Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-18 / 24. szám

Budapest 1893. 75.)

BUDA és VIDÉKE

Nevezetes korcsma ez nagyon! jó puskalövésre a kápolnától s a legnagyobb specziáli- tása a süket piuczér. A gazdájával együtt itt öregedett meg, nyelve nem tanulta meg a magyar szót; egy viharos téli éjjel meghűlt s aztán megsiketíilt, de talán most is olyan boldog mint ennek előtte. Ha leülsz az asztalhoz két féle italt hoz, bort is, butellás sört is, a melyikhez hozzányúlsz azt ott hagyja, a másikat odább viszi. Nem kérdez tőled semmit, de minek is ? úgy se hal lau á.

És a völgyi korcsmába az asztalok mind sűrűbben megtelnek, mind hangosabb lesz a szó, lassan, de biztosan kigyulnak az arczok.

Azalatt a hidegkúti utón vágtatnak a kocsik s elsőbben is a B a 1 á z s jóhirti vendéglője mellett állanak meg.

Czigányzene hallatszik ki az árnyas udvarról, csínnal felteritetf asztalok várják a vendégeket. Párolog a májas gombócz leves s pi- roslik az idei liba a hosszú tálakon. Bor, sör, étel, kiszolgálás kifogástalan a Balázs vendéglőjében. A kocsikon érkezett rangosabb közönség a fehér abroszu asztalokat foglalja el, a gyalogos publikum meghúzza magát a veres terítéknél. A pompás vidékről, kanyargó^ erdei utakról, Mária-Remetéről beszélgetnek. És fogy az étel, fogy az ital, derül a jó kedv s már 5-re jár délután az idő.

Az omnibuszok is ledöczögnek a lankás- ról, már körül vannak tűzdelve zöld gályákkal. Vigan ugrándoznak ki a vén csézából a fiatalok körül csapkodja őket a czigánymuzsika s hopp, hajrá! pihegve taposság a kavicsos udvart.

Jönnek és mennek folyton-folyvást. Az emberek találkoznak itt-ott vagy az utón s bár csak a kápolnában látták egymást, ismerősül köszöntgetnek.

A nap mindjobban nyugovóra száll. A hidegkúti ut csupa árnyék, csupa illat.

Egy része a publikumnak betekint még Jerzsabek vendéglőjébe egy ittál hűsítő italra, a másik része Judex Mátyás „Zöld vadász “-hoz czimzett, a kor igényeinek teljesen berendezett nyári vendéglőjében telepszik le, mely egyike a legszebb e nemit kiránduló helyeknek. Habzó sör, jó minőségű hamisítatlan bor itt még jobban feltüzeli a vendégeket s talp alá huzza a nagy-kovácsi zenekar.

A felhők összébb tornyosulnak, hűvös szél fut át a Szt.-János hegy felől. Az est átveszi a sötétség birodalmát.

Még egy stáczió s ott vagyunk „Szép Ilonánál“.

Ezután már kifáradva alig huzza testének súlyát a gyalogos, a kocsikban bóbiskálnak s a czammogó omnibuszokon elszunnyad a zaj. Hátradőlve s egymás vállaira hajolva alszik minden.

Az édes otthon várja őket, késő van bár, de a szomszédok ébren vannak.

A fáradságtól, kimerüléstől ellankadva el kell még számolni töviről-hegyire, tizszer-husz- szor: hol jártak, mit láttak, történt-e valami, szép-e Mária-Remete ?

Majd osztogatják az emléktárgyakat.

Nyugodni! aludni!

Gyorsan suhognak szárnyai az éjszaka zümmögő bogarainak, lepéinek.

A fővárosra ismét ráborult a feketeség. Csend! csend az utcza kövezetén.

Buda alszik. Hétköznap van.

És a kirándulók álmodnak az Isten anyjáról karján a kisded Jézussal, és álmodnak örömről, lelki nyugalomról, meg vigasztalásról, megelégedésről, édes boldogságról.

Legyen álmuk tartós s felébredésük mosolyt fakasztó !

Sellő.

A legbolondabb ember.

— Hivatalos titok. —

Felolvasta a II. kerületi kör nyári mulatságán £, Szabó Lajos,

Azt hiszem, hogy az önök előtt fekvő műsorból már tudomást vettek arról, hogy a legbolondabb ember én vagyok. No, de ez csak i;‘szat! Mert tessenek elhinni, hogy sokkal ®^yobb bolondnak látszom, mint a milyen tágban vagyok, ügy hozzám van e jelző iva mint a kullancs, melytől semmiféle on nem bírok megszabadulni, sőt mondhatom, hogy mint bolond ember elég gyors kariért csináltam az életben.

Gyermekkoromban, azt mondják, okos kis fiú voltam. Csak két hibám volt, 1. hogy nagyon szerettem a szafaládét és 2. hogy minden áron akadémiai tag akartam lenni. Ezért aztán elneveztek kis bolondnak. Pedig nem volt igazuk. Mert a szafaládé és az akadémiai tagság rokon fogalmak, illetőleg egymást kiegészítik. Rendes körülmények között a tudósok nyomorognak és szafaládét esznek. Ennek a sok szafaládé evésnek koronája aztán az akadémiai tagság. De hála apám erélyes föllépésének és azon szerencsés véletlennek, hogy sem Gyulay Pállal, sem Szász Károlylyal semmiféle rokonságban nem állok, örökre lemondtam gyerekes szándékomról.

