Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-27 / 21. szám
Budapest 1894. (3.) BUDA és VIDÉKÉ Május 27. Az előleg nagyobb összeget nem haladhat, mint a mennyi az illető tisztviselőnek lakbére s esetleg fizetésének lefoglalható része által 25 év alatt törleszthető. Az évi törlesztési összeg megelőz minden más követelést, s az a tisztviselő járulékaiból havi egyenlő részletekben vonatik le. A folyóvá tett előleget a tisztviselő fel nem veheti, hanem azt hivatali főnöke a bizottság által láttamozott kereseti kimutatás ellenében közvetlenül a vállalkozónak utalja ki. Az előleg után annyi kamat fizetendő, mint a mennyit az állampénztár a letéti pénzek után fizet. Az épület éo telek az illető tisztviselő nevére telekkönyvezendő ugyan, de ezzel egyidejűleg betáblázandó a nyert előleg is és az épület a beköltözés előtt tűz ellen biztosítandó. Hogy az állampénztár károsodása minden esetre kizárya legyen, megállapítható, sőt ennek megállapítása egyéb fontos okokból is kívánatos, hogy csak azon tisztviselő nyerhet építési előleget, ki lsgalább is az előleg fele része erejéig életét biztosította, a biztosítási kötvény az előleg teljes visszafizetéséig az állam őrizete alatt maradván. Úgy az élet-, mint a tiizbiztositási dijak pontos fizetése akként biztosítandó, hogy azok összege a tisztviselő fizetéséből levonatván, közvetlenül a fizetést teljesítő pénztár által egyen- littet ki. Házépítési részvénytársaság alakítása vagy akként történhetik, hogy a társaság előlegezi az építési költséget, vagy, hogy az a tisztviselő által igényelt lakást fel is építteti. Az ily társaságok fennállása és prosperálása biztosítva lesz akkor, ha a fentebb előadottak figyelemben tartásával a társaságok követelése megfelelő törvénynyel biztosi ttatik. Mindkét módozat mellett elodázhatlan azonban a kisajátítási törvénynek oly irányban való kiegészítése, hogy a tisztviselő telepek létesítése esetén a kisajátítási jog az építtetők részére megállapittassék. Hogy minden egyes tisztviselőnek saját otthona legyen, kívánatos ugyan, de nem éppen feltétlenül szükséges. Mert, eltekintve attól, hogy több tisztviselőnek módjában áll az alkalmas lakást egy- vagy más utón megszerezni, mihelyt a kisebb városokban, hol pedig a legégetőbb a lakáskérdés, az ott levő 60—100 tisztviselőnak csak fele és saját lakással fog bírni, a felcsigázott lakbérek azonnal leszálani fognak s több kiadó lakás szabadulván fel, már csekélyebb bér mellett is alkalmatosabb lakások szerezhetők. S mert különben sem szükséges az, sőt ez az adott viszonyok közt kivihetetlen is volna, hogy az építkezések egy esztendőben kezdessenek meg, előre megállapítható azon összeg, mely az állampénztárból egyszer s mindenkorra építési költségekre előlegezhető. A következő években aztán a már visszatérített előlegek fordíthatók újabb előlegezésekre. Az előleg adása nehézségbe nem ütközhe- tik, miután a szükséges összeg az állampénztárnak mindenkor rendelkezésére áll s mert az előleget nyerő az után kamatot is fizet, az állampénztár tényleg mi áldozatot sem hoz. * Az állam milliókra menő összegeket gyűjtött egybe a czélból, hogy a bűntettesek a kor és egészségügyi követelményeknek megfelelő börtönökben (lehet mondani palotákban) helyeztessenek el, a törvény gondoskodik arról, hogy a munkásoknak egészséges lakásuk legyen: a törvényhatóságok feladata, elengedhet- len kötelessége, hogy vegyék kezőkbe az állam, a törvényhatóságok napszámosainak ügyét s törhetlen érélylyel és vállvetve hassanak oda, hogy a kik egész éltöket az állam, a törvény- hatóság, a polgárok jólétének előmozdítására szentelik, ne legyenek kénytelenek nyomorogni s rosszabb lakásokban tengődni, mint a börtönre ítéltek. E téren a törvényhatóságokra szép és