Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-29 / 17. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 17. sz. Vasárnap, április 29. BUDA ÉS VIDÉKE KOZlfiAZGATÍSI, KÖZGAZDASÍ fii ES TÍKSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄP, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél Yvre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. ííí<3, I. kér., Pálya-ntcza 2. szám, 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Kossuth elfogatási! Budán. A magyar nemzet ezredéves történetében alig akadunk oly alakra, ki nemzete életére oly nagy ujjáalkotó hatást gyakorolt mint Kossuth. Az ő államférfim nagyságát, szónoki jelentőségét, sikereit, hatását, befolyását a nemzeti szellem ébredésére, ecsetelni nem az én szerény toliam van hitva. Ama nagy és rendkívüli események, melyekben Kossuth mint vezéregyéniség vett részt oly közismeretesek, hogy azoknak leírása különben is fölösleges munka volna, hisz nincs magyar e hazában kinek képzelete előtt a nagy gyásznapok alatt e nagy alkotások benyomásai újra tömegesen föl ne elevenedtek volna. Kossuth életéből csak egy kis epizódot kívánok elbeszélni, elfogatásának történetét 1837-ben. Kossuth 1836. julius 1-én megindi- totta a „Törvényhatósági Tudósításokat“, melyben a megyei életet, tanácskozásokat, közigazgatást levelezés alakjában ismertette. Ezen „Törvényhatósági Tudósítások“ szerkesztésével óriási sikereket aratott Kossuth s midőn a kormány e lapoktól a postai szállítást megtagadta, minden megye hajdúival hozatta meg azokat. Ezen intézkedéssel tehát fiaskót vallott a kormány. Midőn azonban Lo- vassy László és társai kiszabadításának érdekében a megyékben kifejtett felirati tárgyalásokat, vitákat Kossuth lapjában bő terjedelmessóggel közölte, saját megjegyzéseit hozzáfűzvén, a nádor Becsből utasítást kapott, hogy e lapot mint veszedelmes politikai eszközt azonnal szüntesse be. A nádor ezen szigorú utasításához képest Zlinszky pestmegyei főbíró utján a lap megjelenését rögtön betiltotta. Kossuth e törvénytelen eljárás ellen Pestmegye közönségéhez apellált s a megye a kormánynál feliratban protestált eme önkényszerü eljárás ellen. E feliratot több megye is magáévá téve, szintén protestált. Kossuth most már a megyék pártfogása és gyámolitása mellett a tilalom daczára tovább folytatta lapjának szerkesztését, mire a kormány erélyesebb és komolyabb eszközöket használt Kossuthtal szemben. Kossuth az 1837-ik év nyarát a budai Disznófő mellett levő „Isten szeméhez“ czimzett nyaralóban akarta tölteni. mely akkoriban tudomásom szerint Kemény Perencz tulajdonát képezte. A nyaraló egy kis talán három szobából álló földszintes vályogépület volt. Az épület a mai Haggenmacher Károly-féle telken állott azon a helyen, hol egy szép csoportosításban azok a remek nagyságú és szépségű fenyőfák állanak. Külsőleg hasonlított a mai kertószlakhoz. Kossuth április végén költözködött ide, hol üdíPóst és pihenést remélt találni, a sors azonban máskép intézkedett. A kormány rendeletére 1837. május 4-éről 5-óre éjjel Eötvös kir. ügyész é^ Thurn József gróf gránátos kapitány megbízatást nyertek Kossuth elfogatá- sára. Nevezettek 45 gránátos kíséretében körülfogták az épületet s Eötvös az ajtón bekopogtatván, felszólitá Kossuthot, hogy a király és a törvény nevében nyisson ajtót, Kossuth bebocsájtotta hívatlan vendégeit mire a királyi ügyész kijelenté, hogy parancsa van Kossuth elfoga- tására. Kossuth gyorsan felöltözködvón, rágyújtott rövidszáru kedvencz makra pipájára s igy követte kíséretét s a Zugliget tövében egy katonatiszt és őrmester kíséretében a már várakozó bérkocsiba ült. Kossuthot föl vitték a várba, a mai cs. és kir. térparancsnoksági épületbe, mely a Verbőczy-utczában van s ma katonai börtönül szolgál s itt abba a zárkába csukták, hol annak idején Martinovics is el volt zárva. A magyar nemzet nagy fiának életéből e kis epizódot csak azért kívántam elmondani t. olvasóimnak, hogy fölhívjam figyclw-tfJb arra a helyre, melyen Kossuth elfogatása történt. Azt hiszem Buda lakossága alkalmat és módot fog találni arra, hogy e helyen valami látható emléket állíthassunk. A telek tulajdonosa Haggenmacher ur, ki a közügyek tekintetében igen nemesen gondolkodik és érez, talán át is engedne