Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-05 / 9. szám
Budapest 1803. (3.) BUDA és VIDÉKÉ Márczius 5. veikről nem tudunk semmit, lehet hogy csak czé- gér festők voltak, lehet azonban az is hogy műveik padláson, kamrában sötét folyóson függnek eldugva olyan családok birtokában, kik tőlük származnak. Neveik' t azért közlöm, mert remélem, hogy ezen az utón talán több kép kerül elő lomtárból s igy jobban fogjuk ismerhetni a festő művészet multszázadbeli állapotát Budán. Amrubra Jeromos, Amon József, Arzt János és Károly, Eri Ferencz, Golcz Ignácz, Krana- wetter József, kinek felesége Wittman Tamás budai polgár özvegye volt. Stettner alias Gstettner született Kronawetter Teréz festőnő 1758-ban halt meg a várban. Kristóf Márton erdélyi születésű budai polgári festő, Mayer Antalné született Csermák Rozina, ki O-Buda mellett kis Czelben esküdött meg férjével 1787-ben. Mertz János Falkoner Ferencz veje a Vízivárosban. Obershauser János, Possinger Farkas Henrik, Schuler Frigyes, ki Falkoner Polikarpus özvegyét vette volt feleségül, Stettner (Gstettner) Sebestyén 1736-ban lett budai polgárrá, Wiltzl Mátyás, Vogl Gerő u-Budán fia György a várban lakott és Landtrachtinger János. Gáspár. Az idegenek forgalma. Nemsokára elkövetkezik az az idő, mikor Buda és vidéke más képet nyer. Megérezzük egy kissé az idegenek forgalmát, megnépesülnek a nyaralók; mert ma már nem csak a budai hegyekben, de a vidéken is emelkedett a nyaralók száma. Albertfalva, Bia, Budafok. Budakesz, Budaörs, Jenő, Kis-Tétény, Nagy-Tétény, Páty, Perbál, Telki, Tinynye, Torbágy. Tök, Török- Baúnt, Zsámbék, Békásmegyer, O-Buda, Buda, Kalász. Csobánka, Duna-Bogdány, Hidegkút, Nagy-Kovácsi, Pilis-Csaba, Pilis-Szántó, Leányfalu, Pócs-Megyer P o m á z, Szent-Eudre, Solymár, Szent-Iván, Üzbég, Tahi Tóthfalu, Üröm Visegrád, Vörös zár, Pilis Szent-László stb., mind mind a legszebb vidéken kínálkoznak a nyaralók rendelkezésére. A turista-egyesületnek nagy érdeme az, hogy ennek a vidéknek szépségeit felkeresi, tagjainak és a résztvevő vendégeknek bemutatja. De még ez nem elég a hatóságok kölcsönös érdekszövetkezése, — a hogy ezt Földváry Mihály Pest megye alispánja tervezi — (mint lapunkban jeleztük) mozdíthatja elő csak a valódi idegen forgalmat. A községi elöljáróságok buzgó közreműködése nélkül nem történhetik itt nagy doiog és csak távozunk az igazi eredményektől, nem hogy hozzájutnánk. Legyenek először is tisztességes számú lakható egészséges nyaralók, megfelelő élelmezés és ellátás, jó utak és jó forgalom. D legtöbb község daczára, hogy a filok- szera tönkre tette, vagyonos lakosait elszegényítette még mindig csak magára bízza a dolgot és nem tapasztaljuk a kellő energiát. Valósággal törvényre vagy törvényhatósági szabályrendeletre volna itt szükség, mert tétlenül csak nem nézhetjük a lakosoknak e másokra nézve is, de saját magokat veszélyesen érintő közönyét. Ki van adva a jelszó és derekasan is hozzá fogtak a munkához, az ország legmesszebb vidékén nyaralótelepek szervezéséhez. Ott van a nemzeti park eszméje, mit a Tátrában gróf Csáky Gyula szepesi főispán valósit, mely emelni van hivatva a Tátrát és lakosságát s a minek ereje bizonyos központi igazgatás és a tervek egyöntetű végrehajtásában rejlik. Nem e. lehetne az intéző és már is kezdeményező köröknek egy ilyen Buda és vidéke parkját létesíteni. A főváros és a megye kezébe veheti az ügyet és mint már megírtuk, tegye egyöntetűvé a nyaralási viszonyok reformját. A mint lesz miért kirándulni, egy kis jó ellátást kap a közönség leszsz elegendő idegen forgalom. Nézzük csak a már sokszor idézett Svaj- ezot itt a legutolsó kis községben is találunk angolokra, oroszokra, amerikaiakra és magyarokra. Ez az idegenek forgalma, de