Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-23 / 16. szám

Budapest 1893. (4.)

BUDA és VIDÉKÉ.

lerakott szemétdombok között. És hogy valóban milyen botrányos állapotok uralkodnak ott, tanúsítja az is, hogy nem sokkal a fenti czikk megjelenése után ,,S—c J—ő. aláírással egy szintén oly irányú czikk jelent meg e lap hasábjain.

Ezen baczillus-melegágyhoz hasonló van a II. kér. gyorskocsi-utczai Balási-féle házban is. Csakhogy azzal a külömbséggel, hogy mig amaz a szabadban, addig ez egy emberektől lakott házban van. Tehát kétszeresen veszélyes helyen.

Az említett házban — eltekintve az udvaron garmadában heverő házi és istái ó-szeméttől — egy nacry baczillus-telep — egy bőr- száritó helyiség van.

A nyers bőr, száradás végett felakasztva egyúttal rothad is, a mi természetesen döglele- tes bűzt terjeszt. Oly annyira, hogy az arra menő gyöngébb idegzetű ember kénytelen az orrát is befogni.

Tudvalévő dolog az is, hogy a baczillu- sok fejlesztésére és tenyésztésére semmisem alkalmasabb, mint a nyers bőr. Téli időben még csak megjárja, mert a hideg némileg megakadályozza a baczillus fejlődését, hanem a nyári hónapokban, mikor a forróság — mely maga,, is elegendő tényező járványos betegségek előidézésére — párosulva rothadó szemét és bőrök kigőzölgésével, képes nemcsak egy házat vagy kerületet, hanem egy egész várost is inficzi- álni.

Valóban csodálatos, hogy a II. kerületi rendőrkapitányság, mely közvetlen tőszomszédságában van az illető háznak, még nem érezte meg azt az orrfacsaró rettenetes bűzt. melylyel külömben az egész utcza tele van.

Az alig elmúlt kolera fényesen beigazolta, hogy nem elég az üdvösségre, hogy csak akkor dezinficziáljunk nyakra-főre a mikor a baj már nyakunkon van, hanem gondoskodni kell arról is, hogy a járványos betegségek fellépése és keletkezése is minél jobban megakadályoztassék, és ha már fellépett, csirájában fojtassék el. A mi csakis az által éi’hető el, ha ilyen szemétdomb és bőrszáritó-féléket a város kebelében nem tűrünk meg.

Mi megtettük kötelességünket az által, hogy a nyár folyamán még talán megújulható kolerára való tekintetből felszólaltunk.

A további intézkedések az illetékes hatóságok körébe tartoznak.

Jakab László.

szépen leültek a tudomány zöld asztala körül, a portást felhívták, bogy hozza elő a megvizsgálandó tárgyat. — „Adporto obiectum“ — szólt méltóságteljesen a tudományban felnőtt cerberus, — távozott, — bejött, — és az asztalra állított egy félvedernyi fekete fazekat és egy fél iv papirost az elnöklő Zoophág tanár elé. — „De amice, a vaddisznót és a jegyzőkönyvet hozza be“, szólott ez. — „ „Ez az, kérem aiásan ; bennt van a fazékban, a mennyi befért, - - ez pedig a protocollum, ezen utasítás szerint praeparáltam az obiectumot, a hogy a nagyságos tanár úr parancsolni méltóztatott; úgy ám!““ Benéztek a fazékba, biz ott voltak egy a művészet rendje szerint elkészített disznónak legpuhább részei, de semmi serte, semmi csont, a miből meghatározhatták volna a disznónak vad vagy szelíd voltát, — ezeket már kivitte volt a szemetes kocsi Kőbánya határáig, a mindennapi profán szeméttel vegyítvén azokat.

— „Hát induljunk ki a jegyzőkönyv alapján, melyet a titkár úr oly bölcs előrelátással felvett;“ — szólt az elnök, kezébe vette a fél iv papirost és olvasni kezdte: „bor, hagyma, pet- rezs dyem .... hisz ez egy konyha-czedula tisztelt collega uram! — hol a jegyzőkönyv?“

— De jegyzőkönyv bizony nem volt, mert mi- kor Kari barátunk az eleven disznó kópét eese- j telte büszke buzgósággal, az inspectiós tudós ábrándozó szeme előtt feltűnt egy másik, egy szebb kép: az iuyencz lodve szerint elkészített illatos fűszer és zamatos zöldséggel, tiszta borban és eczetben, étvágygerjesztő darabokban úszó főtt disznó képe! — Elvégre se disznó,

A városmajorból.

Igen tisztelt szerkesztő úr!

Meg lévén győződve hogy megütközést keltő sérelmek leginkább csak akkor orvosoltat- nak, ha azok a nyilvánosság elé hozatnak, a mihez tekintve a budai érdekeket, az ön lapja legalkalmasabb, bátorkodom e sorok tartalmát becses figyelmébe ajánlani s önt felkérni, ha jónak látja azt becses lapjában közzétenni szíveskednék s reményiem, hogy lesz ennek jó sikere.

