Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-03 / 48. szám
Budapest 1893. fB.l BUDA és VIDÉKE Deczember 3. hetik. Természetes, mikép ily terjedelmű műnek költségei is nagyok. Hogy az előállítás lehetőségét e tekintetből is előmozdítsuk, erre nézve következő javaslatot gondoltuk szemmel tarthatónak és ajánlandónak: 1. Az emlék alépítményéül a gyakorlati szükségnek megfelelő — és mindenkép megvalósítandó — vizmedenczéket gondoljuk felhasználhatóknak. 2. Gyakorlati, illetőleg tudományos czélok- nak szolgáljon az emlék felső kimagasló része. 3. A czitadella építési anyaga egész terjedelmében felhasználtassék, és 4. összegezni lehetne a különféle felállítani szándékolt emlékek pénzalapjait, hogy igy egyesítve az erőket, valóban nagyot lehessen produkálni. Emigy főbb vonásokban jelezvén a szemeink előtt lebegő kivihetőség módozatait, a tervezett ezer éves emléknek tüzetes leírását kíséreljük meg. Tervezett emlékmüvünk nagy alépítményen nyugszik, mely alépítményt a magas vizmeden- czék képezik, a melyek együttesen félkörü és nagyterületű terraszt alkotnak. Kapcsolatosan evvel mesterséges vizesést kontemplálunk, hogy ünnepélyes alkalmakkor azokat működésbe lehessen helyezni s avval a hatást — különösen villamfény hozzávonásával — a lehetőségig fokozni. Erre való tekintettel a viz menetét kőfallal kerítettük, az utakat az esésen át hidakon vezetjük át, hogy ezek is a látvány fokozására közreműködjenek. A vízesés alsó szakasza függélyesen esik le a természetes sziklákon és azért természethüséggel is fogna hatni! A vizmedenczék által képezte félkörü sik s nagyméretű terraszon emelkedik a tevezett ezredéves nagy emlék. A tervezésnél felmerült szempontokat egyenként taglaljuk s e miatt kiterjeszkedünk : 1. Az elhelyezésre. Az emlék kell, hogy úgy terveztessék, hogy az a Gellérthegy confi- guratiójának megfeleljen, alakja természetszerűleg kiváljék s lehető legelőnyösbb oldalát fordítsa a város nagyobb központos területe felé. Nem alkalmas erre a Gellérthegy azon része, mely a város felé élben kiszökellik, mert ott csak keskeny nyereg vagyon, mely elég területet sem ád, de továbbá csakis egy álláspontból (a rakpart fővámtéri tájékáról) hatna. A város felé terülő egész széles plateauja jobban kínálkozik az elhelyezésre, azért emlékünk csaknem úgy, mint a czitadella van irányítva. 2. Alakjára. Itt a már felmerült eszmékkel is kellett foglalkozunk. A legtöbb híveket eddig a Pantheon eszméje tudta gyűjteni. És e magas eszmény mindenesetre a realizálását érdemli, de — minthogy az épp úgy részleteinek művészi kiképzésével, mint általános összbenyomásával kell hogy hasson, kétségtelen előttünk, hogy erre a Gellérthegy fensikja nem alkalmas, miután a városról, valamint a közvetlenül előtte előforduló nézőpontok különösen magasságra nézve roppantul differálnak. Ide, nézetünk szerint oly alakú emlék kell, mely a városról nézve — tehát igen messze és alacsonyan fekvő álláspontról is hasson, de hatása — el ne veszszen, lehetőleg azonos legyen avval, ha a néző az emlékhez felközeledik. De kell, hogy mindenesetre oly méretekkel tűnjék ki, mely a magasságnak, valamint a hegy kiterjedésének megfeleljen, s azért bizonyos, hogy nagy méretekkel kell itt jönni, nagy alakokkal s nem részletekkel. E miatt annak 3. Tárgyát kellett tüzetes megfontolás alá venni. Az emléknek mindenesetre egy oly szentélyt kell magába foglalnia, mely méreteiben és alakításával is méltó legyen arra, hogy a nemzet ezredévi történetének főbb momentumait képben vagy szobrászati műben megörökítse. Erre nézve 30 m. átmérőjű kupolával fedett szentélyt terveztünk, mely nyitva, ill. ajtóval lévén ellátva mind a 4 világtájék felé, jelképezvén, hogy az utókornak a nemzet dicsőségét mintegy nyiltan hirdeti. E csarnok a terraszon felül ismét lépcsőzetes alépítményen emelkedik ki. Kiséri ez emlék zömét egy ives oszlopsor, mely kiváló emlékezetű férfiak szobrainak elhelyezésére vau szánva. Ez a mint a távolságról csak kontúrjaival hat és azokkal az