Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-19 / 11. szám

Budapest 1893, (2.) Márczius 19, BUDA és VIDÉKE. Gyűjtőknek minden 10 példány után egy tiszteletpéklánynyal szolgálunk. Kér­jük az előfizetések szives megújítását és lapunknak ismerőseik körében való ajánlását. Reklámácziókat, hirdetéseket, apró- hirdetéseket a kiadóhivatalhoz kérünk intézni. Minden Budát és vidékét érdeklő közleményt szívesen veszünk. Tudósítá­sokat péntek reggelig kérjük beküldeni. A szerkesztőség és a kiadóhivatal. Egy neraes-szivű alapító. Tekintélyes számmal gyűltek egybe a napok­ban a fő- és székváros tanítói és tanítónői, hogy meghallgassák tartalmát annak a levélnek, mely őket oly közelről érdekli. Feszült figyelemmel várta mindenki a levél felolvasását. Néma csend­ben állt fel a főváros kir. tanfelügyelője, kezé­ben a mmy pecsétes levéllel s kezdé olvasni, a mint következik: Alapító levél. — Számos éven át a tanítói pályán működvén, bő alkalmam volt tapaszta'ni: mennyi gonddal és küzdelemmel teljes^ e pálya, különösen azokra nézve, kiket az Eg nagyobbszámu családdal áldott meg. A gondos családfőt nem ritkán szólítja el a halál az élet küzdő-teréről oly viszonyok között, hogy özvegyének és árváinak jövőjéről nem gondoskodhatott. — A keresztényi felebaráti szeretettől áthatott lelket bizonyára kell, hogy é.tdekelje az ilyen, önhibájokon kiviil a sors által keservesen sújtott hátrahagy ottak szomorú helyzete. — Társadalmunk dicséretre méltó humánus érzülete nem is késik a legkiilömbö- zőbb módokat felbasználni, hogy segélynyújtás­sal iparkodjék megszüntetni, vagy legalább eny­híteni az ily szerencsétlenek nyomorult helyzetét. Magam is ez érzelmektől áthatva — mi­után az jug nem részesített a családi élet örö­meiben — 80-ik életévem betöltésését, 1892. május 5-ét, kegyeletes szándékkal használom fel, hogy e nap emlékére tehetségem és vagyoni helyzetein arányában s különösen a pályám és azon küzdő társaim iránt viseltető szeretetem némi tanúsításául hozzájáruljak pályatársaim azon özvegyei s árvái sorsának enyhítéséhez, a kik­nek arra szükségük van. . E végből örök alapítványként átadok ezen- j] nel a főváros Tanácsának két db. pesti hazai/ I, takarékpénztári részvényt és tiz db. egyesült/ budapesti főv. takarékpénztári részvényt (a jelen4 légi árfolyam szerint 30,000 forintot) kezelés­képen oly kikötéssel, hogy azoknak esedékes szelvényei évről-évre beváltatván, a nyerendő összeg (ez idő szerint 1200 frt) a főv. igazgató-, vezető- és osztálytanítók özvegyei és árvái között segélvkép kiosztassanak oly módon, hogy abból 200 írtnál kevesebb s 300 írtnál nagyobb segély adható ne legyen. A kiosztást a főv. tanítóság kebeléből választandó hat-tagu bizottság eszkö­zölje, melynek mindenkori elnöke a főv. kir. tanfelügyelő, vagy enek akadályoztatása esetén a főváros tanügyi tanácsnoka. E bizottság meg­fogyatkozás esetén önmagát egésziti ki s jogá­ban áll az alapítványt a főváros Tanácsával egyetértőleg gyümölcsözőbbé is tenni. A segély adományozásának jogát azért ruháztam egy, kartársaimból alakítandó bizott­ságra, mert ők ismerik kartársaik özvegyeinek és árváinak viszonyait legjobban, és ennélfogva nekik áll leginkább módjukban a segélyt a leg­méltóbbnak odaítélni. Feszült érdeklődéssel várta mindenki a nagylelkű alapító nevét. Szivből jött, lelkes éljenzés tölté be a termet, midőn elhangzott a nemes-szivü alapító neve. Örökítsük meg e helyen is nevét a derék s örök hálára kötelező nagy­nevű alapítónak. F rey József, nyugalmazott főv. iskolai igazgató t°tte a 30,000 írtra menő alapítványt. Egyike ő ama férfiaknak, kik a polgárság köz- tiszteletét és nagyrabecsülését vívták ki maguk­nak szerénységükkel s hasznos munkálkodá­sukkal. Székesfehérvárott született 1812-ben, május 5-én. Atyját, ki kereskedő volt, 9 éves korában elvesztette; a félárva Lángra került Zichy gróf családjához. 