Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-12 / 45. szám
Budapest, 1893. (2.) BUDA és VIDÉKE November 12. Nem épül itt, a kálvinisták templomán kivül semmi más, a vigadó és állandó szinház, az örökös függő kérdések egyike, melyről tárgyalni fogunk az emberi kor legvégső határáig. Nem panaszkodunk azonban, sőt örömmel konstatáljuk, hogy az utóbbi három év alatt óriási átalakulások történtek és a tervbe vett munkálatok máris felébresztették Buda lakosságát mélységes álmából. Wladár Róbert. A Duna gőzhajózási társaság és a Tabán. A Tabán lakossága is felébredt már letargiájából, kezdi belátni, bogy létfenntartásához mulhatlanul szükséges a kereskedelem. Épp ebből a szempontból zokon vettük a fönt emlitett társaság forgalmi igazgatóságától, hogy ez évben, mikor az építkezések folytán nálunk is felpezsdült uj élet kezdetén, úgy mint más évben, a személyforgalmat a tabáni állomásnál — a téli menetrend életbelépte előtt — beszüntette. E társaság úgy látszik abban a nézetben van velünk tabániakkal szemben, hogy nem ő van mi érettünk, hanem mi ő érette. S mivel e városrészből az ősz kezdetével hajóit százával nem veszik igénybe, a személyszállító hajóinak a Tabánban való kikötését egyszerűen beszüntette. ítélje meg a nagy közönség, helyes logika-e ez ? Kerületünk, vagyis jobban mondva, a tabániaknak az a része, kik a jót a széppel és hasznossal mindig össze tudták egyeztetni, kiknek szeme előtt sohasem a magán-, hanem a közérdek forog, épp most arra a jó gondolatra jött, hogy a forgalom emelése tekintetében — mivel az építkezések által e városrész a közel jövőben emelkedni fog — a forgalom, kereskedés és könnyebb hozzáférherés tekintetében a Duna gőzhajózási társaság tabáni állomásánál egy pénzügyi kirendeltséget kérjen, melynek elnyer- hetése végett elhatároztatott az, hogy ha kell elmennek a legmagasabb fórumig is, t. i. a pénzügyminiszterhez, a mit nagyon helyesen tesznek, mert jelszavuk „óra et labora . . .“ De minek előtte ezt megtennék, figyelmeztetjük őket, hogy ez ügyben a Duna gőzhajózási társaságot kell kényszeríteni arra, hogy a jelenlegi kikötő-helyet a régi tabáni állomásra vigye vissza. Ba a kikötő a jelenlegi helyén maradna, úgy Ttabán a forgalommal nem nyerne semmit s a kirendeltséget is mint szükségtelent, idő előtt megszüntetnék, de a személyforgalomnak is nagy előnyére válnék. Ez a hely a tabáni piacztól most oly messze s olyan állapotban van, hogy azt teherforgalomra egyáltalán nem lehet használni. tűnt fel, de az ő szemei más üvegen át nézték régen, nagyon régen Bondézt . . . Mikor az uzsonnának a vége felé jártak s a pohárcsengés mind sűrűbb és zajosabb lett, mintha a föld alól termett volna sok fekete ördög elő, ügy sorakozott egymás mellé a küszöb előtt, az öreg Tena czigány bandája. Szirmay könyörögte őket össze, a munka mellől, ott valahol a falu végén a téglavetők körül. Az öreg Tena álla alá szorította hegedűjét, keresztbe fektette rajta megtépett vonóját, egyet intett a háta mögé, azután rákezdte, tele érzéssel, hogy csak úgy nyögött bele a hegedű vén fája. Lenke ajkáról eltűnt a mosoly s mint mindég, mikor ezt a nótát húzták a fülébe, elkezdett sírni keservesen . . . A hogy „ácsi“ mégegyszer megismételte s belevágot a banda a nótába, hogy: „Volt nekem egy daruszörü paripám“ . . . . . . egy dördül és rázkódtatta meg a levegőt. Mindannyian felugráltak helyeikről és siettek az udvarra. Az oszladozó füst megmutatta az irányt, hogy merre történt a lövés . . . A hogy a vonagló testet körülállták, mindenki ereiben megfagyott a vér . . . Lenke pedig egy nagyot sikoltva, ájultan rogyott össze . . . Legyünk tisztában önmagunkkal s azt kérdezzük meg magunktól, hogy : vájjon ez a Duna gőzhajózási társaság, ki úgy látszik, semmibe sem veszi egy városrész érdekét, megérdemli-e azt, hogy a közönség annak az érdekében