Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-25 / 25. szám
Budapest 1893. (2.) BUDA és VIDÉKÉ mellett képzelhető-e, hogy ezen vidéken ipar, kereskedelem vagy forgalom növekedjék? Ily körülmények csak a megfojtásra alkalmassak. Éppen ez okokból kifolyólag a régi jobbmódn budai családok részint Pestre költöztek már vagy legalább is vagyonuk illetve tőkéjük egy részét pesti ingatlanba, mint jobb, jövedelmezőbbe fektették, mint a budai oldalon kevesebbet jövedelmezőbbe és rendezetlensége folytán, aránylag többe kerülő ingatlanba. Ezen tény is igazolja, bogy a budai körutat is a pestivel egyetemben egyforma előnyben a 30 évi adómentességben kelletett volna részesíteni s nem mostoha gyermeknek tekinteni. A budai női ipariskola kézimunka kiállítása. A budai női ipariskola kézimunka kiállítása f. hó 21-én 9 órakor megnyílt. Egy keleti bazár a maga apró ékes csecsebecséivel. Mindmegannyi remeke a női kézi munkának. Az ember maga elé képzeli azokat a bájos leánv- arczokat, a mint finom kis kezeskéikkel szorgalmasan forgatják a tűt és ollót, hogy minél szebb munkákat készítsenek és övéké legyen a dicsőség. A hölgyek finom izlésökkel párosítják a hasznost a széppel. Hogy mennyire ragaszkodnak munkájokboz és azoktól megválni nem tudnak, tanúsítja az alábbi párbeszéd, melynek tanúja voltam. Az első 1 eremben ugyanis, a hol a „f e bérvarrások“ vannak, egy pongyola öltöny látható „Eladó“ felírással. Egy bölgyike azt mondja egyik társnőjének, hogy: „én bizony nem adnám el a munkámat 1000 írtért sem. „Én meg 100,000 írtért sem“ felelt a másik. Vagyis tudják, hogy munkájuk megfize- tetbetlen. A kiállítás bárom csoportra van osztva : az első a fehérvár rásterme.; tanítónője Héger Lajosné, a második terem a szab óság osztálya; tanítónő Klein Ádolfné, a harmadik s egyúttal a legérdekesebb, a vegyes m u n kuk tér m e ; tanítónő Ócska Ignáczné. Gyönyörű munkák vannak itt felhalmozva. Értékük meghaladja a 30,000 koronát. Nézzük sorba a termeket. Nem értek a varráshoz, legfeljebb ha a kabátomról a gomb leszakad és azt kell fel- varrnom, tehát nehezen fogok hozzá. A fehérvarró teremben az ember fogalmat szerezhet magának, hogy mi mindenre vau — Te vagy ott annak a vörös kígyónak a teje: első fogsz lenni, a ki a budai sánczokra mászik s a magyar zászlót kitűzi rájok. Ekkor a kígyónak a feje másodszor is elszakadt s czikkázva hullt alá a büv-csoporto- zatból. Ihánzáde hirtelen megrázta az üveg- gömböt, arra egy szürkés köd lepte el az egészet, melyben nem látszott meg többé semmi alakzat. — Ha Allah úgy rendelte, legyen úgy. $zólt Abdi megindulás nélkül. — Úgy fog lenni felelt rá Ihánzáde s azzal felvette az üveggömböt, köpenye alá rejté s papncsait előkeresve a kerevet mögül, eltávozott. Petneházy nem állhatta meg, hogy nagyot ne nevessen, mikor egyedül maradt Abdival. — Mehemed apó egy kissé eszelős. — Az eszelősökön Isten lelke van, fiam : felelt rá Abdi; azokban idegen szellem lakik, a kit nem jó megcsufolni. — Tán csak nem hiszed, a miket itt jósolt. Abdi sokára felelt rá valamit. — Valóban, Érsekújvár elvesztőt is megjövendölő : és a Bécs alatti vereséget; megjósolta egy évvel előbb Ibrahim szultán trónról leestét. Sztambulban a hol az emberek napfényben fürdenek rémül tőle minden főur ; azért is kellett neki onnan eljönni ide és Budát nem szabad elhagynia. (Folyt, köv.) szüksége egy férjhez menendő hölgynek. Van itt suprikált stb.. stb. (több ilynemű termius technikust nem tudtam magamnak megjegyezni) ing úgy, ingbetét és pongyola öltöny. Minden darab készítése avatott kezekre vall. A legszebb darabokat Gömöry