Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-08 / 14. szám

Budapest 1804. (5.) BUDA és VI DEK E Április 8. II. Öntözési dijak : 1. Egy sírnak egy havi öntözéséért 50 kr. 2. Sírboltnak egy havi öntözéséért 1 frt 50 kr. III. Kápolna és halottasház használata ozimém : 1. Harangozásért 50 kr. 2. Misemondásért 1 frt. 8. Közönséges ravatalozásért 2 frt 50 kr. 4. Egyszerű ravatalozásért 10 frt. 5. Díszes ravatal ozásért 25 frt. IV. Hallá áthelyezésért : 1. A temető-alap javára 25 frt. 2. A tiszti főorvosnak vagy helyettesé­nek 10 frt. 3. A temetői hivatalnoknak 5 frt. 4. A sírásóknak egyenkint 2 frt. 1. Egyszeri sírbolt nyitásért ]0 frt. 2 Sirboltbérletért havonkint, 10 frt. Ezen uj temető — az izraelita hitközség részére használatul átengedett terület kivételé­vel — hatóságilag kezeltetik s a fentebb felso­rolt dijak az I-ső kerületit németvölgyi temető gondnokságnál lesznek lefizetendők a temetési bárczákat illetőleg megjegyeztetvén, hogy azok mindenkor legkésőbben a temetés napjának déli 12 órájáig múlhatatlanul kiváltandók, Ingyen sírhelyek csak teljesen vagyonta­lanok részére, az illetékes kerületi elöljáróság részéről kiállítandó utalvány alapján fognak akadni. Ezen uj temető megnyitása napjától, azaz folyó évi április hó 1-től kezdve a német-völgyi, tabán-krisztinavárosi és vízivárosi temetők disz- temetőknek tekintetnek és ilyenekül tartatnak fenn, — a tabán-krisztinavárosi és vizivárosi temetők már csak egy későbben meghatározandó időpontig. Ezen most meghatározott három disz-teme- tőben folyó évi április 1-től kezdve szedendő, illetőleg fizetendő sirhelydijak feltételesen a következőkben állapíttatnak meg: Felnőttek után : Az első soros sírhelyekért 100 frt A má­sodik soros sírhelyekért 75 frt A belsőbb sor­beliekért 50 frt. Gyermekek ntán ; Az első sorbeli sírhelyekért 20 frt A má­sodik sorbeiiekért 12 frt A belsőbb sorbelie­kért 8 frt. Egyszersmind azonban fenutartatik azon korábbi határozat, mely szerint Pestről a Duna jobbparti temetőkbe temetni meg nem engedte­tik, kivéve, midőn sírboltba temetés avagy ko­rábban szerzett és fentartott jogosultság esete forog fenn s mely esetekre ezen uj dijak nem kötelezők. Az ezen disztemetőkül fentartandó teme­tőkben megváltandó sírhelyekért most feltéte­lesen megállapított sirhelydijak szintén a német­völgyi temető-gondnokságnál fizetendők. A székes főváros tanácsa. Kossuth Lajosért. Eltemették, de azért a gyásznak nincs vége. Buda és vidékének közönsége, ha külső­ségekben nem is oly gazdagon, de mindenesetre lelkesen és a szív teljes melegével fejezte ki részvétét. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mindazokat felemlítsük, kik a végtisztességben a mieink közül részt vettek. Elég az hozzá sokan voltak és nem tudom én ki volt a meg- hatottabb. A Kossuth fiuk Budát is meglátogatták. Koszorút tettek a honvédszoborra, megnézték a Mátyás-templomot. Lajos Todor a déli vasúton utazott el. Minderről beszámolt a napisajtó. Mi legfeljebb egy pár szóval pillanthatunk vissza a lefolyt gyászos napokra és nehány be­nyomásunkat jegyezhetjük fel. Hálásan kell székes fővárosunk tanácsáról, törvényhatósági tagjairól, leginkább Gerlóczy Károly és Márkus József alpolgármester urakról megemlékezni az utókornak csak ugv mint nekünk. A rend fenntartása példás volt. Nem mu­laszthatjuk el, hogy dicsérettel ne emeljük ki Bárány Ernőt, az önkénytes tűzoltók parancs­nokát, a ki a testület élén és önfeláldozó közre­működésével leginkább hozzájárult a rend fen­tartásáboz. Ez a kiváló férfiú ezúttal is — mint mindig — kimutatta, hogy kötelességének teljes tudatával cselekszik. ♦ Az ó-budai református templomban és az öntőházi izraelita imaházhan lefolyt ünnepélyek csak kezdetei a Kossuth-requiemeknek. Egy egyházi ügyekkel ismerős férfiú