Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-14 / 19. szám

Május 14.

Budapest 1898 (3)1

BUDA és VIDÉKE.

Fontos még a szélirány, a szélerő, a felhőzet alakja, iránya illetve fiuzatua; mind oly tényezők melyek a kedvezőtlen időjárás előjelei.

A meteorologiai megfigyelések mellett történnek még több helyütt phänologiai megfigyelések különös tekintettel a növényfejlő- désre, az állatok megérkeztére és elvonulására stb.

A fő- és székváros klimatológiai viszonyainak alapos megismerése szempontjából, de különösen tudományos szempontból igen kívánatos volna, ha a Jánosbegyen mint Budapest legmagasabb pontján a trigonometriai felmérések csúcsán is felál láttat uék egy meteorologiai pavilion. Itt a megfigyelések természetesen csak regisztráló készülékek alapján történhetnének, a mennyiben aligha akadna vállalkozó, ki télen, nyáron 7, 2, 9 órakor leolvasná az adatokat.

A központi meteorologiai intézet hivatalos kiadványai közül, a napi időjárási jelentéseken kívül különös figyelmet érdemelnek a havi jelentések, melyek által számokban elénk tárják egy lm időjárásának lefolyását, háromszori leolvasás által jelezve a barometrikus állást, hőmérsékletet, páranyomást milliméterekben, nedvességi fokokat százalékokban, szélerőt és irányt, felhőzetet, ozonfejlődést, csapadékot.

Az intézet f. ev márczius havi jelentéséből kitűnik, hogy a barometrikus állás maximuma 21-én volt 756‘5 mm., a minimum 17-én 739 8 mm. A hőmérséklet maximuma 15-én 18’8° C, a minimum —ö’O0 C. A páranyomás maximuma 15-én 7 9 mm., a minimum 2 3 mm. 28-án. A felhőzet közepe 43. Ozonfejlődés havi középértéke éjjel 5-5, nappal 6-2. Csapadék- mennyiség 40-7 mm. Csapadék-maximum 17-én 123 mm. záporeső alakjában este 7 és 8 óra között. Az ógyallai földmágnességi megfigyelésekből kitűnik e következő havi elhajlási középérték: Reggel 7 órakor 8° 0 4'. Délután 8° ÍOS'. Este 9 órakor 8° 2.5'. Horizontális intenzitás középértéke: Reggel 7 órakor 2,0888. Délután 2 órakor 2-0907. Este 7 órakor 2’0897.

Az intézet évkönyve az egész országban észlelt adatokat tárja elénk. A mű magyar nyelven jelenik meg, az adatok felirati jelzése azonban latin nyelven történik, hogy ez által a mű a külföldi tudományos világ előtt is érthetővé és használhatóvá váljék.

Ezekben kívántam röviden körvonalozni az intézet jelentőségét, működésének czélját és gyakorlati hasznát ama kívánsággal vajha a fő és székváros tanácsa részéről is kellő méltánylással lennének az intézet ama működése iránt, melyet az eddig a fő- és székváros klimatológiai tanulmányozása terén elért.

Eperjesey István.

— A krisztinavárosi főgymná- zinmról irt czikkiiuk, molyben az egész Buda óhajtását tolmácsoltuk intéző körökben is méltánylásra talált. Az I. II. III. kerület országgyűlési képviselői mint értesülünk magokévá tették a kerületek jogos kívánságát és befolyásukat érvényesíteni fogják a végből, hogy F e- kete József mind a nyolcz osztályra kapja meg a nyilvánossági jogot. Sok nehézségbe most már úgy sem ütköztetik, mert Csáky Albin gróf a legkedvezőbben inform ilia magát a jó hirü intézetről s erre még több alkalma leszsz, ha a polgárok nagy küldöttsége őt Fekete József főgymnáziutna ügyében felkeresi.

A régi Budáról.

Irta: dr. Baráti Lajos.

(Folytatás.)

II.

Megismerkedtünk a Mátyás korabeli Budával, mikor Magyarország első városa volt és fényével minden más hazai várost elhomályosított, most lássuk: mily ünnepélyeknek és mulatságoknak volt színhelye múltjának eme ragyogó napjaiban.

A legfényesebb ünnepély kétségkívül az volt, mikor Mátyás király menyegzőjét ülte Beatrixszal, a nápolyi király leányával, a kivel 1476 deczember havában kelt egybe.

Az ünnepélyről a jelen volt külföldi követek részletes jelentései tudósítanak.

