Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-18 / 24. szám

Budapest 1893. (3.) döfct s körülbelül három ezer főnyi közönség volt jelen, mely azután fesztelen jó kedvben élvezte a méreg drága ételt s italt. A nép­ünnepély igen szép összeget eredményezett az egyesület javára. A mai nap sikere ismét bi­zonysága annak, hogy a 111. kér. önképzőkör fiatalsága rendezés dolgában nélkülözhetetlen és egyúttal páratlan. Az egylet felkérésére ők vé­gezték a mai ünnepélyek rendezését, még pedig eléggé kézzel fogható sikerrel. R. X. Néhány szó Kneipp páter gyógy­módjáról. Szinte boszantott ama elfogult és kicsinylő nyilatkozat, melylyel napi lapjaink némelyike az öreg vörishofeni plébános gyógymódjáról, a folyó héten a Margitszigeten tartott felolva­sása alkalmából tett, daczára azon kitűnő ered­ménynek, melyet eddigelé a szenvedő emberiség több ezerre menő tagjánál felmutatott. Pedig, ha valaki, úgy leginkább Kneipp érdemelte ki már eddigelé is természetes gyógymódra fek­tetett gyógyeszköze által mindnyájunknak osz­tatlan elismerését, mert ő az, ki megmutatta fényes eredménynyel beigazolva, hogy a hideg viz czélszerüen alkalmazva minden betegség ellen úgyszólván egyedüli biztos gyógyeszköz, s bár orvosaink legtöbbja őt csak scharlatánnak tartja, bizonynyal csak kenyér irigységből, a szenvedő emberiség jó része mégis, látva ama fényes eredményt, melyet gyógymódja által el­ért, teljes bizalommal fordul hozzá. S ha valaha, úgy leginkább most van az öreg páternek valóságos missiója, mert a „fine de siecle“-nek egyik divatos s grassáló beteg­sége az idegesség, s az abból eredő számtalan különféle betegségnek egyedüli orvoslása csakis az ő gyógymódja által érhető el; s a mellett a a legolcsóbb, mert ahhoz nem szükséges egyéb, mint egy dézsa, melybe az illető bele álljon, s egy kanna, melylyel az öntéseket magán meg­tehesse, s igy azt még a legszegényebb ember is minden nagyobb anyagi áldozat nélkül hasz­nálhatja; az öntések különféle nemének alkal­mazására teljes és részletes felvilágosítást könyve nyújt, melyet minden könyvkereskedésben pár hatosért megkaphatni. S ha az anyák gyermekeik nevelésénél követnék az öreg páternek a gyermekek neve­léséről irt munkájában osztott bölcs tanácsait, úgy a jövő generáczió a jelenben grassáló be­tegséget, az idegbetegséget már csak hírből ismerné. Hiszem is, hogy azok az anyák, kik hiva­tásukat a maga teljében felfogják, az öreg páternek bölcs tanácsait lelkiismeretesen fogják követni, hiszen legdrágább s legféltettebb kincs­ről, gyermekük egészségéről van szó. Bármint nyilatkozzanak tehát a napilapok és sokan a hivatottak közül az öreg Kneipp gyógymódjáról, mind a mellett azok a kicsinylő nyilatkozatok az emberiség józanul gondolkozó részében a Kneipp gyógymódja iránti bizalmat és hitet nem lesznek képesek soha sem meg­ingatni, mert „minden Demestheresnél szebben beszél az eredmény!“ E. J Egy kis világról. Irta : Kühne Ferencz. A rovarok roppant sokassága közül, mely szemeink előtt a világot ellepi, tündöklő csil­lagként válik ki a méhek képe. Ismeretesek ők már évezredek óta az ember előtt, a ki gondos ápolásába fogadta, miért ők hála fejében párat­lan készítményükkel használnak neki és maguk iránt a föld minden részén szeretetet és tiszte­letet keltve, alkalmul szolgálnak arra, hogy az emberi érzelmeket is nemesítsék. Az ö teljesen rendezett —- s hogy úgy mondjam — állami közösségüket csodálatukban az emberek már a rég elmúlt időkben is mint az állami ideálját álliták föl. v Mikor a nap elhagyva téli pályáját s mind ^'sbra emelkedik az égen és meleg sugarai­ké életet lehel a természetbe, a téli álom , méhek világában is lassú, halk áram át; terjeszkednek, mozgolódnak és elkez­BUDA és VIDÉKÉ dik a téli nagy összeszorultságban elgyürődött toilette-jukat rendezgetni, simítani szolgálatké­szen segítve egyik a másikának. A mint egyre jobban enyhül az idő, a kis államban is mind élénkebbé lesz az élet; a kas nyílásán eleinte csak egyes fejecskék kan­dikálnak ki s ha érzik, hogy kívül is kellemes, egzesek ki is repülnek, hogy kipróbálják repü- lokéjüket. Majd a vidám zümmögés által fel­keltve, mind többen és többen követik e példát, mignem ezer meg ezer méhecske röpdösi körül a tanyát. Hej! micsoda örömrivalgás ez a züm­mögésük, akár csak mint mikor a pajzán is­kolás fiuk a tudomány rideg falai közül szaba­dulnak. A méh kolónia „város aiyá“-ja sem a vízvezetéken sem az általános csatornázás fölött nem töri fejét és még egy Hieronymi miniszter sem ül ösztökélő kiváltságkép nyakukon, mégis nékik is tétlenül kell eltűrni a hosszú télen át összegyiilemlett hulladékot fülkéjükben. De ha aztán az első kirepülés alkalmával szabadulhat­nak a kellemetlen kényszer alól, jaj annak a házi asszonynak, a ki ily időben száritgatja a szabad ég alatt fehérneműit! egyszerre tele lesznek apró vesszők, pontok és felkiáltó jelek­kel csalhatatlan bizonyítékául a megfestés való­disága iránt. Ez előzményok után mialatt otthonuk is megtisztul a téli szenytől, megkezdődik az ál­talános munkálkodás. A királynő sem henyél, látva maga körül alattvalóinak serény tevékeny­ségét; itt az ő ideje, hogy népe fenntartása ér­dekében munkálkodjék s elkezdi a kitisztított kis bölcsőkbe lerakni parányi petéit eleinte csak csekély számban, majd napról-napra növe­kedve, a legnagyobb fokot is eléri, a mikor a naponkint lerakott peték száma a 3000-et meg­haladja. S ha már megjelennek a kasbau a fiatalok, úgy kezdetét veszi a vizhordók munkája, kiket oly helyeken hol víz gyülemük össze, nagy számmal lehet látni, hogy serényen magukba szíva azt, hazavigyék, a mint megérkeznek a kasba, mindjárt elveszik tőlük a fiatalok és táplálékul a mézből és virágporból álló péppel elegyítik. És hogy kedves kicsinyek majd a sok édeségtől el ne rontsák gyomrukat, kenyeret is kell hozzá adni, mit a virág porára elhintve a méhek apró piros, sárga, zöld vagy fehér go­lyócskák alakjában hátulsó lábukon hordanak be. Miután a méhpetéből álcza lett s az egy ideig a nyitott sejtben fekszik ellátva bőségesen pépnemüvel, a sejt egy viasz fedéllel elzáródik. Ebben a szűk kis kamrácskában azután a kis méhfióka selyem finom lepellel szövődik körül, melyet bizonyos idő múlva lehánt magáról, hogy mint teljesen kész rovar hagyja el azután zár­káját. Életében már első lépésével is megkezdő­dik a kis világ polgár számára a munka. Szü­letésük után tizennégy napra elsajátítanak már mindenféle munkát a kasban, szövik a sejteket, készítik a lépet, gondoskodnak a pépről, táp­anyagról, szellőzésről és megvédik otthonukat az idegen ellenséges betörésektől. S bár semmi vétekre sem képesek, az Ur reájuk is kimérte a részt: „Arczod verítékével keresd meg ke­nyeredet !“ Ha bizonyos idő múltával uj jövevények váltják fel őket munkájukban, a fiatal még csak 14 napos méhecske megteszi első lépését a nagy világba s nagy kornak érzi magát. Szép napos idő mellett teszik meg első kirepülésüket a szabadba. Körülröpdösik szülőhelyüket mind na­gyobb és nagyobb körökben, hogy a sajátjukat, a kas környékét és tájékát emlékükbe véssék, nehogy visszatérésnél más idegen kasba szállja- nak, hol barátságos fogadtatás helyett biztos halál várna rájuk. így mennek aztán réteken, mezőkön a virágokra. Ha pedig tavaszszal a szép idő korán be­köszönt, gyakran nincs még elég virág arra, hogy a méhek mézet vehetnének és igy gyűjtő ösztönüket kellőleg kielégíthetnék. Ily körül­mények között aztán épen nem válogatósak, hanem elfogadnak minden édességet, a hol csak találhatnak tekintet nélkül az enyém és tied közötti különbségre. Jaj aztán ilyen időben az olyan csapatoknak, melyek gyöngébbek avagy nincsenek elkészülve, majd hogy egy pár éjsza­kára ki lesznek zárva. Eleséggel terhelten meg­Junius 18. rakva térnek h;iza és azonnal ezren és