Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-30 / 30. szám
Budapest, 1893. II. évfolyam 30. sz. Vasárnap, július 30. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄÜ0-HIYÄTÄP, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kei*., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-nteza 2. szám. 14. ajtó, kéziratokat és közleményeket, ide kérjük küldeni. Buda 100 év előtt. Irta : Eperjessy István. Egész irodalmunk van már, még pedig tudományos niveaun álló müvekből, melyek tisztán Budapest történetével foglalkoznak. Salamon Ferencz, Schier Aistus, Schams Ferencz, Podhraczky József, Rupp Jakab, Gööz József, Horváth István, továbbá Schönwiesner, Schuster, Rössler, Hauffler, Dortlinger müvei mind kiválóan tudományos becsű müvek. Biztos kútfők alapján megismertetik*’ velünk Apuincumot, megismertetnek bennünket Buda és Pest keletkezésének történetével. Tudományos és irodalmi mübecs szempontjából különösen figyelemre méltó munkák Salamon, Rupp, Podhraczky, Schönwiesner munkái. Ma már mint történelmi munka figyelmet érdemel Schamsé ki Budát nagy részben közvetlen tapasztalatai alapján ismerteti. Schams a mnlt század végén s e század elején ólt Budán s említettem müve 1822-ben jelent meg német nyelven. Müvének első részében Buda keletkezésének történetét mondja el. Leirja Aquincumot. Szerinte a mai Tabánt IV. Béla király idejében Kis-Pestnek nevezték. (A Tabán elnevezés Rupp szerint a török világból veszi eredetét. Tabán törökül hegylábat jelent.) Az újlaki templomtól délre a Császárfürdőig volt Szt. Jakabfalva. A mai Országút Szt. Háromság városának neveztetett. Podhraczky IV. Béla 1224-ik évi Privilégiumából, melyet a pesti polgároknak adott, azt következteti, hogy Pest elnevezés alatt akkoriban a Dunán innen és túl fekvő várost értették. Több okmányból kitűnik, hogy IV. Béla a mai Buda várát az u. n. pesti uj hegyre épitteté s a lakosság ezt, mivel Buda részén épült Uj-Budának, míg a tulajdonképpeni Budát O-Budának nevezte el. Szerző e fejtegetések után leirja Buda fénykorát és hanyatlását stb. Ránk nézve igen érdekes a mii ama része, melyben Buda leirását 100 óv előtti időkből adja. Leirja a várt, elősorolja nevezetes épületeit, a királyi palotát, a Szt. G-yörgy-téren levő gr. Teleki-féle házat, hol akkoriban Estei Ferdinánd fő- herczeg lakott. Sorra leirja ezután a többi városrészeket, elősorolva még terek és utczák neveit is. Schams szerint Budán a múlt század végén 3000 ház volt. A Várban 228, a Vízivárosban 757, az Országúton 371, Újlakon 396, Tabánban.956, a Krisztinavárosban 292. A lakosok száma 25.228 volt, ebből róni. kath. 23.935, evangélikus 170, református 62, görög egy. és nem egyesült 595, izraelita 466. Ehhez megjegyzem, hogy Windisch szerint 1780-ban Budán csak 21,665 ember lakott, tehát a lakosság minden évtizedben csak 100 lélekkel szaporodott. E korban már egy óriási hanyatlás előtt állunk, mert ha hitelt adhatunk ama szerzőnek, ki Buda visz- foglalását a törököktől 1686-ban elmondja, Budának már akkor 30.000 keresztény, 10.000 izraelita és 16.000 mohamedán vallásu lakosa volt. Nyelv tekintetében bizony szomorú állapotok uralkodtak akkoriban Budán. Schams szerint, minden 10 németre esett 1 nem német ajkú s éppen a többségben levő németajkú polgártársaink iránti tekintetből, a városi tanács hivatalos nyelve is német volt. A tudományos férfiak érintkezési és társalgási nyelve a latin volt, magyar szó ritka volt, mint a fehér holló. Iskoláink is igen gyéren voltak. A várban levő archi gvmnáziumban, mely négy grammatikai osztályból állt, hat tanár és egy exhortator vezetése alatt 517 tanuló nyert oktatást. A vári főelemi iskolában 3 tanító vezetése alatt 282 tanuló, a leányiskolában 2 tanító vezetése alatt 193 leánytanuló sajátíthatta el az elemi ismereteket. A vízivárosi Szt. Anna iskolában 1 tanító, 2 segéd vezetése alatt két teremben 279 tanuló, a vízivárosi Szt. János iskolában 1 tanító és két segéd vezetése alatt, két tanteremben 285 tanuló, a vikedvese előtt e kis ajtót nyitva hagyni, mikor mindenki alszik a várban. Hanem ezúttal nem volt szándéka Petneházynak a szép Telli ragyogó