbevetőleg felszólítok ezennel mindenkit, keressen a főváros balpartján olyan iskolát, a mely folyosón kénytelen megtartani ünnepélyeit, hangversenyeit, sőt még jubileumi ünnepélyeit is ! — A folyosónak, mely magyar czimerekkel és zászlókkal volt díszítve, közepén emelvény volt, rajta asztal s 2 sor szék, az ünnepelt s a notabilitások számára. Innenső oldala csakhamar megtelt a lehető legfényesebb hölgy-közönséggel, túlsó oldalán az intézet növendékei szorongtak. Közéletünk előkelőségei nagy számmal jelentek meg Pora Ferencz örömünnepén, köztük láttuk a következőket : 0 r s z á g h Sándor és K a s i t s Péter min. tanácsokat, Kossuthányi Géza kir. táblai bírót, V e r é d y Károly tanfelügyelőt, Gombár Tivadar, várbeli iskolaszéki elnököt, B o g i s i c h Mihály esperes-plébánost, és sok mást. 10 órakor az intézet 4 volt tanítványából alakult küldöttség ment az ünneplendőért, ki csakhamar megjelenvén, a jelenlevők hangos éljenzése közt elfoglalta a számára fentartott helyet; jobbról-balról 2 kis fia ült. Ekkor kezdetét vette a t. k. ünnepély. Az intézet válogatott énekkara egy üdvözlő dalt énekelt, s utána előlépett Horny ánszky Jolán intézeti növendék, s gyönyörű hangsúlyozással, pompás, a szavalásra mintegy teremtett orgánummal üdvözölte a jubilánst, megköszönve atyai gondoskodását s további szeretetét kérve, végül átadta az intézet ifjúságának ajándékát, egy szép kivitelű ezüst névjegytartót.
