Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-26 / 47. szám
Budapest 1893. (4.) BUDA és VIDÉKÉ November 26. zött hasonló nehézségekkel kell küzdeniink, tehát már a közönség érdekében is, hogy gyorsabban érhessen rendeltetési helyére, czélszeríi volt a budai polgárok fennt emlitett kérelmének eleget tennünk. Azt pedig, hogy ki képviseli jobban és illetékesebben az ottani helyi érdekeket, vájjon a hozzánk folyamodott urak, vagy pedig Takáts István úr-e, nagyon nehéz eldöntenünk. A mi továbbá a tabáni állomásnak korai beszüntetését illeti, az abban leli magyarázatát, hogy a forgalom csökkentével nekünk is, mint valamennyi közlekedési vállalatnak, a járatokat természetszerűen kevesbbiteniiuk kellett, nevezetesen, hogy a jó részben üresen járó három helyi hajó helyett kettővel láthassuk el a helyi forgalmat, tehát veszteségeinket lehetőleg csökkentsük, kénytelenek voltunk a legcsekélyebb forgalmú Tabán-állomást beszüntetni és folytatólag, hogy a helyi meneteket egy gőzössel tarthassuk fenn, f. hó 6 ától kezdve már a vámházi állomást is feloszlatni. Egy helyigőzös önkezelési költsége a hajó elhasználását nem számitva, naponta átlag 70 frt és miután a helyi forgalom fenntartására évente körülbelül 100,000 forintot reá kell fizetnünk, tehát ezen forgalomban busás jövedelemről •— fájdalom — szó sem lehet, részvényeseink pedig tudvalevőleg osztalékot nem kapnak, kötelességeinket a nagy közönséggel, illetve egyes érdekeltekkel és társaságunkkal szemben másképen nem birjuk összeegyeztetni, minthogy a költséges és meddő helyijáratokat, a közeledő téli évadhoz képest, mindig szíikebb és szükebb keretre szorítjuk. Nem vállalkozhatunk tehát arra, bármi súlyos áldozat legyen ez saját alkalmazottainknak is, hogy az elenyészően csekély forgalmú Tabán állomást a helyi forgalom részére ez évadban újból megnyissuk ; annak régi helyére visszahelyezése pedig, mint fenntebb említők, épen az ottani helyi érdekek s a hajózás műszaki követelményei folytán jövőre is tetemes, alig leküzdhető nehézségekbe fog ütközni. Thaly Emil, igazgató. Jó szívből. Az I-ső kér. I-ső számú (várbeli) iskolaszék f. hó 6-dikán tartotta meg — dr. Gombár Tivadar kir. tanácsos elnöklete alatt — első érdemleges ülését az uj iskolaszéki választások sanctionálása után s a hónapokon át tartó szünidő alatt összehalmozódott nagy fontosságú ügyek elintézése közben szőnyegre hozta annak lelkes, fáradkatlan buzgalmat kifejtő elnöke azt a kérdést, mely minden nemesen érező emberben viszhangra, feleletre talál s mely cselekvésre készteti még a keményebb szivalkotásu egyéneket is. A minden magasztos ügyért lángoló meleg szív javaslatba hozta, hogy, mint az előző években, úgy most is mozgalom indittassék az iránt, hogy az anyátlan apátián árvák, a mindennapi kenyerüket véres verítékkel kereső özvegyek felárvái, a különböző családi viszonyok által gyermektartásra utalt aggok unokái, az édes szülői gondoskodást nélkülöző, vagy az igazi földhöz ragadt szánandóan szegény embertársak gyermekei, részesittessenek a közeledő zord tél küszöbén abban, a miben az anyatermészet még fenevadjaitól sem vonja meg áldó kezét. S mily nagy, mily magasztos eszme rejlik ez indítványban ! A vándormadarak, az első őszi hűs szellő lengedezése után elköltöznek s enyhébb, talán még szebb, talán még jobb hazába szállanak; a kikelt őszi vetésre, meleg takaróul a hó szűz- tiszta takarója simul, bepólyázza azt s megóvja a haláltól, a nehéz röptű szárnyasak, a télre itt maradt emlősök, pelyhet, prémet kapnak ajándékul, a kényesebb honi növényeket is fűtött üvegházba viszi a gondos kertész stb. S a mi a vetésre a hólepel, a gazdátlan vadra a pehely, a prém, vagyis a természet jósága, a mi az érzékeny virágra az ápoló kéz, az a szegény iskolás gyermekekre