Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-13 / 19. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 19. sz. Vasárnap, május 13. BUDA. ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI. KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI IIETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt íiők-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄÜ, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér., Kriaztina-utoza 14. aiáxn. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél Svre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálja-utoaa 2. aaám, 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A budai dalárda harmincz év óta zengeti a magyar dalt. Dalában lángoló hazaszeretetet, szabadságot hirdet, dalával sikeresebben tudta nyelvünket, a magyar érzelmet és eszmét terjeszteni, mint bárminemű más kultur-eszköz. Dalával hány ezer szivet hevesebben megdobbantott, hányszor mentettünk lelkesedést énekéből ? de neme működött közre e testület Ínséges embertársaink nyomorának enyhítésére ? Mindezekért mi a jutalma ? A nagy közönség részéről előkelő közöny; a napi sajtó itt-ott tudomást vesz róla, ténykedését „hirlapilag registrálja“ és e stereo- thyp formulával: „A budai dalárda szokott praecisitással énekelt stb. stb.“, gondolja a legkegyesebb elismerését kifejezni. Budapest intéző körei és a nagy közönség bámulatos hidegvérrel tudja alkalmi érdekeinek előmozdítására vagy valamely ünnepély külső díszének emelésére (sajnos, hogy nem belső) a dalárda közreműködését igénybe venni, adózó elismerését azután hetek vagy hónapok múlva megjelenő levélke, (voltak esetek, mikor még e levélke sem köszöntött be) melyben az N. N. vagy X. T. rendezőség nevetséges egyformasággal köszönetét mond „szives közreműködésért“ rója le. Kötelességünknek tartjuk ezen körülményekre a törvényhatóság és a nagy közönség figyelmét terelni. Tartsa büszkeségének ezen több mint száz intelligens emberből álló egyesületet pártolni és ezek lekesedósét ne semmit mondó közönynyel, áldozatkészségét ne kis levelekkel hálálja meg. A budai dalárda most az országos dalversenyre Fiúméba rándul, saját költségükön mennek oda, noha Lukács kereskedelmi «miniszter a fiumei dalünnepélyre sereglő 800 dalároknak utazási kedvezményt ígért, ez Ígéretét azonban nem akarta vagy nem tudta beváltani. A budai dalárda utazási alapja oly csekély, hogy ez összeggel bárom embert levihetnek, de ezekből csak kettőt hozhatnak majd haza. Nem illetéktelen és épen most helyén való volna ha a főváros törvényhatósága felkarolná a főváros hírnevéért küzdő dalárok ügyét, őket anyagilag is támogatja, — mert megérdemlik — már régen megérdemlették volna és e csekély áldozattal Budapest közönsége egy nagy mulasztást helyre hozott volna. Mi pedig kívánjuk a budai dalárdának küzdjön továbbra is sikerrel jeliigéért: „Dalra szívvel, tettre észszel!“ Dr. G. A budai dalárda. Harmincz óv viszontagsága gördült le a budai dalárda fenállása óta. E harmincz év alatt alkotmányunkat, önállóságunkat és nemzeti nagyságunkat kivívtuk. Hazánk szive, a főváros, fényesen visszatükrözi ez óriási változásokat. •— Megmagyarosodott, megnagyobbodott, százezer emberből fél millió lett, kisdedből óriássá fejlődött. Hatalmas központja Magyarországnak, melyből a teremtő életerőnyilvánulása hullámárként az ország minden rögét elborította és mindenhová a fejlődésre serkenő termékenyítő anyagot vitte oda. A fellendülésre kiható impulsusok azonban csak kevéssé tudták párhuzamban fejlődésre indítani társadalmunkat. A társadalmi együttlót, mely a belső erkölcsi élet nemtője, mely lelkesít, müvei, nemesit, mely az embert ethikai magaslatra emelvén, a tudomány és művészet iránti fogékonyságot felkölti ; e társadalmi együttlétünk még nem emelkedett magas színvonalra, elmaradt, még ma is egy száraz tömb, hajtó erő nélkül. Izzadva küzdünk a létért s azonkívül semmi iránt nincs érzékünk. Pártoljuk, támogatjuk-e a hazai művészetet, rószesülnek-e méltó elismerésben azok, kik egész odaadásukkal, értelmükkel, anyagi áldozatok révén a művészetet lelkesedve művelik, terjesztik? „A BUM és VIDÉKÉ“ TÁRCZÁJA. A ragyogó Paris. > Irta : Hevessi Ferenci. Az