nemes feladat vár. S csak akarni kell, az eredmény nem fog elmaradni és müködésök az államra és a tisztviselőkre egyaránt áldásos leend ! Adjanak a mostan drága pénzen egészségtelen lakásban nyomorgó tisztviselőnek kényelmes otthont; engedjék meg neki, hogy keresményét ne kelljen kidobnia, hanem azon szerezzen egy kis házikót, hol, ha nyugalomba vannak, megpihenhessen s ha a halál kiragadta az élők sorából, szeretteinek legyen hol meg- vonulniok: akkor az a tisztviselő a kellő nyu- godsággal, életkedvvel s kettőzött erővel lát hivatásának teljesítéséhez !“ E szép programmot teljesen és szivünkből teszszük a magunkévá, mert ennél ezt szebben kidolgozni nem lehet. Készséggel támogatjuk a tisztviselők törekvését, mert ezáltal nemcsak Buda, hanem annak vidéke is jelentékenyen emelkedni fog. De máskülönben már kifejtett nézeteinkkel is megegyezik s legelső sorban megteremtheti a Lágymányoson „Uj Budát“. Hiszen az államtól is ellehet várni, hogy valamit tegyen értünk, annál is inkább, mert a lakáskérdés réme már nagyon is fenyegeti a tisztviselőket. A budavidéki községeknek most alkalma nyílik, hogy e kérdést tegyék magukévá és a budai telektulajdonos-érdekeltekkel együtt értékesítsék ingatlanaikat. Körlevél a „Budai Dalárda“ tagjaihoz! Élénken nyilvánult körünkben ama kívánság, hogy Bellovics Imre ur, jeles karmesterünknek, ki a fiumei dalversenyen egyletünket diadalra vezette, lelkesítő buzgalmáért és önzetlen fáradozásáért egyletünk elismerése és őszinte meleg köszöneté külön tartandó estélyen ünnepélyesen kifejezésre jusson. A választmány az eszmét felkarolván, erre nézve a következő megállapodásra jutottak: Az estély „Társas vacsora“ czim alatt az I. kér. polg. Casino dísztermében junius hó 2-án, szombaton esti 8l/2 órakor lesz. Az ünnepély méltó emelése végett a résztvevő urak fekete ruhában, fehér nyakkendővel jelennek meg, a hölgyek pedig tetszés szerint szalon vagy társalgó ruhában. Egy teríték ára 1 frt 50 krban állapíttatott meg, és a következő fogásokból áll: to- kány, hal, kétféle sült, salátával, tészta és sajt. Kenyér és ital külön fizetendő. A rendezőség könnyebb tájékozhatása czéljából kérjük, hogy kötelező, személyesen aláír ott jelentkezését legkésőbb május 29-ig bezárólag Jáhl Nándor egyl. alel- nökhöz juttatni szíveskedjék. Tisztelt daltársak! Feleslegesnek tartjuk még külön utalni ama nagy művészi haladásra, melyet Bellovics Imre ur rövid két havi vezetése alatt tettünk, mit azonban csak úgy lehetett elérni, hogy tiszt, karmesterünk igazi művészi hévvel, lelkesedéssel és önfeláldozó buzgalommal karolta fel egyletünket. Háláljuk meg e nemes intentióját tiszt, karmesterünknek avval, hogy őszinte rokon- szenvnek és köszönetünknek tényleges kifejezéséül az ő tiszteletére tartandó estélyen mindannyian kivétel nélkül megjelenünk. Budapest, 1894. május hó 19-én. A »Budai Dalárda« elnöksége. * A „Budai Dalárda“ május 22-én, kedden tartotta első rendes dalpróbáját a fiumei diadalmas kirándulás után. Bellovics Imrét, a midőn a teremben megjelent, viharos éljenzéssel fogadták a nagy számban egybegyült dalosok. Az egylet elnöke, dr. Országh Sándor mindenekelőtt beszámolt az egyleti gyűlés előtt a útról, annak fényes eredményéről s lelkes szayakban ecsetelve Bellovics Imre érdemeit, alkalmat adott a tagoknak arra, hogy szeretett karmesterük mellett ismét tüntethessenek. Végül az elnök, őszinte, szívből fakadó szavakkal visszaemlékezvén arra a 30 esztendőre, melyet immáron az egyletben töltött, visszaemlékezvén 15 évi elnöki ténykedésére, felkéri Fellner Ferencz egyleti jegyzőt, olvasná fel az általa kiállított következő okiratot : Alapítási okirat. Alólirott dr. Országh Sándor, mint a „Budai Dalárda“ egyesületnek fennállása óta tagja és 