azok a fennkölt szellemek/' kik az ő melegséget árasztó kandallójuk mellett sem feledkeznek meg szeretteikről, hog}r őket igazi keresztény szeretetteljes vonzalomban, is- tápolásban részesítsék. A magasztos tárgy előadásának meghallgatása után egyhangú határozattá emelte az iskolaszék, hogy a várbeli Tantestülettel egyetértőig és karöltve a szent karácsony estéjén iskolai ünnepet rendez, mely alkalommal felruházza a szegénysorsu iskolás gyermekeket s egyúttal elfogadtatott a következő szivhez szóló felhívás kibocsátása, mely a gyűjtő ivek homlokzatán áll s mely megérdemli, hogy szórul- szóra ide iktassuk. „A közelgő karácsony-est a keresztény vallás hagyományos szokásaiban s a gyermekvilág örömeiben a családi élet legkegyeletteljesebb ünnepe. A hit és reménység vigasztaló sugara sohase hat fénylőbben és magasztosabban, mint éppen e szent napon, mikor a legelhagyottabb szegény családok gyermekei is, kiktől a sors a szülői szereteten kívül mindent megtagadott, az emberbaráti szeretet érzetétől várják jóviseletük megjutalmazását. Szerezzük meg ez örömöket a szegények és elhagyottak jó gyermekeinek. Hadd lássanak mosolyt az ártatlan ajkakon, derűt az arezokon azok is, kik az egész hosszú éven át csak borút és könnyeket láthatának. A gyertyák fényében, az ágak zöldjében a hit és reménység sugara fog vigasztalólag és erőtadólag bevilágítani a szegények és elhagyottak sötét jövőjébe. A várbeli fiú- és leányiskola szegény tanulói részére óhajtunk ajándékot osztogatni. Az e czélra szükségelt költségek beszerez- hetése tekintetéből teljes bizalommal fordulunk mindazokhoz, kikben az emberszeretet és vallásos kegyelet érzelme buzog, hogy barátaik és ismerőseik körében szives gyűjtéseik által ez óhajt valósítani kegyeskedjenek. Az ajándékok vásárlását és szétosztását az alulirt iskolaszék által kiküldött bizottság fogja ellenőrizni. A kegyes adományok dr. Kemény Ferencz (lakik: I. Országház-utcza 7.) iskolaszéki gondnok úrnak, vagy Farkas József vezető-tanító úrnak adandók át és azok hirlapilag fognak nyugtattatni. Kelt Budapesten, az 1893. évi november 7-én tartott várbeli iskolaszéki ülésből. Dr. Gombár Tivadar, Kosutányi Géza, iskolaszéki elnök. iskolaszéki jegyző.“ E gyönyörűen megfogalmazott felhívás, a megindított nemes mozgalom, előre tudjuk, meghozza a kívánt eredményt, s azoknak lelkét, szivét, kik ezt kezdeményezték, kik jó szivük su- latát követve, ahhoz bármily csekély adakozással hozzájárultak, a szent karácsony ünnepén kimondhatlan boldogság tölti be s értük a segélyezésben részesült ártatlan gyermekek áhita- tos, forró imája száll az Égbe. Farkas József. Budenz József emléke. A Budenz József asztaltársaság f. hó 19-én Fukáts Jánosnak a „Zöld fához“ czimzett vendéglőjében 19 gyermeket ruházott fel teljesen. Az ünnepély egyúttal gyászünnepély is volt, mert az asztaltársaság feledhetlen elnökének, megboldogult Budenz József emlékének volt szentelve. A kitűnő tudós és jó barát, a jótékony ember érdemeit, a gyermekek és a társaság előtt Yenzel József a következő lendületes és emelkedett beszédben méltatta : Tisztelt Társaság! Kedves gyermekeim! Meghatottan állok itten, a midőn az igen tisztelt elnök úr megbízásának megfelelve, titeket kedves gyermekeim az asztaltársaság nevében üdvözöllek, hozzátok intézek egynéhány szót azon jeles férfiú helyett, aki még két évvel ezelőtt maga üdvözölte az akkor egybegyült kisdedeket; azon kitűnő férffú helyett, aki ezen asztaltársaságot tulajdonkép alapította, a melynek ő éveken át elnöke volt és a kinek eme asztal- társaság majdnem tiz évi fennállását köszönheti. Ö meghalt. Nagy veszteség ért minket, az asztaltársaságot, de nagy veszteség ért titeket is, kedves gyermekeim, mert ő, ki mint tudor, mint tanár, mint hazafi egyaránt