A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Szabó Ágnes: Friedrich Bernhard Werner vedutáskönyve a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében
Szabó Ágnes FRIEDRICH BERNHARD WERNER VEDUTÁSKÖNYVE A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR BUDAPEST GYŰJTEMÉNYÉBEN A kíváncsiság egyidős az emberrel. Korunk „média-őrülete”, aminek hatására a képi ismeret- szerzés jutott vezető szerephez, felfedezhető már tulajdonképpen az ősember barlangrajzaiban, az ókori egyiptomi képírásban, az indiánok „téli krónikájában”, a középkori Biblia Pauperumban is. A képek tették még értékesebbé, szemléletesebbé a kódexekbe másolt szövegeket is. A könyvnyomtatás a kezdet kezdetén még ezeket a kézzel másolt kódexeket utánozta, így átvette a bennük lévő illusztrációkat is. Eleinte ezek is kézzel festett illumi- nációk vagy iniciálék voltak, majd lassan az addig önálló lapokon megjelenő fametszetek átvették ezek helyét. Az idők folyamán a fametszeteket kiszorították a rézmetszetek, illetve más technikákkal készült nyomatok. Az utazás sokáig csak a gazdagok kiváltsága volt, így igen kevesen „láttak világot”. Az embert vele született kíváncsisága azonban arra ösztönzi, minél jobban ismerje meg az őt körülvevő világot: a városokat, az országokat, az embereket. Ezt nagyon sokáig leginkább a könyvek illusztrációi, illetve az önálló metszetlapok segítségével tehette meg. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy ezeknek az ábrázolásoknak sokszor semmi közük sem volt a valósághoz. A 15. században az első olyan vállalkozás, ami már legalábbis igyekezett valósághű ábrázolásokat adni a különböző városokról a Schedel-Krónika volt, melyben található az első hiteles Buda ábrázolás. A török elleni csatározások fontos állomásai voltak a magyarországi várak és városok ábrázolásában. Több évszázadon keresztül jelentek meg a hosszabb történelmi munkákban, hadijelentésekben a csatajeleneteket, várostromokat, városokat ábrázoló metszetek. Egészen a 19. századig általánosnak volt mondható, hogy sem a rajzoló, sem a sokszorosító nem járt Magyarországon, ami nemigen volt zavaró tényező, mert azok, akiknek szánták ezeket a műveket, csak homályos ismeretekkel rendelkeztek az ábrázolt témákról. Az sem volt ritka, hogy a metszetek „vándoroltak”, vagyis a már egyszer elkészített nyomatokat más témájú kötetekben újra felhasználták, esetleg kissé átalakították, így pl. ugyanaz a városkép másmás név alatt is megjelenhetett a könyvekben. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban is több, városképpel, csatajelenetekkel illusztrált munka található. Ezek közül egy az a vedutáskönyv1, mely nemrégiben újult meg az NKA Könyvtári Kollégiuma által kiírt restaurálási pályázat támogatásának köszönhetően. A kevés Magyarországon is megfordult művészek egyike volt a sziléziai születésű Friedrich Bernhard Werner (1690-1778), kinek életéről a saját maga által írt Önéletírásából tudunk. Már gyermekkora óta vonzódott a rajzoláshoz, amit a házakról készült „firkákkal” kezdett. Ennek köszönhetően kóstolt bele egy kicsit később a mérnöki mesterségbe is. De nemcsak a rajzolás öröme, hanem a kalandvágy és a vándorösztön is hatalmas volt Wernerben, így nemsokára pártfogója hadseregében az országúton találta magát. Magyarországra a labanc sereg tagjaként vonult be. (Talán ezért is nevezte magát „Sziléziai Robinsonnak”.) A zsoldjából spórolt pénzen kezdte el vándorló iparoslegény pályafutását. Németország, Itália, Ausztria, Magyarország, majd ismét Ausztria voltak az állomások. Volt udvarmester, csodadoktor 1 Städte-Ansichten, F. В. WERNER delineavit, S. 1., S. n., [1745], jelzete: BVH 769/22 238