emlék hatását emeli, a közelből való megtekintésre művészileg kidolgozott részletekkel lön tervezve. Mindezekben és ezeket kísérőén nemcsak az építészetnek, hanem a festészet és szobrászatnak tág tért kivánunk nyújtani az alkotáshoz. A mint alépítménye a tervezett ezredéves emlékünknek hasznos czéloknak szolgál, ép úgy kívántuk az emlék fölött magasan felnyúló oszlopos részt hasznos czélokra fordítani. Mindenütt tapasztaljuk ama törekvést, hogy meteorologiai s fizikai megfigyelések szempontjából a magasságba törnek, mint az Eiffel-toronv, a Prága melleti Lorenzhegyen emelt kilátó-torony, sőt Németországban mesterséges hegyek összehordását tanácsolják. E miatt vau tervezetünkben a magas torony a kupolás szentély felett, mely tetejében observatoriumot tartalmaz. Ha a hegy 128 m. magasságához az emlék mintegy 130 m. magasságát hozzáveszsziik, úgy az Observatorium itt körülbelül 250 m. magasságban fekszik a Duna 0 poutja felett. Alig lehet ily magasságra feljönni bármily nagyméretű kupolás épülettel, de a hegynek silhouettjéből bizonyára csakis oly élesen felmeredezo toronyalak emelkedik ki hatásosan, míg minden kupolás építmény a hegy körvonalában elenyészik, azzal összefoly. Csak nagy körvonalokban irtuk le a tervezett ezredévi történetünket megörökíteni rendelt emlékművet, a mely tervezésünkben kiváló gondot fordítottunk a helyi körülményekre, a hegy-magasság-, alak- és körvonalaira, nemkülönben mérlegeltük elérhető hatását is. Tervünkben a végrehajtás lehetőségével is számoltunk, a miért a különféle emlékalapok összegezésére még külön is refllektálunk. Több külön álló emlék felállítása van a fő- és székvárosban vajúdásban, különösen a régi idők- és emberekre vonatkozólag, m. pl. Szt. István, Mátyás stb.-ek szobrai, szabadságszobor s egyebek. Tervezett nagy emlékmű az ezeréves múltúnk emlékét kívánja azou kimagasló ponton megörökitni, s ebben a múlt nagyságai, emlékezetességei mind helyet találaudnak. Helyes volna tehát idézett különböző emlékművek alapítványait összefoglalni egy nagy közös emlékmű számára, hogy igy a lehető legnagyobb és leghatásosabbat teremtethessünk. A fő- és székváros terein vagy egyebütt felállított specziál emlékek csak a követlen környezetre vannak impressióval, mig itt a fő- és székvárosi Gellérthegy ormán felállitot emlékművel, mely messze a városon túl is volna látható, — a nemzet összeségére hatunk s nem csak annak egyes külön körei- vagy töredékeire. A testi nevelés teendőiből mennyi tartozik az iskolára és mennyi a szülőre. (Folytatás és vége.) A gyökeres változásnak azonban egyik főfeltétele, hogy a testi neveléssel külön testi nevelő foglalkozzék. E kívánalmat az indokolja, hogy a testi nevelés kívánatos terjedelme napi 3—4 óra időt igényel, mi határozottan külön erőket involvál, mivel ennyi fölösleges idővel akár elemi, akár középiskolai tanítóink alig rendelkeznének. De az alapos képzés szempontjából is, a mi úgy a gyermekre, mint a testi nevelőre értendő. A tanítóra nézve áll ez oly értelemben, hogy a testi nevelés számtalan alakjainak teljes elsajátítása határozottan indokolttá teszi egy külön ily irányú képeztetést és foglalkoztatást, a mi lehetővé teszi, hogy az egyén egész működése, egész ambicziója egy eszmének, a testi nevelésnek szolgálatába szegődjék. A gyermek szempontjából oly értelemben, hogy odaadó, szakképzett testi neveléssel főleg ilyenek részéről láttatnék el. Mi legyen a testnevelés tárgya? A legnagyobb hiba volna itt jelszavak után indulni. A testnevelés öleljen föl mindent, a mi erre előnyös. Az egyoldalúság valamint káros a tudományban, úgy káros a testnevelésben. Hogy vájjon játék-e, torna-e avagy athletikai versenyek ? Mindegyiknek megvan a maga jelentősége. Hiába volna lemondani bármelyikről, midőn tudományosan bebizonyított mindegyiknek bizonyos mértékben a saját czélszerüsége. Természetesen mindezek megfelelő helyiséget, megfelelő berendezést igényelnek. Következőkben adnók a testnevelés egy órarendjét, tekintettel a délelőtt, délutáni