Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-12 / 6. szám
/ Budapest 1893. (%.) közügyektől, a vá1 asztalak emelésének kedvelése. A milyen gyorsan támadnak itt reform-ötletek. a legtöbb esetben épen olyan hamar alusznak el. A török járom megszűnt, de Abdurahman basánál súlyosabban üli nyakunkon a közöny. Buda anyagi és szellemi tőkéjét átviszi Pestre. A legspeciálisabb pesti dolognak könynyebb híveket toborzani. mint fontos budai érdekeknek. Nem azért beszéljük mi ezeket, mintha a fővárosnak egyesülése ellen akarnánk izgatni. Ezt a vádat egyszer s mindenkorra visszautasítjuk, mi azt akarjuk, hogy Buda ne maradjon el Pesttől. Minden virágozzék úgy mint ott, legyen olyan élénk mint ott. Sokat lehetne erről beszélni. Hiszen még azok a virágzó vállalatok, melyek Budáról sok hasznot visznek át Pestre sem tesznek Budáért semmit. Ezeknek is az az elve, hogy Budának minden jó. A pesti ember Budát csak provincziának tekinti és ide legfelebb kirándul, ügyes bajos dolgait végezni jön. A Duna másik partján lakó villatulajdonosaink csak keresztül hajtanak Budán, de nem vesznek részt annak közügyeiben, közérdekeit nem emelik, ha csak ez nem a maguk érdeke. A budai közjótékonyság működésében ritkán találkozunk ezekkel a villa tulajdonos urakkal, legfeljebb politikai esetekben. Ha az ut, mely villáikhoz vezet elég jó, úgy nem ébred fel bennök a budai közszellem. Ezeket is bele kell vonni a budai életbe. Vegyüljenek bele a társadalomba és segítsenek emelni Budát, hiszen Buda és vidékének emelkedésével saját értékük is növekedik . . . A közszellem igy gyakorolhat befolyást, a közszellemből igy születhetnek hető, hogy Keleten nincs bukott nő, nincs törvénytelen gyermek, nincs gyermek-gyilkos nő, kitett gyermek, nincs prostitutio s annak gyászos következményei. Naplemente után az utczák csöndesek, mert mindenki családja körébe tért, melyet mindenek fölött szeret, a családi életnek előttük annyi varázsa van, hogy nem is gondolnak más szórakozásra. De Amicis ki a polygamiáról mint olyanról igen helyesen elitélőleg szól, az asszonyokra vonatkozva azt mondja, hogy azokkal rendesen tisztelettel és lovagias illemmel bánnak, egy ember sem merné kezét asszonyra emelni s a legvadabb rendőr sem merné érinteni még a leglánnásahb asszonyt is. A férj ceremoniosus illemmel bánik feleségével, az anya pedig különös cultusnak tárgya stb. Ba a rabszolgaságot halljuk említeni, önkéntelen arra a rabszolgaságra gondolunk, melynek oly fölháboritó képét festette Tamás bátya kunyhójának Írója, mert kevesen tudjuk, hogy milyen nagy különbség van a keresztények volt rabszolgáinak állapota és a mohamedanusokéi között. Kelet rabszolgáinak állapota sokkal irigylésre méltóbb, mint a mi cselédeinké, ezeket a család tagjainak tekintik, nem ritka eset, hogy egy rabszolga beleházasodik abba a családba, melyet szolgál, előlük nincs elzárva a legmagasabb hivatalokba vezető üt sem. A rabszolgaság fogalmában semmi megalázó nincs keleten ott a rabszolgát sokkal jobban szereti és kíméli gazdája, mint nálunk a cselédet. A ki keleten járt s mindent megfigyelt, azt a meggyőződést nyerte bizonyára, hogy az európaiak inkább lármás, mint ünzéstelen reclaB II D A és VIDÉKE tervek Buda emelésére és csak igy vihetők e tervek keresztül . . . Erdélyi Gynla. A Naphegy fejlődése. Irta : Willinger Ferenoz. Budapest fő- és székvárosának legregényesebb és általánosan elismert legegészségesebb részében, a Krisztinavárosnak úgyszólván közepén, alig pár lépésnyire a piacztól, templomtól, színkörtől, elemi és zárda-iskolától, a magyar