Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-18 / 24. szám

Budapest, 1893. (2) Junius 18. BUDA és VIDÉKE, Pucker Józsefné, Riegl er Edénó, Schotz Róbertnó, Strausz Ferenczné, Szabó Ilona, gr. Szápáry Gézáné, Szelestey Gózáné, özy. Taschner Károlyné, Tátray Lajosné, Topics Alajos Józsefné, Weis/.enbacher Endrcnó, gr. Wenkkeim Frigyesné, Zel­lerin Mátyásné. Az igazgató választmányba a kö­vetkező tagok jutottak: Almásy Jenő, Dr. br. Barkóczy Sán­dor, min titkár, Dr. Bartók Géza, min. fogalmazó, Bauer József, kéményseprő­mester, Bogisich Mihály prépost, Bozóky István, kér esküdt, Dr. Dékány Rafael, főreálhkólái igazgató, Drexler Antal se­gédlelkész, Duma György, főgimn. tanár, Forgó István, üvegkereskedő, Dr. Fuhr­mann Ferencz, Gabler Lajos Pál, p. ti. tit­kár, Dr. Gombár Tivadar, kir. tan. Hunkár Géza, segédlelkész, Kánter Károly segédlel­kész, Kraemer Jakab, keresk., Kronberg József, egyházi szerek gyárosa, Kugler József mézeskalácsos, Lindenbach István, kovácsmester, Lubrich Ágost, egyet, tanár, Mihálovits Antal, miniszteri tanácsos, Mkolics főgymn. tanár, Ott Antal, tiszt­viselő, Ott Lajos, rövidáru kereskedő. Pa- cséry Károly főgymn, tanár. br. Rédl Béla, Rolny Károly iparos, Schiller György mészáros-mester, Tömör Ferencz főgymn. tanár, Toldy Lajos, könyvkereskedő. Trájt- ler Károly iparisk. igazgató, itj. dr. gr. Zichy János. Az egyesületnek eddig 94 alapító 530 rendes és 70 pártoló tagja van. A tagok sorában a társadalom legkülöm- bözőbb osztályainak képviselőit találjuk, a nm. püspöki kartól és a magas arisz- tokrac-ziától kezdve az egyszerű munkás osztályig. Adja a jó Isten, hogy az egyesület fontos és üdvös voltát minél többen meg­ismervén, azt minél szélesebb körben terjeszszék és ig}^ lehetővé tegyék, hogy minél többen az egyesület jótéteményei­ben részesülhessenek a társadalom javára, a haza felvirágzására. E. Az ötfelé osztott város részeit kősáuczok és védpalánkok különzik el egymástól, a zsidó­város szűk, szemetes utczái közt emelkedik a török mecset, hosszú fehér minaretjével, a Duuaparton áll egy tömör ágvustorony, mely­ből falazott sikátor visz fel a felvárosba', a Mária-templom nyolczszögü tornyán kívül még hat mecset tornya tükrözi magát vissza a Dunában s a vársánczok apró tornyain mind aranyos félholdak ragyognak. A várszögleti körönde (rondella) terét egy vastag épület fog­lalja el, sárgára festett réztetővel, ez a hadi szertár, pinczéiben a lőporkészlettel. Mátyás király palotája még áll, de a hat­szor! ostrom s a török helytartók restsége miatt az is omladozik már. Itt csak a külső bástyákra van gond. Az ős épület falai azon módon vannak, a hogy az ágyúgolyók beléjük ütödiek : némely kapu félig el van már borítva a koronkint legördült omladványtól, a dornbor- raüvek megcsonkítva, néhol pusztára leverve, a nagylevelti falfüvek közt látszik még néhol a dicsőséges czimer: a gyűrűs holló: fölötte ott­lengnek a basák lófarkas zászlói. Az első bejáratnál valamelyik a sok hely­tartó közül pompás tornáczot kezdett építtetni keleti ízlés szerint, a kit aztán időközben le­fejeztek s a megkezdett mű félbenmaradt, az ajtók és ablakok veres márvány rámái még csak össze sincsenek a falakkal róva ; úgy jár­nak rajtuk keresztül. Zászlóavatás és arczképleleplezés 0-Budán. Impozáns ünnepély folyt le e hó 11-én, vasárnap délelőtt O-Budán, a Kis-Korona utczai el. iskola tornatermében. Az ó-budai Hirsch- Eriich Samu ez. általános betegsegélyző és te­metkezési egylet tartotta huszonöt éves ' fenn­állása alkalmából zászlóavatását kapcsolatban T a t a y Adolf dr., egyleti orvos, arczképének leleplezésével, ki e humánus egyletnél alapítása óta működik. Az