egy kis területet, melyen ez az emlék elhelyezhető volna. Különösen felhívom a zugSzalon rejtvényeit oly kitűnő precisetással szokta megoldani a gyorspolkát jól tánczolja, s mellékesen a törvényszéknél gyakornokoskodik igaz- ságügyminiszternek a feketeszemii „Tyupit“ ki egy szőke budai szépségbe halálosan beleszeretett és azóta olyan mint egy alvajáró, — kereskedelmi miniszternek, a Zénót, ki oly virtuozitással s annyi kiczirkalmozással járja a csárdást, a valczert meg futó lépésben tánczolja, bultus miniszternek fogja tartani egyik-másik budai kis lány, vagy szép asszony is. Engemet bizonyára bázelnöknek tennének meg, mert a mi az udvarlást illeti fentebb elősorolt urakkal egy cseppet sem versenyezhetek, de mert mégis a kompániájukba tartozom, hát nem vonnák meg tőlem a föntemlitett az övékével egyenrangú állást. Legalább megfékezhetném a támadóikat, s utasíthatnám őket rendre. Megjegyzem, hogy erre is csak a miniszter urak kandidálása segítene, mert a hölgyek szerint oda sem vagyok almalmas. Hogy a belügyi a földmivelési és a honvédelmi tárczák betöltéséhez a mi t. hölgyeink találnának e alkalmas férfiút — már a tán- czosok közül — azt nehezen hiszem. En leg- alábbj nem tudok olyan. Ha azonban egyik másik hölgynek e tárczákra mégis volja jelöltje, úgy kérem a jelölt neveit szerkesztőségünkkel közölni, hogy jelöltségét a „Buda és Vidéké“- ben kellő időben közzé tebessem. Pénzügyi miniszternek talán jó volna a kisebb Forintosi a ki úgy tud spórolni, hogy még a sült büftökből is forintokat vagdos ki. „A JIDDA és VIDÉKÉ“ TÁRCZÁJA. Buda t. házából. Nagyot néznek ugyebár, midőn czikkem élén ezt a czimet megpilantják, s bizonyosan mindjárt arra gondolnak, hogy átköltözött az országgyűlés, esetleg a városi tanács. Nem, egyik sem történt meg. Budán minden a régi, mindazonáltal mégis van nekünk egy t. házunk. Talán kételkedni tetszik! ? Sohse tegyék, mert önmaguktól is rájönnek, hogy igazat mondok, hiszen önök mindnyájan jól ismerik azt a barátságos, hívogató hajlékot, melynek balkonján nagy arany öreg betűk hirdetik világgá, hogy itt székel az I. kér. polgári kör. Igen kérem ez a mi t. házunk. Legtöbben bizonyára azt fogják hinnr, hogy hát abból, hogy ez a kör . olyan nagyon barátságos, olyan nagyon bivogató még nem következik az, hogy t, ház is legyen; szinte belátok a fejük közepébe, s megvagyok győződve, hogy sokak részéről ez a felfogás. A hölgyek, azok talán engedékenyebbek lesznek s állításomnak mindjárt hitelt adnak, mert nagy igazmondónak ismernek, azután meg vissza emlékeznek azokra a tüzes ropogos csárdásokra, s andalító valczerekre, melyeket e körnek sima parkettjén az elmúlt télen is oly gyakran végig tánczoltak, s e kedélyállapotukban a körnek t. házzá való átalakításán sem fognak kételkedni. De hogyan is kételkednénenek ?! Hisz Buda szépei mindnyájan nagyon jól tudják mennyi nehézséggel jár egy-egy ilyen jól sikerül tánczestélynek „összehozása.“ Már pedig, a hol az estélyek rendezése oly jól sikerül, mint e körben, . . . ott egy t. házi gyűlés sem lehetetlen. Kis fejecskéjük képzeletével talán ott látják a miniszterek között a mulatságok főmata- dorait, a mint nagyfontosságu törvényjavaslataikat előterjesztik. Egynémelyikük a vörös kendőt lobogtató Pista bácsit látja az elnöki székben, a mint nagy, valódi erdélyi flegmával hallgatja az ellenzéki szónokok viczkándozásait. Ezt bizonyosan a szőkék gondolják, — mert köztudomású, hogy Pista bácsi fekete, — ... már pedig a szőkék rajongnak a barnákért különösen, ha olyan csinosak, mint a mi Pistánk. Örökké kár, hogy házas ember , . . de csitt, megharagszik a szép asszony, már pedig ezt a haragot nem tanácsos senkire sem hárítani. A barnák azok talán a termetes Forinto- sit, vagy a nagvszakálu tanácsost szeretik inkább s ezeket képzelik a mi t. házunk Wekerléjének, — mert ezek az urak t. i. szőkék. Különösen a Forintosi ellen irányul a gyanúm, mert any- nyi hódítással, — a mennyiről ő egyedül nekem tett említést — dicsekedni még soha ember fiát nem halottam. Lesznek talán a mi bájos hölgyeink kö- , zött olyanok is bizonyosan a kiknek nem any- nyira a ministerelnök, mint inkább egyik-másik közminiszter nyeri meg tetszését. így azt hiszem, hogy derék „Kakas“ barátomat, ki a Magyar