Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-12 / 10. szám
Budapest 1893. (6.) Márczius 12. piszokkal, szeméttel tele !!!) telekre, a mely a krisztina-körut, s az I. kerületi Polgári kör jégpályája között terül el. A ki oda elmegy, az aztán teljes képét birja a „piszok“ s „szemét“ fogalmának!! A Vízivárosban, a várban s a Krisztinavárosban összegyűlt havat azt a fő- és székvárosi tanács a legutolsó lapátnyiig ide hordatta. S milyen ez a hó ! A magánházakban, a kényelmes partájok, ilyenkor télen nem öntik ki a szemetet az e czélra szolgáló szemetes kocsiba, hanem szépen belecsapják az udvaron összegyiilemlett hóba. S mikor azután ilyenkor márcziusban megindul az olvadás, hát a hó a benne felgyűlt piszoktól, bűzös, egészségtelen, határozatlan szinii lével olvad. Nos ilyenkor kihordják ezt, a mindenféle piszoktól megfertőzött havat, mely ki tudja hány esetben rejti magában a hálál csiráit, oda arra a két nagy telekre, melyet a fő- és székváros a Peringer-féle telek parczellázása alkalmával nyert. Találni ezen szemét lerakó helyen mindent! Kezdve az ócska kalabrézeren, mit egy kóbor talián hajitott oda, a maga bennlakóival egyetemben, le, egészen a félretaposott sarkú valamikor „czipö“- nek csúfolt idétlen, forma nélküli, penészes bértömegig ... Van ott, kérem, minden ! Szalma, törött üveg, rozsdás abrincsok, czitrom héj, ruha foszlányok, állati dögök, hó, viz, piszok, sár! A túlnyomó massza természetesen a hó, mely most alizarin téntaszerii levet enged magából. S ezt az undokságot kell szemlélniük a környék lakóinak már deczember eleje óta, a mikor az első hó leesett! Deczember eleje óta poshad ott ez a Zolába illő undokság. Deczember eleje óta terjeszti ott a fővárosi tanács mesterségesen a mindenféle b3tegségek mikrobáit. Tudtommal, volna a fővárosnak más szemétlerakó helye is. Ott lenn a promontori határon, meg a régi szeszélesztő gyárnál, ott volna elég hely ezen szemét számára. Ha ezen szemetet oda vinnénk, úgy az több szempontból igen üdvös volna. Először is : nem volna ezen vidék mindenféle ragályos nyavalyának kitéve; másodszor is: nem undorítaná el az ottani környék lakóit ezen förtelmes szemét; s harmadszor: nem volnának még augusztusban is ott a szemétnek dicső nyomai. Mindezek után azt hiszem a tek. tanács is megfogja érezni, hogy rothad valami, ha nem is Dániában, hanem a legsötétebb Krisztinavárosban. Budai borvásár. E lapok hasábjain élénk színekkel volt leirva Buda egyes városrészeinek mostani szomorú helyzete s fel lettek említve azok az okok és módok, a melyek jövendőbeli felvirágozására nézve czélszerüek és hasznosak lennének. Sorrendben lett felvetve a vár, a Krisztinaváros, a Svábhegy, Újlak, viziváros stb. jelen állása, a melyek mind elszomorító képét nyújtják az elmaradottságnak, hogy ne moudjuk elhanyagoltságnak, a melyben a fő- és székváros duna- jobbparti része minden oldalról találkozik, Ez alkalommal a dunajobbparti kereskedésre akarom felhívni egyrészről olvasóim becses türelmét, másrészről az illetékes befolyásos köröket. Ha most elsétálunk a budai Corson s ez alkalommal a hosszú téli álmából felszabadult Dunára tekintünk, mily mozgalmas képét látjuk annak a pesti oldalon s mily szánalmas egy- hangu monoton mozgását a jobb oldalon: ott az élet, a vagyon az előre haladás és vagyouosodás képe tárul elénk ; itt a tespedés, a lemondás, a szegénység és elhanyagolás, mi bennünk budaiakban a jövő század árnyképei felé való ábrándok u’áni vágyakat gerjeszthet csak, de örömöt megelégedést nem. És mi ennek az oka, kérdik olvasóim P erre igen könnyű a válasz: „a kereskedelem hiánya.“ Kereskedelmet tehát a dunajobbparti városrészének. BUDA és VIDÉKE Tudjuk s bebizonyított tény, hogy egy- egy várost mily nagygyá s virágzóvá tudott tenni e varázsszó „kereskedelem.