ég is kedvezni látszott e ma­gasztos ünnepélynek : szép, derült, tiszta időben már reggeli fél kilencz órakor gyülekezhetett a buzgó, tapintatos rendezőség udvarias figyel­messége között, a III. kér. intelligencziája a tornaterem ízlésesen díszített helyiségében. Ki­lencz óra után vonaltak fel a különböző egy­letek és a kerület gyárainak tűzoltósága a hajó­gyári tűzoltó bandával az élükön. Csinos, fehér ruhás leánykák, szép bokrétákkal kezeikben, egészítették ki az ünnepségre idetóduló nép tarka vegyülékét. Fél tiz táján érkeztek a nota- bilitások, kikket a teremben mindannyiszor lel­kesen megéljeneztek. A zsúfolásig telt helyiség­ben már-már türelmetlenkedve várták a prog­ram kezdetét, mig végre a távolból hallható zeneszó jelezte a zászlóanya: Tatay Adolfné szül. Tottis Emma úrnő közeledtét, kit pom­pás diszkiséret közepette vittek lakásától az ünnepély színhelyére. Midőn a zászlóanya Mit­telmann Bernát dr. önképzőköri elnök karján a terembe lépett, szűnni nem akaró éljenzés és taps keletkezett, melynek lecsillapultával egy kis leányka üdvözölte őt s nyújtott át neki egy gyönyörű, nagy bokrétát. Az egylet nevében Erlich Samu tisztb. elnök tartott szép beszédet a zászlóanyához, melyben kiemelte Tatay né eredményteljes működését a közjótékonyság terén, s röviden vázolta azon önzetlen buzgalmat, melyet ő úgy a népkonyha vezetése körül, mint a szegény gyermekek felruházása alkalmával, vagy akár mint az ó-budai Frőbel nőegylet elnöke, min­denkoron kifejtett. Valóban igen helyesen al­kalmazta a szónok e kitételt: „Könnyű ily nőt keresni, de nehéz találni.“ E beszéd elhangoztával az „O-budai Dal­koszorú“ által meg ismét derekasan a helyét a Hymnus két szakaszának precziz eléneklésével, mely után Linczenpolcz Jánosné, szül. Wodiauer Sarolta úrnő üdvözölte, melynek vé­gén éltette úgy őt. mint érdemdús férjét. Ekkor az alkalmi beszédek nagymestere: Gerlóczv Károly polgármester szólott s először is üdvö­zölte az egyesületet huszonöt éves áldásdús működésének megünneplésekor, s ama óhajának adott kifejezést, hogv az egyesület továbbra is szép sikerrel gyakorolja a jótékonyságot a III. A legdicsőbb király pompás elfogadási terme most a csauszok őrszobájául szolgál; a szép freskó-festmények, mik a fő erények alak­jait ábrázolák: a bölcseség, mérséklet, bátorság, hit, remény és erő jelképei, azokba most sze­gek vannak verve, mikre a török katonák ag­gatják tarisznyáikat és burnusaikat. Valamelyik ablak párkányára e név van késsel felkarczolva: Izabella regina, a rajta ülő ozmánok papucsai nem koptatták még le egészen. Az innen nyíló terem a legnagyobb a vár­ban, hossza 44, széle 18 lépés: az volt hajdan a trónterem. A padmaljra az égi állatkor jel­képei vannak festve, a háttérben a négy osz­lopon nyugvó boltozatos mélyedés, mely alatt a trón állt egykor. E trónmélyedés kerek boltozatán van ultra- marinnal festve az égbolt, ezüst csillagaival abban az állásban, melyben volt Mátyás király születése órájában; körűié e latin sorok írva: »Aspice MatHIAE rnicuit que tempore REGIS, thiae regis Natalis Coeli, qualis utroque fuit.« Az átelleni mélyedés bohózatán hasonló égrajz más csillagállással ; ez Ulászló trónralép- tének óráját jelezi. Mind a kettőt belepte már a füst (itt sokat dohányoznak); alig látszik ki az eredeti szín, az apró csillagocskák s a mvt- hologiai alakokon keresztül-kasul vaunak Írva a Koránból vett mondatok, arab betűkkel, pi­kerületben, mely sajnos a legszegényebb. Ez­után az egylet huszonöt év óta működő orvo­sára : Tatay Adolf urra tért át. Örömmel ta­pasztalom, úgymond, hogy a kerület, melynek bizalmát én is bírom, mint bizottsági tag, köz­ügyeinek terén