Miután deczember 10-én Székesfehérvár előtt megtörtént a találkozás a király és menv- asszmya közt, akit Szilágyi Erzsébet, a király anyja, húsz előkelő hölgygyei kisért Pettauból az őst koronázó városba, s miután harmadnapra nagy fényuyel végbe ment a koronázás, deczember 13-án, pénteki napon, a király és a királyné az egész udvari kísérettel Fehérvárról Budára vonultak.

Vasárnap reggel érkeztek Budára. Képzelhetni, hogy a rendkívül látvány kiváncsivá tett mindenkit. A város összes lakosai, apraja-nagyja, mind tódultak ki a fehérvári-űtra, a honnan a fényes menet érkezését kíváncsian várták. Egyszerre nagy lovas csapat tűnt föl. Ez nyitotta meg a menetet, élén huszonnégy díszruhás „trombitással. A hétezer főnyi csapat után jöttek a külföldi követek: a szász és a pfalzi fejedelem követe, a liegnitzi herczeg, a ki személyesen jött el az ünnepélyre, a többi sziléziai hfrezegek követei, Boroszló város küldöttei, számos cseh és (sztrák főúr és nemes. A külföldi követek után a magyar főurak és főpapok következtek, kétségkívül lóháton és fényes díszruhákban. Azután a király kilencz kamarása és kilencz apródja vonult el a bámuió tömeg előtt fényes öltözetben, gazdagon szerszámozott paripákon. Amint ezek elhaladtak, föltűnt a király délczeg alakja. Fehér paripán lovagolt és fövege, vörös ruhája és saruja csak úgy csillogott a sok gyöngytől és drágakőtől. A király után lovas apród lépdelt miudkét kezében arany czimerpajzsot tartva. A tömeg kíváncsisága most tetőpontra hágott: közeledett az ifjú királyné. Fejét korona, testét aranynyai átszőtt kék ruha és sárga selyem palást födte. Ruhája alig látszott a sok aranytól és drágakőtől. Mennyezet alatt lovagolt, kisérve gr*ófok-, bárók- és lovagoktól, a kik gyalog lépdeltek mellette. Végül nyolcz aranyozott díszkocsi következett, melyek elé hat-hat fehér ló volt fogva. E kocsikban a király anyja, a főrangú hölgyek s a királynő olasz udvarhölgyei ültek.,,

így haladt a menet föl a várba, Nagyboldogasszony templomába,*) a hol a király és a királyné szerencsés megérkezéséért hálaadó istentisztelet tartatott. Ennek végeztével a király menyasszonyával a palotába vonult.

Hétfőn pihenő volt, miközben készületeket tettek a másnap tartandó lakomára.

A lakomát a királyi palota egyik díszes termében tartották, melynek falait ez alkalommal aranynyal áttört piros selyemmel vonták be. Az asztal fölött, a falon három barna bársonyszőnyeg függött, középen a magyar, oldalt a nápolyi és szicziliai czimerekkel, melyek aranynyai és drágakővel voltak beszőve.

Az asztal közepén ült a király és a királyné ; a király czobolyprémes sárga selyem ruhában, a királyné szintén czobolyprémes, arany- nyal átszőtt vörös ruhában. A király és a királyné mellett az olasz és egyéb előkelő külföldi vendégek foglaltak helyet. A magyar főpapok és zászlós urak számára hét asztal volt terítve, mindegyik előtt külön pohárszék, megrakva aranyozott kupákkal, serlegekkel és evőeszközökkel. A király asztala előtt állt a legnagyobb pohárszék. Tíz rőf volt a hossza és kilencz polczán ötszázhatvan aranyozott ezüst serleg, billikom és kupa volt elhelyezve. A királyi asztal fődisze egy tiszta aranyból készült ló volt, továbbá egy rendkívüli nagy egyszarvú, melynek nyakáról a Hunyadi-czimer függött le. A királyi asztal előtt három mázsa súlyú magas ezüst szökőkút lövelte vizét, mellette öt ezüst kenyérkosár állott. A mennyezetről pedig négy részre osztott két kis ezüst hordó függött le, melyből négyféle italt lehetett csapolni.

A lakoma alatt főurak szolgáltak fel. Vége félé a magyar nemesek és városok küldöttei járultak a királyné elé és átnyujták neki a százezer forintnál nagyobb értékű nászajándékot.

Ebéd után táncz következett, melyben a király és királyné is részt vettek. A királyné - val először a király tánczolt, azután fivére : a nápolyi herczeg. Utóbbi egy szép olasz tánczot járt el vele, mely majd egy óráig tartott.