“ A pesti oldalt egyenletes fekvése mintegy predestinálta a budai oldal fölébe kereskedelmi várossá, s ez jó is volt igy addig, míg az a jobboldal elnyomása árán azzá nem fejlődött a mi ma már. És itt sajnosán kell bevallanunk, hogy ennek okai egyedül mi vagyunk. A főváros egyesítése után mi nem gondoltunk városunk fejlődésével, néztünk közönyösen, hogy a vasutakat hogyan centralizálják a pesfi oldalra. De ki is gondolt volna Pest fejlődésére s a vasutak elvitelére; a mi virágzó szőllő termő hegyeink nem ejtettek gondolkodóba—-sőt nagyon sokszor szükkeblüek voltunk esetleg egy tán fejlődésnek vagy már életképes vállalatnak a támogatására, hogy ama fejlődés nekünk egy • kor majd hátrányunkra váltut: büszkeségünk s vagyonúnkat azonban tönkre tette a philoxera. Ekkor vettük csak észre, hogy hol állunk. Vagyonunk s büszkeségünk megsemuúsültével a ná'uuk tartózkodni szokott munkások ezrei elvándoroltak tőlünk, kereskedőink s iparosaink részben tönkre mentek, részben a pesti metropolisba húzódtak át jobb sorsot keresni, az építési kedv a lakosság elvándorlásával sok ideig szünetelt, mert nem volt kinek építenünk. Egyik városrészünket a Tabánt elkezdtük szabályozni is, de ez sincs befdjezve, úgy, hogy a kinek tehetsége, kedve vagy akarata volna is hozzá, nem tehet semmit s ezt mind a kereskedelem hiányának kell betudnunk. Midőn 1888-ban az országház építése alkalmával a tanács a pesti oldalról kiszorult borvásárt a főváros belsejébe elhelyezni nem ludta, egy pár lelkes bizottsági tag, kiknek máinkkor is lelkén feküdt e városrészek elhanyagoltsága, a köz élelmezési bizottságba indítványozta, hogy a borvásárt a budai oldalra helyezzék el, s ez indítvány el is fogadtatott s az most 1889-ik év tavasza óta itt a rudasfürdó és ördögárok közötti partrészen évenkint négyszer tartatik, de sajnos csak ideiglenesen. E borvásárral mint a leendő budai kereskedelem magvával akarom megismertetni e lapok tisztelt olvasóit. Nálunk 1889-ik évben vette kezdetét az első borvásár s ez évben a négy vásárra érkezett 51 hajó melyen mintegy 20—26 ezer hektoliter bor hozatott, melyből csak az állam 80—86 ezer forint fogyasztási adót vett be. 1890-ben 29 hajó. mintegy 10 —12 ezer hektoliter bort hozott, 1891-ben, mikor Tolna, Baranya megyék nagy részét a jég elverte s a peronoszpora is mint ismeretlen penészgomba ez évben lépett fel először a mi ellen sok vidék nem tudott védekezni már csak 16 hajó jött s csak mintegy 6 ezer hektoliter bort hozott. 1892-ben vagyis a múlt évben már emel- kedér mutatkozott, ekkor 24 hajó érkezett mint- egy 10—12 ezer hektoliter borral; de hozatott ezeken kivül minden vásárra vasutakon is, ba- latonvidéki Tata és Neszmely tájakról is, valamint a budapesti helybeli kereskedők is nem egyszer kisérlették meg a vásárt boraikkal s nem is eredménytelenül. E vásárok tartania alatt pezsgő élet keletkezett a duna jobbparton is. a közeli szállodákban éjjeli vendégek voltak, vendéglők, korcsmák kávéházak, trafikok, de sőt a piacz is igen megérezte, hogy körülötte élénkebb élet pezseg, fuvarosaink közül egynéhányan egy-egy vásáron 3—4 száz forintot is kerestek míg a napszámos nép tisztességes napi bért. S ha e vásár esetleg a hivatalos nyomás következtében tőlünk elvitetnék — ez a szerény egy évben csak négyszer két-két hétig tartatni szokott kereskedelmünk is — nagy kárt okozna a budai közönségnek. Azért én annak minden áron való megakadályozását tartanám szükségesnek. S hogy ez megakadályozható legyen első sorban szükséges volna a borvásár állandósítása és pedig akár a jelenlegi helyén (ha a hid építése akadályul nem szolgál) akár a rudasfürdőn alól még ki nem épített partrészen akár a Pálfy- téren is, de mindenütt födött helyen, hogy az eladó és vevő közönség az idő viszontagságainak valamint a hozott áruk is ne legyenek kitéve mint eddig volt; erre alkalmasnak találnám faoszlopokon nyugvó kátrányos tetőt, mi alig néhány száz forintba