Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-15 / 2. szám

Vasárnap, januárius 15. Budapest, 1893. ____________________ 1L évfolyam 2. s/. BU DA ÉS VIDÉKÉ KÖZIOAZfiATiíSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI IIETILAl* Az I. kerületi polgári kör hivatalos közlönye. hol KIAX>Ó-HIY ÄTÄit, előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: I. kér., Krisztina-utcza 14 szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Elgész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-utcza 2. szám, 33. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük kőiden • Az aszal a i iskola és a pénzügyi bizottság. Irta : Schwartzer Ottó tr. A napilapokban egy rövid közlemény jelent meg: bogy a fő- és székváros pénz­ügyi bizottsága a közoktatásügyi osz­tálynak a Krisztinavárosban építendő elemi iskolára vonatkozó előterjesztését, Steiger, Kácz és Forgó bizottsági tagok felszólalása után, szótöbbséggel nem fo­gadta el, mert a terveket nagyon dísze­seknek és drágának találta s ezért visz- szaküldte az előterjesztést a Tanácshoz azzal, hogy készítessen újabb és egy- szersmint olcsóbb terveket. Ez a rövid közlemény, a hosz- szu his törik um pedig a követ­kező: Az iskolaügyért ifjú hévvel lelke­sedő t. barátom, dr. Szénássy Sándor 1889. év április hó 8-dikán azt az in­dítványt terjesztette az iskolaszék elé, hogy tekintettel arra a körülményre, miszerint az 1884-ben épült krísztina- tóri elemi népiskola a nagyszámban je­lentkező tanköteleseket már nem képes befogadni, intéztessék előterjesztés a Ta­nácshoz, hogy a volt Aszalay laktanya üres telkén, a kor igényeinek megfelelő uj elemi iskola épitessók. Ezen indítvány sorsa kemény, ntja hosszú volt. — Bi­zottságtól bizottsághoz vándorolt és addig járta a rostát mig végre 1891. évi január hó 8-dikán, a Tanácshoz intézett részle­tes jelentésben nyert alakot. A jelentés főbb pontjaiban imigy hangzott: A főváros jobbparti kerületei közül egyetlenegy kerület sem képes oly ro­hamos fejlődést felmutatni, mint az I. kerület, illetőleg a Krisztinaváros. Te­kintsünk csak egy rövid évtizeddel is visszafelé, hol volt és mi volt a Krisztinaváros akkor és mi most? Ala­csony házak, elhanyagolt viskók között vezetett utunk, minthacsak ezer mórt- íöldnyire lennénk az ország szivétől. Ez a kép ma megváltozott városrészünk elő­nyére. De nemcsak fejlődés tekintetében szólhatunk örvendetes haladásról, nem­csak a kerület rohamos terjeszkedése és lélekszámának gyarapodása az a mi örö­münket növeli, de önérzettel és nemze- ties büszke-ó"gel szólhatunk: a Krisztina­város magyarosod ik. Pedig ez a városrész volt az, mely leginkább elzárkózott a nemzeties hatás elől és mely legkevesebb érzéket muta­tott az assimilálódás iránt. S hogy ez a közönyösség megtört, bátran mondhat­juk, az iskolának és vele együtt azoknak az érdeme, kik mindenkor szivükön hord­ták a kerület nevelésügyét. S hogy a magyarosodás eme hatalmas tényezőjé- J hez, az iskolához eljutottunk, egyszersmind j eljutottunk óhajunk tárgyához is. Ezelőtt hat évvel, a midőn a főváros a kor igé­nyeinek teljesen megfelelő palotát épi- tetett a krisztinatéri roskadozó iskola helyére, egy hatalmas lökést adott a ke­rület tanitásügyónek. Mert a régi is­kolaépület, nem bírta magába fogadni a tankötelesek nagy számát < s ezáltal a tanköteleseknek sok százalékától meg volt vonva, a tanitás áldása. Ezen a bajon egy csapásra segitett a főváros, az uj iskola által, mely a kor, úgy egész­ségügyi valamint paedagogiai igényeinek teljes mértékben megfelelt. Igen ám, de azóta sokat változtak a viszonyok, mert az a hat esztendő beleesik a kerület ro­hamos terjeszkedésének korszakába s az akkor kényelmesnek bizonyult épület ma már szűk és nem képes helyt adni a számban mindinkább szaporodó tanköte­leseknek. De had beszéljenek a számok. Az 1884— 5-dikí tanévben, tehát az uj iskola létesítésének idejében