Tavaly a városmajor-utezában nyaraltam családommal s a legrövidebb utam a Csaba- utczán keresztül vezetett s ha nem tudnám, hogy ezen utcza rendben tartása, tisztittatása épúgy kötelessége a fővárosi hatóságoknak mint akár az Andrássy-uté, akkor azt kellene hinnem hogy talán a Budakeszi elöljáróság teendőihez tartozik ez, ámbár a most nevezett falu utczái locsoltatnak és a Csaba-utcza nem.

Fő- és székvárosunk abban a más világvárosok által irigyelt szerencsés helyzetben van, hogy üdülő helyei határain belül vannak s a .helyett, hogy ezen helyzetet kihasználva, csábitó rendtartás által az épitőkedvet előmozdítanák és ez által a közegészségnek tennének üdvös szolgálatot, az illető hatóság elposványittatja, szóval lehetetlenné teszi, hogy a fővárosi közönség a gyönyörű városmajort üdülésre használhassa éppen csak azáltal, hogy a nevezett utczát se nem söprik, se nem locsolják.

Hüvelyknyi magasságú porréteg fedi el ez utczát, különösen kocsiutját s ha az ember véletlenül akkor megyen végig rajta, ha azt szekér vagy szél futja át, leírhatatlan szituáczióba kerül.

Át nem látható porfellegek fojtják el az ember lélegzetét és teljesen befedik a környezetben levő vegetácziót, a mely ezáltal tönkretétetik épugy, mint az ott újonnan épült villák és kerteket teszi tönkre.

Ha már az ott járó kelő és lakó közönséget semminek tekinti a tekintetes elöljáróság, a mi bár nem róható eléggé meg, felelőségre vonható a fö- és székváros azért, mert az oltalma alá helyezett árva gyermekek egészségét veszélyezteti; a mennyiben odaépitette a Mayer- féle árvaházat, a hol a bennlevők tiszta levegőt nem élvezhetnek, hanem porral teltet. Kötve hiszem, hogy ez az eljárás a nemes alapitó inten- cziójának megfelel.

Még más kellemetlenséget is nyújt ez az

utcza:

Ha a közlekedő ép akkor ér az ördög árkon átvezető rozoga, hanyagul s már most kikopott deszkákból összetákolt hidra, a midőn

Április 23.

az ott gyakran átmenő teherrel megrakott szekerek egyike megy végig rajta, akkor olyan érzelem futja át az embert, mintha ezen tákolat lovastól szekerestül emberestül együtt az árokba akarna szakadni.

Midőn még bocsánatot kérek, hogy voltam bátor alkalmatlankodni soraimmal, meg vagyok róla győződve, hogy számtalanok lesznek kik hálával fogják elismerni a nyilvánításnak e hasznos módszerét, különösen akkor, ha nem siket fülekre talál sóhajunk.

Birtok változások

Budapest fő- és székváros Dunajobbpartján az utóbbi hét folyamán:

1. a budai 2840. számú Ijkvben foglalt (5439/b. 544Ü/b. hrszámu ingatlan fele része Freiszleder Náa- dorné szül. Schmidtlechner Erzsébetről: Hafner Józsefné szül. Freiszleder Irmára, öröklés jogezimén;

2. a budai 8797. számú tjkvben foglalt 867/3. hrszámu ingatlan Fennes Pálról : Lernbacher Antal és neje szül. Niederberger Erzsébetre 12,800 frt vételárban ;

3. a budai 6223. számú tjkvben foglalt 5938. hrszámu ingatlan Frenczl Ferencz és Annáról : Zimmermann Károly és neje szül. Bénák Máriára 480 frt vételárban ;

4. a Lujza gőzmalom és a Duna közt elterülő 519,800 ölnyi városi telekkönyvezetlen terjedék: a

' Lujza gőzmalom részvény-iársaságra, 7586 frt vételárban.

5. az óbudai 2125. számú tjkvben foglalt 2607, hrszámu ingatlan Löw Jakab és gyermekeiről: Gallegó Edére és B!édy Adolfra 50 frt vételárban, árverésen! vétel jogezimén ;

6. a budai ICO. számú tjkvben foglalt 190. hrszámu ingatlan fele része Verderber Gyuláról: Verderber Katalinra, 7000 frt vételárban ;

7. a budai 3131. számú tjkvben foglalt 6396. hrszámu ingatlan Koch András és nejéről : Becker Károly és neje szül. Wartha Sároltára 1000 frt vé- telárban *