kerülne a fővárosnak. Honosítsunk kareskedelmet a budai oldalon is s ha ez természetesen nem fejlődik mesterségesen is segítsük elő mint azt az állam Fiúméval tette, mert ha nem, elhalasztjuk az alkalmat s majd évtizedek kellenek mig arra újabb alkalom kínálkozik. A legelső évben az állam 80—86 ezer forint jövedelmet vett be fogyasztási adó czimen a borvásáron a vásár csökkenésével természetesen kevesebbet. Könnyen ki lehet számítani hogy a borhozatal csökkenésével a bevétel is csökkene. Ez a veszteség-e vagy más körülmény- eP de valami arra indította az állami közegeket, hogy a borvásáruak a budai duna- parton való tartása ellen úgy személyesen, mint hatalmuk egész súlyával agitáljanak s ezt any- nyira vitték, hogy azt végleg megsemmisíteni akarták — mely fellépésök ellen a közgyűlésen interpellátió is tétetett. — Eleinte azt állitot- ták fel elvül, hogy a hajókból bort kirakni nem szabad, ha valaki ekkor mégis mintaképpen egy hordót kitenni akart, azért megbüntették később meg azt is kívánták, hogy a bort mind ki kell rakni akkor meg ha valamelyik kereskedőnek finomabb s drágább bora volt s ha a forró melegség vagy a nagy hideg ellen megvédeni akarta s azt a hajóban szerette volna visszatartani ezért mértek rá a büntetést, ha több hajó érkezett egyszerre s a kirakást elkezdték addig mig valamennyi kész nem volt a kirakással a vásártartást nem engedték meg, úgy hogy a naptári vásár megkezdése után 4 — 5 napig kellett varniok, hogy vásárt tarthassanak,ha pedig a vásár végnapja, szombat este 6 órakor elérkezett, a megmaradt borokat egy óra alatt be kellett a hajókba rakni, mert máskülömben megbüntették őket. Jégzajlás vagy más elemi csapások miatt az árusok többször folyamodtak a vásár meghosszabbításáért s azt ha arra kellő indok volt, meg is kapták. Egy alkalommal az engedélyt már szombaton nem lehetett kézbesíteni, az adófőnök telephonon értesült ugyan hogy a vásár meg lett hosszabitva, nem használt a felek könyörgése. Más Írás pedig mi az adótárnoknak imponálhatott volna nem volt, tehát beszüntette a vásárt. Azzal a közönséggel, mely az állam adóalapjához évenként ötven-százezer forinttal járul ily inhumánusan bánni még sem volna szabad, de nem helyes a kereskedelmet sem megölni, mert abból ezer és ezer ember táplálkozik. A legközelebbi borvásár e hó 12-én kezdődik s tart két hétig, ezt specziálitásánál fogva is érdemes megtekinteni, látni lehet a mi fővárosi embernek ínycsiklandozó, hogyan főzik a hal paprikást, sütik a száraz halat. A dunajobbparti vagyis jobban mondva budai kereskedelem előmozdításának legelső és alapfeltétele, mi sürgősen megoldandó volna, első sorban a Szarvastérről a Dunához legközelebb levezető Apród utczával szemben kocsilejáró építése. A kelenföldi vasúti állomástól a Sárosfürdőig egy szárnyvonal vagy esetleg lóvonat vagy villamos vasút létesítése a Dunán érkező áruk elfuvarozására s egyúttal személy- szállításra is, a budai partrészek olcsóbb bérbeadása, a partmenti házaknak újraépítése alkalmával alól jó száraz raktárak építése stb. hogy a gabonakereskedőknek esetleges árhanyatlás vagy előre nem látott okok következtében gabonáikat távol a parttól ne kelljen messze drága raktárakba vitetni. Ha e csekélynek látszó de fontos tényezők közös erővel megvalósíttatnak ekkor Budán a kereskedelem erős lendületet nyerne. Birtokváltozások Budapest fő- és székváros Dunajobbpartján az utóbbi hét folyamán : 1. Az óbudai 395. sz. tjkvben 389/ b. hrszám alatt fogház Sturz szül. Klempa Teréz- ről Boschán Márk és neje szül. Húsz Eleonórára 5000 frt vételárban; 2. a budai 1061. és 5135. számú tjköny- vekben foglalt 7912. és 4851. hrszámu ingatlanok fele részei Mayer Mónié szül. Ebert Te- rézről Ligeti Józsefre öröklés jogezimén ; 3. a budai 8399. számú tjkvben foglalt 10116. hrszámu ingatlan Huber Józsefről Wenczl Mátyásra 240 frt vételárban.