*) A mai Mátyástemplomb.!,

Karácsony élőt való vasárnapon, azaz deczember 28-én volt az esküvő. E napon az urak és a vendégek már korán reggel összegyülekeztek a királyi palotában, ahonnan a király s a királyné lóháton mentek a Boldog- asszony templomába. A király anyja és a magyar és nápolyi főrangú hölgyek aranyozott hiútokon hajtattak oda.

A templomba szép rendben vonultak be. A király menyasszonyát, aki arany koronát, ki • bontott hajában gyöngyfüzért, nyakán pedig drága ékszert viselt, kezénél fogva vezette az oltárhoz, ahol Gábor egri püspök megeskette őket. Az esküvő után fényes lakoma, ezután pedig lovagi játék következett.

Lakom: , táncz és lovagi játékok három hétig váltakoztak egymással, inig el nem érkezett vizkereszt napja s vége szakadt az udvaii ünnepélyeknek.

Azonban nemcsak a király lakodalma alkalmával, máskor is rendeztek fényes ünnepélyeket Budavárában. A király nagy kedvelője volt a baj vívásnak és a tornáknak, a melyekben olykor maga is részt vett. Egy ízben egy Holubár nevű német lovag jött Budára, a ki mindenképen fitogtatta erejét s ellenfeleit rendesen földre is teríté. Mátyás király végre maga is kedvet kapott, hogy megmérkőzzek a német óriással. De Holubár vonakodott, mert félt, hogy a királyt megsérthetné s akkor baj lesz. A király ismételt unszolására végre beleegyezett, de el volt határozva, hogy a legelső összecsapás ál, tetetve, mintha a király kiemelte volna őt a nyeregből, lefordul a lováról. Mikor Mátyás király Holubár szándékáról értesült, maga elé hivatta és kijelenté, hogy azonnal ki végezteti őt, mihelyt észreveszi, hogy nem igazán küzd vele. Azonfelül megeskette, hogy úgy fog vívni vele, mintha halálos ellensége volna.

Elérkezett a nap. a melyen a bajvivásmk meg kellett történnie. Óriási nép gyűlt össze ez alkalommal a Zsigmond palotája előtt való téren (a mai Szt.-Gyürgy-téren), hogy tanúja legyen a király és Holubár párviadalának. Megkezdődött a tornajáték. Mátyás és ellenfele iszonyú erővel rontottak egymásnak. Egy pillanat — és Holubár, homlokán kapva ütést, lezuhant lováról és tört karral, eszméletlenül terült el a földön. A király is kapott ütést a mellén, ó is lesikloit lováról, de estében megragadta a ló kantárszárát és nem bukott a földre.

Mátyás király megelégedett azzal, hogy a henczegő lovagot megszégyenítette; gondoskodott gyógyíttatásáról s mikor föl épült, gazdagon megajándékozta s úgy bocsátotta haza.

Érdekes látvány lehetett, midőn a nagy király egy-egy háborúja után diadalmasan vonuír, be Budavárába; vagy midőn vitézei térték meg mint győztesek, foglyokat és zsákmányt hozva magukkal. Az utóbbi eset történt például 1476 őszén, mikor a nándorfehérvári kapitányok az Aldunánál legyőzvén Ali szendrői basát, feljöttek Budára, hogy a királynak hírt adjanak győzelmükről és bemutassák neki a szerzett zsákmányt. A király annyira megbecsülte vitézeit, hogy egész udvarával és a külföldi követekkel eléjök ment s úgy fogadta őket. A különös látvány sok népet vonzott oda, mely nem győzte csodálni a törököktől elszedett zászlókat, dobokat, fegyvereket, ruhákat és a sok .török foglyot.

Az udvari ünnepélyeken a nép nemcsak mint néző vett részt. Mátyás és Beatrix esküvője alkalmával volt népmulatság is, a melyen a többi között tizennégy tarkaruhás legény lóháton piszkaiéval rohant egymásra és úgy viaskodott. Aki csak látta e jelenetet, az nevetett rajta.

Ilyen népmulatságokat tartottak a nagyobb egyházi ünnepek alkalmával is, kivált úr napjai). Az ünnepi körmeneten a király is rendesen résztvett s jelenlétével emelte az ünnep fényét. 1501-ben, II. Ulászló idejében űrnapján Budavára egyik terén egy szökőkút volt felállítva, melyből egész nap bor csörgedezett. A nép oda tódult s bögrékkel, fazekakkal, kalapokkal merítette a bort ; volt, ki a szájával fogta fel a borsugarat. Természetesen volt veszekedés, különösen, mikor a legsűrűbb tömeg közé sült kap- panokat, libákat és galambokat dobáltak. Min-