Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-06 / 1. szám

BUDA és VIDÉKE

Januarius 6.

Budapest 1898. (8.)

az indítványt egyhangúlag nagy lelkesedéssel magáévá teszi és elhatározza :

„1) hogy Dr. Országh Sándor urnák a „Duna jobbparti részéről“ czim alatt szerzett röpiratáért elismerést és köszönetét mond s erről nevezettet jegyzőkönyvi kivonatban értesíti

„2) hogy Dr. Toldi László urnák is köszönetét mond az általa tett indítványért és végre“

„3) hogy Dr. Darányi Ignácz, Dr. Toldi László Rupp Zsigmond, Érczhegyi Ferencz, Gombár Tivadar, Dr. Országh Sándor, Eckermann Ede, Biscara Endre, Del Medico Ágoston, Rupp Imre, Hampel Sándor, Szabó M. Ferencz. Kollár Lajos, Havas Sándor, Kugler József, Dr. Tatay Adolf és Sitz Károly urakból álló bizo;tságot küld ki, mely a budai oldalon fennálló összes körökhöz ez ügyben intézendő felhívás szövegét megállapítja ; felkéri egyúttal Dr. Toldi László urat e felhívás szövegezésére és megbizza Érczhegyi Ferencz főlövészmester urat, hogy annak idején a nevezett urakat a szöveg megállapítására hívja össze. Kmf Lohr József s. k. jegyző, Érczhegyi Ferencz, főlövészmester. A jegyzőkönyvi kivonat hiteléül: Budapest, 1892. augusztus 12-én Lohr József egy. jegyző, Érczhegyi Ferencz főlövészmester (p. li.)

A választmány eme határozatához képest néhai Érczhegyi Ferencz főlövészmester 1892. julius utolsó vagy augusztus első napjai egyikére (a napra határozottan nem emlékezem) egybe hívta a kiküldött albizottságot. A bizottság fele ezen az ülésen részt vett. Toldi László dr. felolvasta a budai körökhöz intézendő felhívás tervezetét mely szépen szövegezett tervezet — kisebb módosításokkal — elfogadtatott. A tulajdonképeni vita tárgya az volt, vájjon elfogadható-e Toldi László dr., amaz indítványa, hogy a behívandó nagy értekezleten a körök 25—25 taggal képviseltethessék magukat. Rupp Zsigmond és Darányi Ignácz dr. minél kevesebb delegatus részvételével óhajtották a körök képviseletét; ezzel szemben én —- utalva azon körülményre, — hogy Buda lakossága oly nyugodt, higgadt és igénytelen, hogy képviselőivel szemben közérdekű óhajokkal alig lép fel, megérdemli, hogy a mozgalomban minél számosabb egyén által képviseltessék, már azért is, hogy a veleszületett indolencziával szemben állást foglaljunk s ezt gyógyítani igyekezzünk. Azt óhajtottam tehát, hogy ne csak a körök delegáltjai, hanem Buda választó polgársága maga fejezze ki ezen meetin- gen Buda óhaját. Tudva, azonban azt, hogy ily tartalmú indítványom alig fog helyesléssel találkozni az albizottság előtt, indítványoztam; fogadtassák el a Toldi László-féle tervezet, mely az egyes körök képviseletét 25 delegáltban állapítja meg, — szemban Darányiéval, mely 5 és Ruppéval, mely egyenkint 10 résztvevőnek adna helyet körönkint. Miután azonban megyőződtem arról, hogy ez az indítványom semmi esetre sem számíthat elfogadásra, nem erőltettem, várva arra. hogv a választmány plénuma előtt sikeresebben fogom azt érvényre juttatni.

Az albizottság végre a következő határozatban állapodott meg:

„A nagy értekezlet tagjai volnának:

a) az I—III. kér. orsz. képviselők,

b) „ „ „ összes főv. törvh. biz.

tagok,

c) az I—III. kér. elöljárók.

d) „ „ „ esküdtek.

e) „ „ „ körök és kaszinók, azzal

a megszorítással, hogy 1 — 1 kört vagy kaszinót

sak 10 tag képviselhet a nagy értekezleten.

Az albizottság eme határozatát a lövészegyesület választmánya 1892. augusztus 8-án tartott ülésében tárgyalta.

