Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-27 / 34. szám
Budapest 1893. (4.) BUDA és VIDÉKÉ közlendő értesítéseket megkapjuk (alulírotthoz, Törökbálintra czimezve.) Ez okból kerül tehát sorra Pócsmegyer- Leányfalu környékének ismertetése, melyhez az adatok lokális értékű java részét, Szenes József oki. jegyző úrnak köszönhetjük, kinek ez utón hálás köszönetünket nyilvánítjuk. * * * Pócs megver község a szentendrei szigeten van, s ennek átellenébén. a budai oldalon fekszik Leányfalu, mély pusztajellegü lévén, mint ilyen közigazgatásilag Pócsmegyerrel egye- sittetett. Ezen egyesült nagyközség, mintegy 5000 holdnyi területű s circa 250 lakházat és majd 1200 tiszta magyarajku lakosságot számlál, melynek kétharmada református, egyharmad része pedig rom. kath. hitvallású; úgy a reformátusok, mint a római katholikusok egyházilag a szigetmonostori hitközséghez tartoznak s az előbbenieknek Pócsmegyeren, utóbbiaknak pedig Leányfaluban vau fiók-egyházuk. A község és a hozzá csatolt puszta eredetéről netán létezett okmányokat és történelmi feljegyzéseket elsodorta a Duna vizének pusztító árja, mely itt évtizedekkel ezelőtt, devastálva — romba döntött mindent! Károlyi János és Nyirák Sándor állítása szerint Pócsmegyer és Leányfalu régente külön, önálló plébániát képeztek, s a plebánia-tem- plom valószínűleg Leányfalun, talán a mai Szenes-féle teleknek a begyekből lefutó patak és az országút mentén elterülő délkeleti részén állhatott, hoi Hummer Nándor, öreg emberek tanúságára hivatkozó állítása szerint az eszközölt ásatások következtében a fö1 d alatt talált régi falak omladékának széthordása alkalmával jézus anyját és magát a karon ülő kis Jézust és egy csiszolt — feliratos — követ is találtak, melyre a katholikus egyház „óra pro nobis“ imája volt rávésve. E vidék a XYI-ik századot megelőző időkben, századokon át a királyi családnak birtoka volt, a török-lióditás után pedig az Eszter- házyaknak juto'tt osztályrészül, kiknek kastélyuk és urasági épületeik körül csoportosult később e festői ecsetre méltó, idvlli ikerhelység, melynek lakossága a gyakori egymásutánban pusztított árvíz, — tűz, — fillokszéra, peranosz- póra stb. e vidéknek mindmegannyi egyiptomi csapása folytán szenvedett elemi károk által szemlátomást mindinkább elszegényedett olyannyira, hogy most már kevés kivétellel, csak nyomorúságban tengi életét . . . legfőbb jövedelmi forrása, szőlőtermelése, kiapadván! A pócsmegyeri gazdák szoléi és a hegyek aljában elszórt présházai a budai oldalon levő kies fekvésű, regényes leányfalui pusztán voltak, igazán csak voltak, mert most e présházakból csinos nyári lakások lettek s a pusztából keresett, virágzó nyaraló-telep lön! Valóban megkapó látkép; — a falubeliek szerény kunyhói mellé, büszkén sorakozik a szebbnél szebb nyaraló-villák tekintélyes száma! Csak valószínű, s a szóbeli hagyomány hitelességével bírhat Szenes József, szives tudósitónk azon állítása, hogy a római „Portus- Móger“ Pócsmegyerrel azonosítható, bár tagadhatatlan, hogy a szent-endrei (monostori) szigetet a nagy Duna túlsó (pesti) partjával összekötött óriási kőhidnak két oldalt megfelelő oszlop-maradványai virágzó római telepekre engednek következtetni. Pócsmegyer község, a hozzá csatolt pusztában, a rohamosan fejlődő Leányfaluban birja a szebb jövő biztos reményeit . . . A község építő- és szépitő-bizottsága, mozgalmas, élénk kaszinója, melynekleány- falui termeiben időnként az ottani műkedvelők által sikerült előadások tartatnak, továbbá a szépen befásitott, árnyékos sétahelyek és a dunai uszoda, mind meg annyi biztositéka a község egészséges fejlődésének; hogy pedig e fejlődés tartós leszedés a jövőre nézve is eredménydús, arra nézve zálogát birja e vidék ama virágos szép koszorúban, melynek ellenállhatatlanul csodásán vonzó neve : a leányfalui hölgyközönség . . Talán azért is „leány“-falu a helység neve? Éljen és viruljon, erőben és erényben e bájos telep! * * * A leányf'alu-i hegyipatak hosszában, egészen az országutig leterjedö azon a kedves helyen, a hol a diófák árnyában sok-sok éveken át a vidám gyermeksereg játszadozott, most dr. Szitányi Ödön, miniszteri osztálytanácsos úr különösen Felekyn* asszony buzgósága és a vidék lelkes közbirtokosainak áldozatkészsége által újonnan emelt csinos kápolna áll, szent Anna tiszteletére szentelve; melynek rövid történetét, Bummer Nándor tanár úrnak e tárgyú értekezése nyomán alábbiakban adjuk. 