A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1999-2000-2001
Tanulmányok - Katsányi Sándor: Könyves Tóth Kálmán (1900-1972)
könyvtári konszolidálódás, a gazdagodás, a lehetőségek szélesebbre nyíló skálája jellemezte, de Kremmerhez hasonlóan ő is óvakodott bármiféle konfliktust vállalni a hivatalos politikával és kultúrpolitikával szemben. Ebben a könyvtári szituációban érthető, hogy a fiatal Könyves Tóth elsősorban az intézményen kívül kereste a társadalmi életbe való aktív bekapcsolódás lehetőségeit. Már egyetemista korában figyelemmel kísérte az intellektuális, szélsőségektől tartózkodó ifjúsági vitafórumokat, ezért könyvtárosságának első évében csatlakozott a hozzá világnézetileg közel állónak érzett új csoportosuláshoz, mely a Bartha Miklós Társaság nevet vette föl. Belépése ebbe az alakuló társaságba sorsot meghatározó lépésnek bizonyult. A BARTHA MIKLÓS TÁRSASÁG INDULÁSA (1925- 1928) A Bethlen korszak hivatalos ideológiájával elégedetlen, új utat kereső fiatal értelmiségiek egy csoportja vitafórumot kívánt létrehozni, ezért 1925 ápr. 4-én társaságot alapítottak, melyet a 19. századi erdélyi politikusról, Bartha Miklósról neveztek el. A csoport vezető személyiségei: a történész-könyvtáros Asztalos Miklós, az alakuló Társaság elnöke (ekkor a pécsi Erzsébet Tudományegyetem könyvtárának munkatársa); a jobboldali beállítottságú, aktív szervező Szász Béla (később rövid ideig a Fővárosi Könyvtár alkalmazottja); a baloldali orientációjú Fábián Dániel (akit. mint egyetemi éveinek jó barátját, Könyves Tóth hozott össze 1926-ban Szász Bélával, jövendő riválisával). A szervezők belső körében már az alapításkor ott találjuk Könyves Tóth Kálmánt, (formálisan mint „választmányi tag”-ot). A Társaság első, programadó kiadványa, az Évkönyv5 egyértelművé tette, hogy a Ady, Móricz. Szabó Dezső, Bartók, Kodály szellemi talapzatán kívánnak állni. Egyik történetírójuk így összegezte irányzatukat: „A népi mozgalom itt és ezekben az években parázslóit fel, hogy aztán 1933-tól lángra lobbanjon.”6 A meginduláshoz a Fővárosi Könyvtár nyújtotta a szolid hátteret: otthont adott mind a vezetőségi megbeszéléseknek, mind a rövidesen meginduló előadássorozatoknak a Gróf Károlyi utca 8. sz. alatti helyiségeiben. Formális jogi kapcsolat a könyvtár és a Társaság között sosem volt, Könyves Tóth személye kötötte a kettőt össze. Az alapítást követő éveket a fokozatos erősödés jellemezte: egyre szélesedő tábor, gazdagodó rendezvények, növekvő publicitás. Az Ady kultusz körül fellángoló országos kultúrpolitikai vitába a Társaság ,/t magyar fiatalság hitvallása ... „ alcímű Ady-tanulmánykötettel szólt bele,7 nagy figyelmet váltott ki, élénk sajtóvitát támasztott a magyar parasztság problémáiról a Fővárosi Könyvtárban megrendezett vitaest-sorozatuk,8 az 1928-as Értesítőjüket József Attila ismertette a Századok-ban.9 A Társaság súlyának növekedésével párhuzamosan növekedtek a kezdettől meglevő belső ellentétek is. Két szélsőséges csoport alakult ki, egy korabeli rendőrségi feljegyzés szavait idézve: (a szemben álló frakciók közül) „az egyik radikális kommunista elemekből áll, melynek egyedüli célja a BMT-ból egy rejtett Galilei-Kört alkotni ... A másik csoport egy belpolitikáiig programszerű, nemzeti irányú alakulat.”10 A jelentés torzít, a két szemben álló irányzat léte azonban tény. Abban is tévedett a jelentés - és a további BM jelentések is - hogy Könyves Tóth-ot (József Attila, Illyés Gyula, Lakatos Péter Pál és más „radikális kommunista elemék” mellett) a kommunista vezetők közé sorolták. Ő valójában mindkét irányzat szélsőségeseitől elhatárolódott, s reálisan látta, hogy a jobboldali csoport (vezetőjük Szász Béla volt) túlsúlyra jutása megszüntetné a társaság nyitott szellemét, a baloldali csoport (Fábián Dániel vezetésével) hatalomra jutása pedig a Társaság létét is veszélybe sodorná. Ugyanakkor az ő személyisége mindkét orientáció számára kompromisszumként elfogadható volt, ezért 1928-ban őt választották a Társaság főtitkárává. 162
