Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-26 / 47. szám
Vasárnap, november 2(>. Budapest, 1893. II. évfolyam 47. sz. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄlXi-HIYÄTÄn hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-ntcza 2. szám. 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Budai tűz. Azt mondják, a budai hegyek — a meleg források székhelyei — tűzzel vannak tele. Termószettanilag nem egészen igazolható tudományos hagyományok e tűztartalom kitörését helyezték kilátásba. Nem tudjuk, mennyi tűz van a budai hegyekben ? Mérjék ezt meg alioz értő geológusok és számitsák ki, mikor lesz a Gellérthegyből Vezúv. Számitsák ki ők, mert mi nem a budai hegyek, de a budai szivek tűztartalmával akarunk ezúttal foglalkozni. Több év óta tapasztaljuk, de a „Buda ás Vidéke“ létezése, a közügyekért folytatott küzdelmes pályafutása óta látjuk, hogy a budai tűznek a budai szivekben van valami nyoma, mert itt s amott feldobja magát, jelezve a kincset, mely elrejtve van . . . Kápráztatva lobban fel a lelkesedés lángja, mit ujongva fogadnak, de csakhamar eloltja a kishitűség és mese sorba, mint felhőbe hanyatlik vissza a budai tűz. Memxyi nagy kérdés, mennyi eszme kerül felszínre, czikkek, tanácskozások vagy pohárköszöntők képében, mely ha igazi tűz volna, a budai tűz valódi lángtengerrel csapna át a Dunán és ott is meggyujtaná a tüzet, a hol annak égni legjobban kellene. A budai tűznek nincsen olyan ereje, 1 hogy átcsapjon a Dunán, itt lappang ez közöttünk, itt bujdokol, hogy néha napján egyes kérdéseknél nagyobb területen égjen, de csak néha napján és majdnem ott vagyunk már, hogy fogyó félben van a budai tűz anyaga. Magára a tűz csekély tartalmára és isoláltságára „Közszellem“ czimü czikkünkben már rámutattunk. Hónapok teltek el azóta és a budai tűz lappang, lappang fuldokolva a saját hamujában. A „Buda és Vidéke“ közleményei élesztik ezt a tüzet és miután annak terjedelmét ismerjük, el vagyunk határozva a vezértényezők hozzájárulásával, hogy e tűz közölve legyen minden budai polgár szivével, mert minél több szivben ég a budai tűz, annál biztosabb, hogy ügyeink, óhajaink teljesülését rohamosabban érjük el. . . Nem fogjuk engedni a tűz elalvását, sőt a „Buda és Vidéke“ hasábjain mindig nagyobb és nagyobb erővel leszünk azon, hogy a tűznek tápláléka legyen. Kisebb városok, mint a minő az I. II. III. kerület, sokkal többet képesek kivinni. Mi ennek az oka ? A tűznek nagyobb terjedelme, mit lokál-patriótiz- musnak is neveznek. Mi fokozná ezt ? A társadalmi érintkezés. Nem elég, ha a kongresszus csak tanácskozik és tanácskozik, de tovább nem jut. Az I. II. és III-ik kerületnek a társadalmi sorakozások útján kell közeledni és a sorakozásokból a szeparatizmust jó lesz száműzni. Szó volt a „Buda és Vidéke“ hasábjain az asztaltársaságok, humánus és közművelődési egyesületek közelebb hozásáról. És ? A kezdeményezés kezdeténél vagyunk még mindig, csak tárgyalunk, keressük az érintkezés pontját, hol a budai tüzet kellően felhasználhassuk a nagy ügyek motorában. Buda társadalmának összejövetelét a fiatalság hozzájárulásával szintén indítványoztuk a „Buda és Vidékó“-ben. Egy alkalommal már e czélból rendeztünk is összejövetelt. Több levél érkezett hozzánk, melyekben a tél folyamán ismét egy nagyobb szabású összejövetel tervezetet és programmját közlik. Mi nem térhetünk ki előle, mert a mi jelszavunk, hogy mindent a közügyért. Ez az eljárás erősítette, izmositotta meg lapunkat ós gyűjtött köré oly lelkes tábort. A „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZAJA. Miranda..