15 éven át elnöke, visszaemlékezvén azon szép órákru, melyeket az egyesület körében és több kirándulás alkalmával annak élén élveztem, hálám és köszönetem jeléül az „utazási alap“ javára ezennel 1000, azaz Egyezer koronáról szóló alapítványt teszek és ez összeget egy drb 1000, azaz Égyezer koronáról névértékben szóló magyar járadékkölcsön kötelezvényben a t. egylet kezeihez ezennel átadom, oly kikötéssel, hogy ezen tőkének kamatjai az utazási alap jövedelmeihez csatoltassanak és egyes kirándulások alkalmával felhasználtassanak. Budapest, 1894. május 22. Dr. Országh Sándor. * Szűnni nem akaró éljenzés és tapsvihar tört ki, midőn Fellner Ferencz egyl. jegyző az okiratot felolvasván, a hozzácsatolt 1000 koronás kölcsönkötvényt átadta Kercser Károly egyl. pénztárosnak. Majd felszólalt Rózsavölgyi Gyula, egyl. alelnök és mélyen érzett szavakban köszönetét mondott az elnöknek nemes, nagylelkű alapítványáért; egyúttal indítványozza, hogy a „Budai Dalárda“ egyl. gyűlése jegyzőkönyvben örökítse meg háláját s a jegyzőkönyv ezt tárgyaló része küldessék meg dr. Országh Sándor egyl. elnöknek. Zajos éljenzés között egyhangúlag elfogadták ez indítványt. A sajtó, a mely ezt a szép alapítványt ezennel tudomására juttatja a budai közönségnek, nem mulaszthatja el, hogy dr. Országh Sándornak, mint a budai érdekek hathatós támogatójának és előmozdítójának ez ujabbi szép és nemes tettéért legőszintébb elismerését és háláját ki ne fejezze. Mi, akik mindig azon voltunk, vagyunk és leszünk, hogy Buda, annak dicsősége emelkedjék, mi teljes mértékben méltányoljuk, mekkora jelentősége van a budai dalárda elnöke szép alapítványának. Adná az Isten, hogy Buda polgárai közül számosán követnék dr. Országh Sándor példáját, hogy a „Budai Dalárda“ anyagilag is azzá lehessen, a mi immáron művészileg, erkölcsileg már évek óta: az ország első dalosegylete! Ezzel kapcsolatosan közöljük azon két köszönő levelet, a melyet a „Budai Dalárda“ gr. Battyány Lajos val. belső titk. tan., Fiume város és a magyar-horvát tengerpart kormányzójához egyfelől, Fiume városa municipiumához másfelől intézett; mindakettő Fellner Ferencz egyl. jegyző müve. A kormányzóhoz küldött levél igry szól: Nagyméltóságu Kormányzó Ur! A közelmúltban a bölcs kormányzásának területén lefolyt orsz. dalünnepély a „Budai Dalárda“ minden egyes tagját ott létében a legnagyobb gyönyörűséggel és hazatérte után a legkellemesebb benyomások emlékével töltötte el. Fölelevenült ott és forró lett újból az a még 1881-ben létrejött barátság, mondhatni testvéries érzés, mely a közvetlen érintkezés és a dal édes varázsa alatt született volt meg a budai dalárda és Fiume város lakosai között. Nemcsak alanyi édes emlékek ezek az egyesület tagjaira nézve, de szellemi és anyagi szem • pontból egyaránt becses kötelékek, országos aranykapcsok. Háladatos emlékektől sugallt kedves kötelességet vélünk teljesíteni, midőn Nagyméltóságodnak és mély hódolatra méltó kedves nejének, a Grófné ő nagyméltóságának, azon diszelnöki bölcs vezérkedésért, azért a vendégszeretetért, azért a szeretetre méltó leereszkedésért és hódolatra késztő figyelmét, a melyekkel a dalünnepély fényét és sikerét emelni, az érzelmi közösséget az ország falai között forróbbá tenni, s bennünket, dalárokat kivétel nélkül a felejt- hetlkn benyomások s a személyes jóakarat szép emlékeivel elhalmozni kegyesek voltak, forró és hálás köszönetünket kifejezzük. Budapesten, 1894. május 2l-én. A „Budai Dalárda“ nevében : Fellner Ferencz, Dr. Országh Sándor, jegyző. elnök. * A Fiume város municzipiumának küldött levél a következő : Méltóságos Polgármester Ur. Gyönyörűséggel és büszke önérzettel gondoltunk és gondolunk mi mindnyájan és mindenkor Fiúméra, Magyarország gyöngyére. A ki e