parkszövet ke z é s nélkül ez nem lehet Kisértsük meg. Sz . . . F. Jobbparti vigadó. Vége van a farsangnak. A Buda és Vidéke nem hódolt annak az általános szokásnak, melynek majdnem minden lap rabja t. i., hogy a farsangot tárczában, czikkben vagy a különfélék rovatában el búcsúztatta volna. Mi a rovatokban is alig vehetjük észre, hogy elmúlt a farsang és hamvazó szerdával beköszöntött a böjt, mert bizony mulatság ma is van elég a miről a lap tudósítói beszámolnak. Elmondhatta volna lapunk a franczia iró cynikus megjegyzését a bálról, hogy az nem egyéb, mint egy nemzet gazdagsága rongyokbau foszlányokban kifejezve. De mi nem mehetünk, nem megyünk idáig, mert mi nem Ítélhetjük el a bált, a mulatságokat, mert mi belátjuk azt, hogy nem csak az igazolja a bálok, tánezmu- latságok jogosultságát, hogy a mulatság egyik nemzeti jellemvonásunk, hanem a társadalmi feladat is. Mi egy bálnak a lényege ? . . . Először is az érintkezés, a kedély ápolása, a társalgási képesség fejlesztése, a modor iskolája stb. stb. E mellett a bálok a humanizmusnak is szolgálnak, mert a legtöbb bált jótékony czélra rendezik. Az emberiség csak addig állhat fel, mig emberszeretet leszsz, mert ez az alapja az emberiség létezésének. Emberszeretet nélkül nem képzelhető a világ és bármily sivár is ma az emberek jó érzése azért még is meg vannak gyökerei, mit ápolni kell. A báloknak bizonyos tekintetben közgazdasági jelentősége van, mert az ipar fejlesztését is elősegítik. A közéletet éberen tartják élesztik és az embereket közelebb hozzák egymáshoz. Beszéljen más a bálok árnyoldaláról, mi átengedjük a bálok elitélését másoknak, mi azok közművelődési, közgazdasági és közjótékonysági hivatását elismerjük. Bálokról elmélkedve el nem hallgathatjuk azt, hogy Budán bár az elmúlt farsangban elég bál volt, a báloknak nincs igazi helyisége. Tehát elérkeztünk ismét egy pontra, mely a mai kérdéseink között egyik tengeri kigyó és ez a budai vigadó kérdése. Régen, nagyon régen beszélnek már arról, hogy a főváros gondoskodni fog mielőbb arról, hogy Budán a körülményeknek, igényeknek és viszonyoknak megfelelő vigadó épüljön. Csakhogy az már a kis kátéban megvagyon írva, hogy magától még egy gunyhó sem épülhet fel, hát még egy budai vigadó ? Ezt a kérdést tanulmány tárgyává kell tenni, mert először is az a fontos, hogy h o 1 legyen? A budai vigadónak olyan heiyen kell épülni, a hol egy impozáns épület kitűnhet és czéiszerüen épülhet. A Il-ik kerületben van ma is az egyetlen bálnak alkalmas terem s ez a Fáczán, hol legalább huszonöt bál volt az idén. A III-ik kerület Ü-Budáról nem beszélve a Császár fürdőt használja. Ebből a körülményből az tűnik ki, hogy a mulatságok góczpontja — a mi a nagyobb bálokat illeti — a Il-ik kerület. A legnagyobb élite bálja Budának a the dansant a várban a várszínházban székel. A bálok statisztikája a Il-ik kerület javára döntené el a mérleget. A Duna parton mindenesetre szépen venné ki magát egy stylszerü vigadó, melynek felépítése tekintve az idei budai farsangot elodázhatatlan szükség. Kaszap Béla. Budáról. Irta : Királyfalvi Gr. A mily mértékben enyészett ős Budavárának dicsősége, ép úgy elmúlt a hajdan hírneves, vagyonos budai polgárság befolyásos előkelősége, gazdasága ! És itt azt kérdjük miért van az igy ? Azért mert a fő- és székváros jobb oldali része meg van bénítva haladásában; fejlődésében nem csak hogy az európai kultur városokkal nem tarthat lépést, de mostoha gyermeke lévén a fő- és székvárosnak, rohamosan hanyatlik, mert mig a pesti rész modernizálására száz és száz milliókat tud és akar elkölteni, addig a budai rész a modernizálás tekintetében egy árva krajezárban sem részesül. Vagy talán a jó budaiak nem fizetnek adót és nem járulnak a