is tegyen valamit. Én nagy előnyt látok abban, ha a hajóállomásnál pénzügyi tisztviselő leszsz, tehát ha mást nem, azokat a hivatalnokokat kellene tekintetbe venni, kiknek e városrészből most, hogy a hajóközlekedés megszűnt, naponként gyalog kell megtenni az utjokat a Lipót s más városrészekbe, hova hivatás parancsolta kötelességből kell menniök, de tekintetbe kellene venuiök a saját alkalmazottaikat is, kik közül a legtöbben a Tabánban laknak, tehát ha másért nem, ezekért is fenn kellett volna tartani a forgalmat. Egy városrész emelkedése vagy hanyatlása függ attól, hogy a hozzáférhetés könnyű legyen. Miért hanyatlott a Tabán eddig any- nyira ? Azért, mert minden közlekedési eszköztől el volt eddig zárva. Most tőkepénzes pesti urak jöttek át hozzánk, az egészséges levegőjű Dunaparton építkezni kezdenek, vagyonukkal segítik emelni a mi városrészünket. Az ezek által hozott áldozat úgy termi meg a gyümölcsét, ha a felépített házak lakókat is kapnak. A mi elszegényedett tabáni városrészünk lakója e fényes palotákba valószínűleg nem keres lakást, i;ie uj elemeket kell hozni, kik valószinüleg jönnek is, de ezeknek a kényelméről is kell gondoskodnunk, mert ha nem találja azt meg, úgy a mint jött, itt is hagy bennünket, tehát kényelmes közlekedést kell nekik úgy szárazon, mint vizen biztosítani, hogy a hozzánk pénzzel jövőket meg is tudjuk tartani. Azt ne engedjük megtörténni, hogy egy vállalat csak addig tekintse a közönséget, míg attói busás jövedelmet remél, de mihelyt azt nem találja fel, azt egyszerűen a faképnél hagyja. Bizony elszomorító dolog, hogy itt a fővárosban ilyen megtörténhet. A napi sajtóban olvastuk, hogy a fogaskerekű vasút forgalmi igazgatósága, a kolerára való tekintettel, daczára, hogy a forgalma a napi szénfogyasztást sem fedezte, a hideg beálltáig sem szüntette meg a személyszállítást, miért a legnagyobb elismerés illeti őt. A ^ na gőzhajózási társaság a forgalmat nem is sz£ ^atte be, ennél csak egy percznyi megállása yvolt szó, pedig ez sem egy kiló szenet, sem esetlen egy személyt sem takarított meg s ezt, sem tudta a mi közönségünknek előlegezni. Mikor a fővárostól helyet kér, akkor tudja emlegetni, hogy a fővárosnak nagy áldozatot hoz azzal, hogy a személyforgalmat közvetíti. Ez a társaság a Tabánnal szemben már akkor nagy hálátlanságot követett el, mikor a kikötőjét a Tabánból a várkertrakpart alá helyezte el, de a főváros is szűkkeblű volt, mikor ezt a kikötőt — a mit Tabán érdekében épp az elöljáró ur követelt nagyon, hogy megmaradjon — a gőzhajózási társaság óhajára megengedte áthelyezni. De hiszszük, hogy ő is csalódott s talán most, ha egy más kezdeményező azt kérne tőle, ő is szívesen bele egyeznék. De maga, ha másból nem is, a csalódott hiúságból sem meri ezt kezdeményezni. A tabániak sok szépet és jót kivittek már a városrészük érdekében, ne csüggedjenek, erős akarattal mindent meglehet tenni. A pénzügyi kirendeltség elkerülhetlen főkelléke a vizi forgalom emelésének s olcsóbb élelmezésnek, a hajóállomás közelebb hozása pedig a személyéé áruforgalomnak. Menjen egy küldöttség a forgalmi igazgatósághoz, indokolja a Tabán bajait s adja elő, hogy Tabán érdeke egyúttal a Duna gőzhajózási társaság érdeke is, vegye tőle szóval vagy Írásban, hogy jövőre akikötőt visszahelyezi a régi helyére s a személyforgalmat is csak akkor szünteti be, ha a pesti oldalon is be kell azt szüntetni. Takács István. Családi házak. Nem tekinthetjük éppen fényűzésnek, ha a hivatalnok, a kereskedő vagy iparos nyári lakást fogad, akár a svábhegyen vagy a közeli falvakban. A város elviselhetlen hősége, a magas bérházak nyomott levegője, a folytonos építkezések meszes homokja rákényszerítik a gondos családapát, ha körülményei valamikép is megengedik, hogy szeretteit ticle légkörbe vigye. Számos család tehát kimegy megszokott otthonából, hogy