Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-15 / 15. szám
Budapest 1894. (4.) BUDA és VIDÉKE. A magyar vörös-kereszt egyleti sorsjegyalapok. * A magyar vörös-kereszt egyleti sorsjegyalapok ellenőrzésére kiküldött bizottság f. hó 14-én tartotta gróf Csekonics Endre elnöklete alatt ülését, melyben Argay János bizottsági jegyző bemutatta a sorsjegyalapok állásáról és a bizottság múlt évi működéséről szóló jelentést. Ebből érdekesnek tartjuk a következőket közölni: 1893 év végén a magyar vörös- kereszt egyleti sorsjegy törlesztési alap 2,941,124 frt 39 krt, a tartalékalap 504,805 frt 17 krt, a már régebben kisorsolt, de még fel nem vett nyeremények és törlesztési összegek 82,222 frt 53 krt tesznek, vagyis a sorsjegyalapok értékei összesen: 3,528,152 frt 9 kr. Ezen adatokból kitűnik, hogy a sorsjegyalapok értékei 1893 évben 53,220 frt 22 krral gyarapodtak. Még kedvezőbbnek mutatkozik az össze- hasonlitás a sorsjegvkölcsön kibocsátásánál készített sorsolási tervek és a jelenlegi állapot közt. Ezen adatok egybevetése arról tesz tanúságot, bogy a törlesztési alap megközelitőleg 622,000 írttal és az évi jövedelem 16,000 írttal nagyobb mint eredetileg elő volt irányozva. Ez örvendetes eredmény csakis az alapok helyes kezelése és kielégítő gyümölcsöztetése folytán vált lehetségessé. A sorsjegyalapok a magyar földhitelintézet őrizete alatu vannak, mely azokat a sorsjegyellenőrző bizottság utasításai szerint kezeli. Ugyancsak a földhitelintézet fizeti ki a kihúzott sorsjegyekre esedékes nyereményeket és törlesztési összegeket is. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék eddig 229 darab sorsjegyre nézve indította meg a megsemisitési eljárást. Sérült állapotban bemutatott sorsjegyek helyébe a bizottság 34 esetben uj sorsjegyeket nyomatott; az e czélra szolgáló sorsjegyürla- pokból 8003 darab van jelenleg a bizottság őrizete alatt. A szabályszerű sorsolások az elnök, két bizottsági tag, a pénzügy- és belügyminisztérium képviselői és egy közjegyző jelenlétében mentek véghez. Miután a közjegyzői teendőket Bupp Zsigmond kir. tanácsos, kir. közjegyző díjtalanul teljesítette, a bizottság e közreműködéséért köszönetét szavazott. Az 1894. évben összegyűlő fölösleges készpénzt a bizottság 4°/0-os magyar koronajáradékba határozta fektetni. A bizottság elnöke: gróf Csekonics Endre, másodelnöke: gróf Zichy Nándor, tagjai: Babies József, C s á v o s y Béla, K ö r- mendy Imre, László Zsigmond, Latino- v i t s János és L i n t n e r Imre ; jegyzője pedig : Argay János. A fentiekből meggyőződhetnek a sorsjegytulajdonosok, hogy ügyük a legjobb kezekben van. Kossuth-utcza Törökbálinton. Hogy mily hazafias erzelmü ez a németajkú magyar község, mutatja az alább közölt jegyzőkönyv, mely fölvétetett Törökbálint község képviseletének 1894. évi ápril hó 12-én tartott rendkívüli közgyűlés ben. a midőn is elnöklő községi biró mindenek előtt bejelenti, hogy Horváth Mátyás, községi jegyző tartós gyöngélkedése folytán, a közgyűlés e'őadói tisztét Navarra Jóssef, községi segédjegyző viselendő — Tudomásul szolgál. Erre előadó segédjegyző bejelenti, hogy Törökbálint község közönsége és a törökbálinti magyar kaszinó-egyesület képviseletében egy 30 tagú küldöttség vett részt Kossuth Lajos temetésénél, melyet Czeisz György elnöklő községi biró, úgy is. mint a kaszinó- másodelnöke, vezetett; — s minthogy szóló is részt vett a küldöttségben, a következőket terjeszti elő : „Ott voltunk Kossuth temetésénél! Láttuk a nagy halott temetését! Sirtunk és átéreztük a fájdalom minden kínszenvedését; mert hisz mindenki tudja, hogy ki volt Kossuth; mindenki tudja, hogy nagy embert vesztettünk el benne s mindenki egyformán átérzi azt, a mit mi éreztünk, midőn e nagy ember temetésénél részt vettünk. — Midőn azt a kimondhatlanul impozáns gyászmenetet végig néztük, képzelődésünk önkénytelenül visszavitt bennünket a múltba, dicső harezok, a szabadság, egyenlőség és testvériség korszakába: 1848-ba! „Ne várja a t. gyűlés, hogy Kossuth Lajost dicsőítsük; megdicsőiilt ő már életében s a történelem fogja őt elénk állítani és nagyságának igazságot szolgáltatni.“ „A magyar nemzet ezredéves életének nem volt még egyetlen oly fia se, ki annyi dicsőséget szerzett volna és oly kevéssé élvezte volna e dicsőségek örömeit, mint Kossuth! a ki átszenvedte a hálátlanság kínzó fájdalmát, de azért gyötrelmes hontalanságéiigk emberöltőre terjedő éveiben is mindig csak nemzete javáért, hazája üdvéért dolgozott. Az önfeláldozó haza- fiságnak ily magasztos példáját hiába keressük nemzetünk dicső történetében. — Nagy ember volt O, a kinek életében a szabadság eszméje tiszta vegyiiletben olvadt össze a nemzet eszményeivel ; a ki, ha hős volt, úgy a nemzeti szabadsághőse volt, mint a hogy 45 évig tartott számkivetése felett is a nemzetért való szenvedés örökbecsű mártír glóriája ragyog!“ „Nincs több szavam; — mert az arezo- mon alá perdülő köny elfojtja hangomat; csupán csak azt akarom még mondani, hogy Kossuth halála nagy eseményt jelez a magyarok történetében s mi, bár németajkuak, de szivünk mélyéből magyarok akarunk é3 fogunk lenni! Nem áll módunkban ugyan ezreket áldozni e nagy férfiú emlékének megörökítésére, de a mit tehetünk tegyük meg: Községünknek egyik szebb utczáját nevezzük ezentúl Kossuth-utczá- nak s evvel beigazoljuk, hogy németajkuságunk daczára, hálás magyarok vagyunk!“ — Ezen rövid, de magvas beszéd elhangzása után a jelenvolt községi képviselők megéljenezvén szólót, egyhangúlag elhatározták, hogy az eddigi Osz-utcza ezentúl Kossuth-ut- czának neveztessék. — Ezzel kapcsolatban tárgyaltatott Meri Gáspár indítványa, melyből kifolyólag az eddigi N y ár - u t c z a Baross- utczának; Nagyságos és főtisztelendő Zi- m á n d y Ignácz, itteni plébános, volt országgyűlési képviselő, a magyarság lelkes előhar- ezosa, a kisdedek pártfogója s a legnemesebb emberbarát iránt a község közönsége által táplált kiváló tisztelete jeléül pedig az eddigi Rácz -utcza — Bunth Gáspár indítványára — Zimándy-utczának neveztetett el. * — Törökbálint község gyásza. Kossuth Lajos, hazánk nagy fiának elhunyta felett a község, mély részvétének mikénti kifejezése tárgyában f. év márcz. 30-án rendkívüli közgyűlést tartott a képviselő-testület, melynek tárgysorozatát az alábbiakban adjuk. — Czeisz György, elnöklő biró bejelenti, hogy Horváth Mátyás, községi jegyző, tartós gyöngé]kedése folytán a mai gyűlésben részt nem vehet; — sajnálattal tudomásul szolgál. — Navarra József, előadó segédjegyző, a beteg községi jegyző helyett bejelenti, hogy a községi elöljáróság, mély gyászának tanúságát adandó, fekete lobogót tűzetett ki a községházára és betiltotta a zajos mulatságok megtartását nyilvános helyeken mindaddig, mig nemzeti nagy halottuuk ravatalon fekszik ; megkerestetett továbbá a helybeli r. k. plébáni hivatal arra nézve, hogy amennyiben ez felfogásával nem ellenkeznék, f'zen idő alatt naponta háromszor harangoztas- son ki; — helyeslőleg tudomásul szolgál. — Olvastatott Bódir László járási főszolgabíró urnák f. é. 2998. számú (a Buda és Vidéke f. é. 13. számában közölt) felhívása a Kossuth-szo- borra leendő gyűjtés tárgyában; — tudomásul szolgálván, a gyűjtésnek házról-házra való járás utjáni eszközlésével a községi elöljáróság bízatott meg. — Olvastatott Földváry Miklós orsz. képviselőnek meghivó-levele a Kossuth Lajos temetésénél leendő részvétel tárgyában; — tudomásul vétetik azzal, hogy a községi biró saját hatáskörében szólítsa fel a község közönségét ez iránt, s az önszántukból vállalkozókat, mint Törökbálint község küldöttségét ő fogja vezetni. Törökbálint község és az ottani magyar kaszinó-egyesület együttes küldöttségében résztvettek : Czeisz György, községi biró és a Casinó másod-alelnöke; — Navarra József községi segéd-jegyző, egyesületi titkár; továbbá Fallenbückl József, Fliegl József, Mann József, Április 15. Wágner Pál és Winhofer András községi elöljárók ; Bunth István, Czeisz József, Hermann András, Hermann Hátyás, Mayer Benedek és Mayer Ignácz, mint községi képviselők; Meri Benedek, Sckeirich István és Weigl Ferencz, kaszinói tagok és Augusztin János, Beiglbeck Ferencz, Brucker Imre, Czeisz Ágost, Führinger József, Gelmér Jakab, Gelmér Pál, Jung Ferencz, Loschinger József, Pertl Antal, Pertl József, Steiner József, Steiner Henrik és Steiner Pál, mint tbálinti lakosok. — A községi elöljáróság, mint a vármegye, 30 napon át fekete pecsét alatt küldi szét a hivatalos leveleket. Kossuth Lajosért. — Kossuth-estély. Á nemzeti asztal- társaságnak f. hó 10-én Nősek Ignácznál tartott népes összejövetelén Szelestey Géza, a nemzeti asztaltársaság elnöke visszaemlékezett turini útjára és annak bizonyságául, hogy ott is gondolt a nemzeti asztaltársaságra, szétosztotta azokat a leveleket, melyeket Turinban Kossuth koporsójáról szerzett. Az elnök szives figyelmét a tagok hálás köszönettel fogadták. Ezúttal Platthy György indítványára elhatározták azt is, hogy f. hó 17-én Hötzel József vendéglőjében leendő összejövetelt Kossuth emlékének szentelik. Az ünnepélyen beszélni fognak: Szelestey Géza, Máttyus Áristid és Andreánszky Jenő. — Budakesziről. A „budakeszi svábok* lélekemelőleg nyilvánították hazaszeretetüket és kegyeletüket a szabadságot meghonosító és a népet felszabadító Kossuth Lajos temetése alkalmával. — A pilisi járás főszolgabirája Bodicz László ur lelkes felszólítása következtében köz- gyülésileg elhatározták, hogy tömegesen két gyászzászló alatt részt vesznek a nagy halott temetésén, a mi meg is történt. Pestmegye küldötségéhez csatlakozva elkísérték a nagy halottat a temetőig s meghatottságban nem maradtak mögötte a többi küldöttségeknek. Egyúttal elhatározták, hogy Kossuth arczképét olajba festetik s a nagy halott iránti kegyeletüket ez által is kifejezésre jutatják. — Ünnep Tinynyén. F. év április hó 5-én a tinnyeieknek nagy napjuk volt. E nap fenségét emelte a szomszédos községekből beözönlő közönség, mindenki részt akarván venni a község által hazánk nagyfia Kossuth Lajos megdicsőülésének emlékére rendezett gyász szertartásokban. Az impozáns fekete sereg először az ev. ref. templomba ment, hol Gaál László ev. ref. lelkész megható imát mondott nagyhazánkfiáért. Majd felhangzottak, az énekek: „Isten áldd meg a magyart,, „Hazádnak rendületlenül“ „Esik eső karikára* „Ne sírj, ne sírj“ alkalmi dalok éneklése mellett lett megtéve a község egyes utczain a példásrendü felvonulás. Az izraelita templomba alkalmi ima olvastatott fel s ott is felharsant „Hazádnak rendületlenül“. Innen a közönség a r. kath. templomba vonult s a lelkész helyett, mert az nem vett részt a gyász szertartásban, egy a sok közül imát mondott a megdicsőültért, mire ott is felzengett az „Isten áldd meg a magyart.“ A menet végül Kossuth Lajos egykori háza előtt emelt emlék oszlop körül foglalt^ helyet, mely díszesen megrakatván gyönge női kezek által koszorúval, Gaál László ev. ref. lelkész alkalmi beszédet nagy hatással szónokolta el. Majd Sverlikovszky János, saját ez alkalomra, irt költeményét lelkesítő hatással elszavalván a szertartás éneklések valóban, mély hatás visszahagyása mellett véget ért. Maradtam Tinnyén 1894. ápril. 6-án Sverlikovszky János jegyző. Lel hívás előfizetésre. April l-én uj évnegyed kezdődött, kérjük előfizetőinket, hogy Ispnkat részvétükkel továbbra is támogatni szíveskedjenek és azt ismerőseik közt terjesszék. Kívánatra bárkinek 4 mutatványszámot küldünk de az 5-ik számnak elfogadásával előfizetőnek tekintjük.
