Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-19 / 7. szám
Budapest 1893. (5.) BUDA és VIDÉKÉ Február 19. — ne ártson többet, mint a mennyit a hírlapirodalom terén aratott ilynemű „sikerek“ által használ. Budapest, 1893. február 15. Schinabeck Engelbert főv. vezetö-tanitó, az O-Budai Dalkoszorú ez időszerinti alelnöke. A jó tojás. Irta : Takács István vásárfelügyelő. Piaczon vásárló közönségünktől sokszor hallottam, hogy egykor s máskor mennyi rossz tojást vett a piaczon, pedig látják, hogy vizsgálják a tojásokat, s mégis akad árusító, ki a közönséget több alkalommal a szigorú vizsgálat daczára is rossz tojással csalja meg. Mi lehet ennek az oka ? Lehetne-e azon segíteni, hogy ilyesmi ne történjék ? Vagy ha történik is, az minél ritkábban fordulhasson elő, kik azok, kik a rossz tojást árulják? van-e valami felismerhető jellegük? mivel lehet a jó tojást a rossztól könnyen felismerni. Ez nagy baj, hogy igy van és ezt a közönség indolentiójának kell betudni. Ezen nem lehet máskép segíteni, minthogy a közönségnek megmagyarázzuk, milyen a jó tojás, hogyan lehet azt minél könnyebben felismerni, mi által a csalók látva, hogy üzletet nem tudnak csinálni majd önkényt felhagynak a rósz tojás árusításával. Ezen segítendő, megkísérlem leírni, hogy milyen a jó tojás s hogyan lehet azt felismerni. A jó, friss tojás élénk világos rozsaszinit, belseje kevés rázásnál nem mozdul meg. Talán tapasztalták azt, ha összeszoritott kezük újain nap- vagy lámpafénynél keresztül néztek milyen élénk világos rózsaszínt láttak. Ilyen rózsás élénk szintinek kell a jó tojásnak is lenni s ezt ha jól szemügyre veszsziik meglátjuk még minek előtte a kezünkbe vettük volna is, mert az egészséges belső a tojás vékony külzetén könnyen átlátszóvá lesz — ide nem számíthatjuk a fajtyukok által tojni szoKott színes tojásokat — mig a rossz tojás halvány, szederjes, ólomszürkés, üveges szilibe játszik. A szederjes, ólomszürkés vagy üvegszürkés tojás vásárlásától már nagyon óvakodni kell, nem mondom, hogy mindenkor rósz lehet az ilyen tojás de már gyanús s mihelyt gyanús annak a vásárlásától már nagyon óvakodni kell. Elmondom miért. A tojás a rendes elénk, rózsás színét elveszti, ha sokáig egy helybe tartogatják vagy ha normális hőfokon felüli melegbe néhány napig fekszik, ez által a fehérnye a kéreg alatt összehuzódik, beszárad s gyenge rázás által könnyen mozgásba jön. Ilyen tojást a tavasz- szal s ősszel hoznak sokat a piaczra. Tavasszal azért, mert a gazdasszonyok által a kotlós tyúkok alá elrakott tojások tán a gondatlan kezelés által vagy más egyébb körülmények miatt nem váltak fiasokká, miknek egy része tán még megromolva sincs, de azért a tyúkok alól ki kell szedni. Nagy mennyiségüknél fogva egy-egy kis családba a sok félig megromlott tojást egyszerre elhasználni sem 1 tudják, de egyik vagy másik helyen, ha elhasználni tudnák is, kárt is tennének vele, mert a Jancsinak vagy Zsuzsinak kik iskolába járnak, nem tudnának mit adni a min griflit meg irkát vagy nem tudom mi mindenféle házi szükségletetet vegyenek a görbe vagy füligláb boltosnál. Ezeknek a falusi botosoknak a lelkiismeretük megengedi, hogy a szomszédasszony rósz tojása holmi értéktelen tárgyakért hozzávándoroljon, hisz a jókat is ő szokta megvenni, neki egyedüli elve az, hogy a hozzá vett tárgy minél több, az érte adott valami pedig minél kevesebb legyen, tehát ez összeszedi a faluba a tojást még akkor is, ha már a csirke ki akarna belőle bújni, hisz az a városi szakácsnő ki majd azt megtalálja venni, annál többet nyer, mert nehánv krajczárért tojást is, meg csirkét is kap. Oszszel pedig azért gyakori a rossz tojás, mert nyáron dolog idő lévén, a nénémasszony, vagy Sári húgom nem ért rá azr összeszedegetett tojásokat a piaczon értékesíteni vagy most tán a nyár folyamán ára sem volt, olcsó pénzen pedig a gazdaasszonynak ezt az egyedüli keresetforrását csak nem lehet ily könnyen elvesztegetni, tehát meg kellett tartogatni arra az időre mikor jó ára van, mert