kimagaslott embertársai közül, nagy emberbarát is volt, de különösen kedvelte és szerette a kis gyermekeket és ha a sok szellemi munkától elfáradva, barátai körében letelepedett, soha sem feledkezett meg azokról a kis honfiakról, akiket mi a haza reményének mondunk és a kik hivatva vannak maholnap a szent hazát testtel-lélekkel, teljes erővel és odaadással szolgálni. O meghalt. Ott nyugszik kint a „németvölgyi“ temetőben és ha utatok egyszer arra vezet, álljatok meg ama sírkő előtt, a melyre rá van írva: „Itt nyugszik Dr. Budenz József tanár“, emlékezzetek meg róla kegyelettel és imádkozzatok érette egy „Miat.yánkot“, mert ha ezt valaki valaha megérdemelte, akkor bizonyára ő, szeretett, el- felejtehetetlen barátunk, Budenz József. * Áldás emlékére ! Az emberek meghalnak, de alkotásaik, ha jók, megmaradnak, megmaradnak különösen akkor, ha oly jó szellem által vannak áthatva, mint a mi asztaltársaságunk. Azért az akkori alelnök, mostani igen tisztelt elnökünk Kolum- boff úr azon zászlót, mely a haldokló Budenz József kezéből kiesett és melyre az „Emberbaráti szeretet“ és a „Jótékonyság“ fel van írva, megragadta s fennenlobogtatta és mi, kik a jótékonyság szolgálatában állunk, eme zászlót örömest és lelkesen követtük. S ime az eredmény nem maradt várakozásunk mögött, mert a tagok száma azóta növekedett, az egyleti vagyon gyarapodott és igy ma azon szerencsés és kellemes helyzetben vagyunk, hogy O Felsége hőn szeretett királynénk nevenapjáu több gyermeket láthatunk el meleg téli ruhával, mint az előző két évben. Nem sokat adunk ugyan az egyeseknek, de a mit adunk, azt örömest és szívből adjuk. Nem is kívánunk ezért külön hálát, a mit azonban kívánunk, a mit óhajtunk és a mire titeket különösen kérünk, ez az, legyetek jók, legyetek szorgalmasak, legyetek engedelmesek és hálásak szülőitek, tanítóitok és jótevőitek iránt! Legyetek az emberi társadalom hasznos tagjai, de legyetek különösen szeretett szent hazánk derék, jóravaló és hű fiai. S hogy ez igy legyen, hogy ez mind beteljesüljön, arra adjon a kegyelmes Úristen egészséget, erőt és kitartást. A Mindenható áldása kisérjen titeket! És most saját érdekeitekben emelem poharamat az asztaltársaság és minden egyes tagja egészségére, de emelem különösen Kolumboff elnök úr, Beranek alelnök úr, Hofhauser pénztárnok úr és Berka titkár úr egészségére, mert ők azok, kik a reajok ruházutt és általuk szívesen elvállalt teendőket teljes odaadással teljesítették és kik ezáltal a mai est sikeréhez jó részt hozzájárultak. Az Isten éltesse őket, az Isten éltessen titeket is! A gyermekeket az asztaltársaság meg is vendégelte az ünnepély során, melyen többek között jelen voltak Kolumboff István elnök, Beranek József alelnök, Hofhauser Elek pénztárnok, Ginter Károly, Venczel József, Pyber Elek, Schödl Ferencz, Hönigschmidt József, Hartman István, Rajtsch Ferencz tagok és Berka Libor titkár. A gyermekek nevében Seiffert Jenő és Dinynyésy János mondottak köszönetét. Felhívás előfizetésre. A „Buda és Vidéke“, mint azt tisztelt olvasóink láthatják, teljes igyekezettel törekedik megfelelni programm- jának, a miért joggal várhatja azt, hogy egyesek és testületek előfizetői sorába léphessenek. Különösen a villatulajdonosokat kérjük ezúttal lapunk méltánylására, úgyszintén a közeli községek elöljáróságait és az egyesületeket. Kérjük lapunkat vendéglőkben, kávóházakban, szállodákban, szóval, mindenütt kérni. Ha előfizetőink közül mindenki magán kivül még egy előfizetőt nyer, úgy lapunk olvasóköre nagy terjedelmű lesz és mi még gazdagabban állit- hatjuk össze a tartalmat. Minden 5 előfizető után egy tiszte- 1 et-példánynyal szolgálunk. Előfizetőinket kérjük, hogy minden ügyeikkel forduljanak hozzánk, mi készséggel szolgálunk utbaigazitassal.
