A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Pobori Ágnes - Kiss Jánosné: Az Andrássy úti könyvtár: történelem és könyvtártörténet
ugyanakkor a kevesebb beiratkozott olvasó nagyobb nyitva tartási időben (heti 38 óra), szélesebb választékból kölcsönözhetett. A 10. sz. könyvtár olvasóterme az 1961-es átalakítás után /MTI fotó/ Az alakuló állományhoz kapcsolódó elvárások a hálózati egységekben napirendre tűzték (kikényszeríthették?) az olvasószolgálati munka átgondolását. A 10-es fiókban is úgy kellett „tálalni” az új könyveket, hogy a világnézeti nevelés eszközévé válhassanak. A figyelem felkeltése érdekében tematikus könyvkiemeléseket, ankétokat, kiállításokat rendszeresítettek - a VI. kerületi tanács Népművelési Csoportja aktualitásaihoz, lényegében az MSZMP programelveihez igazodva -, a könyvajánló tevékenységet pedig irodalom-ajánlássá bővítették, amely a bibliográfiák változatos típusait használta eszközként. A korszak közművelődési irányelveit az ideológiai kérdések „helyes” értékelése, és az ellenséges propaganda visszaszorítása (napirenden van 1956 politikai jellegű „elemzése”) jegyében határozták meg. A fiók - ehhez kapcsolódva - „alapvető feladatának”257 tekintette az ateista propaganda tevékenységet, elsősorban a politikailag még érintetlen fiatalok nevelését-irányítását (megnyerését), így olvasószolgálatában egyre inkább a serdülő korosztály felé fordul. Teheti, mert a kisebb gyermekek könyvtári ellátásának szervezését nagy lendülettel és szakértelemmel átvette a kerületben (Liszt Ferenc tér) 1961-ben megnyílt önálló gyermekkönyvtár. A könyvtár összeírja a célzott réteget, személyi lapot vezet fiatal használói olvasmányairól, külön vitrinbe rendezi a számukra kívánatos müveket, hogy megkönnyítse a velük való egyéni foglalkozást. Napirendre került tehát az „olvasóvá nevelés” egy újabb aspektusa: a 14-18 éves korosztály művelődési szokásai feltérképezésének zászlaja alatt, de a világnézeti, társadalmi kérdések iránti érdeklődés felkeltésének (irányított) elvárásaihoz igazodva - és előkészítve a könyvtári „klubmozgalom” korszakát. A hálózat szervezeti hovatartozása 1957 tavaszán ismét megváltozott: a kerületi könyvtárakat visszacsatolták a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjához. Az újracentralizálás azonban már nem egyforma, csupán számozásukban különböző „fiókokat” vont újra központi irányítás alá. A kerületi tanácsoktól való közvetlenebb „függés” évei alatt az egységek akarva-akaratlanul szembesültek saját, lokális környezetük életével és elvárásaival, az olvasószolgálati munka előtérbe kerülésével pedig már használóik sajátos igényeire is figyelni kezdtek. Ezzel megindult a fiókok egyéni arculatának spontán kialakulása, amely a hálózat központi irányításának, értelemszerűen pedig a kerületi könyvtári 88