ezren jelentik a pompás leletet; ily kézalatti zsak- mánylásban egyik a másikát az utolsó csep mézik kifosztja. Máskor azonban teljesen felkészült és erős családra bukkannak, hol elég erős őr áll az ajtónál, ki minden jövevényt visszautasít vagy a törvényességre figyelmeztet. De végre a szükség mind nyomasztóbbá válik, egyre tömegesebben lepik el a nyílást, ilyenkor a nyílás őre gyors alarm jelekkel hívja segélyül társait, kezdetét veszi a szabályszerű ütközet, a szülőföldért és birtokért, hol a hol­takban sincs hiány és a bátorság is mindkét fél részéről a legfényesebb próbákat kiállja. Itt tanulhat az ember igaz hazaszeretetet, láthatja, mily sokra becsült az otthon és mint harczol egy az összesért, az összes egyért, hogy meg­tarthassák, illetőleg megszerezzék az idegen otthont és javakat. De végre is az anya tér- * mészet is kiönti virágai által a méz bőség sza­ruját s nem vágyik nem tör egyik a másikéra. Láthatjuk ekkor a kisded állatkákat, mint az állam szorgalmas polgárai munkálkodnak a jólét és felvirágzáson kora reggeltől késő estig. Ha aztán a szabad természet már virág­tengerben úszik és az enyhe lég dallal, virág­illattal van tele, a méhek szorgalma nem ismer határt. Néha annyira teleszivják magukat a virág nedvével, hogy teljesen elfáradva érkeznek a kas elé. pihenőt kell tartania avagy sokszor halálra fáradva hull el a földre, mielőtt beszáll­hatott és édes terhétől megszabadulhatott volna. Azon közben a királynő, ki eddig csak munkás méh petéket rakott, elkezd a hímek vagyis a herék részére is petéket lerakni. Ezek részére a dolgozók bölcs gondoskodással nagyobb sejteket is készítettek. A teremtés urai a mé- heknél azonban legkevésbé sem játszanak pa- rancsolói szerepet, egyedüli előnyük a büntetlen henyélésben és bölcső idők hosszasságában nyil­vánul,- a mennyiben mig a dolgozók a lerakott petékben húsz nap alatt végzik átalakulásukat, a heréknek huszonnégy napra van szükségük. Kifejlődnek azután nem sokára a herék is sejt­jeikből és eljön az idő a királyné megterméke­nyítésére. Igen, mert hát a család megerősítése, a munka megosztás után egyszersmind az uj család alapjait is megvetik. Mert kell, hogy minden egyes méhcsalád élén egy-egy királyné álljon, mint parancsolója és anyja minden egyes­nek, hogy a természet által előirt feladatukat betölthessék. Az újonnan alakulandó kolónia királynéjának részére a dolgozók még annak idején mintegy huszorta nagyobb makkformáju reteszt — anyaméh sejtet — készítettek, melybe a királyné eugedve népe akaratának, egy mun- kásméh petét is tesz. (Folyt, köv.) Kényes helyzet, A ki engem ismer jól tudja, hogy a min­denható természet mindenre inkább alkotott, csak turistának nem. Egy utazás gyalogszerrel ellenkezik testem 175 kgr. élő súlyával és azon titokzatos vonzerővel, mely a vámsorompó leg­első csárdájánál ellentállhatatlan delejességgel húz be a frecscset osztogató, hűsített kancsók közvetlen szomszédságába. A kocsizást nem tűri tüdőm makacssága, mely semmi áron sem ka- paczitálható, hogy az utaink felett lebegő sűrű mikrokosmos-világot életfentartó levegőnek ve­gye be. A vasút rongálja gyenge idegeimet sebességgel, fütyüléssel, zakatolással, füsttel; azonkívül nem vagyok barátja semmiféle össze­ütközésnek. Hajóra szállás pedig egyenlő egy hatványozott kolera-rohammal, miért is életem­ben nem voltam más vízben mint az ülőkád sekély hullámaiban, de akkor is csak úgy, ha esetleges szerencsétlenség elhárítása czéljából egy elszánt, feláldozó emberbarát őrködött olda- lomon.^ És én mégis turista lettem ! Hja, a sors utai kiszámíthatatlanok és az ember nyugalmas boldogsága, lelkének egyensúlya sokszor függ egy pár harisnya (kérem, üres harisnyáról van szó) minőségétől. Van nekem egy jó barátom, rokonom, jól- tevőm, egyszóval egy olyan fajta gondviselésem Pista bácsiban ; és egy jóságos, áldozatkész,

Next

/
Oldalképek
Tartalom