Karolin, Kocsis Margit, Zachár Anna, L é t a y Etelka és Szalontay Margit készítették. Innen a szabóság termébe jutunk, a hol fabábukon vannak a ruhák kiállitvá. A felületes szemlélő a csinos és elegáns ruhák közt álló hölgyeket is — kiállított tárgyaknak véli és csak akkor jut eszére, mikor az illető hölgy vagy megmozdul, vagy — elpirul. A kiállított ruhákkal Hanzéjy Vilma, Titze Fanni, Standtner Paula, La-Croix Ella, Porkoláb Juliska, Melcher Hedvig, Féry Aurora és Buchwald Flóra megmutatták, hogy nem szorulnak Monaszterlyre. Mint minden dolgnak úgy ennek is a vége a legérdekesebb. Most jutunk a vegyes munkák osztályába. Az ál vány okra kiterített gyönyörű hímzések közül az ember nem tudja, hogy melyiket nézze meg hamarabb. Tömérdek himzett zsebkendő, asztalfutó, terítő, asztal service-ek és a jó Isten tudja még mi minden található itt. Hej ! tudom, hogy sok fiatal ember nem adná egy félvilágért, ha azokból csak egyetlen egy is az ő számára készült volna. Gyönyörű munkáikkal emelik a kiállítás szépségét és fényét: Szwierák Gizela és Margit hímzésükkel Both Józsa mühimzésü munkái pedig ámulatba ejtik a nézőt. Oly munkák, mint Both kisasszony czimbalom térítője bármely főúri szalonnak is díszére válna. Elismerést érdemelnek még szép mühimzésü munkáikért: Farkas Mariska, Popovics Anna (kalotaszegi varrotas) Bogisich Erzsébet, Féry Aurora özv. Horváth Ferenczné, Sasse Irén (hímzés és disz- kivarrás) Dália Etelka (perzsa szőnyeg hímzés és disz hímzés mindkét oldalon egyforma) és még többen, kiknek neveit és munkáit helyszűke miatt nem nevezhetjük meg. Hogy a kiállítás fényesen sikerült annak az az oka, hogy az intézet Heger Lajosné, Ócska Ignáczné és Klein Adolfné tanítónők vezetése alatt áll. j l. Egy budai méhész telepe. A régebbi korban, mikor a czukor még nagyon drága vagy egyáltalán még nem volt, az ételek édesitésére a mézet használták. A czukor feltalálásával a méz mindinkább kiszorult a háztartásból. Ugv, hogy napjainkban már csak csemegének és egyes betegségeknél gyógyszerül használják. Nagy bún külömbözik a régi méhtenyésztés a mostanitól. A régi szalmakaptárak helyét a modern és sokkal czelszerübb Dzierson - féle kaptának foglalják el, melyek könnyéi és praktikus kezelésüknél fogva minden valamirevaló méhészetben túlnyomó számmal vannak. A napokban meglátogattam a Kühne-féle méhtelepet és valóban meglepett az az okszerű méhészet, mit' Kühne úr űz. Maga a méhes 50 kaptárból áll. Többnyire Dzierson-félék ; csak néhány darab van köztük szalma, ez is a tenyésztésre. A Dzirson-kaptárak fedeleinek leemelése után az ember megnézheti az üveglapon át a méhek munkáját. A temérdek méh — egy kaptárban körülbelül 50000 — zsongva és bongva hordja lábain a viaszt és gyomrában a mézet, mit lerakva, építi a sejtet és tölti be a mézet. Egyik a másik hátán mászva iparkodik eljutni egy-egy üres sejtüregbe, hogy ott a gyomrában feldolgozott mézet lerakja és beépítse — a kapzsi emberek számára. íme a szorgalom és munkásság eszményi példányképe ! Maga a méhecske küzd és fárad, hogy kincsét, a mézet összegyűjtse, csak azért, hogy ezután az ember rabló kezével elvegye tőle. Érdekes, hogy hogyan készítik a kereskedésben található, kisebb keretű lépes mézet. A kaptár felső részébe kisebb méretű kereteket, úgynevezett „boxes“-seket tesznek, melyek a szabályos építés végett üveglapokkal vannak ellátva. — Az igy beépített keretek körülbelül 0’5 kilót nyomnak és nagyobb keletnek örvendnek, mint a nagy és körülbelül U/g kilót nyomó keretek. Junius 25. A méhesből az asztalos műhelybe mentem, a hol az ujonan készített