királyi palotával szemben egyforma magaslatot képez a természeti szépségekben bővelkedő Naphegy, mely daczára közelségének, előnyös és szép fekvésének, eddig még oly rendezetlen, hogy bátran a főváros ázsiai részének nevezhető. Ezt a főváros szégyenére váló rendetlenséget megszüntetni kívánták a telektulajdonosok, midőn 1892. február hó 3-án és 10-én tartott közös értekezletük alapján megállapított kérvényüket egy küldöttség Gerlóczy Károly alpolgármester úrnak 6091/92. iktató III. ügyosztály sz. alatt benyújtotta és szives jóindulatú pártfogását is kikérte. Ugyanaz időtájban a budai közügyek terén legtevékenyebb I. kerületi polgári kör is kérelmezte a főv. tanácsnál a naphegy rendezését, mely két kérvényre a 6091/1892. III. 8685/1892, III. sz. határozat hozatott. A tanács elismeri, hogy a Naphegy fejlődésnek indult és a menynyiben tőle függ, a fejlődést készséggel hajlandó előmozdítani, hozzájárul a barak kórház eltávolításához, hozzájárul a Naphegy-utcza egy kis részének szabályozásához, a mészáros-utcza jobb világítása ügyében tervezetet készített és annak szabályozását tárgyalás alá vétette. Végül kifejti, hogy a telektulajdonosok az utakra eső területet ingyen engedjék át, akkor rendezhető lesz. Ez a hosszúra fogalmazott, de vajmi kevés reményt nyújtó tanácsi határozatra az érdekelt tulajdonosok megbízták Adamasky József elnököt és Lányi Ernő tanár, mint jegyzőt kik uj kérvényt nyújtottak be 24.515. igtató, II. ügyosztály sz. alatt, melyben kifejtették a szükséges és múlhatatlan teendőket, melyek nélkül a naphegy nem fejlődhetik soha. Erre az 1892. junius hó 20-án átadott kérvényre, azonban a fővárosi tanács I máig még csak határozatot sem adott, pedig | matioja a rabszolgasag ellen ok nélkül való dolog. Kevesen tudják, hogy Egyp tómban bár minden rabszolga szabaddá lehet, ha a biró előtt egyszerűen kijelenti ebeli szándékát, mégis oly kevesen érvényesítik e jogukat. About, ki a mohamedán világot a suezi csatorna építésének idejében ismerte meg alaposan és Ébers a hírneves egyptologus hasonlóan nyilatkoznak, utóbbi azt mondja, hogy az islam követői rabszolgáinak állapotát kelleme- tesnek kell Ítélni. Charmes még to\ább megy s azt nyilvánítja ki, hogy a rabszolgák állapota oly természetes, oly hasznos s oly szelíd, hogy eltörlése valódi szerencsétlenség lenne. A mikor Afrika belsejének lakói sem fogják eladhatni hadifoglyaikat meg fogják enni, pedig a rabszolgaság jobbnak tűnik föl, mint az anthropophagia különösen ha a megevett álláspontjára helyezkedünk. A kairói nyelvészeti iskola igazgatója pedig azt Írja „ma a rabszolga kénye- kedve szerint élhet háborítatlanul, de kevesen élnek ezzel a szabadalommal, leigáztatás nélkül való szolgaállapotukat jobban szeretik, mint a szabad állapot bizonytalanságát. Az egyptomi rabszolgák conditiója távolról sem szerencsétlen és a legtöbbnél jobb mint az, melyből kikerült. A gazdának mint láttuk rabszolganőtől született gyermeke a törvényes gyermekkel egyenlő jogú s ha atyjának első gyermeke mind azok az előjogok megilletik, melyek rangjával járnak. Nemcsak Egyiptomban van ez igy hanem mindenütt hol az Izlam törvényei szerint éluek Lady Blond azt mondja, hogy az arabok ra1 Február 12. ezt a kérvényt, mely következőleg hangzik megszívlelhetné: 24515/92. iktatószám. II. ügyosztály. Másolat. Tekintetes Fő- és Székvárosi Tanács! A magyar nemzetnek forró óhajtása, hogy a főváros úgy culturális, mint nemzetgazdasági és kereskedelmi, de különösen politikai tekintetben méltó helyet foglaljon el a világvárosok sorában. Most, midőn