1890- ben elhamvasztotta a tűz a pócsmegyeri u. n. urasági épületben beékelve volt s az Eszterkázyak gondoskodásából épült kicsiny kápolnát, melyben a szigetmonostori plébános minden második vasárnapon szent misét mondott. Nvolcz napra a tüzeset után Leányfalu közbirtokosai egyhangúlag elhatározták, hogy a Pócsmegyeren leégett kápolnát felépítik — Leányfalun, s a végzés most már megvalósult. 1891- ben szenteltetett be a kápo na karcsú csúcsára helyezett és a Mindenható dicsőségét magasztosan hirdető kereszt s azóta égnek száll már e kápolnából is a hívek ájtatos imája és a harangok ércznyelveinek énekes zenéje százados csend után újra dicsőíti az Egek urát ! * A közlekedési viszonyok kedvezők. Naponta jár a kis Dunau felfelé a Duna- gözhajózási-társaság egy hajója; indul a Petőfi- tér előtti kikötőből délután három órakor, érkezik Leányfalura este 5 órakor. Leányfaluról Budapestre indul reggeli hat óra után. Azonkívül közlekedik vasár- és ünnepnapokon fölfelé az u. n. kirándulási hajó reggeli hét órakor; Leányfaluról Budapestre pedig esti nyolcz órakor; — többször napjában az Óbuda—szentendrei vasúttal is lehet oda kirándulni, mivel Szent-Endre városától — per pedes apostolomul — csak egy órányira van Leányfalu. Az ott lakó nyaralók díszes névsorát következőkben adjuk: Dr. Bradách Antal orvos, Bellaágh Imre ügyész, Eleőd József ügyvéd, Feleki Miklós veterán művész, dr. Gloósz Fe- rencz ügyvéd, Gyulai Pál költő és bíráló, Hof- hauser Antal műépitész, Hummer Nándor tanár, Komlódy Gyula főv. hivat., Latinovits László nagybirt., Dr. Sziklóssy orvos, Sütteő Rezső kúriai bíró, Szendrey Ignácz Petőfi apósa, idb, Szenes Ede főv. nagykeresk., Szenes József oki. jegyző, Szentes Imre vállalati igazg., Szitányi Ödön min. tan., Schwetz Vilmos kir. tani’., Vámossy Mihály ref. gymn. igazg., stb. . . . * * * Jövő számunkban Visegrádról fogunk szóltam , melyre nézve a szükséges adatokat Fay Aladár úrtól, a község segédjegyzőjétől vettük. Navarra József. Egy ártatlan elmélkedés. Itt üldögélek a Normafa korhadozó ágai alatt és kissé fennhéjázó czégtáblája elolvasása után azon töprenkedem, mi módon csalhatnám ki a budai kis leányokat a Zugiige be. De úgy látszik, különös vonzó eszközök nem igen jutnak már eszembe. Jó levegőre, azt tudom, szükségük nincs, miután oly egészséges színnek örvendenek, mintha csak viruló rózsabimbók lennének. Szép kilátás után sem vágyódhatnak, mei-t a bástyáról letekintve természetesen „minket“ látnak. Hűvös, árnyas sétányok hijját sem érezhetik, hiszen mire valók a Kis-Svábhegy vagy a Naphegy sűrű lombjai ? Ami pedig végtére a legvonzóbb tárgyakat, ugyanis a csinos hadnagyocskákat illeti, a kik jelenlétükben a saját maguknak kommandirozott „halb rechts“ vezényszót bámulatos precisitással végrehajtják, ezek a vérmezőnek mindennapi alakjai és úgy látom, előttük megszokott, igen olcsó portékákká kezdenek válni. Be kell ismernem, filozófiám fogyatékán van és ha véletlenül te nem rántasz ki a bajból vénséges társam . . . de mi ez ? . . . sug- gestio ? . . . vagy talán, a miről eddig tudomásom nem volt, a hypnotismus alkalmas médiumai közé tartozom ? de legalább e sóhajom perczében úgy rémlett, mintha mellettem már Augusztus 27. igen gyenge lábakon ágaskodó vén bükköm azt súgná füleimbe: hát én mi vagyok ? Ugyan hogyis feledkezhettem meg kiváló