hát kell az ünnepekre egy-egy uj ruha, ezt pedig másból nem lehet pótolni, mint a tojás árából. Az ilyen takargatott tojások rendesen rosszak szoktak lenni, tudja is ezt az eladó, de együgyű redős arcza bizalmat ‘kelt a városi vevőnél, hisz ez az öreg jó anyóka csak nem csalja meg őket, de meg bizony, még pedig mint látszik elég alaposan azért vigyázni kell az ilyen tojás árusokra is. A soká takargatott tojások foltosak, s ha nem is egészen rosszak, de dohosak szoktak lenni. A Duna baloldalán több kiviteli tojás nagy- kereskedő van, kol az érkezett tojást naponként számos napszámos válogatja azért, hogy a külföldre szállítandó tojások közé rossz ne keveredjék. Ezen a helyeken az igy kiválasztott tojást aztán olcsó pénzen tóthfalusi, rákospalotai, soroksári s más vidéki származású, de buda- pesten tartózkodó asszonyok s leányok összeszedik s a hátukon kosarakba házhoz hordva, vagy a piaczok közelében az utczák sarkán meg-megálva, ez a piaczokon is járva-kelve olcsón kinálgatják az arra elhaladó asszonyoknak s cselédeknek, kik megörülnek annak, hogy most milyen olcsón vásároltak, de örömük nem soká tart, mert hazamenve veszik csak észre, hogy a mit oly olcsón vettek mind rossz volt. Ezeket a vásárfelügyelők s biztosok hiába üldözik, a piaczokról eltiltani nem tudják, mert a piaczot csak délfelé keresik fel s ekkor is csak olyan helyeket keresnek fel, hogyha egy gyanús arczot észre vesznek azonnal könnyen elillanhassanak az ilyen árusoktól tehát óvakodjon minden vevő, mert ezek rendesen rossz tojást árulnak, tehát csalók. Tisztelt olvasóinknak még egy tojásról akarok valamit elmondani, ez a meszes tojás. Habár ez nem is oly nagy csalásnak látszik, de tán nem lesz érdektelen, hogyan lehet a jó friss tojást a meszes tojástól megkülönböztetni. A meszes tojás felülete ritkán lukacsos, a mész a pólusokat kitölti miáltal az egyelővé válik, ha azonban a mész lerakódás a tojás felületén oly sok, hogy azt kőporral reszel övei s más érdes tárgyal súrolják le, az ilyen lesurolt tojás a csalódásig hasonlít a friss tojáshoz, ezzel tehát szintén a vásárló közönség csalódik. Ezt azonban úgy lehet könnyen megismerni, ha két tojást a jobb kezünkbe teszünk s azokat egymáshoz dörzsöljük, ha érdes fapados a felületük bízvást állíthatjuk, hogy az meszes, a tojás felülete sima a dörzsölés alkalmával nem tapad a kézbe, könnyen lehet egymás mellett forgatni. Farsang. * Vasutasok mulatsága. A déli vasút tisztikara f. hó 13-án a „Politikus Greiszier“ czimü vendéglő helyiségeiben tombola és táncz- czal egybekötött fényes társas estélyt rendezett. A mulatságon annyi szép asszony és leány jelent meg, hogy a csinosan és ízlésesen díszített tánczterem alig volt képes hefogadni a vendégek seregét. E helyiségben az egész eddigi farsang alatt nem tánczoltak talán annyit és oly fesztelen jó kedvvel, mint ezen az estélyen, hja meglátszott rajta, hogy vasutasok ren d e z t é k. Előkelő és ízléses volt. mint eddig minden évben. A társas éstélyen Weiss Dávid, Kleeblatt Nándor főfelügyelő és Pállanék Ferencz felügyelőn és Újlaki Hirschler Henrik alsó domborai birtokoson kívül a hivatalnokok csaknem, teljes számmal jelentek meg. Az est sikerét feltét- enill az előnyösen ismert állomás főnők Bur- sics Antal urnák köszönhető, ki nem kiméivé fáradságot, minden lehetőt megtett, hogy pá- ratlaná tegye az estélyt és hogy a megjelent szép közönséget a legvidámabb hangulatban tartsa. Hozzájárult még egy jól sikerült tombola, mely Oberhuber Jenő és Paduch Gyula fáradozásainak köszönhető. A tánczterem csodálatos Ízléssel volt díszítve, különféle a vasúti szolgálatban használt jelzési eszközök és a terem egyik oldalán felállított mozdony vázlat a három piros jelző lámpával valóságos vasúti poezis volt. Dornin- ger Hugó mérnök vezetése alatt készült eme munkák valóban mesterükre vallanak. Karneval horczegnák is' csak legfeljebb az a panasza ! lehet, hogy a terem szűk volta okozott itt-ott torlódásokat és bizony néha küzdelmet kellett | vívni egy talpalatnyi helyért, de azért komolyabb „összeütközés“ még sem fordult elő. Gürsch vendéglős is kitett magáért. Szünórakor a tombola-játék alatt a hangulat tetőpontját érte. A kisorsolt tárgyak között voltak olyanok is melyek komikus voltuknál fogva valóságos nevetési görcsöket idéztek elő. A hivatalos és nem hivatalos felköszöntőkben sem volt hiány. Különösen említésre méltó Piilitz Gyula helyettes állomás főnök rögtönzött felköszöntője, melyben köszönetét mond Weiss és Kleeblatt főfelügyelő és Pal- lauch felügyelő uraknaknak és nejeiknek, hogy üzives megjelenésükkel mennyire emelték az est erkölcsi sikerét és kéri őket, hogy jövőre is tartsák fenn eme baráti viszonyt hivatalnokaikkal szemhen mert csakis ily kedves és jóaka- ratu támogatással lehet igazi és egészséges testületi szellemet teremteni. Az egy begy ült szép számú vendégeknek is hálával adózik és végre üríti poharát az összes jelenlevők egészségére. Az első négyest 40 pár tánczolta. Jelen voltak a következő hölgyek: Asszonyok: Özv. Ánger Lajosné, Bur- sics Antalné, Bányai Fitlöp drné, Breuer Mórné, Bittner Alajosné, Dorninger Hugóné, Geröly Józsefné (Siófok), özv. Hoffmann Ágostonná, Jakob Gusztávné, Károlyfi Imréné, Komlosssy Lajosné, Kotzig Antalné (Siófok), Kovács Alajosné, Kovács Józsefné, Kremsir Aladárné, Mesz- lényi Boldizsárné, Neumann Nándorné, Ober- Huber Jenőné, Pállánek Ferenczné, Pilisy Istvánná, Pilltz Gyuláné, Prosz Rudolfné, Kis- kamoni Szallay Gézáné, Schlosser Nándorné, Sckalnitzky Henrik drné, Salgó Henrikné, Tomásko Frigyesné, Weiss Dávidné. Leányok : Bányai Jolán, Dorninger Anna, Engel Róza és Ernesztin, Hoffmann Berta, Hübner Fánni, Kovács Róza, Neumann Róza, Nitscl Anna, Oberhuber Lenke, Schnetzler Józsa és Jrma, Schröder Ilka, Spady Gizella, Szekeres Erzsiké (Kanizsa), Schwartz Janka (Sz.-Fehérvár), Tomásko Ilona, Wawák Teréz, Weber Octavia, Szálé Vilma, Tomicic Zseni. m. * Az újlaki magyar asztaltársaság e hó 11-én a császárfürdő termeiben táncz- mulatságot tartott. Az estély mely kivált az újlakiaknak kedvelt találkozója, ez alkalommal is a legjobban sikerült s czimerekkel, lobogókkal és szőnyegekkel gazdagon feldíszített terem, daczára az esős időnek, alig bírta magába fogadni a vendégek seregét. A négyest 80 pár tánozolta. A szép siker Kugler István és Göőz József dr. érdeme. A szép jövedelmet a szegény gyermekek felruházására és segélyezésére fordítják. Csak a közönség óhajának vagyunk kifejezői, midőn az estély jó nevének biztosítása végett szigorúbb mértéket ajánlunk az intézőknek. Az estély budai mulatságokat általában dicsérő fesztelen hangulatban folyt le, mely reggelig fártotta együtt a jelenvoltakat: Kor- nay Etelka, Nieda Irén, Róka Ilona, Markovics Kati, Oderoczky Józsa, Kopp Laura, Egh Anna, Kékessy Irma, Rolne Róza, Kell Regina, Bel- lovits Józsa, Schianger Paula, Hohlschein Laura, Holzspach Olga, Schubert Olga, Singer Zseni, Weiszberg Ernesztin, Kohn nővérek, Kohn Riza, Schmiedeg Friduska, Go’dstein Jolán, Pinkay Gizella, Güttler Lina, Silberer Irma, Schneider Jetti és Zsani, Mitlen Anna és Paula, Kohu Vilma, Drexler Kati, Winter Róza, Friedrich Teréz, Wohlschein Róza, Maletiner Czili, Hischekker Tilda, Weiszberg Róza. Asszonyok: Göőz Józsefné, özv. Kornay Antalné, Nieda Nándorné, Benedek Sándorné, Kugler Józsefné, Oderszkyné, Ranzató Istvánné, Czajlik Lajosné, Grawatch Rezsőné, Ispán Jánosné, özv. Höchel Béláné, Lenarduzzi Jánosné, Ritzlerné, Holzspach Andrásné, Holtzspacher Miksáné, Mandel Lipótné, Schubert Fdéné, Schubert Sándorné, Krausz Jakabné, Sellesinger Ignáczné, Richter Henrikné, Hein Jenőné, Jarmer Ignáczné, Wimmer Mártonné, Stresatich Jánosné, Schmiedeg Vilmosné, Wolkenstein Hermanné. Schmatt Edené, Güttler Vinczené, Ssabolcsi Samuunné. Grösstenberger Istváoné, Fehr Albertné. Bäcker Jakabné, Bacher Jakabné, Hegedűs Árminné, Khon Mórné stb. J.— * A Budapest, II. kér. Népkönyvtár-Egyesületnek márczius 4-én tartandó hangversenye és tánczmulatsága elé élénk érdek