18 éves korában Budára .lőtt, itt elvégezte a tanító-képezdét, mint segéd-tanító, itt nyert először alkalmazást Budán. Pár év múlva Pestre ment segédnek. Fáradhatatlan munkásságát csakhamar íelismerték s 1837-ben már főtanítóvá választották. Sokat küzdött a leány nevelés felvirágoztatása érdekében. Ennek tanulmányozása czéljából saját költségén kül­földön is tett utazásokat. 1857-ben a Belváros­ban felállított leányiskolának lett igazgatója. A legszebb siker koszorúzta mindenkor ügybuzgó fáradozásait, ennek köszönhette, hogy mint tanárt, a tanítónő-képezdében is alkalmazták. Tanítvá nyai a rajongásig szerették s hatósága minden­kor a legnagyobb elismeréssel adózott munkás' ságának. Koronás királyunk két Ízben is kitiin ttte e derék tanférfiút. 1860-ban nyerte el az arany érdemkeresztet s nehány évvel ezelőtt a koronás arany érdemkeresztet tűzték mellére. Megérdemelte. 1871-ben nyugalomba ment, de mint főv. köztörvényhatósági biz. tag mély értelmi képzettsége s dús tapasztalatainál fogva tevékeny részt vesz ma is a főváros közügyeinek s külö­nösen az oktatásügynek előmozdításában. Egyedüli óhajtása az áldottlelkü jó öreg­nek, hogy megérje alapítványa kamatainak első kiosztását, melynek mindenkor születése évfor­dulóján kell megtörténnie. A korban bár előre­haladt, da azért még mindig friss szellemi és testi erővel rendelkező férfiú ezt meg is érheti, sőt szivünk igaz szeretetével kívánjuk, hogy érje is meg még igen sokszor. A főváros tanítósága, mely a nagynevű alapító nevét mindenkor hálás szívvel fogja em­legetni, az alapító levél kihirdetése alkalmával (márcz. 2.) mindjárt meg is választotta a segélyt- osztó bizottságot. Ennek tagjai: dr. V e r é d y Károly, kir. főv. tanfelügyelő, mint elnök, továbbá: J eriy József, Sántha Lajos, igazg. tanítók, S o m 1 y a y József, vezető-tanító, R á c s- kay Rezső, Farkas József oszt.-tanítók és Nemecskay Irma, oszt. tanítónő. — E bizott­ság már e naposban ki fogja Írni a pályázatot négy heti hadáridővel s az első kiosztás ez év május 5-én okvetetleniil megtörténik. Isten áldása legyen a férfiún, ki igy letörli az özvegyek és árvák könnyeit! Antiquus. — ■ ■ ---------------------—•-------------------­Ip-"" Á budai kongresszus. Lapunk első számában foglalkoztunk a budai kongresszus kérdésével. A czikk Írója Del- Medico Ágoston ur bemutatta a kongresszusnak eszméje keletkezését és történetét. A nagy tár­gyilagossággal irt közlemény széles körben kel­tett feltűnést és azt hiszszük. hogy hozzájárult a munka megkezdéséhez. A kongresszus előértekezlete meg­történt a medve utczai iskola tornatermében, összejöttek és tanácskoztak a budapesti polgári lövész-egyesület által a dunajobbparti érdekek előmozdítása ügyében kiküldött előkészítő bi­zottság előterjesztése alapján. Ez az előterjesztés röviden kivonatolva igv hangzik: A budapesti polgári lövész-egyesületnek múlt év julius 8-án tartott választmányi ülésé­ben azt indítványozták, találjon a lövész-egye­sület módot arra, hogy a főváros jobbparti része fejlődés, szépülés, emelkedés tekintetében tartson lépést a balparti részszel. Az eszme megtetszett mindenkinek és azonnal tizenhat tagból álló bizottságot küldöttek ki a felhívás szövegének megállapítására, melyet azután a budai oldalon levő társasegyesületeknek is megküldenek. Ezek az egyesületek a mai értekezleten valamennyien képviseltették magukat. Az előterjesztés úgy találja, hogy az utolsó 25 év alatt a főváros budai része rendkívül mostoha elbánásban részesült. Nemcsak hogy uj közintézményeket nem kapott, de sőt elvették tőle azt is, a mije volt, hogy a pesti oldalt gazdagíthassák véle. És igy magyarázható az, hogy a pesti rész rövid idő alatt bámulatosan fejlődött. Ennek az elhanyagolásnak megszüntetésére az előterjesztés konkrét javaslatokkal áll elő. Tevékenységünknek fő irányelve az legyen — igy szól az előterjesztés — hogy legelső sorban a budai részek összességének emelkedése és fejlesztése tartassák szem előtt, tekintet nélkül egyes városrészek és vidékek saját külön érde­keire, de mégis úgy, hogy a fejlesztés nem egy csoportba való összehalmozás által, hanem kellő­képen és észszerűen