Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-21 / 20. szám
Budapest 1893 (B) BUDA és VIDÉKE. Május 21. munkatanács ezen kicsinylő elutasításán ; frt azon hazafias jelzéssel, melyszerint bocsánatot kór a törvényhatóság e szerény adományért, de ezúttal nem képes többet küldeni, mivel pénztárában több pénz nincs; mert ha több volna azt is elküldené. A bizottság a legmelegebb köszönettel fogadta az adományt. Fiume város ily szép példával mutatta meg magyar, hazafias érzelmét. Ezután az adakozás folyt, kisebb-nagyobb összegben, hazafias, meleg érzülettel, melyből azonban mégis kiderült, hogy mig a nemzet szegényebb sorsú tagjai áthatva a hazafias érzülettől mintegy vetélkedve adták filléreiket, 3—4—5 krt, a nemzet hagyományos vitézség! emlékére; addig nagy uraink, főpapjaink, gazdag pénzintézeteink (kevés kivétellel) elmaradtak nagyobb összegű adományaikkal; a legnagyobb forgalmú pénzintézet alig 50 forinttal gyarapította az alapot. Mágnásaink 4 kivételével vagy nem vettek tudomást a létesítendő szobor ügyében megindított mozgalomról vagy szándékosan maradtak távol adományaikkal. E négy adakozó közül is megérdemli a különös kiemelést egy, kinek családtagja a hadjáratok alkalmával szigorított haditörvények Ítéletének esett áldozatul, melyért hátramaradt övéi, — félretéve a bosszú nemtelen fegyverét s meghajolva nemzeti szabadságunk szentsége előtt; szép összeggel járult e hősi jelvény anyagi áldozataihoz. Nem áldoztak főpapjaink a nemzet hagyományos vitézségi emlékére, alig 4—5 kivételével, ezek közt első helyen a nem is magyar származású istenben boldogult Kruesz Krizoszton panonhalmi főapát, ki a konventtel egyetértve 50 frtot adományozott. A nemzet áldása lengje körül nyugvó porait nemes adományáért. Igaz hogy a nemzet áldozatkészsége a 22 év alatt számtalan oldalról vétetett igénybe, melyet kiaknázni tán jobban módjában lett volna a szobor alap-gyűjtő bizottságnak, ha ennek az élén nem egy szerény honvéd főorvos áll. Én tehát azért, hogy az adakozás oly csekély mértékben folyt s hogy 22 év kellett ahhoz, hogy a budai honvédemlékre összesen 30 ezer frt gyűljön össze, első sorban magamat okozom, hogy mint szerény honvéd főorvos miként bátorkodtam, egy oly nemzeti intézmény, mint a honvédszobor felállításának keresztülvitelére válalkozni: bármilyen becsülettel kezelje is az alapot, az a becsületes szerény polgári származású vezérférfi; az eszme megvalósítása csak tengődik. A gyűjtés bár lassan, de folytonosan szaporodott ugyanyira, hogy 1875. évben Halász N. szobrász ur egy bástyán álló honvédet ábrázoló szobor mintát készített, a szerény 8000 frtos pénz készlet erejéig. Mit azonban a fővárosi közmunka- tanács, bár gr. Andrássy Gyula ő nm.-nak nagyon tetszett, nem fogadott el; később a budavári honvódszobor bizottság ismételt kérelmére, felállítás! helyül, egy Krisztinaváros felőli körönd jeleztetett. S midőn a szoborbizottság e körönd átadását kérelmezte, a közmunkatanács kiutasította az emlékkel a sirkertbe, hol az elesett hősök nyugosznak. A bizottság megboszankodva a közelhatározta, hogy a hóm éd sírokhoz emléket állíttat, mit 1877. május 21-én Geren day Antallal fel is állíttatott 657 frtnyi költséggel, igy elzárva az utat a közmunkatanács terve elől, mely szerint budavár bevételének csata és győzelmi emlékét a várból kizárni szándékozott. Most a bizottság kettőzött erélylyel dolgozott azon, hogy a budavár bevételének emléke, a vár díszterén találjon felállítás! helyet; a bizottság ezen elhatározott terve végre valahára mégis sikerült mert a bizottság ismételt kérelmére a főváros középitési bizottsága, bár kevés szótöbbséggel, de mégis 188ö-ik évben a díszteret adta át a szobor helyéül, most már a díszes hely meglévőn, a bizottság kettőzött erélylyel iparkodott az eszme megvalósításához különben is gyenge szoboralapot erősíteni, hogy ezt elérhesse, tekintélyes és befolyásos egyéneket iparkodott megnyerni a szoborügynek s a bizottsági elnök az 1887. évi országoshon védgyülésen felszólalván, arra kérte a gyűlést, hogy az eredeti szoborbizottság támogatására, szíveskedjék befolyásos és tekintélyes bajtársakat beválasztani; s a régi 7-es szobor-bizottságot 13-ra kiegészíteni. Ekkor történt nm. Ivánka Imre ezredes v. b. t. t. úr, báró Liptay Béla, Búsbach Péter, gróf Hunyady László, Lévay Henrik felsőházi tag és Tisza László orsz. gy. képviselő beválasztása. Midőn az egyesült szoborbizottság megalakult, legelőbb Zala György