többek hozzá­járulásával azt az eszmét veti fel, hogy minden katholikus templomban lehet gyászisteni tiszte­let egy Lajosért, hol megjelenhetnek a testületek és egyesek, hogy imádkozzanak a magyar nemzet Lajosáért. * Kossuth Lajos nagy hazánfia temetésére a „Budapesti (budai) iparossegédek egyesülete“ testületileg kivonult és azon 30 taggal volt képviselve. * T i n n y é n, a hol nagy hazánfia tényleg lakott is, megható gyász uralkodott, a református, róm. katholikus és zsidó templomokban fekete lobogók lengettek. Azon épület előtt, melyben Kossuth lakott, a felállított emlékkő gyászfá­tyollal volt bevonva s azonkívül a községi bir­tokos urak is mind kitűzték lakásaikra a fekete lobogót. * Vörösvár teljesen németajkú községe is osztozott a nemzet gyászában. Eckhardt Géza, a község derék jegyzője, mint nekünk írják — a tegnapi napon felhasználva a lakosság együtt- létét, felvilágosította őket az elvesztett férfiú érdemeiről s a halálával beállott gyászról. A községházára kitüzette a gyászlobogót s azon­kívül a miden ünnepnapokon szokásos korcsmái zenéléseket s nyilvános mulatságokat a községi biró utján betiltotta. * Közöljük azoknak a hölgyeknek névsorát, kik a bronzkoszoru-bizottság nevében koszorút tettek a ravatalra. Összegyűltek Kreuth Béla gróf lakásán és 8 kocsiban vonultak a ravatal­hoz. A koszorú fél oldala virágokból, fél oldala babér és pálma ágból állt. A remek koszorút a következő hölgyek helyezték el: Szelestey Gézáné, gr. Kreuth Béláné, Patrubány Ferencz- né, Pázmándy Dénesné, özv. Fejér Albertné, Országh Sándorné, Strausz Józsefné, Beranek Elekné, Eisdorfer Gusztávné, Forberger Alberta, Pázmándy Olga, Pázmándy Mimi, Zoltán Győ- zőné, Farkas Anna, Dr. Németh Imréné, Szakács Hermina. * Azokat, a kik lapunk utján akarnak a nagy hazafi szobrára adakozni kérjük szíves­kedjenek lelkes adományaikat Dévai Szőllösy István kiadó úrhoz küldeni I. kér. Krisztina- utcza 14. Daniely György visszaemlékezése Bndakeszen. Kossuth Lajos él! Szellemileg, ezt az igazságot nem lehet egy keresztény hívőnek sem eltagadni, mert azt minden keresztény vallás, sőt a vallás felekeze­teknek legnagyobb része elismeri. Igen feltűnő tehát, hogy ezen igazságot, — mellyet nem csak a vallástanai, de a legkitűnőbb tudósok is a lélekhalhatatlanság léte felül hirdetnek — a gyászrészvét nyilvánulások alkalmával egészen mellőznek, mintha ezen igazság nem volna ép oly fel említésre méltó, mint azon szomorúságtól levert tüntetés, mellyet a földi világból elköl­tözött halott emlékére, és dicsőítésére az egész ország részvéte tanúsít. Nem lehet ugyan mel­lőzhető az életben ssokásos nagyszabású halotti diszmenet megtartása, mely alkalommal külső­leg mindenki hazafiui kötelességének tartja ezen diszmenetet személyes jelenlétével is dicsőíteni, és a sokoldalrul tartandó gyászbeszédekben saját érzelmeinek tolmácsát észlelni, de ne feledjük el e közben, azt sem hogy az által, ha a nagy halott hullája sírba tétetik, hogy örökké meg­szűnt lenni! Ó nem! mert Üdvözítőnk szent­szavai szerint is egy magasabb szellemi ország létezik, melybe valamennyi földi lények holtuk után beköltöznek, és ott minden e földön szer­zett tapasztalataikkal, tulajdonságaikkal szóval egész lényökkel átköltöznek, a nélkül hogy rend­kívüli változást éreznének az itt enyészetnek hátrahagyott emberi alaknak szellemei, illetve halhatatlan lelkei. Felteszem, ugyan hogy nagy müveit része olvasóimnak ismerik azon rend­kívül tudós és még életében 30 év óta a szel­lemek világával szoros összeköttetésben egy szá­zad előtt élt Swedenborg Emanuel müveit, mely- lyek közül az Eg titkai „Himlische Geheimnise* 16 kötetből álló és több kitűnő müveiben a túlvilág titkait illetve az előttünk még addig titkosnak tartott szellemi életet nyilvánítja; melynek tanai