a főváros egyszersmind a székváros czimet is kiérdemelte, azon büszke remény tölti el keblünket, hogy talán nem soká fog késni azon idő, mikor fővárosunk nemcsak czimben, hanem egy külön magyar udvartartás és 0 Felsége, kegyelmes királyunknak huzamosabb itt tartózkodása által a valóságban is székvárossá lesz. Midőn azon meggyőződésben vagyunk, hogy e hazának minden hazafias polgára forrón óhajtja azt, hogy fővárosunk 0 Felségének és magas családjának gyakrabban és huzamosabban történő itt tartózkodása által politikailag is a megérdemelt magaslatra emelkedjék, egyszersmind szabadjon hinnünk azt is, hogy a fő- és székváros tek. Tanácsa el nem mulaszt semmit, mi e várva-várt jövőnek előkészítésére s esetleg siettetésére szolgálhat. Erről tanúskodnak azon munkálatok, melyek a királyi palota meg- nagyobbítására s annak díszesebbé tételére már folyamatban vannak. Szerény meggyőződésünk szerint azonban a királyi palotával annak környezete is szoros összefüggésben van s igy a Krisztinavárosnak, mely közvetlenül a várpalota alatt terül el, rendezetlen állapota épen nem méltó Magyarország fő- és székvárosához. E városrész mintegy természesszerüleg hivatva van arra, hogy ne csak egy grófi palotával — a Karácsonyi-félével — dicsekedhessék, hanem benn a főranguaknak egész palotasora emelkedjék s képezze a várpalota méltó környezetét. És hogy ez — minek, előbb-utóbb úgy is meg kell történnie — kellően előkészítessék, czél- szerünek tartanók. hogy a tekintetes fő- és székvárosi tanács már jó eleve, midőn az a sok üres telek és rozzant viskók között sokkal köny- nyebben eszközölhető, kellő gondot és erőt fordítana arra, hogy e városrész megérdemelt szép jövője érdekéből kellőképen szabályoztassék és rendeztessék. Ma még az üres telkek tulajdonosai között igen sokat találhatunk, kik a szükséges útrészeket, ha azok által területük túlságosan meg nem csonkittatnék, ingyen, a legtöbben pedig a legmérsékeltebb áron engednék át a fővárosnak. szolgái inkább elkényeztetett gyermekek mint szolgák. Eszem ágában sincs tagadni, hogy elvben a rabszolgaság elitélendő, de az ember alkotta mesterséges elvek gyönge alkotmányok, melyek nem nagy szerepet játszanak a világ forgásában. A hypokrata európaiak beavatkozása nem egyéb, mint hiábavaló kísérletezés addig, míg a keleti viszonyok teljesen meg nem változnak, a mire pedig nincs egyhamar kilátás, mert a keleti társadalmakat szilárdság jellemzi s a társadalom alapját tevő család évszázadokon keresztül föntartotta állandóságát és főn fogja még sok száz éven át tartani, nem lesz tehát egyéb eredménye a nagy garral kezdett donqui- chottiadnak, mint az, hogy még jobban fognak bennünket keleten gyűlölni, mint ma, űrért tudják, hogy ugyanazok az európai philantropok, kik vérengzés s gyilkolással akarták Sudánban a rabszolga-kereskedést megszüntetni, nem is olyan régen ágyutüzzel kényszeritették a dunaiakat, hogy az opium bevitelét szenvedjék, az ópiumét, mely egy esztendő alatt több embert tesz tönkre, mint a rabszolgaság egv évszáz alatt. „A kelet és nyugat közötti különbség sokkal nagyobb semhogy az egyik szellemének és gondolatmenetének a másiktól való elfogadását remélni lehetne", mondja a keleti viszonyok nagy ismerője, Le Bon A kel üti ember minket nem ért, mi meg őket, e^ az oka, hogy sem társadalmi sem vallási intézményeink keleten nem terjednek abban d mértékben, mint azt mi kívánnánk; a legjobb szándéktól vezérelt önzetlen, önfeláldozó hittérítőt is bizalmatlanul fogadják keleten — azért mert tudják, hogy a pálinkás, az üzérkedő nyomon követi.