*) (Beszélyke.) Irta: Endrei Győző. (Perjessy Gy.) I. Asszony volt 0 is, mint a többi és a többinél cseppet sem külömb. Korunk gyöngesége őt is magával sodorta. Jó férje volt és kedves két gyermeke, a kiket a magáénak nevezhetett és a kik őt ki- mondhatlanul szerették. Boldog egyetértésben éltek együtt, egészen odáig, amíg a kicsiny falujokba egy század katonaság vetődött. A — sóba katonákat nem látott — fiatal asszony megbámulta őket, tetszett neki a csinos tiszti egyenruha és éppen nem tagadhatta, hogy egyik szőke tiszt mély benyomást tett valójára ; még inkább oda lett akkor, midőn kozzájok szállásolták Pependi Géza tiszt urat. Sietett is az Asszony — az ilyen urat még nem látott tisztnek — a kellő kényelmet megadni. És a hogy Pependi hadnagy úr az asz- szony szemébe először mélyen benézett: felfordult azzal a világ; szivébe titkos édes érzelem lopódzott, a minőt eddig se nem érzett, se nem ismert.' Önkéntelen csinositgatta magát, a régi mindennapi ruha helyett naponta mást váltott s egy napon, midőn a Keszegné (a falu javas*) Pár évvel ezelőtt történt Budavidékén ez az eset. asszonya) dicsekedett neki, hogy mennyire oda van a szép szőke tiszt ntánna, hát ő maga is érezte átváltozását. Férje közönyössé vált előtte, megunott mindennapivá, gyermekeit elhanyagolta; háza tájára meg éppen kevés gondot fordított. Mig férje a hivatal napi terheit hordozá s távol volt a háztól, az alatt ő odahaza terveket szőtt, titkos érzelmektől dagadott kebele és érezte — életében először — elhagyatott- ságát. Szemébe is vágta munkás férjének, hogy megunta teljesen a falusi életet és óhajtaná, ha férje nagyobb városban kaphatna hivatalt, mert hát o — a falun született — nem bírja tovább a falu levegője hatását. Úgy mondta neki Pependi tiszt úr is, hogy a nagyobb városokban, milyen más az élet. Mondott sokat, sokat, a mik kellemesen hatottak Mirandára, festette az élvet, mit itt névből sem ismernek és a kis menyecske egy napon dúlt arczczal, megzavart lelki állapotban vallotta meg Pependi urnák vonzalmát. Pependi tiszt ur rég várt erre a vallomásra és tudta előre az eredményt. Az asszony elfeledkezett asszonyi kötelességéről, el arról, hogy neki férje s gyermekei vannak, arról meg fogalma sem volt, hogy a társadalom is megróvhatja őt; csak Pependi űrért élt és halni volt kész. A férj előtt neje különös magaviseleté feltűnt ugyan és bár nejét töbször a tiszt társaságában találta, mégsem hitt rosszat felőle. Olyan asszony, a kinek mindene van, szerető két gyermeke, odaadó hii férje; a mellett nem tudja, mi a napi gond: rosszá nem vál- batik. Kondor ur — a férj — csalódott feltevésében. Egy szép tavaszi reggelen úgy vette észre, hogy az eltávozott század katonasággal az ő neje is elmarsirozott. A szegény férjet összetörte ugyan a nem várt csapás, de azért volt annyi lelki ereje, hogy ne kürtölje ki keserves állapotát, hanem inkább csendes megadással várja be sorsa fejlődését. Ha ő nem kürtölte is ki világgá, de azért tudta az egész környék, különösen pedig a falu népe, azok már rég észrevették Miranda asszony és a tiszt viszonyát, meg is mondták volna ebbeli észrevételeiket, de nem akarták agyonke- seriteni a szegény férjet. A megcsalt férjet a kétségbeeséstől két apró gyermeke tartotta meg. Azoknak élt ő ezentúl, házához jó öreg cseléd asszonyt fogadott s kicsiny gyermekeivel feledtette hűtlen anyjokat és a hogy a napok múltak, a hónapok teltek1 ngy ment feledésbe Kondor ur előtt, a mi vele történt, bár az eset mély nyomokat hagyott szive, lelke egész kedély világában. II. Ködös őszi nap délutánján két koldus érkezett a faluba, egy férfi és egy nő. A férfinak két karja csonka volt, a nőnek ■ jobbik lába hiányzott, fáztak, dideregtek rongyaikban'. Nem vették sorba a házakat, mint szokta az ilyen népség, csak Kondor úréhoz közeledtek. Kint maradt az egyik, a kezetlen, a konyha ajtóig vánszorgott a másik, a nő, a féllábu asz- szony az elébe jövő cselédtől bért magának kevés déli maradékot. Kondor ur kis öt éves fiacskája, a Károly