Az albizottság szövegezése elfogadtatott. Én azonban — feltett szándékomhoz híven —- az értekezleten részt veendő körök és kaszinók képviselete tárgyában eredeti indítványomhoz ragaszkodtam és követeltem, hogy minden kör és kaszinó 25 tagot küldhesseu a kongressusra. Ez indítványomat főleg azzal indokoltam, miszerint épen a lövész-egyesület szereti magát ama társadalmi góczpontnak tekintetni, amely fehér asztalánál minden alkalommal a liberális- must hirdeti, de egyúttal igyekszik is és minden lehetőt elkövet, hogy a zöld asztalnál folytatott anácskozásokban minél kevesebben vehessenek

részt, mi által ellentétbe helyezi magát, hirdetett szabadelvüségével s eljárásával a polgárságra azt a benyomást teszi, hogy a fehér asztalnál csak azért hirdeti a liberális eszmét, mert szüksége van publikumra, tapsra; ahol azonban a polgárság tényleges befolyását kell érvényre juttatni, a polgárságot a részvételből kizárja, ama 20 egyén kivételével, akik minden egyletben és a társadalom minden rétegében szerepet visznek és ezzel a nagy közönségben sajnosán uralkodó indolencziát méginkább fejlesztik. Indítványomat azzal támadták meg, hogy nem czél- szerü nagy és nehézkes testet összeállítani, mivel ez a tárgyalásokat megnehezíti. Sőt akadt olyan is, aki indítványom jogosultságát azzal támadta meg. hogy a választmány teljhatalommal ruházta fel a kiküldött albizottságot, következés- kép annak határozatai vita tárgyát nem képezhetik és igv indítványom a választmány által nem is tárgyalható. Erre hivatkoztam a választmány utolsó elhatározására, melynek értelmében az albizottság csakis a szövegezésre nyert felhatalmazást, egyebekben pedig a választmány joga nem korlátoztatoít s igy indítványomat egész terjedelmében fentartottam. Elnöklő főlövészmester bámulva azon, hogy indítványomat nemcsak fentartom, hanem fölötte a szavazást is óhajtom: ez utóbbit elrendelte, melynek eredményeképen enuncziálta, hogy a többség az én indítványomat fogadta el és határozattá lett, hogy a nagy értekezletre a következők bivandók meg:

a) az I—III. kér. orsz. képviselők,

b) „ „ „ összes főv. tvh. biz.

tagok,

c) az I—III. kér. elöljárók,

d) „ „ „ esküdtek

e) „ „ „ összes körök és kaszinók,

azon megszorítással hogy 1 —1 kör vagy kaszinó 25 tagnál többet nem küldhet a kongressusra.

Inditványoztam továbbá, hogy erről az összes I—III. kér. körök és kaszinók ideje korán értesittessenek és felkéressenek, hogy delegáltjaik névsorát legkésőbb 1892. október

15-ig közöljék, továbbá, hogy a nagy értekezlet napját a lövész-egyesület választmánya által kiküldött albizottság tűzze ki. Ez indítványaimat a többség szintén elfogadta.

Ezek után áttérek az albizottság további működésére.

Az albizottság őszszel, ha jól emlékszem,

1892. október végén vagy november elején tartotta meg ülését. Az ülésen 16 közül mindössze hatan jelentünk meg. Sokáig tanácskoztunk azon, vájjon arra való tekintettel, hogy az ülés oly gyéren látogatott, tartsuk-e meg vagy napoljuk-e el P Én csakis egy elvi határozatot óhajtottam ezen ülésben provokálni, miért is ennek kimondását inditványoztam és ennek megtörténte után — a távollevőkre való tekintettel és udvariasságból — az elnapoláshoz magam is hozzájárultam. Ezen elvi jelentőségű indítványom, mely határozattá is emeltetett, a következő volt:

„Mondja ki az albizottság már most, mielőtt további működését folytatná, miszerint ő igazságosan óhajt eljárni a dunajobbpart mindhárom kerületével szemben és hogy tárgyalásai- és elhatározásaiban sem személyes érdekek sem az egyes kerületek között esetleg felmerülő parti- kulárizmus által nem vezetteti magát, hanem igyekezetét oda akarja irányítani, hogy mind a 3 kerület jogos és igazságos érdekei érvényre jussanak.“

Eme határozat kimondása után az albizottság ülését elhalasztotta.

Néhány nappal később újra összeültünk a közmunkák tanácsának tanácstermében A jól látogatott értekezlet napirendjén a következő tárgyak voltak:

1) a kongressus napjának meghatározása,

2) a körök és kaszinók meghívása,

3) a nagy értekezlet programmjának megállapítása és végre

4) saját indítványom, melynek értelmében az előkészítő bizottság javaslatot tenne a nagy gyűlésnek egy ki küldendő végrehajtó bizottság tárgyában, melyben — megfelelő arányban — mindazon elemeknek hely volna adandó, amelyekből a nagy értekezlet fog megalakulni oly formán, hogy nemcsak a hivatalosok — értve alatta az orsz. képviselőket, biz. tagokat és elöljárókat — lennének tagjai a végrehajtó

bizottságnak, hanem minden kör kvildhessen képviselőt a végrehajtó bizottságba.

