A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004

TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)

Deák, Kertész, Erzsébet). S van olyan társbérlet is, ahol nagyon kiszolgáltatott helyzetbe került a könyvtár (Tétény, Hűvösvölgy, Rákosi). Az embernek az a benyomása, hogy a kisebb alapterületű könyvtárak (200-250 m2 alatt) esetében a jelenlegi elhelyezés semmiképpen sem tekinthető' perspektivikusnak, annál kevésbé, mivel a szolgáltatások beszűkülésével, fejleszthetetlenségével jár, s való­színűleg ennek következtében a használat stagnálásával, esetleg csökkenésével. A na­gyobbak közé tartozó két könyvtár épületkörülményein is feltétlenül változtatni kell (Kertész, Krúdy), mivel térrendszerük nem alkalmas a könyvtári szolgálat hatékony mű­ködtetésére. A bútortelepítéssel kialakított övezetek általában jól azonosíthatók, helyenként azonban nem elég következetes az állomány felállítása, elrendezése (pl. Babits). Hiba az is, ha az állványok úgy jelennek meg a térben, hogy beszűkülő közlekedési útvonalakat eredményeznek (pl. Csaba). A színek megválasztása, összeillesztése igen nagymértékben járul hozzá a terek hangu­latához, megjelenéséhez, s meghatározza a tér használóinak a közérzetét is. A könyv­tárak színvilága vegyes képet mutat. Van, ahol érdemben nem beszélhetünk színkom­pozícióról (Krúdy, Kertész), másutt kissé túl nagy reményeket fűztek az agresszív sárga vidámító hatásához (Móricz, Kassák, Rákosi). Kellemesebb sárgára akadtak máshol (Imre, Csaba), és sikerült a falak, a padló, a bútorzat színharmóniáját megteremteni (Erzsébet, Vécsey, Belvárosi, Deák, Radnóti, Babits, Csaba). Vitatható a kékesszürke szín túltengése, amelyet ugyan a terrakotta néhol enyhít, de egészében lehangolóan hat (Lőrinc). A könyvtári tér lényeges eleme a padlózat is. Minősége közrejátszik az olvasó kom­fortérzetében, az üzemeltetésben (takarítás, átrendezhetőség), de a környezet esztétiku­mában is. Az utóbbi években - úgy látszik, - túljutottak a padlóburkolat PVC-s korsza­kán, s megjelent egy olyan anyag, amelytől a könyvtárosok eddig kissé idegenkedtek: a kőlap. A felújított könyvtárak közel felében burkolták részben vagy egészben kővel a padlót, s meg kell állapítani, hogy az eredmény minden várakozást felülmúlt. A kőla­pokkal változatosan fedett járófelületek igen tetszetősek, egyáltalán nem kopognak, könnyen takaríthatok és tartósak, kopásállók. A jól megválasztott színek (vajsárga, vilá­gos barna, mélysárga, halványzöld) meleg hatásúak. A kőlapok ma minden szempontból felülmúlják a PVC-t (amely itt-ott már erősen kopik, és szegényesnek tűnik a kőlappal összehasonlítva), de még a helyenként megmaradt parkettát is. Segítség a testi fogyatékosoknak Határozott elmozdulás mutatkozik ezen a téren a korábbi helyzethez képest. A felújí­tásokban majdnem mindenütt megállapítható, hogy a tervezésben és kivitelezésben szerepet játszott ez a szempont is. Más kérdés, hogy az akadálymentesítést nem voltak képesek minden esetben következetesen végigvinni, így az eredmény felemásra sikerült. A bejárati ajtóhoz általában rámpa vezet, sőt a belső térben is rámpa igyekszik kiegyenlíteni a szintkülönbséget (pl. Lőrinc). Van azonban olyan helyzet, ahol rámpával nem lehet leküzdeni a túl nagy szintkülönbséget (Hűvösvölgy, Tétény, Radnóti, Krúdy 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom