Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-22 / 42. szám
Budapest 1893 (3) BUDA és VIDÉKE Október 22. Ismét a Naphegyről. A naphegy fejlődéséről jobban mondva fejletlenségéről és annak okáról már több Ízben megemlékeztünk, igy a Il-ik évfolyam 6-ik számában 1893. febr. 12-én, a II. évfolyam 8-ik számában 1893. febr. 26-án, a II. évfolyam 20-ik számában 1893. jun. ll-én, a II. évfolyam 25-ik számában 1893. jun 25-én, a II. évfolyam 26-ik számában 1893. julius 2 án különösen olvastuk pedig azokat a nehéz akadályokat, a melyek leküzdése nélkül fejlődés nem is várható (mint lit, viz, kanalizálás és világitáshiány^ örömmel tapasztaljuk, hogy e felszólalás nem maradt eredmény nélkül s egyes telektulajdonosok áldozata és tevékenysége folytán végre a főváros e legegészségesebb és szép kilátású városi bel- telke is rohamos fejlődésnek indult s a telkek értéke is ennek folytán jóval emelkedett. Különösen felemlítendő, hogy a Lisznyai-utcza egy része makadamiroztatott és kavicsos járdával látatott el, melynek folytatása és teljes keresztül vitele a jövő évben teljesítendő muukálatot képez. A vízvezetéki hálózatot egy jó részt már lefektették s ezt folytatják is. A naphegy különféle pontjain uj lámpákat állítottak fel. A Lisznyai-utczába nyúló kertek (naphegy-utczai házak) diiledező kerítései újakkal iátatnak el, vahamint az üres telkek bekeritezései és beültetései is megkezdődtek. A tulajdonképeni fejlődés építkezés is folyamatban van, igy pl. Bitterman István ur 33000 írtba kerülő csinos emeletes villája már tető alatt áll s nemsokára egészen elkészül. Tudomásunk szerint Szelestey Géza fővárosi bizottsági tag ur a Gellérthegyi házak kisajátító bizottságának elnöke, valamint Lányi Ernő pedagógiumi tanár ur a tavaszszal szándékoznak építkezni. Kívánatos volna, hogy a fővárosi tanács, a közmunkák tanácsával együtt a naphegy fejlődését hathatósabban mozdítaná elő. Kívánatos, hogy a barak-kórháznak a város közepéről való eltávolitási határozatát keresztül vitetné, valamint a mészáros-utczából a szent János-térre vezető és a naphegyet keresztül szelő utcza egészen kinyitatnék és evvel összefüggő a naphegy tetején rendezendő köztérséget is- befási- taná, hogy a leendő millenium e kerületben is, de különösen a királyi palotával éppen szemközt fekvő helyen is fejlődési nyomot mutasson. Ismételten felhívjuk még a tanács figyelmét, hogy a mészáros-utczában a naphegy-utcza elején, annak közepén álló távirda oszlopra és ennek támoszlopára, mely a közlekedést kiilö- uösen azonban ily meredek utczában télen nagyon is akadályozza eltávolitatná, de nem is ártana, ha ily élénk közlekedő fő útvonalon a távirda fenyőoszlopok helyett különösen azok helyett, melyek még támoszlopokkal is el vannak látva, vasoszlopok állitatnának. Igazunk volt. Annak idején a napi sajtó tendentiozus és fölületes Ítéletével szemben, mi határozott állást foglaltunk Szabó Xavér zenei gyöngye, a „Dárius kincse“ mellett. A darab igazolja állításunkat, mert műsoron marad . s díszelőadáson kerül színre. Megemlítjük azt is, hogy a szaklapok komoly bírálói nekünk adnak igazat. Közelebb dr. Gönczi Mór, a jól szerkesztett „Zene és színművészeti lapok“ szerkesztője mond véleményt a darab felett. Idézzük e komoly és számbavehető véleményből a következőket: „A mű maga egészben véve igen sikerült. Számos és határozottan túlsúlyban levő fényoldalai mellett, egyik árnyoldala e balletnek a nem helyesen választott szöveg. A tárgy alapeszméje magában véve igen szép gondolat, kivitelében azonban nem szerencsés; háládatlan feladatot teljesít különben minden zeneszerző, ki egy egész estét betöltő balletet ir. — Ru- tinejának és jó Ízlésének adta bizonyítékát, hogy érdeklődésünket az est folyamán nemcsak hogy ébren tudta tartani, de azt mindig fokozta is. Pedig zeneileg mindig komoly marad, formáiban egészen klasszikus. Zeneszerzési technikája igen elütő a modern iránytól, formái mindig szépek és