idő szürkülni kezd a Troccaderó toronyórája a hetet üti. Csendes lépésekkel halad a Champs-Elyséen mély gondolatokba merülve. Meg-meg áll idő közönként és ilyenkor lázas türelmetlenséggel nyúl órája után, merev tekintetet vett reá, viszszateszi zsebébe és tovább halad. Majd meg bizonyos méltósággal maga elé bámul, mint ba valami elveszett ékszert keresne. Egyszerre csak halk moraj, zugás hallatszik, népek csoportosulnak, az Elysées élénkül, a fogatok egymást érik, a rendőrség felvonul, a katonaság díszben jelenik meg és valamenyien az Arc de Triumphe felé sietnek. A zenekar a legjobb hangulatban van, a Marseillest játsza; a nép tombol örömében, az Elysées pompás fasorai közt zsúfolva áll a közönség . . . Esti 6 óra óta Páris utczái is fel vannak lobogózva. A legszebb keleti szőnyegek ezrével csüngnek az ablakok előtt és a nők virágokat szórnak a járókelők közzé. A Bonlevard des Italiens 4-ik számú házban lázas tevékenységgel működik az előkészitő bizottság. A notre- dámai anyaszentegybáz teljes fényárban úszik; a párisi püspök díszes és nagy segédlet mellett hatalmas szónoklatot tart, és a közönség visszafojtott lélekzettel — hitük és szent érzelmeik tudatában — remegve várja a szónoklat végét és eredményét . . . Az opera-comiquében díszelőadás van. A nép zsúfolásig tölti be a nagy néző teret, a páholy és erkélyek hozzáférhetetlenek. Lovas és gyalogos rendőrök nem képesek a rendet és nyugalmat biztosítani . A nemzet őrök — vezénylő parancsnokuk élén — óriási sisakjaikkal fejükön, lóhalálában vágtatnak a tömeg felé. Nem használ azonban semmi, mert mindenki bejutni óhajt, ami azonban e perczben teljes lehetetlenség. A Concordia díszes terén mintegy 10,000-en vannak, A hatalmas szobrok virágokkal ékeskednek. A szökőkutak ezer meg ezer színben bocsájtják sugaraikat a tömeg közzé. A tér közepén impozáns látványt nyújt a piros bársonynyal bevont emelvény, melynek gazdagon aranyozott lépcsőin virágok és koszorúk vannak szétszórva. Egy futár érkezik sebesen vágtatva. Egyenesen az emelvénynek tart; látszik rajta, hogy izgatott s hogy fonios missiót kell teljesítenie. Méltóságteljesen hajtja meg magát egy éltes ur előtt, iratot nyújt át neki és sebeséggel tova vágtat . . . A hires Bastille téren a 3-ik huszárezred diszszázada van felállítva. A vezénylő tiszt türelmetlenül szemléli a legénységet, hol jobbra, hol balra tekint, s ilyenkor fényes kardjával hadonász a levegőben. Párts 38 templomának harangjai óriási kongásbán adják meg a jelt az ünnepély megkezdéséhez. Az ágyuk és puskák ropogása egymást érik, a nép tombol örömében, a tűzijátékok hatalmas szikrái az egekig szállnak ; mindenfelé a Marseillest játszák, a közlekedés meg van akadva, a Bastille és a Concordia térre csak a legnagyobb erőfeszítés mellett juthatnak. A láthatár csillagok fényétől tiindök- lik, az idő kedvez az alkalomnak, a tömeg a központnak tart, várnak valakit, ki beszélni fog a nephez . . . Carnot, a köztársaság elnöke teljes díszben — kisérve polgári és katonai méltóságok által, — diszfogaton jelenik meg a diadalkapu előtt. A miniszterek, tábornokok, diplomatiai kéj viselők magas és fényes rendjeleikkel ékesítve, csoportonként tisztelegnek a köztársaság népszerű elnöke előtt. Az Elysées teljes hosszában valóságos fényárban úszik, az Arc de Triumphe kápráztatóan van kivilágítva és fellobogózva . . . * 0 is diadalkapuhoz érkezett. Látszott rajta, hogy fáradt, ki a Concordia térről a Champs- Elyséen végig oly csendes, kimért lépésekkel haladt. Carnot, a köztársaság elnöke fényes és nagyszámú kíséretével elébe siet és kezet nyújt neki. Az agg mélyen hajtja meg magát, szótlanul áll és bámulja a nagy és díszes közönséget. A nép „Vivat“-ba tör ki, a zenekar a nemzeti bymnuszt játsza. Felhúzzák Páris lobogóját az Arc de Triumphe legmagasabb pontjára, szemben a szabadság istennőjének hatalmas szobrával. Az agg szemeiből könynyek peregnek; szomorú emlékek napjai kötik őt e helyhez. E pontról hirdette pár évtized előtt — Fran- cziaország fénykorában, — hogy a franczia had meg nem hajlik a legkérlelhetlenebb sors előtt sem, hogy hazájuk erős sziklayárként tündököl az egész világ előtt, s hogy ha kell, szembe
