Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-06 / 1. szám

Budapest, 1893. II. évfolyam 1. sz. Vizkereszt ünnepe, januárius fi. BUDA ES VIDÉKÉ KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZIIASAGI ÉS TÁRSADALMI MBTILAP Az I kerületi polgári kör hivatalos közlönye. ✓ KT.ÄIX)-H LYÄTÄÜ, hol előfizetni leliet és hirdetések felvétetnek; I. lier.. Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I kér., Pálya-utcza 2. szám, 33 ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni­Programm link. A programmadás — a programm- igéretek századában nagyon is közismert, elcsépelt kifejezés, melyet könnyen hasz­nálnak, de nem minden esetben válta­nak be. Mi AÍgy vélekedünk, hogy a programm adott férfiszó, mely kötelez és ennek tudatában körvonal ózzuk programmunkat, egyszerűen és kevés szóval, hogy tér ne maradjon a sorok közötti olvasásra. Mi tovább haladunk azon az úton, melyet az I. kerületi polgári kör kitű­zött és melyen immár hat év óta jár. Ismerve azon mostoha testvérszere- pet, mely Budának kijutott, feladatunk leend Buda és vidékének érdekeit meg­beszélni, legjobb tudásunk szerint elő­mozdítani és azokat minden támadás ellen megvédelmezni, megvédelmezni nem­csak a közönyösség ellen, mely sorsára bizta ős Buda fejlődését, de megvédel- mezni külső és belső ellenségeivel szem­ben is. Mert Buda ellenségeinek tartjuk mindazokat, akik összetett kezekkel vár­ják a segítséget kívülről, akik saját fészkük romlását tétlenül nézik és akik a közre­működni óhajtó munkás kezére békót raknak, mindazokat, akik szülőváro­sunk dicsőségteljes múltjának fényeivel ellentétbe helyezkedve, a nagy múlt tala­jában nem tűrik meg a szép jövő mag­vait és életképtelenségről szólnak ott, hol tényleg csak szunnyadozás van. A természet gyönyöreivel megáldott Buda és vidéke nem sorvadozbat a tét­lenség, a közönyösség átoksulya alatt, de kell hogy méltóvá váljék a legelső magyar; koronás Királyunk székhelyéhez. Méltó-e erre ma? Piszkos utczái,posványos árkai, szaba­don folyó szennyvizei, düledező ronda házai, csatornázatlan részei, elhanyagolt közterei, bűzös „üdülő ligetjei“, nyomor­lakta barlangjai, mételyező és mérget hányó nagy pocsolyája, megadják a kér­désre a választ. A közegészség elleni bűnökkel tánczra kerekedett a közönyösség, melyet köz- intézményeink legnagyobb része fennen hirdet. Ott az iskola, ott a városi kórház, a régen múltak emlékei, ott a temető, a melyben vízben nyugosznak a földi úton elfáradtak, ott a kolera­kórház a legszebben fejlődő villaterület kellő közepén. S ha a napi munka után üdülni vágyó felkeresni óhajtja Buda vidékének pompás ligetjeit, hol a közlekedés ? és ha az elszánt vándor fáradtan kiér a természet gyönyörei közé, hol a köztér, hol a népliget, melyben pihe­nésre hajthatná fáradt tagjait ? Min­denütt rideg keretesei};, —- falak hirdetik azt, hogy cft t a* levegőyziVás már privi­légium, melyért adót fizet és adót óhajt a tulajdonos, •­És 'ázen mulasztások^ ezen bűnök ellen ak-vtínk küzdeni sajtónk terén is. Ehhez a küzdelemhez sorakozásra szóllit- juk fel ős 1 Buda és,- vidékének minden egyes polgárát, mért ébreszteni és fejlesz­teni akarjuk egyúttal a polgárságban az autonóm jogok iránti érzéket. Az állam és a község egyaránt, intézményeiben a társadalomra támasz­kodik, a fejlődő kultúrával és huma­nizmussal az állam és község fokozato­san súlyosbodó kötelességeket, a társa­dalom nagy áldozatokat ró az egyesekre. Ezekkel a, kötelességekkel, ezekkel az áldozatokkal karöltve járnak a jogok, ezeknek a jogoknak lelkes, lelkiismeretes és buzgó gyakorlása azonban, végered­ményében megkönnyíti a súlyos terhek viselését, kell tehát, hogy mindenki gyako­rolja ezt a jogot — a közjó érdekében. Mi tagadás benne talán éppen a speciális budai viszonyok folytán ezen jogoknak nemcsak gyakorlásában , fie kellő felismerésében és méltatásában a a polgárság közönyt tanúsított, majdnem lethargikus álomban szendergett. Huzva az igát — nem törődött jogaival ós^ ek­ként kötelessógmulasztóvá is vált. Évek óta küzdünk azon, hogy a polgárságot ezen lethargiából felrázzuk, a íelered- mónnyel meg nem elégedhetünk, küzdeni fogunk tehát ezentúl is azért az elvért: a közügvek elintézésébe — jogok gya­korlásába bevonni a polgárság összesógét. Lelkesíteni akarjuk a sajtó utján is polgártársainkat, hogy kövessék az I. kerületi polgári kört az emberi könyö- rület terére is. Nézzék városunk szegény népét — a gellórtbegy barlangüregeiben és a kő­bánya odúiban lakók nyomorát, azt a sok sajgó szenvedést és a nélkülözések által megtört szervezet szivrepesztő fáj­dalmait, nézzék, hogy koldusaink ártat­lan gyermekeinek didergő testét mily foszlányok védik csak meg a kínzó hi­A „BUDA és VIDÉKÉ“ TABCZAJA. A Svábhegy, Jókai Mórtól. Negyven évvel ez előtt a Svábhegy uiég ősvadon volt. Bűvészek és róvargyiijtők számára valódi kincsbánya. Virágos növényzete közt a legritkább fajokat lehetett találui; a pompás rovarok es lepkék, a halálfej, sphinxek és éji pávaszemek. különösen a szép oleander-pillangók messze földről ide csalogatták a természet- tudósokat. Az erdőkben biztos tanyát tartott a borz ; menyét ellátogatott a tyúkudvarokba s a rózsák úgy el voltak szaporodva, hogy úton, útfélen lehetett szép, kifejlett példányaikkal találkozni. Gyönyörű nagy kígyókat lehetett látni a bokrok között és a fákra felfutva; a mély útak- ban óriási békákat, melyeknek hangja őzbögés- hez hasonlít; itt „csirke-bókáknak“ hítták őket; a János hegyen viperák is voltak s kigyóalakű skinkek. A .madárvilág is gazdagon volt kép­viselve. A Farkas-völgyben még erdei sasok fészkére is lehetett találni s nem ritka látvány volt, mikor a baglyot körülcsiripelve üldözte az apró madár-sereg. Akkor volt szép a Svábhegy, a mikor még a vad állat volt benne otthon; az ember csak úgy vetődött ide, mint kóbor bujdosó, vagy világkerülő kiilöncz. Egy elrejtett zugában a begynek látszott valami várrom­forma, ahol egy misantbrop dán báró lakott, aki senkivel szóba nem állt. Egy félreeső hosszú házban tanyázott egy orvos, aki senkit nem gyógyított; ellenben volt két harangja, a melyekkel a delet és estét harangozta. Egy kősivatag közepén lakott egy czápaszemü gnom, aki a kőből ólt. Az ő kövé­ből készültek a többi házak. Mélyen a völgyben eldugva volt a tanyája egy silentiárius ügyvédnek, kit az igazság keze üldözött ki a világból. Az istenhegyi sürii erdő minden bejáratánál ott volt a tilalomfa. Ez erdőnek a sűrűjében, emberszem elől elrejtve állt egy magyar four vadásztanyája, ki később a politikai életben nagy szerepet játszott. Bajos volt azt megközelíteni a szomszédjában letelepült baromorvos elvadult nagy kutyái miatt. Innen rajta volt a bét ház; ma is meg­levő gunyhócsoport. E házak egyikében rejtő­zött egy titkos milliomos, akit a kertjén ki'ül soha sem lehetett látni. Itt biztosan érezte magát; nem verte föl zenki a házát; de amint beköltö­zött pesti palotájába, ott megölték s elrabolták százezreit. A legdíszesebb épülete volt a hajdani Svábhegynek az 0 r a, egy csokoládégyáros háza, kinek legtöbb szöllőszetje volt a begyen. Ennek a háznak a homlokzatán volt az óra, mely az időt regulázta messze hangzó ütésével, melyet aztán az erdőkerülők kürtjének tutulása adott tovább az erdőknek és lakóiknak. Innen az órás házból intézte Görgey 1849. május havá­ban Budavár ostromát. S az ösrengeteg nyugoti szélébeu volt az egyetlen korcsma, a melyet „Adlieeer“-nek hit­tak. Ez volt a magyar színészeknek kedvelt mulatóhelye, mely néha napján összegyűjtve látta a magyar színészek matadorait, akik még tudtak örülni a tréfás mulatságoknak, a melyek nem kerültek semmibe s nem hagytak maguk után keserűséget. A Svábhegyet mint üdülőhelyet, igazán a a színészek és irók fedezték föl. Ok kezdtek el legelőször ideépitkezni, s lassanként egy heli­koni telep támadt a Svábhegyen, melynek leg­magasabb helyét báró Eötvös Józsefnek emeletes nyaralója foglalta el. A Svábhegyen születtek az ötvenes évek­ben a magyar drámák és regények, politikai röpiratok és tudományos munkák. Itt tanakod­tak komoly hazafiak a nemzet jövendője fölött. S a művész és iróvilágnak. mely akkor a Svábhegyet dominálta, első gondja volt t erapl o- root építtetni az Istenhegyre. Az építéshez való-

Next

/
Oldalképek
Tartalom