kerekdedek, orchestere pedig híven illusztrálja a színpadon történteket. Mindjárt az expositiobau előforduló oláh táncz üdeségével hat, kár hogy az expositio tánczaiban előforduló és a középső szólamoknak osztott tizenhatod figuratióknak gyorsított tempóban lehetetlen kivitele akadályozza, hogy ezen tán- czok még frissebben adassanak elő. A ballet kiváló, kimagasló részei: a „Perpetuum mobile“ száguldozó hegedű futamok mesteri feltornyositása, merész rithmikai kabinet-kép ; további az „offertórium“, mely lyt- hurgiai szövegre írva áhitatos vallásossággal hangzik, vége felé a csendesen folyó harmóniák hatalmasan törnek föl az ég felé. Igaz hangulattal tudta zeneileg a szeretet hangjait eltalálni, épp úgy közvetlen melegséggel zengi Szabó a szerelem szózatát; s úgy a nagy szerelmi jelenet, valamint a későbbi intermezzo is, a ballet legszebb, legdalamosabb részei közé tartoznak, itt jutatja érvényre Szabó a vonósok gyöngéd behizelgően rezgető sóhajait; a szív emelkedett dobbanását lebegő, majd lázasabb, lüktetőbb rithmusokkal adva vissza; épp oly hatásos a szerelem szenvedélye, melyben a teljes zenekar fényével káprázik. Kedvesség, gyöngédség tekintetében páratlanul áll a partitúrában a „Kaliuikus“, a görögök szerelmi bordala. Ez az öt szám olyan kimagasló zenei fokon áll, hogy bármely nagy s komoly operában dicsőségesen válnáuak be; a ballettet pedig úgyszólván klasszikussá teszik válogatott nemességükkel, igazi valódi zenei szépségükkel. Ezek körül csoportosulnak a különféle tánczok, indulók. A tánczok nagy részénél Szabó eredeti arab, néger, abyssiniai, perzsa s más nemzeti motivumokat vett alapul zenei kidolgozásánál, a mi némileg megbénította eredeti fantáziáját. Ha tisztán képzelete szülötteivel dolgozott volna, úgy hisszük, még kiválóbbat alakított volna.“ A kitűnő zenebiráló azzal végezi czikkét, hogy Szabó Ferencz „Dárius kincse“ a világ zeneirodalmában előkelő helyet foglal el. Mi részünkről örülünk, hogy budai polgártársunk remek müve igazolta ítéletünket. Az orbánkegyiek sérelme. A kies és fejlődésre nagy mértékben jogosult Orbánhegy bizony elmaradott állapotban van. Nagy ott a vizsziikség. Az érdekeltség még 1889-ben tett lépéseket, hogy a baj orvosolva legyen. Kérvényeztek a tanácshoz ; de a kérvény elintézve még nincsen. Közöljük az újabb kérvényt teljes szövegben remélve, hogy a fő- és székváros tanácsa ezt kedvezően és az érdekeltek javára intézi el, mert kézzel fogható hogy ez égető szükség: „Tekintetes fő- és székvárosi Tanács ! Mély tisztelettel alólirottak már az 1889. évben 11.011 szám alatt beadott kérvényünkben az iránt folyamodtunk, hogy az Orbánhegyen levő telkeinkre a városi vízvezeték bevezetessék. Ezen kérvényünk folytán a tekintetes fővárosi Tanács felhívására a vízvezetéki Igazgatóság azt a véleményt terjesztette elő, hogy az Orbán- hegynek vízzel való ellátása lágy volna eszköz- lendő, hogy a Svábhegy közepén egy uj vízvezetéki medencze volna létesítendő, a melyből azután a mi alantabb fekvő telkeink vizet kapnának. A vizvezetéki igazgatóság egyúttal egy tervet és költség előirányzatot készített, a mely szerint a vizvezetéki medenczének előállítási költsége 7750 forintba, a csőhálózat pedig 11350 írtba kerülne. Tisztelettel alólirottak erről értesülve még 1889. év végén beadott kérvényünkben bejelentettük a tekintetes fővárosi tanácsnak miszerint mi egyetemlegesen kötelezzük magunkat a csőhálózat előállítási költségeinek megfelelő 8° 0 kamatot a főváros részére telkeinkre leendő bekeblezés mellett biztosítani. Daczára ennek és daczára az összeg csekélységének, melybe az egész munkálat kerül négy egész esztendő telt el a nélkül, hogy ezen ügyben tovább csak egy lépés történt volna. A tekintetes fővárosi tanács tudomással bir arról, hogy telkeink, melyek előbb virágzó szőllők voltak a phylloxera által teljesen el- pusztitattak, s hogy a budai vizszegény hegyekben vizvezeték nélkül kultúrát létesíteni teljesen lehetetlen. A fő- és