mindenkor szerencsés vagyok találkozhatni Tatay nevével, ki nemcsak igazi szakértelemmel jár el hivatásában, de azonkívül is minden ügyben valódi fáradhatlan buzgalmat tanúéit. Lelkes beszédét e szavakkal fejezte be : Hogyha a III. kerületnek jót akarok kívánni, azt kívánom : hogy T a t a y t az Isten sokáig éltesse ! A polgármester után mindjárt Tatay állt fel s ama dicséretre, melylvel őt, mint a kerület egyszerű napszámosát, Gerlóczy illette, avval felelt, hogy ő viszont Gerlóczyt, mint a székes-főváros munkás polgármesterét éltette a kerület, a főváros és a haza javára. Sokáig tartó tüntető éljenzés hangzóit a népszerű polgár- mester felé. Ekkor következett a tulajdouképeni zászló­avató beszéd, melyet Hock János, országgy. képviselő tartott. Az általános érdeklődés köz­pontja már napokkal ezelőtt Hock volt, ki remek szónoklataival és tárczaczikkeivel ma már egy­aránt kedves a közönség előtt. Nem csalódom, ha azt állítom, hogy a közönség egy része csakis Hock beszéde kedvéért jött el. De tartott is oly remek beszédet, mely tökéletesen elragadta a hallgatóságot. Thémája a szeretetből fakadó jó­tékonyság széles alapú fejltegetése volt remek hasonlatokban. A nagyhatású szónoklat végén történt az egylet zászlójának leleplezése. A zászlóavatást követte az egylet orvosá­nak : Tatay Adolf dr. olajbafestett arczképének leleplezése, melyet megelőzőleg Klein Gyula dr. ó-budai főrabbi méltat!a az ünnepelt hu­szonöt évi működését. A jól sikerült arczképet az egylet megrendeléséből Walter nevit fiatal festő készítette. Az egylet huszonöt évi életrajzát V a r g a Zsigmond ref. lelkész mondta el lendületes, szép beszédében. Az egyletet Hirsch, egykori ó-budai rabbi alapította, ki jelenleg Hamburgban fő­rabbi. Az ő távoztával Erlich Samu, a Gold- berger-gyár akkori főkönyvelője, vette át a vezetést, s oly érdemeket szerzett az egylet szervezésében és megszilárdításában, hogy az alapitó neve mellé, hálából az övét is bevették az egylet czimébe, s így lett Hirsch-Erlich Samu ez. általános betegsegélyző és temetkezési egyesület, melynek jelenleg^ ötszáz tagja van. Az ünuepélyt az „Ó-Buda Dalkoszorú“ fejezte be méltóan a Szózat két versszakával. Ezután kezdetét vette a szegbeverés, mely délre ért véget. E megkapó és emlékezetes ünnepség vidám befejezést nyert a Római fürdőben, hol ez alkalomból népünnepélyt rendeztek 20 kr. belépti díjjal. A mulatság három órakor kezdő­rosan vagy aranyozva, miket a basák festet­tek oda. Ez a tex'em a budai vezér nappali pipázó szobája; itt ül alacsony kerek divánjáu a dél­utáni meleg órákban két vendégével, az egyik Ihánzáde Mehemed, a jeruzsálemi főimám, a másik Petneházy Ferencz, fiatal kuruezvezér. Abdurrahmau, vagy mint röviditett név­vel szokták hívni, Abdi basa, eredeti typusa a török fajnak; hosszúkás, barna szinti arcz, hosszú fekete szakállal; nyugodt, hideg tekin­tetű szemek; szenvedélytelen vas tekintet. Az imám, a dervisek ' egyszerű szőrköntösében, a II. Szulejman által annyira üldözött török mys- tikus költők egyike, arcza csupa ráuez, szemei mélyen beesve összenőtt szeműidéi alatt, sza­kálla göndör, fehér, melynek havát itt-amott egy-egy fényes fekete szál zavarja még meg. A kuruezvezér könnyelmű, délezeg fiatal arcz és alak; Tököli után divatozott rövid nyírott bajuszszal, mely barnapiros arc.zához olyan jól illik; gesztenyeszín hajfürtéi homlokon és két oldalt hármas üstökbe csavarintva, a hogy a kuruezok akkoriban viselték — az allooge- parókák daczára, miket gonosz betegség hozott magával divatul Francziaországból. Ez a három férfi sajátságos mulatsággal van elfoglalva. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom