Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-26 / 47. szám
November 2ß. Budapest 1893. (3.) fekvő városrész szabályozását és rendezését felvettük, mert hisz ezek is azon eszmék lánczo- latába tartoznak, amelyeket a fő- és székváros jövő fejlődésének sarkköveiül tekintjük. A lövészegylet és a millenium. Lukács Béla keresk. miniszter felhívása folytán elhatározta a budapesti polg. lövészegyesület választmánya, hogy az 1896-iki ezredéves kiállítás alkalmával : „ I. Egy, 14 napig tartó országos lövészetet, egybekapcsolva nagy ünnepélyességekkel, rendez, melyre az ország összes lövészegyletei és lövészei meghivatnak. II. Ekkor fog az országos magyar lövészegyesület kongresszust tartani, melyre az országos magyar lövészegyesület minden tagja meg- hivatik, ekkor fog eldőlni az egyesület sorsa is. III. A kiállítás történelmi szakosztályában aktiv vesz az egyesület részt, kiállítja lövészeti tárgyait, nevezetesebb emlékeit és képeit. E czélból az egyesület egy 19 tagú bizottságot küldött ki, mely már a jövő tavaszszal megkezdi ez iránybani működését. E hó 17-én tartott választmányi ülésben megállapittattak azon módozatok, melyek szerint 0 cs. és kir. fensége József kir. herczegnek honvédfőparancsnoksága 25-ik évfordulója alkalmából országszerte megÜDneplendő jubileumát a lövészegyesület is — mint a melynek 0 fensége védnöke, 25 év óta tagja és örökös legfőbb lövészmestere — megtartja és pedig: 1- ször is egy díszes kivitelű felirat szer- kesztetik, a mely az egyesület ezen 25 éves múltjának történetét dióhéjba szorítva, magában foglalja. Ezt aláírja a lövészegyesület tisztikara és választmánya, kézbesíti egy 25 tagú küldöttség. 2- szor. Egy, még ezután meghatározandó napon diszlövészet rendeztetik, melyre 0 fensége meghivatik. 3- szor. A diszlövészettel egybekapcsolva nagy ünnepély rendeztetik, mely alkalommal Serly első magyar zenekara fogja a közönséget mulattatni; este diszbankett, ezután táncz. Budapest, 1893. nov. 20. Liakner János, egy. jegyző. Tóthfalu. Minthogy a szentendrei szigeten, a Monostor község felett fekvő Pócsmegyer és az ahhoz tartozó Leányfaluról lapunk egy előző számában már megemlékeztünk, tehát Tótfalu község és az ide csatolt Tahi-puszta leírása következnék. Ezen 486 házat s összesen 2250 lelket számláló nagy községnek határa, Tahi-puszta területével együtt 6703 katastrális holdra terjed. Lakossága főleg magyar; az itt lakó német, tót, oláh és egyéb nyelvűek száma alig üti meg az 50-et. Vallásra nézve az evang.. református hit- felekezet dominál; de van itt 500-nál több róm. kath. vallásu, egynéhány ág. evangélikus, gör. kath. és gör. keleti, valamint csekély számú zsidó is. A róm. katholikusoknak é3 a reformátusoknak van itt saját anyaszentegyházuk, de az ágostaiak a váczi, az izraeliták pedig a pomázi hitközséghez tartoznak. E régi nagyközség a török-világ után félig lakottnak, félig pedig lakatlannak találtatott; — 1690-ben több, mint 1 portára 113 komáromi mérő gabonával és 3 drb vágómarhával, 1691-ben 1 és 1/8 portára 562 frt 50 krral, 1695-ben pedig már 2 portára volt megadóztatva. így tehát e falu volt akkoriban Pestvármegye harmadik (pilisi) járásának legnagyobb, illetőleg leginkább megadóztatott és egyszersmind legmagyarabb községe! De csak — volt . . . mert most nem úgy van már, mint volt régen! E község, úgy látszik, visszafejlődik; — 1870-ben volt 2403 lelke, 1880-ban 2374, 1890-ben pedig már csak 2250. Vagyis 20 év alatt 153-mal apadt e derék magyar lakosság száma. BUDA és VIDÉKÉ És ez annál elszomorítóbb, mert a rideg statisztika kérlelhetlen adatai szerint ezen körülmény 500—700 magyar lélek elvesztét jelenti, mivel a hasonló viszonyok közti Bogdány község német lakossága ugyanezen idő alatt 336, a szintén német-ajkú Vörösvár község pedig 515 lélekkel szaporodott. A Mária-Terézia-féle urbárium szerint ezen, az óbudai kincstári uradalomhoz tartozó első osztályú nagyközség 52 és a/4 úrbéri jobbágy - telekkel birt, melyeknek jobbára homokos talaja főleg rozsot termeszt. A m. kii\ kincstár kegyurasága és szent István király védnöksége alatti róm. kath. ple- bánia-templom 1801-ben alapittatott, de e reformátusok itt már 1629 előtt is bírtak anya- szentegyházzal, mely másodszor 1758-ban, harmadszor pedig 1801 körül építtetett. Az 1838-iki árvíz alkalmával itt 102 istállón kiviil 161 lakház dűlt össze egészben, 4 pedig csak részben; a vetések pedig nagyon sokat szenvedtek. A Vl-ik őrnagyi kerülethez tartozott ezen községben 190 gyalog nemzetőr Íratott össze 1848-ban, tehát több, mint Pócsmegyer, Monostor Szent - László és Pilis - Szántó községekben együttvéve. Az 1876-iki árvíz alkalmával e község, ama dombgerincz kivételével, melyen a ref. és a róm. kath. templom, a paplakok és az iskolák állanak, úgy a két temető kivételével is, egészben viz alatt volt; úgy, hogy innen egyenesen Váczra lehetett hajókázni ! Ugyanakkor itt 18 ház dűlt össze ; számtalan más épület pedig kisebb-nagyobb rongálást szenvedett. Ezen csinos nagyközségben talán alig van ház, melynek udvarában vagy kertjében gyümölcsfa nem volna, — képezvén a gyümölcs- tenyésztés a lakosság főfoglalkozását; az ide telepedett bulgárok pedig az arra való földet kerti mivelés alá vetik. A szentendrei szigeten fekvő Tótfalu község hajdan szép hírnévnek örvendett fehér bora, mely a bogdányival együtt már rég letüut a borpiacz versenyteréről, nem itt termett ám a község szigetségi határában, hanem a kis Dunán innen, a jó budai oldalon, azon a pusztai jellegű területen, melynek neve : Tahi. Ezen pusztai birtok az 1690-ben eszközölt megyei összeírásban, mint elnéptelenedett, elhagyott helység emlittettik s a török-világ előtti időben hihetőleg önálló község volt. Az itt látható rommaradványokból Beél Mátyás azon következtetést vonja, hogy a nép által most is „váradi“ hegynek nevezett itteni hegység alján létezett kicsiny, de erős váracs- tól e helység neve régente „Várad“ lehetett, melynek egykori birtokosa a megyében ma is élő nemes Tahy család lévén, ettől nyerte mostani nevét. És noha a török iga utáni ösz- szeirásban úgy Tahi, mint Várad van elpusztult helyként megnevezve, mégis valószínűbb, hogy e két hely, Tahy-váracs vagy „Tahi- Várad“ név alatt egy helység vala. Galgóczy szerint Várad volt a terület, a hol a váracs állott s Tahy volt a család, a mely azt bírta; szerinte is a puszta igazi neve Tahi-Várad. * . * . * A szentendrei sziget visegrádi, vagyis legfelsőbb csúcsánál van Kis-Oroszi. Ezen a török-világ után, 1698-ban Nógrád- megyéhez és 1882-ben pedig ismét Pestmegyéhez csatolt község 185 lakházát és 1002 lelket számlál és pedig anyanyelv szerint 979 magyart, 22 németet és 1 tótot, vallás szerint pedig 549 róm, katholikust, 438 reformátust, 10 zsidót és 5 ágostait. A róm. katholikusoknak és reformátusoknak van helyben templomuk, de az izraeliták a a szentendrei izr. hitközség kötelékébe tartoznak. A községi határ 1925 katasztrális holdra terjed s minthogy maga a község homokdombok között, nagyon emelkedett helyen fekszik, nem szenvedett jóformán semmit az 1876-iki árvíz alkalmából, csak határának laposabb része. Fényes Elek „Magy. orsz. geográfiái szótára“ szerint itt 293/g úrbéri