Csakhogy rajtam is bebizonyult az a svéd vagy nem tudom kínai közmondás, mely azt tartja, hogy a nagyon okos gyerekekből lesznek rendesen a nem okos férfiak. Hetedik gim- názista koromban (mert eddig fölvittem) minden Vergelius és Homárnál jobban szerettem a lányokat. A sok szoknya után való futkosásnak az lett a vége, hogy én nem tudtam semmit, a tanáraim meg tudtak mindent és — megbuktat- tak. Forrongó vulkánnal szivemben és elégtelen bizonyitványnyal zsebemben beállítottam Grei- zinger papához, a szabó mesterhez és megkértem ünnepélyesen a leánya kezét. Az öreg mosolyogva simogatta meg csupasz arczomat, persze csak azért, hogy minden föltünés nélkül megfoghassa a fülemet; egyet lódított rajtam és kidobott. Csak azt kiáltotta utánam: félbolond!

Nagyon természetesnek fogják önök találni, hogy innen a minisztériumba kerültem. Eleintén napidijas Írnok voltam Garaboly Döme osztálytanácsos ur mellett. Itt azonban már határozott jövőt jósoltak pályafutásomnak, mert nagy műgonddal tudtam a pipákat kitisztítani és megtömni, roppant lassúsággal fölvágni az újságokat, tízóraimat pedig sohasem bírtam l

1/2 óránál hamarabb elkölteni. Azt mondták, hogy idővel még elég jó miniszteri tisztviselő válha- tik belőlem. Egyszer aztán magához szólított az osztálytanácsos ur.

— Rapcsák !

— Tessék parancsolni, nagyságos ur!

— Maga csinos ficzkó, maga nekem tetszik.

Nagyon megörültem s hivatalos mosolyba vontam ajkaimat.

— A jövő héten Hevesmegyébe megyek vadászni, magát is elviszem magammal.

A nagyságos ur észrevette zavaromat.

— No, ne féljen semmit, a költségekről én gondoskodom. Csak jól viselje magát, akkor legközelebb kineveztetem irodatisztté.

Orömittnsan tántorogtam íróasztalomhoz.

Rákövetkező héten csakugyan elmentünk Gyomrodra és az apát-plébános úrhoz szálltunk. A gyomródi apát-plebánosnak volt 2 uuoka- huga. Minden apát-plebánosnak rendszerint van egy pár unokahuga. A hölgyek nem voltak már nagyon fiatalok, de azért elég csúnyák voltak. En mindazonáltal pompásan mulattam Gyomrodon. Ittam, ettem, vadásztam, tarokkoztam és kurizáltam. Az oszt. tanácsos ur, úgy látszik meg volt velem elégedve, mert 2 hét múlva kineveztetett irodatisztté. Föltűnő a dologban csak az volt, hogy valahányszor Gyomrodról megérkeztünk, mert utolsó időben sűrűbben jártunk vadászni, a nagyságos ur mindig így szólt hozzám: Rapcsák! Úgy látszik, hogy maga egy nagy bolondl

És ez sehogy se tetszett énnekem. El is határoztam, hogy véget vetek ezeknek a gyomródi kirándulásoknak : megnősülök. Mikor a férfiak már nem tudják, hogy mit csináljanak, akkor rendesen megnősülnek. Tehát én is igy cselekedtem.

Elő is rukkoltam vele a tanácsos urnák.

— Nagyságos uram, meguntam már ezt az egyedül való életet, megakarnék nősülni.

— Bravó! No látja ezt már szeretem. Úgy látszik, hogy lassanként meggyün magának is az esze, Rapcsák barátom. Nagyon örülök ! Igazán nagyon, örülök !

— Ha igy van, hát arra kérném Nagyságodat fogadná el esküvőmön a násznagyi tisztet.

Junius 18.

— Nagyon szívesen kedves Rapcsák, nagyon szívesen ! Hát aztán mikor utazunk ?

— Utazni ? Bizon arra nincs költségem, mert tetszik tudni apósom mint aféle szegény szabó mester . . .

— Szabó mester ? Hát kinek a lányát veszi el ?

— A sánta Greizinger szabóét, nagyságos uram! Hat év óta kurizálok már szegénynek.

— A Greizinger szabónak a lányát ? : Hahaha! Hahaha! No kedves Rapcsák barátom, maga mégis a legbolondabb ember a világon !

Ezzel sarkon fordult és faképnél hagyott.

No, most már mondják meg hát önök éunekem, mért vagyok épen én a legbolondabb ember a világon ?

