A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Modernitás és hagyomány a nagyvárosi fejlődésben, különös tekintettel Budapestre
bonyolultabb, melynek részleteibe azonban ezúttal nem bocsátkozhatunk bele. Érjük be egyetlen esettanulmány tanulságaival. Amikor az 1850-es években a város átépítése (bővítése és megújítása) napirendre került, a lassan formálódó Ringstrasse rögtön a kard (hadsereg), a jogar (a Habsburg császári hatalom) és a Ring (az 1867-73 közt hatalma teljében lévő bécsi liberalizmus) között folyó ádáz küzdelem színterévé vált. Az egymásnak feszülő akaratok végső gyümölcseként született meg utóbb a Ringstrasse, melynek külleme jól mutatja a küzdelem végső kimenetelét. A Szépművészeti és a Természettudományi Múzeum által alkotott tér (közepén Mária Terézia ülőszobrával), amely a Kaiserforumot lett volna hivatva pótolni, nyilvánvalóan kölcsönös engedmények eredménye. A császári városfejlesztési elképzelések szellemében - a Hofburg terének kibővítésével - itt, e helyen kívánták volna eredetileg szimbolikusan is kifejezni, hogy a Residenzstadt jellegű Bécs átalakul a központosított állam fővárosává (Reichshauptstadt). A Ringstrasse-koncepció, amely a tisztán polgári értékrendet igyekezett a tér alakításába és magába a kőbe belevésni, ebben az esetben meg kellett hogy hajoljon a császári megfontolások előtt, bár teljes vereséget így sem szenvedett. Hiszen: a Gottfried Semper által a későbbi Heldenplatz kiterjesztéseként elképzelt Kaiserforum helyett egy közvetlenül sem a Hofburghoz, sem a Ring „polgári szegmenséhez” (a parlament, a városháza és az egyetem által elfoglalt északi szakaszhoz) nem kapcsolódó különálló városi tér létesült az adott helyen, amely mintegy szimbolikus kapocsként szolgált mindkét irányban. „Ez a pozíció jól megfért a múzeum társadalmi funkciójával: nevezetesen, hogy fontos összeköttetést teremt a hagyományos művészeti kultúra bemutatása révén az uralkodó és az új [a polgári] elit között.”41 A tér közepét uraló monumentális Mária Terézia szobor egymagában kifejezi e kompromisszum lényegét. Ha egybevetjük a Hofburg belső terén, a Heldenplatzon álló két katonaszoborral, Károly főherceg és Savoyai Eugén herceg lovas szobraival, melyek (1860 és 1865 között) szintén Ferenc József döntése nyomán kerültek a helyükre, lényegi különbségekre figyelhetünk föl közöttük. Ez abból fakad, hogy Mária Terézia szobrát egy liberális történetíró, Alfred von Arneth történeti koncepciója ruházta fel jelentéssel. Az általa írt és a korban nagy elismerést arató tízkötetes Mária Terézia biográfiában kifejtettek szellemében megalkotott monumentum ugyanis, főként a mellékalakok révén, egy a liberalizmus számára pozitív Habsburg-múlt üzenetét közvetítette. Hogyan? Úgy, hogy a tábornokokon és a jelentős diplomatákon kívül a szoboralakok között a felvilágosult közigazgatási reformok kezdeményezője és végrehajtója, Joseph Sonnenfels, valamint az egyetemet megújító Gerard van Swieten, illetve a modern bécsi zenekultúra megannyi kiemelkedő képviselője (Gluck, Haydn vagy Mozart) szintén helyet kapott. „A császárnőt egy ebbe a társadalmi és kulturális kontextusba helyező gazdag ikonográfia [viszont] éles ellentétben állt a Habsburg uralkodók korábbi bécsi szobraival, melyek a hatalom önmagukban álló alakjaiként jelenítették meg őket.”42 A Ringstrasse északi szakaszán a Bürgerforumként kigondolt, s ekként végül meg is valósított térségen helyezték el a klasszicista stílusban emelt parlamentet, a neogótikus városházát, valamint a reneszánsz stílusban épített egyetemet. Ezek így együtt zárt, 86