jobbágy-telek és 52 hold majorsági birtok van, mely leginkább homokos és főleg rozst termeszt. Erdeje nincs, legelője pedig csekély. Földes ura a kir. kincstár. Főfoglalkozása a népnek itt a szölőmivelés és a gyümölcstermelés volt. Beél Mátyás szerint itt és egyáltalában Visegrád vidékén és a szentendrei szigeten mindenütt egész erdőket képeztek a legjelesebb gyümölcsfák. Navarra József. Egyes ii let megalakulása. A „Budapesti Iparossegédek Egyesülete“* melynek alapszabályait a nagym. m. kir. belügy" miniszterium a napokban hagyta jóvá, e hó 19-én (vasárnap) délután 4 órakor tartotta alakuló közgyűlését a tagoknak, úgy a pártoló- mint a rendes-tagoknak nagy részvétele mellett. A gyűlésen, melyet Duma György, mint a volt szervező-bizottság elnöke nyitott meg, D e 1-M e d i c o Ágost, Bauer József és S á r- kány Ferencz a polgárság nevében tartottak beszédeket élénk szavakkal ecsetelvén az egyesület szükséges voltát s nemes czéljait, egyúttal buzdítván az ifjúságot, hogy használja fel az eszközöket, melyeket az egyesület az ő müve- lődésökre nyújt és iparkodásával járuljon hozzá e czélok megvalósításához, akkor továbbra is számíthat a polgárok támogatására. Az ifjúság minden szónokot lelkesen megél jenzett. A polgári pártoló tagok megjelenése általában ünnepi hangulatot keltett az ifjúságban, melynek önérzetét nagyban emelte az a tudat, hogy a polgárság is érdeklődik ügyük iránt s azt kellőleg méltányolja. Az ülésen, melyet a Szózattal nyitottak meg s a Hymnuszszal rekesztettek be, többek között felolvasták az alapszabályokat és megválasztották úgy a polgári pártoló, mint az ifjúsági rendes tagok tisztikarát éö választmányát. Megválasztattak a következők : a)apolgári pártolótagok közül: elnöknek: Bauer J., alelnöknek: Jakab L., igazgatónak: Duma Gy., titkárnak: Hangi J., utóbbiak e tisztre meghivatnak, pénztárnoknak: Gaizler K., ellenőrnek: Hampl J., jegyzőnek: Gulyás K.; választmányi tagokul: Ar- gay F., Bauer M., ifj. Beck A., Dely Zs., Do- lánszky L., Kabakovits Gy., Kugler J., Lindenbach Károly, Sárkány F., Simon F., Szabó J., Stowasser J.; póttagokul: Barsy L, Illy J. és Weinstein S. b) a z i f j u s á g i rendestagok közül: elnöknek: Weigl Endre, alelnökül: Foller A., jegyzőnek: Honi F., gazdának: Gillner K.; választmányi tagokul: Berényi J., Beiger N., Bónis F., Cseh J., Haupt A., Hütter K., Kalmár S., Kreitschir A., Kulsitzky J., Kóczián Gy., Leibi F., Nagy K., Schinagel A., Schmitz K., Scheu K., Szentmihályi J., Terelmes L., Vargha J., Vásárkövy J. és Wellina F.; póttagoknak: Pilimeyer L., Tinagel Gy., Verner R., Viffinger N. Hangi József. A „Buda és Vidéke“ tekintetes szerkesztőségének, Budap esten. Becses lapjának f. hó 12-én „A dunagőz- hajózási társaság és a Tabán“ czim alatt s Takáts István aláírásával megjelent czikkére legyen szabad netáni szives fölhasználás, illetve közlés végett tiszteletteljes megjegyzéseinket a következőkben megtennünk: Mindenek előtt arra kell hivatkoznunk, hogy a tabáni állomást nem saját akaratunkból, hanem számos tekintélyes budai lakos írásbeli kivánatára helyeztük át régi helyéről a mostanira, mégis szívesen azért, mert az utóbbi hely hajózási szempontból jobban felel meg, mint a régi, melyen igen élénk a csavargőzös-forgalom, a melyen helyi hajóink az eskütéri állomás közelsége miatt csak fordulattal köthettek ki, tehát hajóforgalmunk ezen állomáson nemcsak tetemes időveszteséggel, hanem még veszélylyel is járt. Különben is a helyi forgalomban már négy más állomáson, ugyanis a Császárfürdő és Margitsziget, valamint a Bombatér és Lipótváros kö
