A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)
feledkezni egyes negatívumokról, mint pl. a szellőzés megoldatlansága, a kölcsönzőpult domináns kialakítása, s ennek ellenére szűkös volta. Mindent összevetve az új könyvtár elkészültével az erzsébeti könyvtári ellátás magasabb szintre lépett. Nagytétényi Könyvtár: Ne hagyd magad! A felújított könyvtárak legkisebbike, bár százalékosan számítva jelentős bővüléshez jutott: a 20 m2 40%-át jelenti a korábbi 50 m2-nek. Kicsi de otthonos, meleg hatású szolgálati hely, noha a hozzá vezető út a kertkaputól, s a bejárat maga is kissé nyomasztó. Az íves falkiváltások kellemes benyomást keltenek. A több helyről származó, felújított bútorzat jelzi, hogy az elhelyezés még mindig csak átmenetinek tekinthető. Bár az épületen belül meglenne a lehetőség a lényeges bővítésre, idegen és erősebb érdekek mindeddig megakadályozták ezt. így a társbérletnek főként a hátrányait szenvedi meg a könyvtár. A Nagytétény központjától egy buszmegállóéira eső ház vonzereje talán megerősödnék, ha egységesen kulturális intézményként jelennék meg. (Ez nem zárná ki pl. az önkormányzat bizonyos szolgáltatásainak a befogadását.) Hűvösvölgyi Könyvtár: Nem találja helyét A Máriaremetei útról átköltözött könyvtárról van szó, amely most a régió irodáinak egy részével együtt kapott közös elhelyezést. Ezért is tűnik bőségesnek a rendelkezésére álló alapterület, holott csak egy hatalmas, pusztán közlekedőnek használható előtér, s az épület zeg-zugaiból adódó szociális helyiségek növelik tereit. Márkus Emília volt villáján (tervezői Jánszky Béla és Szívessy Tibor) több albérlő osztozik, s együttesen nem tudják rászánni magukat az épület régi mivoltában való helyreállítására. (Valószínűleg ehhez mindannyiuknak máshová kellene elköltözniük.) A könyvtár is csak tessék-lássék, bár jóindulattal látott hozzá a maga részének felújításához, amikor csatlakozott a bérlőkhöz. Az államosítás után pártházként fungáló villarész könyvtárként is azt a benyomást kelti, mint amire az 1950-es és 60-as évekből emlékszünk: a kényszerrel „átfunkcionált”, az uraságoktól levetett, illetve elvett tér új, idegen tartalommal megtöltve bizonytalanná, ideiglenessé vált. Ezt sugározza a szedett-vedett könyvtári bútorzat is, az el nem rejtett gépészeti berendezések; az átalakítás gyakorlatilag megállt néhány stílusban odaillő világítótest beszerzésénél, némely kényelmi változtatásnál. Ugyanakkor a könyvtár betelepítése praktikus, áttekinthető, a téradottságokat messzemenően kihasználó, s végül is kellemes, otthonos hangulatot eredményező, s megfelel szomszédsági könyvtárral szemben támasztott elvárásoknak. Az ember mégsem sommázhatja másként a véleményét, mint hogy az értékeit a lekopottság, a durva beavatkozások ellenére is sugárzó villa mielőbb eredeti fényében ragyogjon, akár azon az áron is, hogy a könyvtár másutt kapjon megfelelő elhelyezést. 121