szemeiben vizsgálni a csillagokat, sőt inkább nagyon örült annak, hogy az egész eget bevonta valami bárányfelhő, s az éj kezdett bizalmas sötétté válni ; a mint az ismeretes ajtócskán belépett, gondja volt rá, hogy az ne nyikorogjon, azután meg szép óvatosan lappangott végig a szőlő-rácsozatos fal mellett, lépteire is vigyázva, hogy zajt ne üssön. Ha Tököli is igy megérezte volna egy nappal előre a bajt, most nem ülne a Jedikulában. Mátyás király hires vadaskertje már akkor csak névszerint volt vadaskert, őzek, vadkanok, aranyfáczánok kipusztultak abból, csak az apró fehér tengeri nyúl szaporodott el, az futkosott minden lépten párosával Petneházy előtt; a kinek most nem sok gondja volt rájuk, sem pedig arra, hogy a kioszk, melyben Telli vár rá, belül mind ilyen fehér tengerinyul-prémmel van kiszőnyegezve, még az oldalai is. Már elérte a fügefa-rácsozatot, midőn a kert belsejéből megzendül egy ismeretes dallam, egyike azon szép török gbázéleknek, miket a shirászi hölgyek olyan bübájjal tudnak énekelni, hogy egész éjjel nem bir tőlük aludni, a ki hallja. És Telli shirászi leány volt. Erre a dalra szétrepült minden józan gondolat Petneházy fejéből, elfeledte félelmeit, szökési tervét, Tökölit, Abdi basát, a Jedikulát és a selyemzsinórt; visszafordult, félrenyomta süvegét és bokrokon, virágágyakon keresztül sietett vissza a kioszk felé. A leány meghallotta a léptek csörtetését A „BUDA és VIDÉKE“ TARCZÁJA. Az utolsó budai basa. Történeti elbeszélés Jókai Mórtól. Petneházyt ez a hir nagyon megrendité ; alig birta elrejteni fölindulását; hogy Petróczy az elégületlenek legszivósbika feladja a rábízott Kassát, felső Magyarbon kulcsvárát, a protestáns felek első védbástyáját, ez több mint árulás, ez áruitatás! Most már bizonyos, hogy Tököli el van fogva, hogy a török porta a magyarokat a milyen magasra felemelte, olyan magasról ejtette le. Petneházynak minden csepp eszére szüksége volt, hogy megzavarodását eltitkolja; most már ugyancsak örült rajta, hogy eltagadta Pet- róczyvali barátságát. Ő is elkezdte azt hütelen- nek szidni a basa előtt. „Mit fog majd erre Tököli mondani ?“ A basa megveregeté fiatal vendége vállát bizalmasan azt feleié rá : — Ezt majd megkérdheted tőle nemsokára magad. Petneházynak erre a válaszra olyasmi jutott eszébe, mintha Tököli ezóta már a magas mennyekben lehetne s rövid nap alatt neki is utána kellene menni. Mégis több magyarázatot akart hallani. — Hogyan gondolod ezt Abdurrahman ? — PgJ) hogy Tököli ezóta Sztambulban van és rövid időn téged is oda foglak küldeni. — (Értem a fejemet. Gondolá erre magában a kurnczvezér.) N Késő este volt, midőn Petneházy odahagyta Abdi basát. Nyugtalansága nem engedte szállására menni, mintha erezné, hogy ott legkönnyebben rátalál minden veszedelem. — Egy bosszú mellvédö sáncz vezetett végig a vár keleti oldalán, melynek egyik végét a hajdani királyi vadaskert zárta el; a kuruczvezér ide jött ki fejét szellőztetni. Innen a Dunára és a rákosi rónára lehetett látni, jobbról a Csepel-sziget, balról a Margitsziget, átellenben a gödöllői halmok adtak nyugvópontokat: Petneházy azt bánvta-vetette magában, vájjon a Csepel-szigeten át vagy a dunai molnárok segélyével O-Buda felől lehetne-e biztosabban menekülni Hatvan felé. A dunántúli rész felé nem tanácsos, mert még ott tele van kóbor török hadakkal minden vármegye s a palotai s veszprémi agák portyázói hamar kézrekeritik az embert. Csak az a kérdés, hogyan lehessen észrevétlenül eltűnni a várból? Minden kapu zárva, a külső kapukon kettőzött őrszemek járnak, minden óranegyedben hallani tábori jelkiáltásaikat: „Jekhdiir Allah!“ (egy az Isten!) Egy kis merészség és leleményes ész azonban könnyen segít; a vadaskert ajtaja most nyitva van, azon keresztül lehet menni, annak belső fala nagy fügefákkal van bevonva, azoknak a rostélyzatán fel lehet kapaszkodni a fal tetejére, a fal párkánya aztán lépcsőzetesen hanyatlik egész az alvárosi sánczig, onnan pedig csak egy jó ugrás s az ember meg van mentve. Hogy a vadaskert ajtaja nyitva van, oh! ezt Pétneházy nagyon jól tudta, mert hiszen a szép Teli most ott várakozik rá ; ő szokta