szobrász úrral történt megállapodás a szobor művészi dijának meghatározása tekintetéből. Majd a gyenge alap erősítése végett Lévay Henrik bizottsági tag ur gyűjtő- iveket nyomatott és bocsátott forgalomba hivatalos területén köröztetendő, melynek eredménye 7331 frt 10 kr. lett, mely a budai szobor-bizottság összes gyűjteményének tiszta készletével vagyis 24.032 frt 85 krral 31.363 frt 95 krt tett, ehhez járult egy lelkes hazafi 4637 frt névtelen adománya, melylyel 36.000 frt készpénz volt, mit csekélységem volt szerencsés a művésznek átadhatni. E szerint az elkészült szobor művészi dija egy krajczárig ki lett fizetve, mit azon nagy hazafinak köszönhetünk, ki nem engedte a honvódszoborra azt a szégyent hárulni, hogy azt adósság terhelje, a hiányzó összeget az I-ső magy. ált. biztosítótársaságnál rendelkezés alá bocsátotta. Hátra volt még a szobornak beburkolása; miután a leleplezés elha- lasztatott bizonytalan időre, a szobor pedig leplezetlenül nem állhatott, miután a burkolást a főváros tanácsa is sürgette s annak költségeit mérnöki hivatala által mintegy 260 frtnyi kiadásban állapítván meg oly megjegyzéssel, hogy az esetleg több is lehet. A burkolást és újbóli szabaddá tételt maga Zala ur volt szives eszközöltetni, a munkálatok díjazását 300 frtban állapítván meg; mit a szoborbizottság készséggel bocsátott rendelkezésére, természetesen ezen költség a szoboralap maradékából fedeztetett. Midőn a honvédszobor-bizottság kezdettől végig hazafiui kötelességéhez híven gyümölcsözőleg kezelte a szobor alapjára begyült nemzeti adományokat; gondoskodott a szobor elkészítéséről és annak lehető díszes leleplezéséről; de gondoskodott még a vár hősies ostrománál elesett névtelen hősök lelkiüdvéért, az évforduló napján tartandó engesztelő miseáldozatról akként, hogy ezen czélra 350 frtos alapítványt tett a krisztinavárosi plébánia-hivatalnál, mely összeg nm. Hollán Ernő tábornagy ur neje Békássy N. urhölgy ő nm. által már régebben letett 100 írttal együtt 450 frt. Ezen összeg 5°/0-os kamatja, vagyis 22 frt 50 kr. fedezi az engesztelő mise költségeit, melyet annyival is inkább jónak látok e helyen felemlíteni, hogy a nemzeti közönségnek tudomása legyen ezen miseáldozatról. Most, a midőn a magyar honvédek vitézségének emléke egészen készen áll előttünk, minden a szobrot terhelő adósság nélkül, kedves kötelességet vélek leróni azzal, hogy a nemzetnek hazafias áldozatkészségéért hálás köszönetét mondok, különösen fogadják köszönetemet a vármegyék főszolgabirái, kik igazán fáradhatatlan apostolai voltak a gyűjtés eszközlésének. A magyarok istenének áldása, az adakozó honfiakra egyenként és összesen: éljen a magyar! Hogy ezen díszes honvéd vitézség! emlék ily művészi kivitelben itt áll, az a jeles szoborművész: Zala György tanár úr érdeme, ki a legnagyobb odaadással és művészi ihletséggel értékesítette jeles képességeit, melyért a legnagyobb mértékben megérdemli, nemcsak az összes honvédség, hanem az egész nemzet elismerő hála- üöszönetót. E mű méltó jntaImazásaként engedje az ég számára a valódi művészet megillető hervadhatlan babérkoszorút. Dicséretet érdemel a magyar hölgyek koszoruzó testületé is, mely a szobor díszét emelni iparkodott s a magyar honleány hazaszeretetének, kegyeletének ős az ide helyezett díszes koszorúval adván igaz tanujelót. Forró köszönet a magyar hölgyek koszoruzó-testületének; az isten éltesse sokáig őket s adjon sok ily honleányt e hazának. Minden támogatások és áldozatok közt legnagyobb a fő- és székváros hazafias meleg támogatása, mely nem csak szellemi támogatás, hanem tetemes anyagi segélyezésből áll; szellemi támogatásban részesítette a főváros középitészeti bizottsága a szoborbizottságot akkor, midőn a szobor helyének oda ajándékozta ezen történelmileg nevezetes helyet. A középitészeti bizottság ezen ajándékozását a fő- és székv. hazafias tanácsa, nemkülönben a közmunka tanács is örömmel vett tudomásul, melyek után a nm. belügyminiszter ur készséggel adta beleegyezését. Éljen a fő- és székváros t. tanácsa soká s tartsa meg az 1848—49-iki honvédeket továbbra is hazafias emlékezetében. Végre nem mulaszthatom el hálao köszönetemnek itt e helyen kifejezést adni kedves bajtársaimnaka szobor felállítása körül kifejtett nem épen tövis nélküli munkálataikért, nem épen tövis- telennek nevezhetem azért, mert a szoborbizottság sok meg nem érdemlett tárna dtatásnak és sérelemnek volt kitéve és nem egyszer akarták szegény honvéd