főváros költségeihez ép oly mérvben s oly arányban mint a pestiek ? Oh igen! A különbség csak az, hogy mig azok egy-egy ablaktalan piczi helyiségért 2—300 forint bért kapnak, addig Budán egész nagy házat lehet ugyanannyi összegért kibérelni; mig amott aszfalt és faburkolat díszítik az ut- czát, addig itt még a főutezák kikövezve sincsenek ! És nem a legmélyrehatóbb érzéketlenség és indolenciára vall-e az, hogy a természet által párját ritkító, szép, üde, egészséges fekvés és gyógyvizeiben kincsekkel pazarul megáldott budai oldal áldástalan kietlenségben fekszik kimagasló befásitlan kopár hegyeivel előttünk és meglévén mindenkép gátolva a lábai alatt elterülő aranybányák kiaknázásában, más czélra hivatott kültelkein zabot vet és burgonyát ültet, a helyett, hogy az mint megbecsülhetetlen hátterét a világhírű gyógyforrásoknak a világ forgalomnak átadná. Nem csak helyi, de nemzetgazdasági szempontból is kimondhatatlanul káros ez az alig elképzelhető elmaradottság. Hány ezer és ezer ember keres a külföldi fürdőkben és hegyek közt üdülést, egészséget nemcsak a főváros hanem az egész országból. Egy fürdő statisztikus 40 millió forintra teszi a magyarok által az idegen fürdő és üdülő helyeken elköltött pénzt, mert hiszen fürdőzni, üdülni, nyaralni most már nemcsak divat, hanem az életküzdelmek hullámverésében kimerült idegek megedzése, fel- frissítésére immár olodázhatlan szükség. Hát nincs elég fürdő Budán ! ? kiáltanak fel erre az ósdi vaskalaposok. Ott van : a Sáros, Rudas, Király, Császár és a Szent-Lukács-ftirdő ! Eltagadhatlan, hogy ezek bizony mint itt vannak, de oly állapot, oly kietlen környezet, oly por sáríészek és oly pokoli zaj, dübörgés gőzmalmok, tégla és más gyárak közepette, mely nem hogy a beteget egészségessé, de az egészségest is beteggé teszi. Meglehet, hogy évszázadok előtt, a török hódoltság idejében megfelelt ez az állapot a török ízlésnek, de azt állítani, hegy a mai kor kényelméhez szokott vendég igényeit kielégítse, azt még egy városi vagy közegészségügyi tanácsos képzclőoéséről sem teszük fel. Vegyük csak szemügyre a Császár és Lukácsfürdők forrását képező azt a bűzös pocsolyát. mely azok közvetlen-közeiében a főutezán elterül. Éz az undorító piszkos tó, düledező ronda omlatag kerítésével, mely minden piszoknak egyszersmind rakhelyül szolgál, tövisek és kórókkal benőtt sziklás oldalával, igazi ázsiai képet nyújt, melyre méltó büszkeséggel tekinthet a fő- és sékváros képviselő testületé. Pedig ott van ennek a két fürdőnek a legszebb háttere: a Rózsadomb és a József- hegy, tiszta levegője és páratlan kilátásával. Igen is ott van, de ember legyen, a ki a szédítő vízmosások, járhatlan utak, kövek, tüskék közepette csak néhány száz lépésnyire is oda felhatolhassen. Ott van a Sáros és Rudas-fürdő, szemetes Dunapart és hőt árasztó sziklatömbök közé szorítva elrettentő példájául minden beteg vagy szórakozást kereső vendégnek. Pedig ezeknek is gyönyörű hátterök van: a Szent Gellért-hegy. Ezenkívül ott van a Császárfürdő mellett elterülő hosszú lankás oldal a Rózsadombbal, mint végponttal. — Ez mintegy teremtve lenni látszik arra,, hogy árnyas fák között épült kis nyaralói és fenyvesékkel kiültetett dombjai hegyi tiszta levegője s csendjével a fürdőket használó betegek és az üdülést kereső családok és idegeneknek kedvencz tartózkodási helyül szolgáljon. Éhez persze mindenek előtt árnyas nyaralók, teny- vesek és főkép modern közlekedési eszközök kivántaínának ; melyeknek azonban egytől-egyig teljes hiányában tündöklünk, Ezek helyett a nap perzselő hevének kitett tövises bozóttal benőtt kopár hegyek, járhatatlan meredélyek és a leg- primitiv közlekedést is teljesen nélkülöző s a város terjedését gátló temetőkkel szegélyezett
