Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-18 / 24. szám
Budapest 1893. (3.) döfct s körülbelül három ezer főnyi közönség volt jelen, mely azután fesztelen jó kedvben élvezte a méreg drága ételt s italt. A népünnepély igen szép összeget eredményezett az egyesület javára. A mai nap sikere ismét bizonysága annak, hogy a 111. kér. önképzőkör fiatalsága rendezés dolgában nélkülözhetetlen és egyúttal páratlan. Az egylet felkérésére ők végezték a mai ünnepélyek rendezését, még pedig eléggé kézzel fogható sikerrel. R. X. Néhány szó Kneipp páter gyógymódjáról. Szinte boszantott ama elfogult és kicsinylő nyilatkozat, melylyel napi lapjaink némelyike az öreg vörishofeni plébános gyógymódjáról, a folyó héten a Margitszigeten tartott felolvasása alkalmából tett, daczára azon kitűnő eredménynek, melyet eddigelé a szenvedő emberiség több ezerre menő tagjánál felmutatott. Pedig, ha valaki, úgy leginkább Kneipp érdemelte ki már eddigelé is természetes gyógymódra fektetett gyógyeszköze által mindnyájunknak osztatlan elismerését, mert ő az, ki megmutatta fényes eredménynyel beigazolva, hogy a hideg viz czélszerüen alkalmazva minden betegség ellen úgyszólván egyedüli biztos gyógyeszköz, s bár orvosaink legtöbbja őt csak scharlatánnak tartja, bizonynyal csak kenyér irigységből, a szenvedő emberiség jó része mégis, látva ama fényes eredményt, melyet gyógymódja által elért, teljes bizalommal fordul hozzá. S ha valaha, úgy leginkább most van az öreg páternek valóságos missiója, mert a „fine de siecle“-nek egyik divatos s grassáló betegsége az idegesség, s az abból eredő számtalan különféle betegségnek egyedüli orvoslása csakis az ő gyógymódja által érhető el; s a mellett a a legolcsóbb, mert ahhoz nem szükséges egyéb, mint egy dézsa, melybe az illető bele álljon, s egy kanna, melylyel az öntéseket magán megtehesse, s igy azt még a legszegényebb ember is minden nagyobb anyagi áldozat nélkül használhatja; az öntések különféle nemének alkalmazására teljes és részletes felvilágosítást könyve nyújt, melyet minden könyvkereskedésben pár hatosért megkaphatni. S ha az anyák gyermekeik nevelésénél követnék az öreg páternek a gyermekek neveléséről irt munkájában osztott bölcs tanácsait, úgy a jövő generáczió a jelenben grassáló betegséget, az idegbetegséget már csak hírből ismerné. Hiszem is, hogy azok az anyák, kik hivatásukat a maga teljében felfogják, az öreg páternek bölcs tanácsait lelkiismeretesen fogják követni, hiszen legdrágább s legféltettebb kincsről, gyermekük egészségéről van szó. Bármint nyilatkozzanak tehát a napilapok és sokan a hivatottak közül az öreg Kneipp gyógymódjáról, mind a mellett azok a kicsinylő nyilatkozatok az emberiség józanul gondolkozó részében a Kneipp gyógymódja iránti bizalmat és hitet nem lesznek képesek soha sem megingatni, mert „minden Demestheresnél szebben beszél az eredmény!“ E. J Egy kis világról. Irta : Kühne Ferencz. A rovarok roppant sokassága közül, mely szemeink előtt a világot ellepi, tündöklő csillagként válik ki a méhek képe. Ismeretesek ők már évezredek óta az ember előtt, a ki gondos ápolásába fogadta, miért ők hála fejében páratlan készítményükkel használnak neki és maguk iránt a föld minden részén szeretetet és tiszteletet keltve, alkalmul szolgálnak arra, hogy az emberi érzelmeket is nemesítsék. Az ö teljesen rendezett —- s hogy úgy mondjam — állami közösségüket csodálatukban az emberek már a rég elmúlt időkben is mint az állami ideálját álliták föl. v Mikor a nap elhagyva téli pályáját s mind ^'sbra emelkedik az égen és meleg sugaraiké életet lehel a természetbe, a téli álom , méhek világában is lassú, halk áram át; terjeszkednek, mozgolódnak és elkezBUDA és VIDÉKÉ dik a téli nagy összeszorultságban elgyürődött toilette-jukat rendezgetni, simítani szolgálatkészen segítve egyik a másikának. A mint egyre jobban enyhül az idő, a kis államban is mind élénkebbé lesz az élet; a kas nyílásán eleinte csak egyes fejecskék kandikálnak ki s ha érzik, hogy kívül is kellemes, egzesek ki is repülnek, hogy kipróbálják repü- lokéjüket. Majd a vidám zümmögés által felkeltve, mind többen és többen követik e példát, mignem ezer meg ezer méhecske röpdösi körül a tanyát. Hej! micsoda örömrivalgás ez a zümmögésük, akár csak mint mikor a pajzán iskolás fiuk a tudomány rideg falai közül szabadulnak. A méh kolónia „város aiyá“-ja sem a vízvezetéken sem az általános csatornázás fölött nem töri fejét és még egy Hieronymi miniszter sem ül ösztökélő kiváltságkép nyakukon, mégis nékik is tétlenül kell eltűrni a hosszú télen át összegyiilemlett hulladékot fülkéjükben. De ha aztán az első kirepülés alkalmával szabadulhatnak a kellemetlen kényszer alól, jaj annak a házi asszonynak, a ki ily időben száritgatja a szabad ég alatt fehérneműit! egyszerre tele lesznek apró vesszők, pontok és felkiáltó jelekkel csalhatatlan bizonyítékául a megfestés valódisága iránt. Ez előzményok után mialatt otthonuk is megtisztul a téli szenytől, megkezdődik az általános munkálkodás. A királynő sem henyél, látva maga körül alattvalóinak serény tevékenységét; itt az ő ideje, hogy népe fenntartása érdekében munkálkodjék s elkezdi a kitisztított kis bölcsőkbe lerakni parányi petéit eleinte csak csekély számban, majd napról-napra növekedve, a legnagyobb fokot is eléri, a mikor a naponkint lerakott peték száma a 3000-et meghaladja. S ha már megjelennek a kasbau a fiatalok, úgy kezdetét veszi a vizhordók munkája, kiket oly helyeken hol víz gyülemük össze, nagy számmal lehet látni, hogy serényen magukba szíva azt, hazavigyék, a mint megérkeznek a kasba, mindjárt elveszik tőlük a fiatalok és táplálékul a mézből és virágporból álló péppel elegyítik. És hogy kedves kicsinyek majd a sok édeségtől el ne rontsák gyomrukat, kenyeret is kell hozzá adni, mit a virág porára elhintve a méhek apró piros, sárga, zöld vagy fehér golyócskák alakjában hátulsó lábukon hordanak be. Miután a méhpetéből álcza lett s az egy ideig a nyitott sejtben fekszik ellátva bőségesen pépnemüvel, a sejt egy viasz fedéllel elzáródik. Ebben a szűk kis kamrácskában azután a kis méhfióka selyem finom lepellel szövődik körül, melyet bizonyos idő múlva lehánt magáról, hogy mint teljesen kész rovar hagyja el azután zárkáját. Életében már első lépésével is megkezdődik a kis világ polgár számára a munka. Születésük után tizennégy napra elsajátítanak már mindenféle munkát a kasban, szövik a sejteket, készítik a lépet, gondoskodnak a pépről, tápanyagról, szellőzésről és megvédik otthonukat az idegen ellenséges betörésektől. S bár semmi vétekre sem képesek, az Ur reájuk is kimérte a részt: „Arczod verítékével keresd meg kenyeredet !“ Ha bizonyos idő múltával uj jövevények váltják fel őket munkájukban, a fiatal még csak 14 napos méhecske megteszi első lépését a nagy világba s nagy kornak érzi magát. Szép napos idő mellett teszik meg első kirepülésüket a szabadba. Körülröpdösik szülőhelyüket mind nagyobb és nagyobb körökben, hogy a sajátjukat, a kas környékét és tájékát emlékükbe véssék, nehogy visszatérésnél más idegen kasba szállja- nak, hol barátságos fogadtatás helyett biztos halál várna rájuk. így mennek aztán réteken, mezőkön a virágokra. Ha pedig tavaszszal a szép idő korán beköszönt, gyakran nincs még elég virág arra, hogy a méhek mézet vehetnének és igy gyűjtő ösztönüket kellőleg kielégíthetnék. Ily körülmények között aztán épen nem válogatósak, hanem elfogadnak minden édességet, a hol csak találhatnak tekintet nélkül az enyém és tied közötti különbségre. Jaj aztán ilyen időben az olyan csapatoknak, melyek gyöngébbek avagy nincsenek elkészülve, majd hogy egy pár éjszakára ki lesznek zárva. Eleséggel terhelten megJunius 18. rakva térnek h;iza és