a létszám volt 461, 1885— 6-ban 500-at meghaladta, 1886—7- ben 588, 1887—8-ban 591, 18S8—9-ben 651, 1889—90-ben 748, 1890—91-ben 778. — Mig egyrészt eme tény örö- i műnkre szolgál, addig másrészt paeda- gogiailag szomorú viszony az, melyben most vagyunk. ^ krisztinatéri iskolaépü- | let, mely a számítás maximuma szerint 600 gyermeknek adhat helyet, most 778 (1892-ben már S80) gyermeket fogad magába,. Sulyo-bitja e körülményt még ama kényszerhelyzet is, melybe az osz­tályok számának elégtelensége folytán jutottunk, hogy t, i. 6 osztály részesül fólnapi tanításban, már pedig ez, a pae- dagogiának azon elve mellett: minden gyermekkel külön-külön és mennél töb­bet foglalkozni, valóságos átka úgy a növendéknek valamint a tanítónak. Az épületben elhelyezett 12 tanteremben, ide bele van számítva az igazgató lakásából alakított osztály is, 17 osztálytanul. Es pedig 8 párhuzamos, 2 összevont, 1 ve­gyes és a már előbb említett 6 osztály, mely félnapi tanításban részesül. Azon­kívül az intézetnek egy os/.tálya az ösz- szevont V—VI. Uányosztály egy teljesen alkalmatlan folyosószerü helyiségben (mely a mérnöki hivatal jóvoltából iskolaszéki teremnek épült) van elhelyezve. Összevont osztály! mily hátrányára szolgál ez a tanításnak és tanulásnak. Minden osztálynak meg van a maga munkaköre, tananyaga, melynek lelki- ismeretes, alapos feldolgozása bizony el­foglalja a tanító minden idejét és erejét. Egyesitett osztályokban a tanító felada­tának meg nem felelhet. S ha mod már meggondoljuk, hogy az V—VI. osztályok­ban a szorosabb értelemben vett polgári családok gyermekei, tehát azok járnak, a kik külömböző okok folytán továbbkép­zésben nem részesülhetnek és hogy ebből az anyagból kerül ki a kerület polgár­ságának zöme, azt hisszük, világosan rá­mutattunk arra, hogy a tanitás sikere érdekében ez osztályoknak nem szabad egyesítve lenni, azért sem, mert ez osz­tályok amúgy is nagy létszámát tete­mesen emeli a várban lakó növendékek száma, kik V—VI. osztály hiányában, a krisztinatéri iskolát keresik fel. íme ez a kép. ilyen viszonyok között folyik a tanitás a krisztinatéri elemi iskolában. Fokozza a súlyos situatiót még az a körülmény is, hogy a Krisztinaváros te­rületén körülbelül 100 tanköteles nem jár iskolába. Ugyan mit tennénk, ha ezek egyszerre beiratkoznának ? Azután ne hagyjuk kombinátión kívül a megeredt építési kedvet ^em. A hol ezelőtt 6 esztendővel üres telkek ásítot­tak, ma korszerű épületek emelkednek, a hol ezelőtt rövid egy pár évvel mun­kás kéz töltögette a szőlőbarázdát, ott ma villatelep van épülőben, folyton sza- i porodik a házak száma és ezekkel egye­temben a tankötelesek száma is. — De a Krisztinaváros külső része is más ké- j pet mutat, mint évekkel ezelőtt. A ma­joros és más egyóbb lakúk száma foly­ton szaporodik, fejlődik a retek-utezának az a ró?ze is, mely a városmajorral ha­táros és a mely területen lakó gyerme­kek szintén a krisztinavárosi iskolát ke­resik fel. — Nos tehát, a legenyhébb számítás szerint mintegy 200 tanköteles gyermekkel szaporodik a jövő tanítási évben az iskolába járók száma, mi pedig a jelenlegi létszámnak sem vagyunk ké­pesek helyet adni, olyat, mely paedago­giai és egészségügyi szempontból meg­felelne. Az itt nagyjában felhozott indokok alapján kérelmeztük és részben szorgal­maztuk is egyúttal, az uj iskola felépí­tését és pedig tekintettel a városrész fekvésére, valamint a tanköteles gyerme­kek által lakott vidékre, a volt Aszalay- laktanya üres telkére, mert egy ott épülő iskolát nemcsak a Krisztinaváros de rész­ben a Il-clik kerületben lakó tankötele­sek is látogathatnák. A főváros tanácsa hozzájárult a krisztinavárosi iskolaszék előterjesztésé­hez és javaslatát a közgyűlés 1891. évi április hó 15-dikén 419. sz. a. helyben­hagyta. Ennek folytán a Tanács 1391. május 12-én 14.886. sz. a. következő ha­tározatot hozott:

Next

/
Oldalképek
Tartalom