A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004

TANULMÁNYOK - Reisz László: A digitalizálás és a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma

Somogyi Géza: A nőkérdés : hazai viszonyainkra való tekintettel. Igló, 1879.

Strommer Viktorin: A női kérdés és korunk. Győr, 1909.

Szabó Richard: Nők világa. Pest, 1871.

Szalai Pál: A magyar nők védelméről. Bp., 1901.

Szebenyi József: Elsülyedt lelkek. Bp., 1901.

Szemák István: Nőkérdés és nőnevelés. Kassa, 1874.

Szentkirályi Móric Értekezés a magyar asszony jussairól, ű, 1829.

Szerényi Endre: A női emancipatio : társadalmi politikai, történelmi, statisztikai, paeda- gogiai és nemzetgazdászati érvekkel támogatja Szerényi Endre. Győr, 1872.

Szilágyi Sándor: Nők könyve. Almanach 1853-ra. Pest, 1953.

Teleki Sándorné: Kende Júlia Bp., 1911.

Willhelm Szidónia: Szerelem, házasság feminista tükörben. Bp., 1907.

Wirker István: A feminizmus. Bp., 1912.

Wohl Janka (szerk.): A Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre képes almanachja. Bp., 1893.

Wohl Janka (szerk.): Beszélyek és tárczák. Bp., 1877.

Wohl Janka (szerk.): Modern asszony breviáriuma. Bp., 1900.

Zöllner Béla: A nő a nemzetgazdaság terén. Győr, 1892.

Látható, hogy a magunk részéről mindent meg kívánunk tenni annak érdekében, hogy elektronikus könyvtárunk - nevezhetnénk virtuális könyvtárnak - minél gazdagabb és nagyobb tartalommal álljon felhasználóink rendelkezésére. Reméljük, hogy az elkövetkezendőkben a jelenlegi abszurd jogi szabályozás kedvezően alakul, azaz legalább a könyvek, folyóiratok esetében a 70 éves felhasználói időhatár megváltozik - legalább a nonprofit célú feldolgozások tekintetében.

Végezetül: gyakorta emlegetik a „digitális szakadék” kifejezést. Anélkül, hogy ennek részleges érvényességét megkérdőjeleznénk, fontosabbnak tartanánk a digitalizálás más természetű akadályainak a lebontását. A papíralapú dokumentumok és az elektronikus dokumentumok közötti falat ugyanis gyakorta kétfelől is építik.

A könyvtáros elfoglaltságra, szakértelem- illetve eszközhiányra hivatkozik - ami az esetek egy részében részben igaz is, - de a fenntartó számára mindenképpen akceptálandó indok lehet; a piaci szereplő pedig saját anyagi érdekét követve szeretné a munkát a maga számára privilegizálni. Neki végképp nem érdeke más lehetőségek érvényesülése, hisz a pénzhiány miatt ma fel nem dolgozott állomány elvileg a későbbiekben még profitot hozhat számára.

A digitalizálás munkája tehát hatalmas, ám döntenünk kell: vagy részt veszünk benne könyvtárként, könyvtárosként, vagy kimaradunk, s akkor a munkát mások, más keretek között fogják elvégezni.

Ez esetben azonban később sem lesz ott helyünk.

224