8. az óbudai 2077. 1715. 185. 1379. 849. 3628. 2809. számú tjkönyvekben folalt (1171. 1172.) 4604. 5275. 6345. 3971. 3515. 3972. 4123. 4582. 4767. 4242. 4583. 4768. 6170. 4906. 5235. 5945. 5312. 4685. 5106. és 5806. hrszámu ingatlanok fele részeire Schütz Józsefné szül. Erschinger Magdolnáról: Kreutzerl Péterné szül. Schütz Magdolnára és kiskorú Schütz Istvánra és Józsefre öröklés jogezimén ;

9. a budai 2332. számú tjkvben foglalt 4782. hrszámu ingatlan Fahrner Kristófról: Lebhardt Ferencz és neje szül. Meszner Máriára 100 frt vételárban ;

10. a budai 593. számú tjkvben foglalt 1281. hrszámu ingatlan Fritsch Antalné szül. Albert Erzsébetről és Fritsch Máriáról: Puck József és neje szül. Preiszer Ludmillára 2000 frt vételárban ;

11. a budai 3542. számú rjkvben foglalt 7118 hrszámu ingatlan Eberhardt Pálnéról: Mayer Isiván és neje szül. Wozár Krisztinára 400 frt vételárban;

12. a budai 2659. szánni tjkvben foglalt 4791. j hrszámu ingatlan özvegy Tiszeck Lipótnéról : Schü- j bért István és neje szül. Wagner Paulinára 180 irt 1 vételárban ;

se protocollum, de haj sires, mert egy jó tudós semmiből is tud magának és másoknak Ítéletet alkotni.

Meghallgatták Kari barátunkat, meghallgatták Tamás kélkfdő megjegyzéseit és megint ült a vita. „Hogy a disznó vörös volt, nem jele a szelídségnek, szólt az elnök, bátorítólag mosolyogva Kari barátunkra; fiatal korában tarka és szabadságában áll neki mindenesetre későbbi életére is azt a szint megtartani, mely neki legjobban tetszik, akár fekete, akár vörös vagy sárga, de lehet fekete-vörös és feketesárga is, ha bőre éppen tűri; a szin a tudományban nem mérvadó, és ha szabad a fáczán- nak vagy szarvasnak fehér jelmezben járni, miért ne szabadna egy disznónak ? Es kérem, tisztelt közönség, hogy csak egy közelfekvő példát említsek, nem marad rózsa a rózsa, akár vörös, akár fehér!

„Hogy az elejtett vad kocza lett volna, sajnos, nem bizonyítható többé; de ha az is lett volna, kannak is vehető, mert ez esetben j csakis kivételkép lehetett kocza, és kivételek a regula mellett szólnak, tehát mindenesetre kannak veendő; vagy talán azon eset foroghat itt fenn, melyre vonatkozólag tudományunk alkotói, a görögök, szobrokat állítottak „hermaphrodita* neveli ? bizonyosan nem alapos ok nélkül! „Hogy végre a bordák száma inkább a szelíd, mint a vad-disznóhoz sorolta volna az előttem fekvő praeparatumot, — a hogy imént egy megjegyzést hallottam — el nem dönthető az említett csontok hiányában, de különben ki állítja ezt ? Hivatkozik a tisztelt közbeszóló valami Cuvier

és Buffou-ra! Kérdeztem tisztelt tagtársaimat, ismernek-e ilynemű embereket és voltak-e ezek valaha akadémiáink tagjai és létezik e valami, általunk kiadott művük pinczeinkben vagy padlásunkon ? És ime, tudósunk hallgat, mi egy megsemmisítő Ítélet rájok nézve; és aztán nem láttunk-e már kétfejű borjukat, ötlábu birkákat ? mit jelent a mindenható természetnek egy bordával több vagy kevesebb?! „Uraim! a hol egy már állásánál fogva a művelődést és tudományt terjesztő, a igazságot szerető szakférfi állítása; a hol azon erdőnek szakvizsgázott őrének vallomása, mely szerint ott vaddisznók járhatnak akadály nélkül, a mérleg egyik oldalát nyomják: ott pehely gyanánt billen fel valami Cuvier és Buffou elavult es nálunk általában érvénytelen véleménye. És azért tisztelt Kari ur, kijelentem, hogy az ön által elejtett vad, minden rosszakaratú ellentmondások daczára, egy vaddisznó volt.“

Kari barátunk arcza sugárzott, rövid, de velős beszédben megköszönte a tudós urak fáradságát, felajánlván nekik örök emlékül a praeparatumot . . . Nehány nap múlva beérkezett egy jelentés a tyáfi uradalmi igazgatósághoz, hogy a csorda legöregebb vörös koczája nyom nélkül eltűnt. — De azért Kari barátunk büszkén visel óralánczán egy félfontos arany- disznót, kalapját pedig, melyre közönséges halandók egy hamis „gamsbart“-ot tűznek fel. egy széles," valódi vörös disznósertékből készült ecset disziti.