tulajdonságaidról, te az elmúlt dicső századoknak még élő tanúja! Te, a kinek emlékezőtehetsége, a mint mondjak, prófétai ihletével egyaránt vetélkedik! Te, a ki a téged megkereső szerelmes kis sziveket hűséges férjekkel halmozod el! Igazán restelem a dolgot, hogy tehetségeidre, habár tőszomszédságodban heve- részek, nem gondoltam. Mert ha te nem vagy alkalmas arra, hogy a Zugliget népszerű legyen, akkor nyaraló bódéinkat nyugodtan bezárhatjuk. Habár, a mi különben köztünk maradjon, abban a ki elrejtett képességeidet még nem ismeri, szánalomra méltó külsőd nagy bizalmat nem igen kelthet. Ágaid le vannak törve és üstököd ép oly kopasz, akár csak nagy gondokkal terhelt öreg ur lennél. Én részemről ugyan nem csodálkozom sanyarú testi állapodon. Neked, a mint látom, két hatalmas ellenséged támadt, u. i. a f'ergetegben, a mely hatalmas karjaidat, lassankint apróra tördeli és mi több, a házasulandó kis leányokban, a kik már igen ritka lombodad rohamosan tépik. De mivé is leszünk mi vénségünkre! Te, a kinek hire messze földre elterjedt — a ki körülötted élősködő törpe dédunokáidra megvetéssel letekinthetsz — a ki látta Mátyás királyt és kfisitő árnyékkal árasztottad el nagy királyunkat te jelenleg nem csak testi, de egyszersmind lelki sülyedésedben jóslásokkal töröd vén fejedet! Mit is foglalkozol már annyira tisztességes korodban, az ily igazán hajszálakat ritkító gondokkal? Talán a nagy Newtont utánzód, a ki agg napjaiban Zakkariás prófétát lapozgatta? Ez már csak hallatlan nagyravágyás ! Vagy feneketlen büszkeségedben azt képzeled magadról, hogy a „tudás“-fának törvényes utóda vagy, a melynek, ős Budának modern paradicsomába elhelyezve, más hivatása nam is lehet, mint az, hogy reménydus és az arany szabadságot élvező legényeket könnyedén lépre vezessed? Vagy végtére, a mi még a legnagyobb vakmerőséget árulná el, azt kívánod, hogy benned egy oly kiváltságos személyt: * a prófétát lássuk, a kinek hangjára még saját hazájában is adnak valamit? Mert ha ez igaz lenne, bá- mulattelve meghajolnék végtelen hatalmad előtt. Hát nem vagyok-e én is boldogító törekvéseimnek hálátlanságát elég nagy mértékben élvező egyéneknek egyike ? Vagy talán mégis csak vén Schwindler vagy ? . . . Én legalább azt hiszem, hogy mi férfiak czigányfogásaidnak turpisságát már sejteni kezdjük, mert kérdlek: miről szokott a kisleány gyakrabban álmodozni, mint arról, a mit elérni leginkább óhajt és ki jelenhet édes álmaiban inkább, mint az, a kihez szive lágya forrón vonza ? Hidd el, mentséged előttem éppen csak házasságközvetitő törekvéseid lehetnek s igy az. hogy a főkötő alá jutni kívánók nem hiába folyamodnak bizalmasan hozzád. Mennyi és mennyi házasulandó árva pesti virágszáluak szereztél te már hűséges élettársat! De tudják is ezek, hogy mi módon tépjék le rólad, almák helyett, egyrészt csábitó, másrészt (a mi még a legeredetibb ebben az eredeti bűnben) üdvözítő leveleidet és továbbá jól ismerik e három levélnek meglepő varázserejét, a mely (most figyeljetek kivált budai leányzók!) abban áll, hogy az nap éjjel párnák alá dugva, édes álomban a jövendőbeli vőlegényt minden kétséget kizáró positurában bemutatják. Jó magam is már abba a kálátlau és féltékenységet nagy fokban ébresztő helyzetbe estem, hogy egy hiába ágaskodó, nyújtózkodó hölgyecskének levelek szedésére segédkezet kellett nyújtanom! Kiváncsi ártatlansággal azt kérdeztem tőle: Nngysám, szabad-e tudnom e levelek czélját ? Ó bámulatos őszinteséggel persze azt felelte, hogy ezeket megőrzi tiszta kegyeletből mai kirándulása emlékéül. Ez, gondoltam magamban, manapság mégis csak szokatlan idealizmus, vagy talán a nagy gondolat bántja: hic fűit Mathias rex? De rátekintve a levelek számára, ezek mindent elárultak . . . három levélke a Normafától, ez mégis csak ominosus szám ! De hogy most e levelek által boldogított férjek, mily arányban magasztalják avagy szid-