azonnal ezren és ezren jelentik a pompás leletet; ily kézalatti zsak- mánylásban egyik a másikát az utolsó csep mézik kifosztja. Máskor azonban teljesen felkészült és erős családra bukkannak, hol elég erős őr áll az ajtónál, ki minden jövevényt visszautasít vagy a törvényességre figyelmeztet. De végre a szükség mind nyomasztóbbá válik, egyre tömegesebben lepik el a nyílást, ilyenkor a nyílás őre gyors alarm jelekkel hívja segélyül társait, kezdetét veszi a szabályszerű ütközet, a szülőföldért és birtokért, hol a holtakban sincs hiány és a bátorság is mindkét fél részéről a legfényesebb próbákat kiállja. Itt tanulhat az ember igaz hazaszeretetet, láthatja, mily sokra becsült az otthon és mint harczol egy az összesért, az összes egyért, hogy megtarthassák, illetőleg megszerezzék az idegen otthont és javakat. De végre is az anya tér- * mészet is kiönti virágai által a méz bőség szaruját s nem vágyik nem tör egyik a másikéra. Láthatjuk ekkor a kisded állatkákat, mint az állam szorgalmas polgárai munkálkodnak a jólét és felvirágzáson kora reggeltől késő estig. Ha aztán a szabad természet már virágtengerben úszik és az enyhe lég dallal, virágillattal van tele, a méhek szorgalma nem ismer határt. Néha annyira teleszivják magukat a virág nedvével, hogy teljesen elfáradva érkeznek a kas elé. pihenőt kell tartania avagy sokszor halálra fáradva hull el a földre, mielőtt beszállhatott és édes terhétől megszabadulhatott volna. Azon közben a királynő, ki eddig csak munkás méh petéket rakott, elkezd a hímek vagyis a herék részére is petéket lerakni. Ezek részére a dolgozók bölcs gondoskodással nagyobb sejteket is készítettek. A teremtés urai a mé- heknél azonban legkevésbé sem játszanak pa- rancsolói szerepet, egyedüli előnyük a büntetlen henyélésben és bölcső idők hosszasságában nyilvánul,- a mennyiben mig a dolgozók a lerakott petékben húsz nap alatt végzik átalakulásukat, a heréknek huszonnégy napra van szükségük. Kifejlődnek azután nem sokára a herék is sejtjeikből és eljön az idő a királyné megtermékenyítésére. Igen, mert hát a család megerősítése, a munka megosztás után egyszersmind az uj család alapjait is megvetik. Mert kell, hogy minden egyes méhcsalád élén egy-egy királyné álljon, mint parancsolója és anyja minden egyesnek, hogy a természet által előirt feladatukat betölthessék. Az újonnan alakulandó kolónia királynéjának részére a dolgozók még annak idején mintegy huszorta nagyobb makkformáju reteszt — anyaméh sejtet — készítettek, melybe a királyné eugedve népe akaratának, egy mun- kásméh petét is tesz. (Folyt, köv.) Kényes helyzet, A ki engem ismer jól tudja, hogy a mindenható természet mindenre inkább alkotott, csak turistának nem. Egy utazás gyalogszerrel ellenkezik testem 175 kgr. élő súlyával és azon titokzatos vonzerővel, mely a vámsorompó legelső csárdájánál ellentállhatatlan delejességgel húz be a frecscset osztogató, hűsített kancsók közvetlen szomszédságába. A kocsizást nem tűri tüdőm makacssága, mely semmi áron sem ka- paczitálható, hogy az utaink felett lebegő sűrű mikrokosmos-világot életfentartó levegőnek vegye be. A vasút rongálja gyenge idegeimet sebességgel, fütyüléssel, zakatolással, füsttel; azonkívül nem vagyok barátja semmiféle összeütközésnek. Hajóra szállás pedig egyenlő egy hatványozott kolera-rohammal, miért is életemben nem voltam más vízben mint az ülőkád sekély hullámaiban, de akkor is csak úgy, ha esetleges szerencsétlenség elhárítása czéljából egy elszánt, feláldozó emberbarát őrködött olda- lomon.^ És én mégis turista lettem ! Hja, a sors utai kiszámíthatatlanok és az ember nyugalmas boldogsága, lelkének egyensúlya sokszor függ egy pár harisnya (kérem, üres harisnyáról van szó) minőségétől. Van nekem egy jó barátom, rokonom, jól- tevőm, egyszóval egy olyan fajta gondviselésem Pista bácsiban ; és egy jóságos, áldozatkész,