A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Reisz László: A digitalizálás és a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma
Célunk az, hogy első megközelítésben a „nagy” archívumon belül elkülönítve átfogó áttekintést adjunk a magyarországi nó'mozgalom fontosabb dokumentumairól, tágabb értelemben pedig a 19. századtól a 20. század elejéig tartó időszakban a nőkről alkotott köz- és magánvélemények alakulásáról. Ezeket az alább jellemzően az alábbi csoportokra oszthatnánk: 1. tradicionális konzervatív A nők és az általuk betöltött társadalmi szerep hagyományos megfogalmazása. Az e körbe tartozó dokumentumok száma a legnagyobb, érthető, ha az általuk megfogalmazottak is igen sokrétűek. E csoportba tartozik egyfelől a hölgyeket piedesztálra állító romantikus nőfelfogás, a „leányregény-irodalom”, de a nagyon is pragmatikus háziasszonyi-szakácsnői tanácsok nemkülönben. Szó nincs nőellenességről. A nő helye a férfi oldalán van, annak megbecsült, de alárendelt társaként. A konyha, a család úrnője, gazdaasszony, feleség, és anya. Ezt még pregnánsabban Medve Imre ’A magyar gazda- asszony’ című munkájában így fogalmazódik meg: „Ha a teremtés egyedül a férfit jelölte ki arra, hogy a világ ura legyen; másrészt a nőnek azon hivatást adta, hogy a teremtést fenntartsa. ’’ 2. emancipációellenes, antifeminista kiadványok Velük kapcsolatosan nem feledkezhetünk el arról, hogy e művekben - akarva-akarat- lanul - a propagandisztikus elem dominál. A nőmozgalom aktivitására, a feministák egyenlőségi és jogkövetelő mozgalmára adott gyakorta nem túl diplomatikus vitairodalomnak tekinthetők. A „neki kijelölt” helyét el nem foglaló nő nem pusztán a teremtés és az isteni világrend szabályait sérti meg, hanem tudományos alapon bizonygatják hogy biológiai törvényeket is sért, amennyiben nemének korlátáit áthágja. A nő helye a családi tűzhely, választójog, vagy szakmai karrier értelmetlen, hiszen a nők gyengébbek, biológiailag is hátrányban vannak a férfiakkal szemben. Gyakori jellemzőjük a feministák diszkreditálása: kevés olyan vádat, illetőleg elítélő jelzőt találhatni, amelyet nem használnak megbélyegzésükre. 3. emancipációs-feminista irodalom A feminista irodalom esetén - előbbitől eltérően - nem csupán a propaganda, illetőleg a megszokott brosúra-irodalom jelentkezik, persze, jelen van ez is. Idetartoznak a nőkérdést, a választójogi, foglalkozási esélyegyenlőség lehetőségeit tárgyaló munkák, a szó pozitív értelmében vett felvilágosító munkák, amelyek a nőket partnernek tekintve valóban a segítségnyújtásra koncentrálnak. Egyáltalán nem csak nők munkáiról van szó, mint ahogy az emancipációellenes irodalom legélesebb kirohanásai sem kizárólag férfiak munkáiban találhatók. 221