Birtokváltozások

Budapest fő- és székváros Dunajobbpartján az utóbbi hét folyamán:

1. a budai 9693. sz. tjkvben foglalt 11161. hrszámu ingatlan a cs. kir. déli vaspálya társaságról: a >cs. kir szab. déli vaspályatársaság bécsi nyugdij intézetedre ajándékozás jogczimén ;

2. a budai 1639. számú tjkvben foglalt 2764. hrszámu ingatlan Haszmann Istvánról: özv. Haszmann Istvánná szül. Ivanovszky Hedvigre, Haszmann Istvánra, Rezsőre, Józsefre és Roch Istvánnéra öröklés jogczimén ;

3. a budai 7591. tjkvben foglalt 7090. hrszámu ingatlan Haszmann Jánosról: Haszmann Istvánra, Rezsőre, Józsefre és Roch Istvánnéra öröklés jogczimén ;

4. a budai 2132. 2195. 1904. 1684. és 2720. számú tjkvekben foglalt (489. 490.) (462. 463.) (94. 95.) 3561. 4410. 5315. és 6418. hrszámu ingatlanok Kasper Nándorról : Kasper Nándorra, Edére, Rudolfra, Rozinára és Terézre öröklés jogczimén ;

5. a budai 8906. számú tjkvben foglalt 2225. hrszámu ingatlan Hamary Dánielről és Orbán Ott- márné szül. Hamary Melindáról: dr. Hamary Bélára és Hamary Kornélra öröklés jogczimén ;

6. a budai 2691. számú tjkvben foglalt A f (2038/3 2038/4 2039/ä 2039/4 hrszámu ingatlan Graf Józsefné szül: Irtzl Máriáról: Rohr József és neje szül. Peter Katalinra 750 frt vételárban ;

7. az óbudai 2691. számú tjkvben foglalt A f (2038/a 2038/4 2039/3 2089/J hrszámu ingatlan Graf Józsefné szül. Irtzl Máriáról : Rohr János és neje szül. Schlagmüller Erzsébetre 750 frt vételárban ;

8. a budai 699. számú tjkvben foglalt 1427 hrszámu ingatlan özv. Behm Alajosné szül. Waller Johannáról: Podoletz Ferenczné szül. Behm Jankára és Obermann Lipótné szül. Behm Ludmillára ajándékozás jogczimén :

9. a budai 473. számú tjkvben foglalt 1125. hrszámu ingatlan Goldinger Vilmos és Etsy Károly- néról : Halács János Károlyra 3000 frt vételárban ;

10. a budai 699. számú tjkvben foglalt 1427. hrszámu ingatlan Podoletz Ferenczné szül. Bem Jankáról : Obermann Lipótra, 2300. frt vételárban :

11. a budai 2092. számú tjkvben foglalt 3642. hrszámu ingatlan özv. Bierfeldner Jozefinröl: Hammer Lőrincz és neje szül. Back Rozinára 6500 frt vételárban ;

12. a budai 6115. számú tjkvben foglalt 10901. hrszámu ingatlan Domonkos György és nejéről : Latz- kovits Antalné szül. Metz Máriára 5100 frt vételárban ;

13. a budai 1291. számú tjkvben foglalt 2173. hrszámu ingatlan Mutsa Mihályról : Kégl Paulára és Kégl Gábriellára 22.000 frt vételárban ;

14. a budai 1644. számú tjkvben foglalt 2803. hrszámu ingatlan Szelényi Gusztáv és nejéről: Varga Imrére és nejére Gridl Viktóriára 8950 frt vételárban ;

15. a budai 333. számú tjkvben foglalt 5475. hrszámu ingatlan Braunsteiner Gusztávról: Klein Flórára 9075 frt vételárban ;

16. az óbudai 3058. számú tjkvben foglalt 4162/a. hrszámu ingatlan az I. cs. kir. szab. Duna- gőzhajózási társaságról: Hyam Jakab és neje szül. Rigler Máriára 3100 frt vételárban ;

17. az óbudai 304. számú tjkvben foglalt 4147. hrszámu ingatlan Höltzl Jánosról: Stadler Józsefre 480 frt vételárban ;

18. a budai 3530. számú tjkvben foglalt 7119/b. hrszámu ingatlan Milatu Jánosné szül. Matinovits Alojziáról : Havasi Józsefre 1700 frt vételárban ;

19. a budai 9375. számú telekjkönyvben foglalt 659/1—44/a. 5. hrszámu ingatlan Krantz Edéről : özv. Aha Mihályné szül. Bertalan Ételre 5600 frt vételárban ;

20. a budai 7347. számú tjkvben foglalt (6271. 6272. 6274/a) hrszámu ingatlan Rettig Józsné és társairól ; Jerzabek János és neje szül, Király Eleonórára 1131 frt vételárban ;

21. a budai 4349, számú tjkvben foglalt 10248/1. hrszámu ingatlan Schimlásch Judáról: Pintér Györgyre 1821 frt vételárban;

22. a budai 9629. számú tjkvben foglalt 7117. hrszámu ingatlan Rohr Jánosról és testvéreiről: Schwartz József és nejére 961 frt vételárban ;

23. a budai 2306. számú tjkvben foglalt 6563. hrszámu ingatlan Hamu er Lörinczről : Kohler Károly Jánosra 1450 frt vételárban.