tanításra, nem mintha ezt helyeselnők, — mivel hygienikus szempontból a naponkint egyszeri tanításnak vagyunk hívei, — de kénytelenek voltunk a testnevelés követelményeivel a legtöbb helyen divó órarendhez alkalmazkodni és kénytelenek voltunk tekintettel lenni erre azért is, mert társadalmunk táplálkozási idejét máról holnapra nem változtathatjuk. Figyelembe vettük először a melegebb hónapok délelőttjét. Tudvalevő a játékok földerítő, jókedvet csináló hatása, és czélszerü volna e hangulatot az egész nap folyamára állandósítani, azért reggel a 4 elemi iskolában a tanitás megelezőleg 3/4 éráig tartó játékot, a tanitás végeztével a törődött testnek, a pettyhiidt tagoknak ‘/a-órai tornát tartunk szükségesnek. Elegendő helyiség hiányában a tanulók fele tornázhat, másik fele játszha- tik. Délután a tanitás végeztével 1 óra játék volna, melyet az arra alkalmas hónapokban rövid idei fürdőzés követne a szabadban, rossz időjáráskor az iskolában berendezett fürdőben. A fürdőt azért tettük a játék után, hogy a test kellemes lehűtésnek tétessék ki és mert tisztasági tekinteteknek is igy felel meg jobban. A téli órarend a nyáritól abban külömböznék, hogy elmarad a reggeli játék, de a délelőtti torná- zást 1/2-óra séta követné, a délutáni játék helyett pedig az elemi iskola két felső osztályában korcsolyázás gyakoroltatnék. A középiskola alsó osztályaiban nyáron délelőtt a tanitás kezdete előtt egy órai játék, tanitás után 3/4-órai tonia. Délután a tanitás végeztével 1 órai játék, melyet fürdőzés követ. A téli órarend az elemi iskolákéhoz hasonlóan kitlömbözik a nyáritól, de az időtartam a fejlettebb szervezetnek megfelelőleg hosszabb lehet. A középiskola alsó osztályaiban szabad birkózással megszakított táncz volna gyakorlandó. Az órarendben nyilatkozó elv és berendezés a felső iskolákban is érvényesítendő, de még erősebb mértékben, az esteli órákban vi- vási gyakorlatokkal. Az itt előrebocsátott órarend hygienikus szempontból nem kifogástalan. Ha mégis ezt bocsátottuk előre, annak oka az, hogy conser- vativ társadalmunk táplálkozási viszonyait, melyek a 12—2 órai időközre tették az ebédidőt, nem áll senkinek módjában máról holnapra megváltoztatni. Egy testnevelési rendszer, mely e helyett az egészségesebb, de practicus szempontból is czélszerübb, 5—6 órai ebédidővel volna csak megvalósítható, jó sokáig csak piurn desiderium fog maradni. Az fog maradni, daczára, hogy jelenlegi ebédidőnk káros és czél- szerütlen voltáról mindjobban meggyőződünk. Káros az emésztésre, melyet rossz irányban befolyásol egy délután akár testi, akár szellemi munka, de czélszerütlen practicus szempontból is, mert a legjobb munkaidő nemcsak hogy hosszasabban szakittatik meg a szünet által, de rosszabbul folytattatik is egy jelenleg divó ebéd anyagával megterhelt gyomor mellett. Egészségi és czélszerüségei szempontokból megfelelőbb egy 11 órai villásreggeli, azért, mert ez könnyen emésztődnék a később folytatandó akár testi, akár szellemi munka mellett, practicus szempontból azt az előnyt nyújtja másfelől, hogy körülbelül egy félórai idő e czélra elég. Az 5—6 órai ebéd után sem különösebb testi, sem szellemi munka nem volna végzendő. E 11 órai rövid ebéddel munkarendszerünk a nap egy nagyobb részére volna áttehető és m- tensivebben, nagyobb kedvvel gyakoroltatnék, mint most. Ugyanez áll az iskolai testi és szellemi nevelésre is, mely igy a d. e., d. u. rendszerről, melynél a d. u. tanitás nem lehet elég sikeres, csekély megszakítással a nr,p egy részében való nevelésre térhetne át. Ilyen berendezés mellett testi és szellemi nevelési órarendünk a következő volna: A d. e. tanítást a/4-órai játék előzné meg, utána másfél órai szellemi munka, melyet l/2-ór& torna követne. Következnék a villásreggelinek szánt 1 órai szünet. Ezután a gyermekek elemi iskolában 2, középiskolában 3 órán át szellemi munkával foglalkoznának, melyet közbe 10—10 percznyi szabad birkózás szakitana meg. Játéí (a tanulók korához képest felváltva tanczczal