székvároshoz nem méltó állapot az, hogy annak közvetlen közelében lévő azokon a helyeken, melyek egészségesebb fekvésüknél fogva kiválóan alkalmasak volnának nyaraló telepekül szolgálni, sem kerteket sem nyaralókat létesíteni nem lehet és hogy ott éppen az újonnan épülő királyi lakkal szemközt nyomorúságos luczerna és kukoricza földek disztelenkednek. És milyen egyenlőtlenül bánik e tekintetben a tekintetes fő- és székvárosi tanács a budai hegység egyes részeivel! A Mártonhegy és a Széchenyihegy legtávolabbi részeibe, ott is hol emberlakta hely nincs, van vizvezeték, nálunk az Orbánhegyen és az Istenhegy alsóbb részeiben a hol a főváros közelségénél fogva egy nyaraló a másik után épül, nem kapunk vizet és kénytelenek vagyunk a városi közkutakból szamárháton a legszükségesebb vizet meredek lejtőkön felhordani. És ezen nagy nyomorúságon csekély 18000 írttal lehet segíteni, mely a főváros által csak mint 8°/0-ot kamatozó tőkebefektetés lenne előlegezendő. Nem kérünk sem kiváltságot, sem kegyelmet, csak egyenlő részesítést a főváros intézményeiben, nem is kérjük azt ingyen, hanem megakarjuk azt fizetni. Miután pedig most már az a kifogás is élét vesztette, hogy a budai részeken nem engedhető meg a vizvezeték kiterjesztése, mig a pesti oldal vízzel ellátva nincs és miután a tekintetes fő- és székvárosi tanács a 8106/92. számú végzésében is kilátásba helyezte, hogy a pesti vizmü kibővítése után az Orbánhegyen a vizmedenczét felállítani fogja, mély tisztelettel alulírottak ismételten aziránt esedezünk, miszerint ezen vizmedencze azonnali felállítását elrendelni és ezen munkálat költségeit már a jövő évi költségvetésbe felvenni méltóztassék. Mély tisztelettel Sztehlo Kornél s. k., Ziska József s. k., Galánfi Sándor s. k., Dr. Hegyeshalmy Lajos s. k., Rácz Ferencz s. k., Turkovits Gyuia s. k., Király János s. k., Knapp F. s. k., Löwinger s. k., Mayer Krisztina s. k., Bernát Kálmán s. k., Holzwarth György s. k., Morelli Gusztáv és neje s. k., Szin Ede s. k., Schönfeld Károly s. k., Hochbaum István s. k., Hartman István s. k., Hang Nándor s. k., Hadig Magdolna s. k., Weiner Ferencz s. k., Kaiser Anton s. k., Zettl Ágostonná sz. Dörflinger s. k , Perey Peron Auguszta s. k., Hrehuss Pál és neje s. k., Diebl Károly s. k., Süttő Rudolf s. k., Jarmer Ignácz s. k., Szin Aloizia s. k., Dr. Lászy József kir. táblai tanácselnök s. k.“ K. P. szomszédom — az agyrémlátó, Hölgyeim ne ijedjenek meg, K. P. nem olyan borzasztó alak, a mint esetleg rejtélyes lelki állapota és belérzéki fogyatkozásai az első pillanatban ezt sok félénk természetben következtetni hagyják, nem, szomszédom igen szelíd, igen becsületes ember, aki kiváló helyzetében is ártatlan képzeleteiben, még a legyek veszedelmét sem képezheti. Ha épp csekélyebb hibái vannak, ezek csakis abban rejlenek, hogy ő reánk, mint hitvány földi halandókra, akik véleménye szerint, különös hivatásra érdemesítve nem lettünk, kissé megvetőleg tekint le, és továbbá, hogy megrögzött térítési szenvedélyében néha unalmassá kezd válni. De a milyen egyszerű és érdeknélküli alak K. P., ha tekintjük közönséges modorát és elhanyagolt külsőjét, épp oly érdekesek és feltűnőek beteges lelki állapotának titkos jelenségei és rendkívüli szemlélési csalódásokon alapuló agyrémes látványai. O ugyanaz, akinek kiváló individualitását és tévutakon kóborló vallási rajongásait. „Az agyrémek és az álomlátó elragadtatások “-ról szóló értekezésemben tudományos alakban tárgyalom. De miután említett kis munkám, bizonyos elfogult körökre való tekintettel, csak egyes szakértők figyelmébe lett ajánlva és továbbá, e rendkívüli tüneménynek kezelése és magyarázata, a nagy közönség szemében igen száraz, sőt unalmas is lehet, attól nem tartok, hogy én, ha az erre vonatkozó tényeket a legszűkebb körök közé szorítva újra felsorolom, a haszontalan ismétlések vétkébe essem. A mint mi emberek azt tapasztalatból tudjuk, léteznek rendes vagy rendkívüli (beteges)