Dzierson-féle kaptárak nagy garmadában állva, várnak az elszállításra. Az idén Kühne úr körülbelül 500 drb uj kaptárt szállított. Ugyancsak itt láttam a Kühne úr által feltalált mézpergetőket, melyek a régebbi pergetőktől annyiban kiilömböznek, hogy mig azokban a keretek függélyesen vannak, addig ezekben egy sodronyhálózaton feküsznek és igy a lépkiesés és törés — a mi a régebbi perge- tőknél nagyon gyakran megtörténik —- itt nem lehetséges. Nem kevésbé érdekes a méhészeti szerek raktára, a hol a méhészethez szükséges összes szerek beszerezhetők. Itt néztem át a Kühne úr szerkesztésében német nyelven megjelenő méhészeti folyóiratot és szintén Kühne úr által irt „Méhészeti Káté“-t. A budai gazdák jól tennék, ha a méhészetet minél többen űznék, mert igazak Kühne úrnak eme szavai, hogy „minden keret méz, egy talált forint.“ —b. —ó. A hülyék záróvizsgája. A türelemnek, az emberbaráti szeretetnek, a kor e kiváló humánus intézetének vasrácsos kapuja megnyílt e hó 18-án reggel, hogy az évzáró vizsga alkalmából magába fogadja az intézet iránt érdeklődő nagy közönséget, szülőket, barátokat, ismerősöket. Az I. kerület Alkotás-utcza 2-dik szám alatt van a hülyék és gyengeelméjüek háza. Nem is ház, hanem gondosan parkírozott emeletes palota. A tantermek világosak, szellősek, az emeleten a munkatermek vannak. A földszinti vizsgázó teremben nagy ABC-és táblák függnek a falakon, majd Magyarország fali térképe mellett az állatvilág egész serege. Az asztalfőn Dr. Szénássy Sándor urnák tisztes őszbeborult feje jóságos arcza tűnik fel, mellette ül a közoktatásügyi miniszter kiküldött biztosa: Dr. Lippich Elek s Frim J. igazgató. A tanterem akként van ketté osztva, hogy a középen fekvő asztallal szemközt a növendékek foglalják el a padokat; jobbról a lánykák, balról a fiuk, a másik felén pedig a közönség talál helyet a sorjába rakott székeken. Az asztalon halmazban feküsznek a különféle irkák s rajzfüzetek. Az intézetben két tanító működik az igazgató mellett u. m. Purth Lajos Károly és Strauber Jakab urak. Mindkettő élénk, mozgékony, értelmes tanító s arczukon a kötelességtudás minden érzelmeivel, mosolylyal ajkukon, ha a felhívott növendék precis feleletet ad. Nem izgatottak, egész lényükön valami csendes nyugalom ömlik át, a mely méltó önmagukhoz, méltó az ügyhöz s az intézethez a melyet szolgálnak. Az első osztály vizsgázix éppen! Olyan érzés fogja el az embert, mintha egyszere sírni és nevetni akarna. Ajkunk szélein átsiklik a mosoly egy-egy tűnő vonása, és szivünk mégis elszorúl, úgy fáj valami ott belől. A növendékeknek nincs vezetéknevök: itt csak Gizella, Antal, Laczi, Bóza, Árpád, Manó, Pista, Etel, Lajos, Gyula stb. van. Vájjon tudja k-e, hogy hijják szülőiket? Se az igazgató, se a tanítók nem említik, de minek is ? úgy is átnyilallik a szülők szivén az a nagy kío, a midőn látják s hallják szerette gyermeküket itt; és e helyen mosolyogva bár, — de- gyenge elmével — a társadalomból — ha rövid időre is, de elszigetelve — megadni a feleletet, mit tanítóik tesznek fel. És mégis megrezeg a szivünk, s a megelégedés vidámsága hat át, látva azt a nagy eredményt, a mit az igazgató lelkes buzgalma, a tanítók példás odaadása, bámulatos türelme, — elért. — Gizella a táblához! A piros-pozsgás kis lány, csupa élet, csupa egészség, mosolyogva kel fel a pádból, piros ruhácskájában fehér vállas kötényével a legjobb benyomást teszi. ír, olvas, számol, de azért mindig mosolyog. Vájjon tudja-e, kik azok, kik eljöttek őt nézni, őt hallgatni? — Antal mond meg, hogy két cseresnye meg egy cseresnye hány cseresnye ? (A tanítók