legtöbbször megszeretett kényelme rovására falun töltse a nyarat. A családfő meg egész nap hivatásának él a városban egyedül, drága pénzen rossz vendéglői ebédet eszik, délután nem hajthatja hőségtől kábult fejét félórai alvásra, mert a megszokott pamlag zöldben van, a lakást pedig a molyirtó szerek nehéz szaga üli el; ha eljő az este, akkor útra kel, — még jó ha vasúton utazhatik — de a kit pl. Budakeszre vitt nyaralni végzete, két óráig rázatja fáradt tagjait a rossz bárkán, s alig ér övéi körébe, sóhajtva gondol a reggelre, a korai kelésre és az uj utazás kel- lemeire. És ez a dolog a mellett hogy fáradtságos és kényelmetlen, még nagyon költséges is. A tervezett családi házak igen megjavítanák a helyzetet. A kivitel pedig csak a „cottage“ rendszer alapján történhetik, ha egy nagyobb, a város közelében fekvő, egészséges levegőjű terület kerestetik, és egyszersmind intézkedés történik az iránt, hogy kertektől körülzárt egyes vagy kettős házak építtessenek, melyek typusa Ízléses legyen, de a mellett kényelmes és nem drága. E czélra a lehető legalkalmasabb Kelenföld szélesen elterülő síkja, melynek kellő közepén Mattoni sósfürdője és a vasút állomás fekszik. E kettő támpontja leend a megkezdődő építkezésnek. Ez a terület kivül esik a város gőzkörén, bámulatos szép tájképpel övezi körül a Gellért, a Sashegy és a kamara erdő és az uralkodó nyugoti szelek ozóndús hegyi levegővel árasztjuk el. Talaja termékeny, a budai hegyek televényétől dús a humusa, melyet a viharok lemostak re- ája; e talaj kövérsége igazán alkalmas gazdag növényzet és buja faültetvények meghonosítására. És ez az áldott vidék, mihelyt a hidak, az uj utak és a közúti vasút elkészülnek, oly közel fekszik majd a város szivéhez, hogy az, ki itt családi házat épít, hivatalos helyiségéből vagy üzletéből 10—20, vagy a fekvés szerint legfeljebb 30 perez alatt elérheti otthonát. Jelenleg még olcsó itt a telek, minden valamelyes rendezett viszonyok között élő családfő 1500—2000 írtért 3—400 négyszög öl parczellázott telekre tehet szert. A városi hatóság volna tehát — eltekintve a rendes adó kedvezménytől — annak, ki itt csáládi házat akar építeni, a telkek összevásárlását közvetíteni saját árban, esetleg tovább adni és az építési tőke 80°/o-ig amortizatióval törleszthető olcsó kölcsönt nyújtani. Azonban minden telekre rá kellene telekkönyviig azon záradékot tábláztain!, vagy törvényileg máskép elrendelni: „a valódi „cottage“ rendszer, tiszta megóvása czéljából e telkeken semminemű zavaró ipari foglalkozás nem űzhető“. így nem kell majd a fővárosi hatóságnak saját drága telkeit e czélra értéken alóli árban adnia, hanem minden hosszadalmas előzetes tárgyalások nélkül utakat, vízvezetéket, csatornázást létesít e helyen és a legfőbb, a kezdet minden nagyobb áldozat nélkül létesül, melyből csakis a fővárosnak lehet maradandó haszna. A bekezdésben emlitett iparos, kereskedő és hivatalnok, ha megszerez egy parczellát és könyü kölcsönhöz juthat, a nyári és téli lakásainak béréből és azokból a kiadásokból, melyek ezt a kétlaki életet terhelik, könnyen födözheti majdan amortizaczióját és a mellett még saját kerttel körülvett otthonában lakik, nem messze üzletétől, a saját egyéni Ízlése szerint megteremtett kényelmében, s e mellett még megtakarít is. A pesti oldal kültelkei a gyárak és sűrű népesség közelsége folytán még mindig a város gőzkörében feküsznek, sőt egyik része még a kőbányai szállások közeiét is megsínyli, mint éppen a tisztviselő telep az üllői-ut végében. A Rákos felé még nem is terjed már Budapest saját területén, s e mellett ez kietlen homok- sivatag, mely minden kellemet nélkülöz. Ézen tájak tehát családi házak építésére éppen nem alkalmasak. Legfeljebb a Lipótmező jöhetne még figyelembe, de mig nagy távolsága elriaszt, más részt meg télen igen is kietlen ez a völgy.