Ezen indítványom sok fejtörésre adott alkalmat. Az előkészítő bizottság jó része — szemmel láthatólag — nem nézett szívesen oly indítványt, mely a közvetlen részvételben és munkásságban oly elemeket is részeltetett volna, amelyek a fent közölt hivatalos vagy félhivatalos jelleggel nem bírnak.

Végre is abban állapodtak meg, hogy a nagy értekezlet napjának kitűzését, a meghívók kiküldését, valamint saját indítványomat egv később meghatározandó napra kell halasztani és az albizottság egyelőre csakis a munka-pro- gramm kérdésével kívánt foglalkozni. Itt azonban egy újabb komplikáció állolt be. Valaki, hogy kicsoda, Rupp Imre, Kollár Lajos, Darányi Ignácz, vagy Toldi László-e, arra már nem emlékszem, azt indítványozta, hogy a kongressus programmját ne mi, mint a lövész egyesület albizottsága készítsük el, hanem kérjünk fel erre egy más bizottságot, amely újabb bizottság által elkészítendő projektumot mi, mint albizottság, felülbírálnék, vagyis más szóval, a lövész-egyesület albizottsága képezze az utolsó rostát, lün ennek szükséget ugyan nem láttam, be, de azért, hogy legalább valamit határozzunk s abban a reményben, hogy a dolgot ez által is előbbre viszsziik, erre a propositióra is ráállottam. Azok az urak, akik ez újabb bizottságba is kevés számú munkatársat óhajtottak, megint nehézségekkel állottak elő. Végre is abban állapodtunk meg, hogy minden kerület részéről 8—8 bizottsági tag volna ez újabb, a programm megállapításával foglalkozó külön bizottságba felkérendő, ezeken kívül a lövészegyesület részéről a főlövészmester, a jegyző és Toldi László dr. Tehát mindössze 27 egyén, kiknek működése oly programm összeállítására szorítkoznék, mely magában foglalja mindazon lényegesebb törekvéseket, melyeket a kormány- nyál és a fővárossal szemben a uudai érdekek szempontjából érvényesíteni kell.

A lövész-egyesület albizottsága azon egyének közül, akik a budai oldalon a társadalmi vagy politikai ellenzéket képviselik, a vezérférfiakat — nem tudom czélszerüségi okból-e, de szívesen befogadta ezen külön bizottságba, de nem látta szivesen azt, hogy néhány más egyén delegálását is óhajtottuk. Végre mégis megállapodtak abban, hogy a fentjelzett 27-es bizottságban a kerületek a következő biz. tagokkal legyenek képviselve:

I. kér. Osztoics M., Dr.Szénássy Sándor, Scheich Károly, Dr. Schwartzer Ottó, Rupp Imre, Dr. Országh Sándor, Gombár Tivadar és Szelestev Géza;

IJ. kér. Eckermann Ede, Rácz Károly, Freyberger Pál, Rupp Zsigmond, Kollár Lajos, Dr. Darányi ^ Ignácz, Dr. Csorba Ferencz és Del Medico Ágoston.

III. kér. Stern József, Dr. Tatai Adolf, Kugler József, Sitz Károly, Gyulányi Adolf, Bendek, Augenstein Samu, és Zailig Á. (rendőr- kapitány).

Hogy azonban 27 egyén ne fáradozzék a programún elkészítésében, egy, Rupp Imre, Kollár Lajos és Tatai Adolf urakból álló albizottság küldetett ki, mely azon kötelezettséget vállalta magára, hogy 14 napon belül a programm tervezetét elkészíti, amelyet 1892. november hó közepe táján a 27-es bizottságnak be fog mutatni; A 27-es bizottság e felett határoz, ezt a határozatot a lövész-egyesület albizottságnak bemutatja, amely újból határoz, a munka programm kérdése ezzel meg fog oldódni s azután áttérhet a mai ülés napi rendjéről levett többi tárgyra.

A 14 nap eltelt, a 27-es bizottság összehivatott, de a munka programm tárgyalása helyett Toldi László dr. tollából igen szép megnyitó beszédet hallott, melyben átalános panaszok — konkret indítványok és javaslatok nélkül —- foglaltatnak s a mely megnyitó beszéd a nagy értekezlet számára készült. Egyúttal excusálták magukat Kollár, Rupp Imre és Tatai biz. tagok, azért, hogy a programm tervezetét nem készítették el. Kollár és Tatai urak azt várták, hogy Rupp Imre úr fogja őket értekezletre meghivni. Rupp ur pedig másik 2 társa felszólítására várt. Midőn pedig az elnöklő főiövész-mestert, már ekkor Havas Sán-