történjék, a mi természe­tesen magában involválja azt, hogy egyik-másik kérdésben nem mellőzhetjük az egyes város­részek megnevezését. Buda emelésének egyik tényezőjéül azt akarjuk elérni, hogy azon köz­épületek, intézmények és intézetek, melyekre nézve nem fontos az, hogy a messze elterülő pesti síkságon emelkedjenek és létesüljenek, s melyeknek élete és munkássága nincs azon foly­tonos mozgékonysághoz és sietséghez kötve, mely főkép az adminisztráczió és az üzleti élet szem­pontjából a pesti oldalon természetszerűen ki­fejlődhetik, Budán helyeztessenek el, s ez által a budai oldal felle7idülésének is tápot nyújtsa ak. Hogy a pesti és a budai rész között az összeköttetés minél szorosabb legyen, az érte­kezlet kérni fogja a hidvárn eltörlését és azt, hogy a Duna mentén O-Budától le egészen a Lágymányosságig minél több uj hid épüljön. Felépitendőnek tartja az értekezlet az eskütéri, továbbá az eskütéri és az összekötő vasúti hid közötti hidat, nemkülönben a bombatéri és a filatori gátnál az esztergom—doroghi vasúti híddal kapcsolatos hidat. A közúti vasúti közlekedést a két partrész között olcsóbb dijak és czélszerübb vonatok, de sőt uj vonalak megépítése által élénkebbé akarja tenni az értekezlet. Reformálni kívánja a tár­sas kocsik közlekedéseinek idejét, a csavargő­zösök közlekedését és nevezetesen kívánatosnak tartja, hogy a Hl. kerület Dunapartjának ama része, mely a „Császárfürdön“ felül terjed, csa­vargőzösökkel köttessék egybe az átellenes pesti parttal, mindenik ott, a hol ezt a két part kö­zötti sűrűbb közlekedés igényli. Hogy Budán az építkezési kedv nagyobb legyen, szükséges, hogy a közmunkatanács a Duna mentén elhúzódó vonalat, a Margithidtól a Gellértrakpartig kisajátítsa, a Margithidtól fölfelé pedig a szabályozási vonalat végleg meg­állapítsa ; hogy, főképp tekintettel arra is, hogy a budai oldalon az építkezés jóval drágább mint a pestin, az építkezni akaróknak a nevezett vonalon 30 évi állami és 20 évi községi adó- mentesség, a Zsigmond- és Lajos-utczában s a jobbart fő közlekedési vonalain pedig legalább 25 évi adómentesség biztosíttassák. A várra nézve és a Margithid környékére ez az adó- mentesség már meg van adva, de ez nemsokára lejárván, ho.szabbittassék meg, a budai körútra nézve pedig eszközöltessék ki a 30 évi adó­mentesség oly feltételekkel, milyeneket az 1884: XVIII. t.-czikk a pesti nagy körútnak biztosit. Budára kellene áthelyezni a kir. kúriát és a vele kapcsolatos budapesti királyi táblát, a műegyetemet és az állami tanítóképző-intézetet. A nemzeti muzeum épületéből, mely már réges- régen szűknek bizonyul az ott levő gyűjtemé­nyek számára, egy vagy két gyűjteményt ki kell hasítani és azok számára Budán egészen külön épületet emelni. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumot is vissza kell helyezni Budára. A budai rész társadalmi tekintetben való elmaradottságán segiteni kell azáltal, hogy a III. kerület számára az ott levő „Korona“ nevű épületet vigadóvá alakítják át, mert a fővárosi hatóság által már megígért vigadó-épületnek csak az I. és II. kerület veheti hasznát. A je­lenleg fennálló színházak feutartása mellett még színházat kell építeni a jobbpart oly részén, hol az nemcsak a sűrűbben lakott II. kerület, hanem a távolabb eső III. kerület lakosai által is meg­közelíthető legyen. Az ipar és a kereskedelem érdekében a budai oldalon, a Lágymányos tájékán kellene létesíteni azt a kikötőt, melynek szükségességét utóbbi időben sűrűén emlegetik. A filloxéra pusztításai által elszegényedett embereknek munkát kell adni úgy, bogy a budai hegyvi­dékeken közutakat építtetnek velük, a mi egy­szersmind alkalmassá tenné az eddig elhanyagolt vidékeket nyaralók építésére. Továbbá oda kel­lene hatni, hogy a főpapok és a föurak a fő­városban való tartózkodásra Budán keressenek maguknak otthont. Az előterjesztés igy végződik: Ha czélt akarunk érni, működésünket rendszeresíteni kell. Ez okból indítványozzuk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom