Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-15 / 15. szám
/ Budapest, 1894. III. évfolyam 15. sz Vasárnap, április 15. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér, polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-ntoza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Eltfflsetéai árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-utcza 2. szám, 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Házmán Ferencz 1810 -1894-. Irta : Dr. Országh Sándor. Az Andrássy-ut 95. sz. házából folyó hó 9-én temették el Házmán Ferenczet 84 éves korában. — A főváros budai részeiből csak kevesen állottuk körül ravatalát, pedig ő volt a régi Budának legnagyobb alakja. Egy buda-ujlaki családnak szülöttje, itt végzé iskoláit s 25 éves korában a főváros szolgálatába lépett, hol kiváló képességei folytán csakhamar főügyész és főjegyző lett, s mint ilyen ő volt a városi tanácsnak vezető szelleme. Midőn a 40-es években forrongni kezdett e hazában s a nemzet legjobbjai karöltve küzdöttek a szabadság, jog- egyenlőség, népképviselet magasztos eszméiért ; midőn ébredezni kezdett a magyar nemzeti érzület: Házmán, a budai főjegyzőt, első helyen találjuk a küzdők sorában! Budán ő volt a magyarságnak zászlóvivője s az 1843—44. évi törvények alapján az ő ajkairólbangzott el a budai tanácsteremben az első magyar szó! — Buda akkor még német volt; sokan kicsinylőleg, sokan bámulva tekintettek a merész ujjitóra; őt azonban nem renditbeté meg semmi, küzdött, eleinte egyedül, utóbb kevés barátjaival, végre a tömegek lelkesült éljenzései közt. Mint a 1S43. és 1848-ki országgyűléseken Budaváros követe, ő volt leghevesebb ellenzője a rendi alkotmánynak és a nemesség szabadalmainak, mert megvolt győződve, hogy az állam hatalma, a nemzet ereje csak miveit, szabad polgárok sziveiben találhatja biztos alapját. S küzdelme sikeres volt ! A városok rendezéséről, a népképviseletröl, a független magyar ministeriumról szóló törvények, ledöntöttek a válaszfalakat és szabadalmakat, biztositák a polgárok szabadságát és jogegyenlőségét s újabb dicskoszoruval környezék a budai polgári követnek halántékait kit az egész város ünnepelt, kinek fényes fáklyásmenetet rendeztek s ki nem sokára mint a magyar belügyminisztérium államtitkára foglalt helyet az állam kormányzatában. Itégen volt ez, ma már kevesen tudják; de ezen kornak, mely Budára annyi fényt hozott, mégis csak Házmán maradand legelső, legtüudöklőnb alakja! A szabadságbarcz elviharzott! Mint mások, Házmán is kiment a külföldre, koldusbottal kezében! Elvesztő állását, elvesztő vagyonát, elvesztő hazáját! De megtartá és megőrzé szive rejtekóben a haza eltiprott jogának magasztos eszméjét, melyben mint vallásában hitt, melynek feléledését remónylette s melyet olyannyira szeretett, hogy érte mindenét feláldozd. A haza határán, Orsóvá mellett, hol „A BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZÁJA. Kávéházak. Sehol talán Nyugat-Európában annyi kávéház mint nálnnk Budapesten nincsen, ará- nyositvá a város nagyságához és a lakosság számához. Nálnnk majdnem minden második házban van kávéház, egyik elegánsabb, izletesebb mint a másik. Az igaz, nem tekintve a tulajdonosok folytonos változásait, el van látva a modern kényelem minden eszközével. Van benne — egyes nagyobb kávéházakban — a conti- nens megjelenő kiválóbb újságainak egyes példányai valamint a Budapesten és vidékén megjelenő napi- és hetilapjain kivül teke-asztal, telefon-birmondó stb. És mi az oka annak, hogy nálunk ily sok kávébáz van? Felelet az: hogy a magyar ember nem szereti ugv a sört mint például a német, hanem inkább a kávét — lehet mondani, talán hogy egy bevett szokás. Az ifjútól az aggig mindegyik felkeresi a szórakozást és ez a kávébáz. Ki csak tart vala- lamit magáról, legyen az kaputos vagy iparos, ha máskor nem hát vasár- és ünnepnap felkeresi a kávébázat. Én az ellenkezőt tapasztaltam a most nyáron tett utazásom alatt. Vegyük a legközelebbi szomszédunkat, a németet, szorosan vett osztrákokat és azoknak fővárosát Bécset. Már itt a kávébázak száma kevesebb, de annál több a sorház. De ne foglalkozunk Becsesei, mivel hiszem, hogy kedves olvasóim híréből már ismerik vagy mondva látták is. Hanem menjünk még tovább az osztrákmagyar monarchia nagyobb városába Prágába, a csehek fővárosába. — Prágában a kávéházak száma rohamosan csökken. Van ugyan szép és ízletesen berendezett kávéházuk, de korántsem olyan mint a mienk, ránk nézve ugyan hizelgő, nincsen. Kávéházak Prágában többnyire a terekben vannak, úgy mint nálunk is egyes helyen. Megjegyezni való a mi bennünket érdekel az, hogy magyar lapot nem láttam sehol. Kifolyása talán a nemzeti antipátia. Egyetlen kávéházi festmény tűnt fel szememben, mely a Staatsbahnnal szemben fekvő úgynevezett hotel „MonopoP-ban van és ez V. Éerdinánd ausztriai császár és Magyarország volt királyának képe. Ezen festménynek azon különös sajátsága van, hogy a kép lábai helyén, bármely oldalára állva, szinte követni, jobban mondva fordulni látszik. A hasonmása a prágai királyi palotában, „Hradsin“-bau van, az úgynevezett Spanische Saalban. Egy pinczérrel szóba elegyedvén beszédtárgyul vettem a helyzetüket, mondja hogy számuk folytonosan nő, ugyannyira hogy a megélhetés a lehető legnehezebb. Segíteni helyzetünkön úgy teszünk, hogy nyáron át, mivel Csehországban több nevezetes fürdőhelyek vannak, elmegyünk oda és a nyáron át takarított pénzünket télen munka hiánya folytán elpocsékolják. Menjünk innen még tovább a monarchia határán túl fekvő Szászország fővárosába Drezdába. Már itt látni fogjuk, hogy a kávébázak a Duna hullámai utolsó búcsút zúgnak partjaink-felé, elrejtették a nemzet jogainak szentelt jelvényét: a koronát! A korona temetőinek egyike Házmán volt! S ugyanazon Házmán, ki a korona hollétét ismerte, ott dolgozott napszámban Amerikában! A hatalomnak, mely egy országot ledöntött és vérbe fürösztött, nem volt elég kincse, hogy Házmán ajkait megnyissa, melyek gyakran az éhségtől remegtek. Itthon pedig az erőszak egész bo- sznja fordult ellene és ő volt az elsők egyike, kit a vésztőrvény- szék haladra Ítélt! Ez is régen volt! Már kevesen tudják ! De ezen korszak történetében, mely annyi fényt és dicsőséget árasztott nemzetünkre, a jellemtisztaság eszményképeként tündökölt, Házmán, a budai polgár fiú! A számkivetés 19 éves nyomorát és fájdalmát eltűrte, sohasem panaszkodott, de bízott és reményeit! És reménye teljesedett! Az 1867-ik év nagyszerű fordulata újra megnyitá hazájának és szeretett szülővárossának kapuit! A budai polgárság egyhangúlag választá meg polgár- mesterének ! És Házmán ismét ott hagyta kemény munkával kiküzdött uj állását, hogy mint szerény tisztviselő újra folyszáma folytonosan csökken hanem helyette nagyobbszerü kneipek azaz sorházak vannak. A bennünket érdeklő tárgyra rátérve elmondom, hogy mily különbség a külföldön és a nálunk divó szokások közt. A borravalót — a mi nálunk bevett szokás, ha nem ad a vendég talán, ha lehetne ki se szolgálnák vagy pedig okvetlen megéreztetnék. Hauern helyette a pinezérek havi fizetésben részesülnek, a kávébázak nagysága szerint. A kiszolgálás mindannak daczára lehető legeiőzékenyebb, ott igaz hogy szoktak adni borravalót a fizető-pinezérnek, ez rendesen 5—10 fennig közt váltakozik. Drezdának legnevezetesebb azaz egyik legnagyobb kávéháza a See-strassén van, ez mondható ugyan szépnek de mégsem olyannak mint nálunk egyesek vannak. Van itt a mi magyarokat érdekel, az újságok közt magyar újság is található, az „Egyetértés“, „Pesti Hírlap“ és a Pester Lloyd ez. német lap. Folytassuk utunkat még tovább északnak, a birodalom fő- és székvárosába Berlinbe. Keressük fel a város legnagyobb kávébázát, mely az Unter der Linden és a Friedrich-Strasse sarkán van. Ez a Bauer-féle kávébáz. Minden berlini dicsekvőleg fogja említeni és dicsérni annak szépségét. Én is azok az emberek közzé tartozom a kik dicsérik. A helyiség, mint fent említettem, egy sarok épületben van, egyszersmind hotel is. Áll pediglen két részből, egy emeletes és az emeleten levő balkonból és egy földszintes helyiségből. Van benne a földszinten körülbelül 50 asztal és az emeleten a balkonnal együt szinte