különösen a szentirásnak szellemi magyarázatát tárgyazzák, minek a mellett azon olvasók körére nézve, kiknek e részben még tu­domást szerezni nem volt alkalmuk nem lesz érdektelen némely adatokat tájékozásul közölni, hogy bővebben meggyőződjenek arrul, a mit eddig csak vagy sejtettek, avagy eddig felülete­sen tanultak, és hallottak. Itt közben megjegy­zem, hogy minden müveit országban, különösen Anglia és Amerikában rendes teológiai Akadé­miák és igen számos községek léteznek, kik eme tanoknak hívei, sőt rendes könyvnyomdájuk van, úgy időszaki iratok is szerkesztetnek, melyek­ben a legkitűnőbben képezett tanárok és lelké­szek tudományos értekezleteiket közük. Ilyen hívők „Uj egyháziaknak“ nevezik magukat, és ilyenek Bécsben és Budapesten is léteznek IY. Irányi-utcza 4. sz. a. mely társulatnak én alól- irott az elnöke voltam, ajánlatos tehát az ott tartatni szokott előadásokat meglátogatni, a hol kívánságra e 190 kötetre rugó müvek az érdek­lődőnek olvasásul kölcsönkép szívesen kiadatnak. Az átmenet a földi, a szellemi életbe rö­viden következő: 1. Az embereknek szelleme vagy lelke valóságos lény és oly testtel bir, a mely ugyan­azon szervekből áll, mint az anyagi, a mely által felruháztatott, csak azon külömbséggel, hogy a földi test sokkal durvább, tehát anyagi, holott a szellemi oly finom alakítás, hogy azt inkább érezni, mint látni lehet. Egy ízben ol­vastam a „Pester Lloydban“ hogy kísérlet té­tetett egy narkotizált emberrel, kit különös világossági apparatus mellett megfigyeltek, a midőn majdnem elhalálozása közeledtével ész- leltetett egy kékes légkör, mely a testből ki­szállott és a haldoklásban fekvő embernek egész terjedelmében hasonmását tüntette elő. Ez volt azon lélek, mely az emberben lakozik a meddig él és elhagyja, ha elhal, ezt „Perisprát“-nak nevezik. 2. Mihelyt az ember meghal az arra hiva­tott angyalok elvezetik az ember lelkét a szel­lemi középországba, hol az utolsó időben érzett benyomásai és hajlamaival eltelve értesittetik, hogy ő most a szellemi világba érkezett, mely örökké tartó lesz és a már itt nyert művelt­ségi fokozathoz arányúit magasabb törekvésű művelődés tanításában részesül mindaddig, mig szive és lelki tehetségeihez méltó helyet a há­rom mennyországok közül elfoglalhat. 3. Minthogy a szellemi országban csak a rokonszenves hajlamok vezette érzület teszi le­hetővé a szellemek egymáshoz! közeledését, úgy bizton számíthat arra a földi salaktól felszaba­dult ember, hogy mindazok kik előtte már el­haltak, hozzá simulni és őt a legszivélvesebben üdvözölni fogják. így a nagy halott kedves neje és szeretett leánya a túlvilágon sokkal közelebben fognak érintkezhetni, mind itt eset­leg a közös sírban. Nem-e sokkal vigasztalóbb az ily öntudat a továbbélésnek létezésérül, mint a halottnak bármi díszes ravatala és temetke­zési pompája ? 4. A szellemi világ valóságos világ és oly tárgyakból áll, melyek a földönlévő tárgyakkal analógok, csak hogy itt mind anyagi durvaság­ban a mi ott szellemi természettel biró finom­ságban rendkívül szép és magasztos képletek­ben észlelhető. 5. Mivel a szellemi világ a tértől független, igy a lélek vagy szellem nem bir hellyel, hanem álapottal. Minden ember magában bírja saját mennyét és poklát! 6. Az emberben épen annyi felfogó edény van az emberi formában, a hány általános osz­tályzat létezik a szellemi világban, és a fölfogó edények az emberi élet szerint a természetes világban vagy nyíltak vagy zártak. Ha tehát az ember halandó hüvelyétől megszabadul, akkor nem kell neki egyik helyről a másikra áthelyez­tetnie, hanem egyszerre ugyanazon hajlamával és gondolatával lép a szellemi világba, melyek­kel e világon birt és osztályba vezettetik be a más világra, mely halálakor felnyílt, s ez a feltámadás!

Next

/
Oldalképek
Tartalom